Levelet kaptam egy kedves tánctanártól, aki az idén is ott volt a füredi Anna-bálon, de azt írja, bár ne lett volna. A szíve sajdult bele. A nyitótánc, a palotás még rendben volt, hanem később a vendégsereg is parkettára lépett, csupa szmokingos meg Bocskai-ruhás, sujtással, zsinórral, paszománnyal…

Azért nem mindegy: megszületünk, élünk, aztán meghalunk, és a világ onnantól nélkülünk megy tovább? Ennyi lett volna? A halállal mindennek vége? Vagy majd valami rajtunk kívül álló erő eldönti, hol töltjük az örökkévalóságot, de akkor is csak a két véglet jöhet számításba?Esetleg van egy folyamatos…