Az Orbán Viktor részvételével tartott tegnapi Kormányinfón a Magyar Hang munkatársa

felvetette, hogy az elmúlt években Kínában üldözik a keresztényeket, a kínai hatóságok több keresztény templomot romboltak le és több mint ötszáz keresztet távolítottak el meghagyott templomok tornyairól, helyükre sok esetben vörös csillagot rakatott ki a Kínai Kommunista Párt. A miniszterelnök azonban – mint mondta – megvárja, hogy mit mond a szentatya arról a kérdésről, hogy Kínában a kereszténységről hogyan és miképpen érdemes gondolkodni. – A szentatyát erről meg fogom hallgatni, ha megtisztel a véleményével – fogalmazott. (Magyar Hang)

Szerencsére vagy sem, nem látunk Orbán fejébe, de annyira már ismerjük, hogy csak úgy nem beszél a világba, és úgy véljük – a tévedés jogát fenntartva –, hogy ezzel a mondattal leginkább magának a pápának üzent.

Az alábbiakban a The New York Times és a The Guardian tavaly októberi cikkeit szemlézzük.

Akkor történt ugyanis az, hogy a Vatikán és Kína képviselői történelmi megállapodást írtak alá a római katolikus püspökök kinevezéséről, ami áttörésnek számít egy olyan kérdésben, amely évtizedekig táplálta a feszültséget a Szentszék és Peking között, és ami eddig meghiúsította a diplomáciai kapcsolatok felvételéért tett erőfeszítéseket.

A megállapodás nem újsütetű, csak további két évre megújította a 2018-ban létrejött első történelmi megállapodást, amely évtizedek óta tartó hatalmi harcnak vetett véget a kínai püspökök kinevezési jogával kapcsolatban, annak ellenére, hogy felmerülnek bizonyos aggodalmak az ország vallási szabadsága és emberi jogai miatt.

Ezen túlmenően a megállapodás részleteit nagyrészt bizalmasan kezelték, Ferenc pápa néhány kritikusának megdöbbenésére.

“A Szentszék a megállapodás – amely komoly egyházi és lelkipásztori értéket képvisel – kezdeti alkalmazását pozitívnak tartja, köszönhetően a felek közötti jó kommunikációnak és együttműködésnek a megbeszélt kérdésekben” – áll a Vatikán közleményében, hozzátéve: hogy a Szentszék

„nyílt és konstruktív párbeszédet kíván folytatni a katolikus egyház és a kínai emberek érdekében”.

A párbeszéd folytatását és a két állam közötti együttműködést a Vatikán néhány szakértője kritikus lépésnek tekintette a Pekinggel folytatott diplomáciai kapcsolatok felé vezető úton, ami azt jelentheti, hogy a Vatikán elvágja a kapcsolatokat Tajvannal.

„A nyájat a farkasok szájába küldik. Hihetetlen árulás. A következmények tragikusak és tartósak lesznek, nemcsak a kínai egyház, hanem az egész egyház számára is, mert rontják a hitelességét” – mondta a Reutersnek Joseph Zen bíboros, az egyezmény ellenzékét vezető hongkongi érsek.

A tajvani külügyminisztérium közölte, hogy a Szentszék ugyan egyértelművé tette, hogy a deal lelkipásztori, és nem politikai jellegű, ugyanakkor kifejezte aggodalmát is.

A megállapodás megosztotta a katolikusokat Kínában is, akik közül néhányan további elnyomástól tartanak, ha a Vatikán nagyobb ellenőrzést enged át Pekingnek. Mások a közeledést akarják látni és elkerülni az esetleges szakadást.

Pietro Parolin, a Vatikán külügyminisztere és a pápa után második tisztviselője az ügylet bejelentését megelőzően azt mondta, hogy a diplomáciai kapcsolatokról szóló felvetések még koraiak.

Zhao Lijian, a kínai külügyminisztérium szóvivője pedig azt mondta:

“Baráti tárgyalások után Kína és a Vatikán úgy döntött, hogy két évvel meghosszabbítja a püspökök kinevezéséről szóló ideiglenes megállapodást.”

Az egyezség a kínai rezsim keresztényekkel és más hitvallásokkal szembeni támadásai közepette jött létre. Az egyházakat bezárták; kereszteket és más vallási szimbólumokat távolítottak el. Hszi Csin-ping elnök vezette be azt a programot, amely minden vallási gyakorlatot „szinicizál”, ragaszkodva ahhoz, hogy annak „kínai orientációjúnak” kell lennie.

A kommunista párt korábban is komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy „hazafias” szellemben állami gyámkodás alá helyezze és átalakítsa a keresztény felekezeteket. De az elmúlt években a nyílt keresztényüldözés fázisába léptek: templomok ezreit rombolták le. Azokat a hívőket, akik nem ismerik el, hogy a kínai állam előbbre való, mint Krisztus – börtönbe zárják. Megtiltották, hogy 18 éven aluliak vegyenek részt az istentiszteleteken – írta a 444.hu, “A kínai keresztényüldözés minden képzeletet felülmúl” című cikkében.

Azt is hozzátették, hogy dacára a Kína és Vatikán közötti megállapodásnak, a katolikus-üldözés nem enyhült. Azokat a papokat és püspököket, akik nem fogadják el az állami irányítást, üldözik, templomaikat lerombolják…

Így azért már kicsit más az akusztikája Orbán szavainak. Hogy cinikus, aljas vagy csak arcátlan – mindenki döntse el maga, azt biztos, hogy a kérdés feszegetése betontömb arra a vékony jégre, amin a Vatikán most éppen Kínával táncol.

A nagy képet nézve azonban nettó képmutatás, hogy mindeközben komplett hivatala van a magyar kormányban a keresztényüldözésinek.