Ezzel a címmel közölt hosszú cikket a brit politikai magazin, a New Statesman.

Megállapította: Orbán Viktor miniszterelnök szövetségesei értékes uniós alapokat biztosítottak maguknak, és ez oda vezetett, hogy Brüsszeltől sokan követelik ezen eszközök szigorúbb szabályozását. A szerző szerint valahogyan a kicsinyke Felcsút faluban van valami, amitől ott igen gazdag emberek teremnek, nevezetesen Magyarország leggazdagabb emberei közül kettő is oda való… Mészáros Lőrinc például 2010-ben, amikor Orbán Viktor másodszor kormányra lépett, egy kis gázszerelő vállalkozás tulajdonosa volt, és alig tíz év elteltével ma ő Magyarország leggazdagabb embere, akinek a vagyonát 1,35 milliárd euróra becsülik, ez több mint száz céget jelent a mezőgazdaságban, építőiparban, sajtóban és borászatban. Mindez annak köszönhető, hogy a kormánytól hatalmas mennyiségű közbeszerzési megrendelést nyert el.

Mészáros jövedelmeinek messze túlnyomó többsége az EU által finanszírozott projektekből ered.

A cikk táblázatot is közölt a Mészáros tulajdonában lévő cégek közbeszerzési megrendeléseiről.

A szerző Martin Józsefet, a Trasparency International igazgatóját idézte, aki kifektette: Mészáros nem tudott volna így meggazdagodni, ha nem egy oligarchák által megragadott államról lenne sz

„A magyar kormány szisztematikusan a támogatók megfizetésére használta fel az uniós alapokat” – mondta Martin.

Mészáros szóvivője azt mondta a szerzőnek, hogy

„Mészáros Lőrinc átláthatóan és tisztességesen nyerte el a közbeszerzési megrendeléseket, és 2018-ban az ilyen megrendelések a közszerzések messze túlnyomó részét az kis- és közepes vállalatok nyerték el”.

A Budapesti Korrupció Kutató Központ (CRCB) kutatásai kimutatták, hogy Mészáros vállalatai nyerték el abban az évben az összes közbeszerzés 3 százalékát, és ezeket szinte teljes egészében uniós pénzekből finanszírozták.

Az OLAF szabálytalanságokról szóló listáját Magyarország vezeti: 2015 és 2019 között itt találták a legtöbb szabálytalanságot.

Mindez arra indította az Európai Uniót, hogy megkeményítse álláspontját leginkább illiberális tagállamaival, Magyarországgal, és kisebb mértékben Lengyelországgal szemben.

Az Európai Parlament nyomást gyakorol Ursula von der Leyen bizottsági elnökre, hogy végre tegyen többet a magyarországi és lengyelországi jogállamiság védelmében. A parlament egy határozattervezetben követeli, hogy a jogállami mechanizmust a bizottság június 1-ig indítsa be, ellenkező esetben mulasztás miatt pert kezdeményez a parlament az ügyben az Európai Bíróságnál. A tervezetet a várakozások szerint nagy többséggel fogják elfogadni, mert a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták, a zöldek, a liberálisok és a baloldaliak is támogatják az indítványt. Katarina Barley parlamenti alelnök kijelentette: „Ez figyelmeztető lövés”. Frankfurter Rundschau

Részletesen szólt a szerző a jogállamisági mechanizmus kidolgozásáról, hosszú háborúság utáni elfogadásáról, és azt történelmi jelentőségűnek minősítette. Rámutatott: az uniós pénzeket számos európai kormány kihasználta, de senki nem ért annyira az EU adófizetők pénzének megragadásához, mint a magyar kormány.

1/ Orbán és a magyar állam szinonimává lett. Az első lépés a piac megszerzése volt. A Fidesz vasököllel megragadta az államapparátust. A bíróságok már nem függetlenek, a maradék szabad sajtó támadás alatt áll, az EU első lator állama, és kimondottan Büsszel-ellenes, „illiberális demokrácia”. Konszolidálták a Fidesz hatalmát, és egyidejűleg Orbán környezetének tagjai rátették a kezüket a gazdaság kulcságazataira. Ezt követően olyan helyzetbe hozták, hogy ezekben a kulcságazatokban előnyökhöz jussanak az uniós támogatások elosztásában.

2/ Az Orbán iránt lojálisoknak azért olyan könnyű hozzájutni ehhez a pénzhez, mert az EU nagyon keveset tesz annak szabályozására, hogy a tagállamok hogyan költik el ezeket az évente kiosztott hatalmas összegeket. Magyarországon ezeket a támogatásokat használják a közbeszerzések mintegy 60 százalékára. Martin Józsefet idézve a cikk azt írta: az uniós pénzeket kizárólag a kormány osztja el, nincs független felügyelő testület, és többnyire nincs valós verseny sem, mert sok iparágat monopolizáltak Orbán szövetségesei és az oligarchák, akik egyben szintén igen gyakran messze túlárazzák a projekteket. A CRCB szerint a pályázók sokszor közeli kapcsolatban állnak egymással, vagyis mind nyernek egy-egy pályázaton.

“A pályázatokon bemutatott show után ugyanis az Orbán-párti cégeket azzal is vádolják, hogy egymást alkalmazzák alvállalkozókként” – írta a lap.

Számokban kifejezve ez a Reuters egy 2018-ben közzétett jelentése szerint azt jelenti:

az Orbánhoz legközelebb álló tíz vállalkozás 2010 óta mintegy nyolcmilliárd dollárnyi közbeszerzést nyert el.

Ezeknek az eliteknek a meggazdagodását még gyorsítja, hogy amikor megvesznek egy céget, a befektetők rohannak vásárolni az illető cég részvényeiből – írta a lap, és példaként azt hozta fel, amikor Mészáros 2017-ben bevásárolta magát a Konzum holdingba, és a cég akkor a világon a legnagyobb ütemben dráguló részvény lett.

Martin József azt is elmondta: a Transparency International (is) alaposan kutatta az uniós pénzek magyarországi felhasználását, amint az OLAF is, de az OLAF-nak nincsenek eszközei, és így rendszerit nem történik semmi. Végül a cikk felhozta Tiborcz István és cége, az Elios tevékenyégét, mint az OLAF legkonkrétabb kutatását, azzal, hogy Tiborcz minden ellene felhozott vádat tagadott, s bár az OLAF letette az asztalra a bizonyítékokat, a magyar hatóságok nem találtak semmi kivetnivalót – és megint a magyar adófizetők jártak rosszul.