Szerencsétlen, NAV által üldözött önerőből milliárdos

Ahhoz képest, hogy nem túl sok, érdemi információval szolgáló cikk jelent meg a napokban a Jakupcsek Gabriella PR-interjújában a magyar nyilvánosságban a semmiből feltűnő Gattyán Györggyel kapcsolatban (tisztelet a kivételnek), az a néhány írás, amely az állampárttól független médiában megjelent Magyarország egyik leggazdagabb, a NAV által mai napig üldözött emberéről, az egyetlen magyar kézben lévő globális internetes cég tulajdonosáról, keltett némi alig titkolt felháborodást a kormánykritikus közvéleményben, aminek nem pontosan értettem az okát, pedig nagyon szerettem volna tisztán látni az ügyben.

Akkor sem lettem sokkal okosabb és nem ragadtattam magam véleményalkotásra, amikor kiderült, hogy Gattyán a PR-interjútól valószínűleg egyáltalán nem függetlenül videóban toboroz képviselőket egy úgynevezett digitalizációs tudásközponthoz, amellyel kapcsolatban 106 „körzeti képviselőről” beszélt, majd megjelent az előzetese annak az interjúnak, amit Friderikusz Sándor készített vele YouTube-on futó műsorában. Amely előzetesben egyebek mellett a pártalapítás is felmerült, illetve az, hogy ebből a digitalizációs mozgalomból párttá szerveződve elindulnának a jövő évi választáson. Ezt a milliárdos úgy indokolta: közvélemény-kutatást végezt(ett)ek, ami azt az eredményt hozta, hogy a választók nem „a két múlt” közül szeretnének választani, így „papírforma szerint akár nyerni is lehet”.

Aztán amikor Márki-Zay Péter, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje e 2 perces előzetes alapján azt nyilatkozta az RTL Klubnak, hogy bár lehet ez egy spontán gondolat is, és lehet, hogy Gattyán György őszintén hisz a harmadik út lehetőségében, azért mégiscsak az a helyzet, hogy „a szavazatok megosztása a Fidesznek az érdeke”, vagyis simán lehet, hogy a kezdeményezés mögött a Fidesz áll, akkor arra jutottam, hogy megvárom a teljes interjút, hátha kiderül, pontosan milyen céljai vannak az embernek. Aligha én vagyok az egyedüli, aki a másfél órás beszélgetés után ugyanott tart, ahol előtte. Nemhogy okosabb nem lettem, de még jobban összezavarodtam. Pedig egy rakás szimpatikus dolgot hallottam, amivel talán a félhülye is egyetért: kezdve attól, hogy a digitalizáció lehet a motorja egy ország felemelkedésének azzal bezárólag, hogy a magyar politika sajnálatos módon a sárdobálásról szól, és hogy elég abszurd, hogy egy magyar üzletembernek félnie kell bármitől, akár attól, hogy politikai kérdésekben véleményt nyilvánítson.

Pedig Jakupcsek-féle PR-interjú ide vagy oda (valamiért kétszer is megnéztem, sőt, néha úgy éreztem, hogy zene füleimnek az, amit hallok), én Orbán Viktor Mészáros Lőrinc Forbes-listás milliárdos országában annak ellenére képes vagyok tisztelettel felnézni egy önerőből gazdag emberre, és nem első ránézésre a hátsó szándékot feltételezni egy önerőből gazdag emberről – aki ráadásul nem a privatizációból gazdagodott meg, aki nem azáltal lett milliárdos, hogy üzletelt az állammal, vagy hogy megkopasztotta az őt hitelező bankokat, átverte a versenyársait és mások kárára gyarapodott -, hogy ez a gazdag ember történetesen a felnőtt tartalmakkal kereskedő iparágban lett szupersikeres. És aki amikor éppen adakozik, akkor a sajátjából teszi, nem abból oszt vissza néhány morzsát, amit egy egész ország kárára szerzett meg. Szóval ahol Mészáros Lőrinc mezei gázszerelő úgy lett szupersikeres, hogy a haverja a miniszterelnök, aki 979 év múlva megtérülő állami beruházásokat, közbeszerzéseket húz be futószalagon, de még a veszteséges, környeszetszennyező erőművét is az adófizetők vásárolják vissza tőle, kicsit álságosnak érzem azt a szemforgatást, miszerint nehogy már egy pornócsászár mondja meg nekünk a tutit. Csakhogy.

Ahogy az sokszor lenni szokott, az efféle végtelen naivitás és jóhiszeműség hatalmas csalódásokat képes okozni, én is így jártam. Elmesélem. Hogy miért Márki-Zay Péter az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, és nem én. Ugyan Gattyán sok mindenbe belefogott és a cégcsoportja ma már nem pusztán erotikus tartalmak értékesítésére támaszkodik, az kétségtelen, hogy változatlanul ez a műfaj a legjövedelmezőbb számára. Emellett amire igazán büszke mostanság, az a nevéhez kötődő teqball, amelynek lelkes terjesztője, és amelyet ő és a köre olimpiai sportágként szeretne elismertetni. Nos, ha eddig nem értettem, hogy miből táplálkozik a kritikus nyilvánosság ellenszenve Gattyánnal, az ő zavaros pártalapítási szandékainak több mint fura időzítésével kapcsolatban, amelynek hátterében a legtöbben az ellenzéki összefogás gyengítését/szétbarmolását, vagyis a Fideszt sejtik, kezdem megérteni. Akkor is, ha ez semmit nem változtat azon, hogy Gattyán szerintem továbbra is az egyedüli olyan magyar milliárdos üzletember, aki a közpénztől függetlenül gazdagodott meg.

Nemcsak az a kijózanító, hogy a Friderikusz-interjúban Gattyán egyetlen érdemi kérdésre sem adott egyenes, konkrét választ a párttá alakulással, a céljaival, az egész politikai vagy digitalizációs vagy milyen projektje hogyanjával kapcsolatban, hanem mert az interjú másnapján – a NER működése tele van ilyen tök véletlen egybeesésekkel -, Szijjártó Péter, az ezeréves magyar államiság hisztérikus nagykövete már Oroszországban népszerűsítette Gattyány szívügyét, a teqball-t Kinek jutna eszébe meggörbíteni egy pingpongasztalt? Szerencsére a magyaroknak jeligére.

Erre még talán lehet azt mondani, hogy nem sokat jelent, arra viszont semmiképp nem lehet legyinteni, hogy a VálaszOnline két nappal ezelőtt közzétett oknyomozó cikkében többek között Gattyán György helyét is megtalálták a NER-elit nagybevásárlásait finanszírozó titkos magántőkealapok szövevényes hálójában. Innen tudjuk, hogy miközben a jelenleg bejegyzett 78 magántőkealapból 55-öt Mészáros-, Tiborcz-, Matolcsy- vagy Rogán-közeli cégek kezelnek, érdekes módon a kormány által is pénzelt Rogán-holdudvarhoz tartozó Columbus Magántőkealap 900 millió forinttal támogatta meg a politikába éppen most, a soros választás előtt néhány hónappal, a semmiből, kusza magyarázattal berobbanó, a magyarságért oly nagyon tenni akaró Gattyán e-aláírási rendszereket fejlesztő, európai piacokra készülő Netlock Kft.-jét. Nahát, nahát, így járunk mi ezekkel a szerencsétlen, NAV által üldözött önerőből milliárdosokkal. De azzal az eggyel mindenképpen, akiről úgy tudjuk, hogy de ez legalább nem a NER tenyeréből zabál. Vannak még ilyenek, egy biztosan van. Igaz, őt nem Gattyánnak, hanem Bigének hívják. Az is igaz, hogy ő nem szokott mellébeszélni a politikai álláspontjával kapcsolatban, nem keres álláshirdetésben képviselőjelölteket a nemtudjukmihez, ezért az is igaz, hogy őt már azzal fenyegetik nem először, hogy a fideszes állam átveheti a műtrágyagyára üzemeltetését.

Nos, mivel a csúcsmilliárdos Gattyán Györgynek másfél óra sem volt elég ahhoz, hogy világosan beszéljen, nem tudjuk, hogy beszáll a politikába, vagy csak kelt némi egyeseknek kedvező zavart a választásokig, és ha esetleg kiderül, hogy a digitalizációs-politikai projektjére a kutya nem kíváncsi, legfeljebb bukik rajta néhány százmilliót, nem ügy, nem történt semmi tragédia. Ami ezzel szemben ügy, az az, hogy ma már úgy gondolom, hogy nemigen van itt min lamentálni és értetlenkedni. Legjobb és legrosszabb esetben is két dolog lehetséges. Egyfelől Gattyán György valóban a Fidesz megbízottja, ahogyan MZP ránézésre állította, nem hiába ő az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, nem én. A NER vagy megvette, vagy előbb megzsarolta és aztán vette meg, a végeredmény szempontjából tökmindegy. Egyedül a fideszes kézivezérléssel működő NAV leendő vizsgálódásai, vagy azok elmaradása szempontjából nem mindegy. Neki.

A másik lehetőség az, hogy Gattyán egyszerűen unatkozik, szórakozik, az ötvenen túl a csilliárdjai elhomályosították a tudatát, holott már most is pontosan tudja, hogy egyetlen dolog van, amiben átütően sikeres tudott lenni az elmúlt 20 évben. Az pedig nem a politika, hanem az erotikus tartalmat (is) szolgáltató jasmin.com, amelynek napi forgalma az elmúlt évben elérte a 40-45 millió látogatót. Azzal alapvetően semmi probléma nincs, ha egy saját luxusegzisztenciáját megteremtő, élete végéig boldogan élni képes ember eljut oda, hogy kipróbál ezt-azt, belevág ebbe is, abba is, aztán vagy összejön vagy nem. Az sem probléma, ha ki sincs találva, pontos koncepció sincs mögötte, mert legfeljebb az illető rájön, hogy a mezőgazdaság, a szépségipar vagy éppen a vendéglátóipar mégsem az ő pályája. Rogánék közel egy milliárd forintjának árnyékában viszont több mint átlátszó, hogy valakit, akinek hosszú évek óta zűrös ügyletei vannak a hatóságokkal, akit 50 éven keresztül nem érdekelt a politika, múlt héten úgy ébred, hogy van egy digitalizációs projektje, amelyhez pont annyi embert keres, ahány választókerület van az országban, és tegnapra már azt sem zárja ki, hogy ebből akár politikai párt is alakulhat. Akar valamit, de ő maga sem tudja, mit akar, miközben úgy keres a fogalma sincs milyen célú projektjéhez akár leendő politizálásra hivatott embereket, mint más pincért vagy szakácsot.

Ha véletlenül komoly politikai céljai vannak, akkor ez így tökéletesen nonszensznek tűnik, de mondhatnám, hogy egyenesen bűnös dilettantizmus. A lényeg, hogy akár saját felindulásból csinálja, akár a NER nyújtotta be neki a számlát, a végén úgyis a NER és Orbán malmára hajtja a vizet. Akinek csont nélkül lement a torkán az elmúlt közel tizenkét év, de most a korára fogja, hogy az elmúlt félévben hirtelen felkeltette az érdeklődését a magyar politika; aki nem az elmúlt évtizedben bármikor jött rá arra, hogy micsoda tarthatatlan állapotok uralkodnak ebben az országban, hanem pont akkor, amikor először néz ki úgy, hogy az orbánista önkényuralom akár eltaknyolhat a választáson, az alighanem semmivel sem több, mint egy szélhámos. Az mondhatja azt, hogy aki őt ismeri, az tudja, hogy a regnáló kormánnyal igazából nincs jó viszonyban, de igazából nem olyan nagy csoda, hogy ezt nem hiszi el neki senki. Már én sem. A NER hasznos idiótái ugyanis pontosan így néznek ki. Még ha nem is önerőből milliárdosok.

https://kolozsvaros.com/2021/11/27/szerencsetlen-nav-altal-uldozott-onerobol-milliardos/