Ami történt: Dúró Dóra országgyűlési képviselő könyvdarálása után Szalai Kriszta színésznő felvetette nekem, hogy szívesen olvasna fel a Meseország mindenkié című könyvből, hogy megmutassuk: a nagyon komoly szakmai háttérrel megalkotott antológia minden, csak nem “meleg propaganda”. Erről szó sincs, ez még csak nem is egy LMBTQ mesekönyv, sőt, a mesék túlnyomó többsége egyáltalán nem érinti az LMBTQ bármelyik betűjét, ellenben az elfogadás mindenféle formájáról szó van, legyen a téma az örökbefogadás, idős korban vállalt gyermekek, testi fogyatékkal vagy mélyszegénységben élők helyzete.

Az ilyesmire nem szoktam nemet mondani, most is elég nagy elánnal kezdtem bele a szervezésbe. Nem akartunk nagy dolgot, csak egy kicsi, családias meseolvasást azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei úgy gondolják, hogy elhozzák őket egy ilyen rendezvényre, amit persze online is követhet, aki szeretné.

Mivel Krisztával mindketten a második kerületben lakunk, a környéken kezdtünk helyszínben gondolkodni, a Jurányi és az Átrium merült fel, utóbbi tűnt vonzóbbnak, a hatalmas előcsarnoka miatt, ahol megoldhatónak tűnt a biztonságos ültetés. Krisztához hamarosan csatlakozott a férje, Cserna Antal színművész is, hogy gitározzon a mesékhez, én pedig megkértem Ambrózi Kata iskolapszichológust, hogy a matiné után tartson a gyerekeknek egy kis foglalkozást, beszélgessünk az elhangzott mesékről.

Ezen a ponton ráírtam Őrsi Gergelyre, aki amúgy a második kerület polgármestere, és akit történetesen húsz éve, a középiskolai időkből ismerek. Azonnal igent mondott arra, hogy segít leszervezni az Átriumot, ráadásul gondolkodás nélkül, zsigerből azt kérdezte: gyakorló apaként mondhat-e ő is egy mesét? Nem volt kérdés, hogy mondhat, hiszen eszébe sem jutott behozni a hivatalát a történetbe, neki ez tényleg szülőként volt fontos. Na nem mintha polgármesterként ciki lenne jó ügyekben részt venni, ezt szeretném aláhúzni, csak hogy álljon meg a napokban kissé elszabadult hintaló, de erről később lesz még szó.

Pár napig úgy tűnt, mintha egy egészen normális országban élnénk, ahol egy könyv barbár megsemmisítése a többséget a legsötétebb történelmi időszakra emlékezteti, és ahol ennek a többségnek a jelentős része hajlandó ezt ki is fejezni. A könyvet elkapkodták, a legutolsó információm szerint nyolcezres előjegyzés van rá, úgy kellett nagy hirtelen nyomdát keresni, amelyik be tudja vállalni ezt a mennyiséget. A kiadványt létrehozó Labrisz is nagyon örült a meseolvasásnak, készültek is nagyon a vasárnapi eseményre. A meghirdetett helyek is gyorsan beteltek, rengetegen szerettek volna eljönni, kétszeres volt a túljelentkezés. Aztán hirtelen besötétedett.

Először a homofób hozzászólások megugró aránya engedett arra következtetni, hogy az eseményt felkapta a szélsőjobb. Aztán megjelentek a konkrét fenyegetések, fekete (nem egészségügyi) maszkos profilképek alól érkező “Ne féljetek, mi is ott leszünk…” mondatok lepték el a kommentfolyamainkat. A mesekönyv ellen petíciót indító Citizengo arra buzdította az arra tévedőket, hogy árasszák el Őrsi Gergelyt minden lehetséges csatornán tiltakozó levelekkel, telefonhívásokkal. Ennek meg is lett az eredménye, úgy négyszáz üzenet érkezett be, ezért Őrsivel arra jutottunk, hogy ezt legalábbis beszéljük át. Aggódott, hogy a személye eltereli a figyelmet a lényegről, felesleges muníciót ad a szélsőséges uszítóknak. Végül rajtunk kívülálló ok döntött, a megbeszélésünk kellős közepén derült ki, hogy olyan támadás készül az esemény ellen, hogy Őrsinek tisztességes emberként nem maradt más választása, mint ellépni a helyzettől, hátha ezzel még megmentheti az eseményt. Amiből magánemberként, felelős politikusként - Dúró Dórával ellentétben - semmiképp nem akarta, hogy politikai hadszíntér váljon. Az előállt vis maior a legsötétebb fantáziámat is felülmúlta.

Történt ugyanis, hogy Budapest rendőrfőkapitánya tegnap befogadta a Budaházy família gyors reagálással beadott bejelentését sürgős gyűlésre - a Margit körút 55 épülete elé. Ez az Átrium címe. Aztán annyit kértek, hogy módosítsanak a szélsőségesek, legyen az 57-es szám.

Ez ezer sebből vérzik, nézzünk pár okot, amiért joggal tilthatta volna meg a rendőrség a Budaházy-féle tüntetést. (A jogi áttekintésben nyújtott segítségért köszönet Szekeres Zsoltnak, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársának.)

A gyülekezési törvény szerint egy gyülekezés megtiltására akkor van lehetőség, ha a gyűlés mások jogainak és szabadságának szükségtelen mértékű és aránytalan sérelmével jár, és ezeket a tiltásnál enyhébb eszközzel nem lehet megvédeni. A Gyermekjogi Egyezmény szerint pedig a rendőrségnek is kötelessége minden, a gyerekeket érintő ügyben az ő mindenek felett álló érdeküket elsősorban figyelembe venni.

Tehát a rendőrségnek mérlegelnie kellett volna, hogy erre a rendezvényre várhatóan érkeznek majd gyerekek, akiket megrémíhet az, ahogyan viselkednek, öltözködnek a tudhatóan és alaposan dokumentáltan ordas eszméket valló szélsőségesek - akikről már több, korábbi alkalom miatt azt is elég jól tudjuk, hogy milyen módon gyülekeznek. Nyilván megrémítené a gyerekeket az is, hogy belekötnek a szüleikbe, agresszívek, és kirekesztő üzeneteket hirdető ruházatban, transzparensekkel érkeznek (vélhetően). Mivel az extrém nézeteket valló szélsőjobb tüntetése közvetlenül az Átrium mellett lett volna - mert más, távolabbi helyszínt nem fogadnának el - alappal lehet feltételezni, hogy az ő gyülekezési joguk aránytalanul sértette volna a gyerekek jogait - ezzel pedig hátráltatva az ő megfelelő lelki fejlődéshez való jogukat -, így ezt a demonstrációt jogszerűen meg lehetett volna tiltani. Főleg, mert a fenyegető kommentekről e-mailben és telefonon is, többször értesítettem a BRFK munkatársait, ami miatt a kulturális (gyerek)rendezvényt eleve biztosították volna, ha nincs bejelentett ellentüntetés, akkor is. Önmagában nonszensz, rendőri védelmet kérni egy meseolvasásra, nem igaz?

Félreértés ne essék: a testület gyülekezési osztályán dolgozó rendőrök mint mindig, ezúttal is rendkívül segítőkészek és támogatóak voltak, amiért sokadszor is köszönet illeti őket. A ludas itt a rendőrfőkapitány, aki ezt a hajmeresztően jogsértő döntést meghozta. Arról nem beszélve, hogy vajon mennyire indokolt a gyors reagálású, sürgős gyűlés, ha mi az eseményt már kedden bejelentettük, az “ellentüntetést” pedig tegnap, péntek késő délelőtt jegyzőkönyvezték, amiről mi kora délután értesültünk. Vajon mi indokolta a sürgősséget? És hogyan lehetséges “ellentüntetést” bejelenteni egy zárt, kulturális rendezvénnyel szemben?

A lényeg: természetesen fel sem merül, hogy kisgyerekeket ordas eszméket kántáló, kirekesztő szövegeket skandáló szélsőségesek felhergelt csoportjával állítsunk szembe, bízva a - jogi főosztályvezető által megígért - hatékony rendőri intézkedésben, ami majd visszamenőleg kitörli a gyerekeket ért traumát. Az eseményt megtartjuk, de gyerekek nélkül, az üres Átriumban, aki szeretné, online követheti. Nem a mi szégyenünk, hogy így alakult.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy bár az Origótól a Szent Korona Rádión át a Kurucinfóig ment a gyalázkodás, az uszítás, és hogy bár a Hatvannégy Vármegye és a hírhedt náci Budaházy testvérpár gyerekek sérelmére szervezett ellentüntetésére toborzott boldog - boldogtalan, egyetlen civil szervezet vagy politikus sem szólalt fel, hogy elítélje azt a hadjáratot, és felszólaljon a Labrisz, egy mesekönyv, illetve a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány, mint civil szervezet által szervezett esemény védelmében. Mert szép, hogy a Pride azonnal segítségünkre sietett, de pont nem tőlük várta volna ezt el az ember. Ez is szégyen.

De a legnagyobb annak a szégyene, aki az elfogadással szemben, az ellenzék megosztására látott lehetőséget a helyzetben, és jó opportunista módjára lecsapott a lehetőségre. Hogy törésvonalat alkosson ott, ahol mással már úgysem nyerhet. Mert olyan úgy sincs, hogy mondjuk a Jobbik és a baloldal egyetértsen a szexuális kisebbségeket megillető, az Alaptörvény által is védett emberi jogokban. Remélem, jó nagyot tévedtek, akik ezt kigondolták.

Továbbra sem hiszem, hogy hagyhatjuk, hogy 2020 Magyarországán Budapest rendőrfőkapitányának hathatós hozzájárulásával, egy ordas eszméket hirdető köztörvényes bűnöző és a testvére ellehetetlenítsen egy kisgyerekeknek szóló rendezvényt. Úgyhogy nem is tehetnék mást, mint hogy emelek a téten: ha nem tetszett az apró, családias esemény, megcsináljuk nagyban. Hogy mennyire nagyban, hamarosan kiderül.

https://www.facebook.com/notes/nem-tehetsz-r%C3%B3la-tehetsz-ellene/meseorsz%C3%A1g-beborult-de-nem-%C3%B6r%C3%B6kre/10224091727909794/

Egy galaxis választja el a homofóbiával házaló miniszterelnököt a jogos elszámoltatást követelő utcai polgártól

Rendben, ez egy kurvára beteg ország. Aki akar, most kezdjen el bátran jajveszékelni azért, mert csúnya szót használok – szoktam és szinte biztosra állítom, hogy fogok a jövőben is ilyen kifejezéseket használni -, mert szépen is lehet. Jelzem: nem, egyáltalán nem lehet szépen. Ahogy egy tömeggyilkosra sem mondjuk azt, hogy haszontalan, egy pedofilra sem, hogy huncut. Mert a szavaknak ereje van, de gyengesége is, ha a bűnt tompítjuk velük.

Szóval ez egy kurvára beteg ország. Az egy dolog – nem mellékes távolról sem -, hogy mi bírt kicsúszni a csúti száján akkor, amikor mikrofont toltak elé, és pontosan tudta, hogy nem a libaszaros árokparton cseverészik a félhülye haverjával, hanem egy országhoz beszél. Akár azt is gondolhatnám – ha annyira szelíd lelkű és jóindulatú lennék, amilyen pedig nem vagyok -, hogy véletlen baleset csupán, kiszaladt, mint az akaratlan fing. De nem, erről szó sincs. Mutatom:

Ezzel kampányol a kormánypárt. Az engem nem különösebben érdekel, hogy egy bugrisnak milyen zavaros gondolatai vannak, ameddig azokat nem böfögi bele egy ország arcába. Amint azonban megteszi, ráadásul miniszterelnökként teszi meg, már igenis van hozzá közöm. Akkor is, ha soha életemben nem szavaznék rá.

Kik hagyják békén kinek a gyerekeit, te nyomorult? A te kölkeid már felnőttek, ha nem születtek eleve homoszexuálisnak, semmi veszély nem fenyegeti őket. Az én gyerekeimhez és a mások gyerekeihez pedig semmi közöd. Ámazonban nekem van ahhoz közöm, hogy az ország, melyben élni próbálok, politikai haszonszerzés véreres és jól látható okán nem egyszerűen elfogadhatónak, hanem kimondottan üdvözlendő és helyes magatartásnak igyekszik beállítani azt, amiért minden normális országban mélységes társadalmi megvetés, bizonyos esetekben börtön járna.

Ki a tököm akar egy homofób, fajgyűlölő, náci országban élni? Miért kellene nekem tudomásul vennem, pláne szó nélkül eltűrnöm ezeket az aljas, bűzös gazemberségeket? Komolyan van ebben az országban annyi mocsárlakó, büdösszájú náci fasz, amennyi képes hatalomban tartani ezt a magyarok szégyenét?

Vörös vonal, mi? Gazember. Látni akarom, ahogy vezetőszáron visznek a bíró elé. Aki képes azt tenni egy országgal, amit Orbán és bandája tett, annak börtönben a helye. És egyáltalán nem érdekel a finomlelkűek panasza és hüppögése, hogy hát akkor mi mennyivel vagyunk jobbak ezeknél? Sokkal, bazd meg, sokkal! Egy galaxis választja el a homofóbiával házaló miniszterelnököt a jogos elszámoltatást követelő utcai polgártól.

Hogy jön ahhoz ez a senki és az összes csahos, bélférges kutyája, hogy már nem csupán kirabolja, de rettegésben is tartsa az embereket? Európa kellős közepén, egy uniós tagállam első számú keresztapja bele meri böfögni a rádió mikrofonjába, hogy mit tart kívánatos viselkedésnek az őt imádó hívek részéről. Holnap mi lesz? Agyon lehet verni a melegeket, vagy csak addig szabad rugdosni őket, ameddig el nem ájulnak? Hány – Orbánhoz hasonló – idióta barom fogja felhatalmazva érezni magát arra, hogy rendet tegyen? Hogy megvédje a gyerekeit? Mindenki más gyerekei háta mögé bújva? Mert ez a figura arról beszél. Hogy meg kell védeni a gyerekeket a homoszexuálisoktól.

Közben valószínűleg nem homofób. Egyszerűen aljas gazember. A fejére szakad az összelopott-összehazudott birodalma, fosik, és ezt találta ki. Neki aztán édes mindegy, ha a fél ország belefullad a saját vérébe, ha egymást kezdjük irtani, ha melegek és meleg fiatalok szülei halálfélelemben élnek, mert a saját miniszterelnökük prédaként lökte őket a porondra. Ennek az aljas gazembernek mindegy, csak hatalomban maradhasson.

Beszéltünk már arról, hogy Orbán bármire képes a hatalomban maradásért. Bármire. Na, ez egy ilyen bármi. És ez csak egy, a sok közül. Biztos vagyok abban, hogy elmegy a végsőkig. Ez még csak a kezdet.

https://kolozsvaros.com/2020/10/05/egy-galaxis-valasztja-el-a-homofobiaval-hazalo-miniszterelnokot-a-jogos-elszamoltatast-kovetelo-utcai-polgartol/