gazoló! :-)

hiányoltad egyik nap Mariannt és Rodeót is...

a csajt valahol nem rég láttam, de Rodi be-,benéz Torontóból, csak nem szólal meg.
lehet, hogy ez a szám véget vet kicsit a szünetnek, mert ezekért a művekért, hangokért bolondult nagyon.

@guma: rodi a kanadai magyar hírlapon karmesterkedik:)))

@guma: DDD

innen küldeném az öregnek)

youtu.be/mSg4bYxCq3w

bár verescsillag nem lengedez itt a kocsmában de egy hejjjnekent becsapnék vele))

......
Mariannal is el lehetne beszélgetni a nőikéziválogatott kanosszájáról.
még a horvátok is végiggyalogoltak rajtunk,de legalább a románokat vertük)

youtu.be/V0VjC0Oq6Z8

.....
Eszternek mit tegyek be,hogy idejöjjön?))))

@boborján20: :-)

néha benézek oda és láttam már én is...

@gazoló:

a kubai rumot emlékeim szerint többre értékelte :-)
--------

Mariann mást is értékelt :-D
--------

Eszternek?
nem kell agyon csapni most ezért: magadat!!

@guma: D

"nem kell agyon csapni most ezért: magadat!!"

tudod,hogy valami szép versre gondoltam))

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.

@gazoló: "Eszternek mit tegyek be,hogy idejöjjön?))))"

szerintem rakjá be neki egy szép romantikus nótát.
pl. egy ilyet:)))

www.youtube.com/watch?v=rpBV46Qb3kA&feature=youtu.be

@boborján20: D

romantika az van náluk ezerrel.

kijárási tilalom és még ez is:

m.hvg.hu/vilag/20201218_szlovenia_orbanizalodas_egeszsegugy

@boborján20:

ja bocs benéztem,ez szlovén tessóiknál van,náluk csak sima náculós fidessexport van terítéken)

@gazoló: nálunk visszatért nyunyokanéni, és a rekord halálozás.

fityeszmaffia megint jobban teljesít! broáf!

@gazoló:

csőőő! ))))

versem nincs, csak saját termés...

…..... és ezt az érzést nem vehetik el tőlünk.... olvastam tegnap itt egyik idézetben. Csak ez a sor maradt meg bennem. Valóban. Nem vehetik el. Bennünk él minden öröm, fájdalom, keserűség, csalódás és az önfeledt boldogság is.
Minden amit az évtizedek alatt megéltünk itt lapul valahol egy tarsolyban. Aztán egy elfeledett szó, egy dallam előhívja a régi emlékeket.
Mit kezdjünk velük?
Nekem hosszú ideig tartott, míg rájöttem hogyan emlékezzek anélkül, hogy meghasadjon fájdalmában a szívem.
Mert meghasadt minden alkalommal ha arra gondoltam, nem tudom visszaforgatni az időt.
Úgy éreztem, egy vékony fonálon csüngök valahol a világ szegletén egyedül, magamrahagyottan. Az okos könyvekben azt írják, olyankor szép dolgokra kell koncentrálni
Innen üzenem, hiába próbálnék virágos rétre gondolni akkor, amikor tombol bennem a kétségbeesés és ki szeretnék szaladni a világból.
Ezt az érzést sem veszik el tőlünk, így magunknak, magunkban kell végigjárni minden stációját. Mint a gyögyhalásznak, nekünk is muszáj lemerülni örvénylő, zavaros érzéseink mélyére, hogy egy áldott pillanatban eszünkbe jusson miért is tesszük mindezt?
Azért, mert tudjuk mi a teljesség.
Megtapasztaltuk, milyen szeretettnek lenni.
Tudom, mostanában sokan régvolt karácsonyokra gondolunk.
Gyermekként a Szentestére a szülői házban. Vagy egy másikban, ahol egy férfi a tenyerünkbe csókolt és azt mondta: Köszönöm, hogy vagy nekem! Vagy az unokák ölelésére, akik ölünkbe huppanva bontogatják ajándékaikat.
Jön a Covidos karácsony. A Covid az érintéseket lopta el tőlünk, távollévőknek a hazatérés boldogságát, az itthoniaknak a készülődés/az ajtónyitás örömét.
Te, aki egyedül ülsz majd a gyertyafényben, ne keseredj el! Légy sorsod gyöngyhalásza, merülj el emlékeidben!
Hagyd, hogy a bánat átcsapjon feletted, az sem baj, ha sírdogálsz.
Addig kutass tarsolyodban, míg egy eldugott szegletben rád mosolyog a remény.

@eszti.....: sziajóreggeltnavégre)

kösz a versekkel felérő remek gondolatokat!

hogy sikerül-e rálelni abban a szegletben ez kérdéses.
duplacsavar baromságok nyomnák el és vannak korosztályok akik még nehezebben viselik. nálunk giga családban próbáljuk *okosba.

lehet hogy szükség lesz bizonyos tudatmódosítókra is.

szép otthonülős,olvasós,verses,zenés,filmezős ünnepeket neked,nektek.. fel unicumra))

youtu.be/B2118JbDAM4

@guma: @eszti.....:

Márai Sándor

December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud."

nagybaszótezsvérem egyre fárattabbak a zenéid;)

segítek!

www.youtube.com/watch?v=Ht5_nz8FTLA&list=RDHt5_nz8FTLA&start_radio=1

@gazoló:

már pedig muszáj rálelni, különben nincs másnap. azon tűnődtem, már mi is "korosztály" vagyunk. )))
érzékenyebbeknek nem könnyű a covidos karácsony. én már edzett vagyok, legalább is ezt gondolom. de ha nem, akkor kiírom magamból.
mától kezdve csak kenyérért és némely tudatmódosítók beszerzése okán dugom ki orrom a házból. a világ le van sz-va. majd írok magamnak egy szebbet.
jelenleg ez a leghatásosabb önvédelmi fegyverem. )))))

@eszti.....: "már pedig muszáj rálelni, különben nincs másnap"

lófaszt nincs! a gulágon, ausvicban, az éppen lebukó bűnöző szlovákiában és a moslék csutigeci nerben is van másnap!

hülye, aki ilyeneket gondol, vagy nem ismeri a történelmet.

@boborján20:

olvass alaposan, ezt lehagytad.
"a világ le van sz-va. majd írok magamnak egy szebbet."

@eszti.....: azé hagytam le, me így még gázabb!

gondoltam nem szőkítelek tovább:))

zenét szoktál? tessék:))

www.youtube.com/watch?v=NJqQaVgouw8&list=RDEFeh8TGOVrQ&index=17

@boborján20:

mi ebben a gáz?

@eszti.....:

a képzeld világod az, az a gáz!

margit, szerintem te valakivel összekeversz.

talán cicmennel vagy leninnel!:)

@boborján20:

akkor ne foglalkozz vele!))))

@eszti.....: jóreggelt

"némely tudatmódosítók beszerzése okán dugom ki orrom a házból. a világ le van sz-va. majd írok magamnak egy szebbet."

azt a "szebbet" is szívesen elolvasnám/nánk.

most,hogy nem lehet átmenni hozzátok ..ver a víz,hiánytüneteim vannak a hegyek,batak,a bernard és a hetvenhármasfácán elvonástól és a 'sztapacskaborovicskaelvonásom is súlyosbodott.

módosuljon a tudatod szépekrejókra karácsonyra..élvezd a nyugit..tudom,hogy te képes is vagy erre. zenéket,verseket, írásokat azért be lehet dobni. gondolom a kocsmáros nem veszi zokon) szép ünnepet!

@boborján20:

látom semmit sem változott viszonyulásotok Esztivel))

az ünnepek alatt,ha meg is kóstolod,ne edd meg)
"szeressükegymástgyerekek",te küszöbmakákó))

neked,kiccsaládnak is szép ünnepeket!

@gazoló: jó, szeressükegymást!:)))

coub.com/view/f7da0

@boborján20:

remélem a zenéidet
azért te is bedobálod ünnepek alatt,more))

@gazoló: hát hogyne tezsvérem, csak szent zenéket szoktam hallgatni ilyenkor:)))

coub.com/view/1kf3ft

@boborján20: D

oh when the saints)))

youtu.be/ASZnRoRihyc

@gazoló: kedves kis produkció, de szerintem ez jobb:)))

www.youtube.com/watch?v=qp0ikS9lOn4

És eljött a Karácsony!
Piros kürtökkeljött az ősz.
Fehér hárfákkal jött a tél!
És kis fenyőág-léptekkel közeledett a hóban, a havas sárban, a jéghártya talpú gyermeklábnyomokban a várakozás-szívű, ajándékremény-ihletű Szent Karácsony.
Nekünk szoba-konyhás, nádfödeles törpe házunk volt Bián, a Tópart utcában. Utcánk alatt óriás halastó, befagyottan, mint egy titáni papucsállatka, nádas-szőrzetű ezüst fémpénz, mint a vonatsínre fektetett ezüst forint, amit hártyásra lapított a rajta átgördülő vonatkerék, mint egy laposra-kalapált feketeorrú kismalacfejű sündisznó!
De szép volt! De jó volt!
Szopogatni a nádtető rozsda-zöld csöveiből kinőtt, földig érő jégcsapokat, a télfogsor fehérrépa fagy-agyarait szopogatni, a szegények fagylaltvigaszát. És várni az Eljövőt!
Várni a Karácsonyt! Hogy hoz-e valamit fehér kezében a tél? Hogy hoz-e zöld fenyőfát jég-kezében a December? Mi úgy vártuk öcsémmel, kisebbik testvéremmel a Karácsonyt, mint a kezdeti keresztények a megváltót. Mert öcséim közül a kisebbiket, Jánoskát, Apám vitte ki kis kék koporsóban a hóna alatt a temetőbe! Sírját ma sem találom! Ó, az a várakozás! Anyám mindig horgolt! Fehér csipkerács-terítő volt mindenütt az ablakokon, az ágyakon, az asztalon, ahol hol húsleves gőzölgött, vagy koporsó volt, s a koporsófödő a falnak támasztva az egyetlen, fűtetlen szobában. S ott állt a kis fenyőfa is a szoba-asztalon. Mindig próbáltuk
kinyitni az ajtót, feszegettük, mint költőnek szánt szívemet az ihlet, a lét-varázslat.
De nem tudtunk bemenni a szobába, hiába rángattuk a szobaajtó rézkilincsét, mint horogra akadt hal, tátogó tükörponty a vérszinű ajkába akadt horgas-görbe fém-szigonyát.
Nem tudtunk a szobába bemenni, bár zabálta vágy-hitünket a szent gyerekkíváncsiság, mint vályúba-öntött szemes kukoricát, a sárga csillagkását a rózsaszín, rózsakérdőjel-farkú malacok a huzatos disznóólban.
Nem tudtunk!
Mert a konyhát a szobától elválasztó horgolt-függönyös fehér szigorú ajtó spárgával volt lekötözve. Az ajtó kilincsre tekert spárgabilincs nem lazult csípésünkre, harapásunkra, mert a spárgatömeg-hurkot anyám oly szorosra húzta, mint téli éjszaka csillagháló-fényboltozatát az űrhideg.
Így aztán csak lestük, lestünk a szobaajtó horgolás-függönyének sejtkazettái, cellaötszög cérnarácsain át az odabent zölden moccanatlan holnapot, az ima-ünnep szüneteinek sistergő, szikra-villámtűit, a csillagszóró ezüst-tű robbanás csöndjét.
(Juhász Ferenc)

@Neytiri1:

kösz ez jól esett reggelire))
szép ünnepet neked is!

...
youtu.be/tIeC2G4HCcU

......

@gazoló: ez nagyon szép, köszönöm :)
A zsinagóga környékén nem jártam sokszor amikor Pesten laktam, de az érzés, amit ott éreztem megmaradt és mindig ugyanolyan volt.
Egy időben fehér cicák laktak ott és a környék népe etette őket. Gyönyörűek voltak.
És mindig szemembe ötlött egy kislány neve és az életben eltöltött éveinek száma.

@Neytiri1:

bennem is volt mindig ez a különös érzés arra.+ Dob,Népszínház Wesselényi környékén. leheli a történelmet,de manapság igyekeznek ezt is szétkúrni(

különös és nagyszerű Kulkát a régi hangján,énjén hallani.

a "lány eltöltött éveinek száma mit számít?))

@Neytiri1:

hu.pinterest.com/pin/325244404323335738/

@gazoló: azt elfelejtettem írni, hogy a zsinagóga kertjének temetőjében lévő egyik sírfeliratra gondoltam, "a kislány életben eltöltött éveinek számánál". Azóta olvastam is arról a temetőről.

Olyan koncentrált ott a történelemnek egy fájdalmas és borzalmas időszaka, hogy az ember azok alapján, amit tud, és amit képzel, érzi. Illetve én hiszek abban is, hogy az elpusztított emberek rettegése és szenvedése is érezhető az arra fogékonyabbaknak.

Van egy zene, ami az ottani, ha nem is a vég jöttét, de a belesodrórást a borzalomba juttatja eszembe. Amikor még szép volt minden, de már voltak, egyre többen, akik sejtették a jövőt, már ott volt a levegőben, csak még nem akarták, vagy nem merték elhinni, még bíztak a csodában.
Nem tudom miért érzem így, de nekem ezzel az érzéssel teljes ez a mű.
www.youtube.com/watch?v=O4gQEslOKjI

Kulka hangját nagyon szeretem.
Nehéz hallgatnom a betegsége utánit. A rövid mondatait. Sőt, az őszinteségét is, pedig mennyire fontos az.

A cicákat köszönöm :)
Nagyon szeretem őket, sajnos nekem nincs, de remélem lesz egyszer. Felnövök ahhoz, hogy egy macska gazdája legyek :)

@gazoló: szerintem ez egy fokkal jobb:)

www.youtube.com/watch?v=pWPlM2V4-3c

de itt van egy, amiről nem fogod megmondani, hogy ki követte el!;)

m.blog.hu/or/orulunkvincent/media/recording_6.mp4

(ja mégis:))

@Neytiri1:

még sosem jártam ott belül a kertben,de kívülről néha meg megállva elmeregtem ezeken a dolgokon.
nagyszerű a zene amit mellékeltél.

a sok holokauszt film közül biztosan emlékszel a zongorista című filmre. abban is érezhető ez a folyamat. a remény,a rádöbbenés, felismerés és a rettegés ettől az őrülettől ami beleivódott a falakba. a sikolyokat,a zokogásokat is hallották.

www.mafab.hu/movies/a-zongorista-2880.html&show_bio=1

@Neytiri1:

"Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon"

file:///storage/emulated/0/Download/12o-veszkorszak-wikipedia-ffff-a.jpg

@boborján20: D

nem kérdés a "jobbság.

biztosan kuka vagyok de az istennek nem jövök rá és eszafene ki énekli a második linken.

....

eztetet meg oszd be makikám))

youtu.be/s0PCxZP69eU

@Neytiri1:

youtu.be/whvJwN50_nk

youtu.be/WjlTgjSmMfA

spotifyon Szalóki Ágival is hallgatható Gryllusék remeke..csaxólok

szép napot nektek!

@gazoló: tezsvérem, ezek nagyon jó estek!:)

cserébe a klasszik havasat küdöm, nesze!:))

www.youtube.com/watch?v=atyvdC15HFA

u.i: a jotunder követte el:)))

orulunkvincent.blog.hu/2020/12/26/proba_888

@gazoló: a zsidók nem temetnek zsinagóga mellé, viszont a háború felülírta ezt. Temettek oda is, és mivel a vallásuk nem engedi a kihantolást, így maradtak. A terv más volt a kerttel kapcsolatban egyébként, az élet viszont felülírta a terveket. A város közepén ott egy temető és marad is. Remélhetőleg nem fordul annyira a világ nálunk, hogy vallásokat ír fölül mások vallása, vagy éppen vallástalansága.

Nem láttam ezt a filmet, sokat láttam, de aztán egy idő után nem néztem meg többet, mert úgy éreztem, hogy nem tudom már látni ezt. Az ember azt gondolná, hogyha lát egy párat, akkor mindent látott. De nem. Újra és újra tudnak egy-egy ember sorsát bemutatva még csavarni egyet a szíven.
Talán a Napfény íze volt az utolsó.
De lehet, hogy majd egyszer előveszem mégis ezt is.

Hát... én pontosan ezt a verset szoktam idézni, ha szóba kerül az "itthon", még magamnak is. Mert valóban mennyire meghitt érzés tudni, hogy hol nő majd ki tavasszal a tulipán, mennyire fáj, amikor kivágnak egy fát, ami gyermekkorunk fája volt, és már csak egy kicsike hasáb az, ami belőle maradt a polcomon, a folyó partján a kő, amire ülni lehetett akárhány éve és most is. Nekem ez mindig inkább ilyen vers volt, függetlenül, hogy 1944-ben íródott, amikor más jelentést (is) sugallt a költő.

Köszönöm a két dalt is, nem ismertem. Milyen "tiszta" hangzású zene...