Magánprofitok és közerkölcsök a koronaválság idején
Kinek kedvez az állam válság idején?
Furcsa napokat élünk. Állami társasági adóbevételekkel kitömött sportszervezetek „adományozzák” vissza a közpénzt azoknak a kórházaknak, amelyeknél elmaradt fizetésrendezések és felújítások jelzik, mennyire hiányzott az. Olyan munkaadók kapnak óvatos kalkuláció szerint is milliárdos nagyságrendben járulékkedvezményt és egyéb formában állami mentőövet, amelyek látszólag nem szorulnának rá: iparágukban az egyébként is számottevő magyar reál-GDP növekedés feletti forgalombővülés – nem mellesleg pedig: kiemelkedő jövedelmezőség – volt jellemző az elmúlt időszakban.
Szükséges az állam szerepvállalása a gazdasági összeomlás elkerülése érdekében? Természetesen igen. Lehet ezt úgy véghez vinni, hogy az tovább rontsa a jövedelmi egyenlőtlenségeket és perverz újraelosztást eredményezzen? Sajnos a válasz erre a kérdésre is az: igen.
Ha munka van, minden van, mondta a miniszterelnök, de a munkahelyek megtartását egyelőre csak néhány konkrét szektorban segíti konkrét intézkedésekkel az ideiglenesen az Országgyűlés jogköreit is gyakorló kormány. Ezekben a szektorokban is elsősorban a munkaadók várhatnak támogatásra, miközben a melósok vannak kint a kiemelt beruházássá minősített – ezért láthatóan járvány idején is folytatandó – építkezéseken. Mindezt a támogatást – az elérhető kevés információ alapján – úgy kapják, hogy még arra sem kell garanciát vállalniuk, hogy teljes állású dolgozóikat a korábbi feltételek mellett továbbfoglalkoztatják.
Nemzetközi szinten ennek a jelenségnek az állatorvosi lova a légi közlekedés. A nagy légitársaságok éveken át részvény-visszavásárlásra költötték a turizmus robbanásszerű bővüléséből elért profitjukat, amelyet nem mellesleg úgy értek el, hogy a kormányok nem fizettették ki velük a valós környezetkárosításuk költségeit. Most pedig, mint a mesebeli tücsök a téli hideg idején örömmel vennék a mentőcsomagot. Erre még az olyan antikapitalista tendenciákkal nem vádolható nagyvállalkozók, mint Mark Cuban is felkapták a vizet.
Aki állami segítséget fogad el, annak a jövőben legyen tilos saját részvényárfolyamának mesterséges felpumpálása, az osztalék korlátok nélküli kifizetése, és ezzel a tulajdonosok mentesítése a későbbi kockázatok alól. És persze: járjon el méltányosan a munkavállalóival szemben.
Magyarországon sajnos még nem tartunk itt (sőt, éppen felfüggesztik a kollektív szerződéseket). Nincs szó a terhek megosztásáról, pedig hamarosan ez lesz a címlapok fő kérdése. A kieső és elengedett adóbevételek, a növekvő közvetlen gazdasági támogatások miatt el fog szállni a költségvetési hiány. Ki fogja ennek az árát megfizetni? Lesz társaságiadó-emelés? Lesz újra progresszív jövedelemadózás, jelentős bevételt hozó banki különadó, tranzakciós illeték, ne adj isten érezhető mértékű karbonadó, környezetterhelési díj?
Nem valószínű. De még akkor is lehet igazságosabb a válságkezelés ha elfogadjuk Orbán Viktor kínálatoldali, adócsökkentő, s ezért elkerülhetetlenül a közszolgáltatásokat alulfinanszírozó logikáját. Aki mentőövet kap, az adja fel jövőbeli profitjának egy részét. Ha már nem kötött – mert egy globális járvány hatásai ellen nem is köthetett – biztosítást a terméke vagy szolgáltatása iránti kereslet drasztikus visszaesése esetére, legalább fogadja el, hogy nincs kivételezett helyzetben.
A 2000-es évek nagy válságának idején a saját felelőtlen pénzügyi gyakorlatuk miatt csődközeli helyzetbe került megabankok hasonló helyzetben voltak: az utóbb károsnak bizonyuló deregulációnak köszönhetően rekordprofitot zsebeltek be éveken át, miközben vezetőik az átlagpolgár számára felfoghatatlan nagyságú fizetést húztak. A pénzügyi összeomlás napjaiban ugyanakkor a további működésük volt a tét. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben sok esetben elfogadták, hogy az állam csak tulajdonszerzés ellenében nyújt mentőövet. Az amerikai állam ezekből a befektetésekből már fél évtizedes távlatban is talán kis profittal, de mindenképpen legalább nullszaldósan tudott kiszállni. A magyar állam sem járhat el másképp. Nem terhelheti a minden jel szerint gyors ütemben megemelkedő költségvetési hiánnyal és államadóssággal kizárólag a költségvetési szférában dolgozó vagy annak egészségügyi és oktatási szolgáltatásait igénybe vevő dolgozókra és a jövendő generációkra a járvánnyal kapcsolatos mentőakciók terhét. Nem lehet feltételek nélkül biankó csekket kiállítani egyetlen, normál időkben jelentős profitot termelő gazdasági ágazat számára sem.
Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy nem kizárólag a munkaadók és vállalattulajdonosok számára vannak kedvező elemei az új intézkedéseknek. A bejelentett csomagból a munkavállalók számára is közvetlen segítség például a hiteltörlesztések felfüggesztése. Ugyanakkor ez nem csökkenti a visszafizetendő tőkeösszeget, csak kitolja a szerződéses kötelezettség teljesítését. Ez nem csak teljesen aránytalan és igazságtalan kezelése a gazdaságot fenntartó két csoportnak, de kontraproduktív is. A munkaadók bizonytalan kimenetelű dotálásával szemben a munkavállalók és gyermeket nevelők közvetlen pénzügyi támogatása (például a családi pótlék megemelésével) azonnali keresletet generál, s ennyiben nem csak a családok, de a cégek létfenntartáshoz is szükséges – ha tetszik: alap- – jövedelmet biztosít.
A magyar kormány ellenállása az ilyen keresletoldali intézkedésekkel szemben nincsen szinkronban más fejlett országok mentőcsomagjaival. Ez önmagában persze nem minősíti a közpolitikai döntéseket, de legalábbis felvet kérdéseket. Olyan kérdéseket, mint hogy külföldi importkereslet hiányában ki fogja megvenni a magyar gyárak termékeit? A határokon túlról érkező turisták hiányában ki lesz, aki újra benépesíti a magyar szállodákat, éttermeket, sportrendezvényeket? Azok a magyar munkavállalók, akiknek körében Gulyás Gergely miniszter százezres nagyságrendű munkanélküliség emelkedésre számít?
A magyar kormánynak követnie kellene azt a kialakuló konszenzust, melyben jobb- és baloldali kormányok a fejlett világ egyre több országában közvetlen készpénzsegítséget nyújtanak és ételutalványokat osztanak a családoknak, és külön támogatást nyújtanak az állásukat elvesztő munkavállalóknak.
A kialakult helyzetben, mint oly sok más válság esetében fennáll a veszély, hogy egyes gazdasági szereplők a jó időkben a profitra sajátjukként, míg a rossz időkben a veszteségekre a köz veszteségeként tekintsenek. Ez olyan erkölcsi kockázat, melyet tisztességes kormányzat nem vállalhat fel.
Amikor a pénzügyi mentőcsomagok „ingyenebédét” osztják, jó lenne, ha azoknak is jutna, akiknek a válságmentes hétköznapokon is csak nehezen telik meleg ételre.
A szerző közgazdász, politikatudós
Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs /24.hu
https://24.hu/belfold/2020/03/20/koronavirus-gazdasagi-valsag-profit/
Szél Bernadett kiakadt – ez a legtöbb, amit tenni tud…
Egészen döbbenetes törvénymódosításokra készül a Fidesz. A hozzánk eljutott “felhatalmazási törvény” szerint a népképviselet legfőbb szerve, az Országgyűlés, gyakorlatilag elvesztené minden szerepét – olvasható a Szél Bernadett és Szabó Szabolcs által szignált közleményben.
(A folytatást változtatást nélkül közöljük.)
A tervezet szerint a kormány a veszélyhelyzet meghosszabbítását, az eddig elfogadott rendeletek érvényben tartását, valamint a veszélyhelyzet nem meghatározott ideig tartó meghosszabbítását kéri az Országgyűléstől. A kormány így bizonytalan ideig “rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat”, miközben az Országgyűlés nem működne, ugyanis azt nem lenne kötelező összehívni.
A népképviselet legfőbb szervének működése abban merülne ki a tervezet szerint, hogy az Országgyűlés elnökének és a frakcióvezetőknek tájékoztatást ad a kormány. Ráadásul egy olyan Btk. módosítást is megszövegeztek, amelybe a következő módosítás kerülne:
“337. § (1) Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Magyarul biankó csekket kapnának arra, hogy szinte bármikor három évre leültethessenek egy újságírót vagy egy országgyűlési képviselőt, például amikor a járvány lecsengésekor elmondja, hogy szerinte már vége van a közveszélynek, tehát végképp nincs indok fenntartani a rendkívüli jogrendet.
Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán milyen szerepe maradna egy országgyűlési képviselőnek, ha az Országgyűlés bizonytalan ideig nem működik, ergo törvényalkotóként nem tud működni, véleményalkotási és ellenőrzési jogait pedig gyakorlatilag elvonják — holott a kormány minden körülmények között az Országgyűlés alá rendelten kell, hogy működjön, és nem fordítva.
Hangsúlyozzuk: a kormány lehetőséget kapott a legszükségesebb rendeletek meghozatalára az elmúlt napokban. Hogy miként élt vele, azt mindenki döntse el belátása szerint. Szerintünk inkább késlekedett és kommunikációs trükköket alkalmazott gyors, hatékony és teljeskörű életvédelmi, otthonvédelmi és szociális intézkedések helyett.
A veszélyhelyzeti rendkívüli jogrend meghosszabbítást azonban semmi sem indokolja ezért ezt a tervezetet ebben a formában nem fogjuk támogatni. A járványhelyzetben is szükség van a kormányt legitim módon kontrolláló erőkre.
Ezért mondjuk: eddig és ne tovább!
Forrás: Huppa
Hová lett a sokmilliárdos digitális oktatásfejlesztési projekt?
Három-négy éve tart egy digitális oktatásfejlesztési folyamat nagyon komoly összegekkel, sok milliárd forintból, de ennek semmilyen eredményét nem látják, így nem is tudják használni a pedagógusok, amikor a leginkább szükség lenne rá - mondta
Nahalka István oktatáskutató.óráin más és más szoftvert használniuk. Közölte: döbbenetes volt, hogy a pedagógusok és az oktatás körül dolgozó, elsősorban informatikával foglalkozó szakemberek megmozdultak, amikor ezt bejelentették. Kicsit zavaró is volt az elején, mert nagyon különböző megoldások garmadáját lehetett hallani, de aztán higgadt vélemények is megjelentek, és arra jutottak, hogy nem most kell megoldani az oktatás digitalizálásának problémáit, csak a legegyszerűbb és gyerekeknek legmegfelelőbb módszereket kell megtalálni.
Ehhez a kormányzat nem túl sok segítséget adott – mondta az oktatáskutató. Három-négy éve tart egy digitális oktatásfejlesztési folyamat nagyon komoly összegekkel, sok milliárd forintból, ennek nem látják az eredményeit, nem is tudják, hogy egyáltalán elkészült-e valami, vagy megvan-e a pénz. Jó lenne, de ezt most nem tudják használni, amikor a leginkább szükség lenne rá.
Nahalka István arról is beszélt, hogy azok a pedagógusok is rákényszerülnek más módszerekre (projektekre, csoportmunkára), akik eddig csak frontális módon (magyarázva, előadva) tanítottak. Az értékeléssel is hasonló a helyzet, feleltetni vagy dolgozatot íratni nehezebb vagy nem is lehet, inkább kvalitatív módon kell ezt megoldani. A szülők és a pedagógusok között is nagyon szoros kapcsolat alakul ki. A szakértő úgy összegzett: minden rosszban van valami jó, persze ez rettenetesen rossz, és a jó meg majd elválik, hogy hasznosul-e később.
Az viszont egyszerűen nem működik, hogy most a digitális oktatásra kellene átállniuk, de közben a kormány elvárásai alapján az iskoláknak készülniük kellene a szakképzési rendszer átalakítására, és helyi tantervet kellene írniuk a pedagógusoknak. Most józan paraszti észre és arra lenne szükség, hogy több dolog bevezetését legalább egy évvel elhalasszák – hangsúlyozta Nahalka István.
(Ceglédi Zoltán politikai elemző a hvg.hu-n megjelent véleménycikkében is erre a digitális oktatási fejlesztésre hívja fel a figyelmet. Mint írja, Czunyiné Bertalan Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériumának korábbi köznevelésért felelős államtitkára 2016-ban lett digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztos, de országos ügyekben alig szólal meg, akkor sem a saját területén, és most is hallgat. Ahogy Ceglédi fogalmaz, „most Czunyinét is felkérdezi a történelem: hol a digitális tananyag? Hogy a csudába nem ért rá, hiszen annyi mást bírt csinálni az elmúlt négy évben?”.)
A műsort itt hallgathatja meg: https://www.klubradio.hu/data/hanganyagok/2020/3/18/200318_egy_nahalkaistvan.mp3?direct=1
https://www.klubradio.hu/adasok/hova-lett-a-sokmilliardos-digitalis-oktatasfejlesztesi-projekt-111667
Ha csak 5 cikket olvasol el ma, ezek legyenek
Persze, ennél többet is lehet, sőt… Kissé megváltoztattuk a lapszemlénket, az van, be kell vallanunk, hogy nem olvassátok. Ahhoz, hogy közöljünk reggel egy képet, túl sok meló van benne, szóval, teszünk egy próbát… Így milyen?
A gróf tán épp agarász
Orbán Ráhel jobb keze természetvédelmi cím-várományos területen építkezik engedély nélkül milliárdokért Balatonhenyén. A családi háznak készülő ingatlan valójában egy kastély, tiszttartó házzal, külön fürdővel, mulatóházzal. Amikor a független sajtó felfigyel a dologra, megpróbálják a tulajdonosi hálózatot összekuszálni, de nem sikerül nekik. (Fotó innen)
Észak-Korea a tűzzel játszik, ha hazudik a koronavírusról
Nemrég olvastunk egy cikket, amelyben Mario Vargas Llosa, Nobel-díjas perui író úgy vélekedik Kínáról hogy, „legalább egy, de jó eséllyel több megbecsült orvos is időben felfigyelt a vírusra, ám a kormány a megfelelő lépések helyett megpróbálta őket elhallgattatni, és az információt elrejteni, amint azt minden diktatúra teszi”. Észak-Korea továbbra is azon kevés ország közé tartozik a világon, ahol állítólag nem jelent még meg a koronavírus. Talán nem kell elmagyaráznunk, mi a két hír között a kapcsolat…
Tudod, hogy nincs bocsánat
Ehhez kapcsolódó hír, hogy a kínai rendőrség bocsánatot kért, amiért elhallgattatták a koronavírusra figyelmeztető orvost. Li Venliang azóta meghalt. A minimum, hogy később kórházat nevezzenek el róla, egyébként meg az anyátok…
Az egész magyar gazdaságot megrengeti az autógyárak leállása
Ha nagy szerencsével mégsem halunk meg mind, akkor azért érdemes néha belegondolni (nehéz) a hogyantovább-ba… Tegnap emeltük ki a cikket, amely arról szólt, hogy a Néma Gyerek Nagy Bejelentése a foglalkoztatottak kb. 10 százalékát érinti. Azt is megírtuk, hogy sorra állnak le az autógyárak. Most azt is megtudtuk, hogy ez nem más baja: a teljes magyar ipar majdnem harmadát az autógyártás jelenti, ráadásul a koronavírus nélkül is bajban lenne, a járvány viszont extrémen súlyossá teszi a helyzetet. Nem lehet tudni még, mi lesz a beszállítókkal, valamint a több tízezer alkalmazottal. De fő az, hogy a taxisok meg vannak mentve.
Katonadolog
71 vállalatnál kezdték meg működésüket az úgynevezett Honvédelmi Irányító Törzsek. Az érintett vállalatok között van egyebek mellett a paksi atomerőmű, a MOL, a Mátrai Erőmű, megannyi földgáz-, áram és vízszolgáltató, a jegybank, az értéktőzsde, a MÁV, a Volánbusz, a Posta, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, az Auchan és a Hungaropharma Gyógyszerkereskedelmi Zrt. is. Arról, hogy a Honvédelmi Irányító Törzsek pontosan mit csinálnak majd, keveset lehet tudni. Reméljük, legalább ők tudják, ha nekünk nem is mondják.
Szerző: HuppaForrás: Huppa
Jelentés Mocsárfalváról
Napsugaras szép reggelt! Az előrejelzések szerint a napsugár és a meleg néhány napig még garantált, aztán jön a tél. Holott a sánta kutyának nem hiányzik, nekem legalábbis még télen sem szokott hiányozni a hideg, nemhogy tavasszal.
Mindenkinek megvan, hogy most jött el az ideje az összefogásnak, a lelkünk összeforrásának, talpaink összeérésének, amikor mindegy a politikai hova- és sehova tartozás, amikor magyar a magyarnak keblére borulva küzd a közös ellenség, a járvány ellen? Elmesélem, ez hogy néz ki Mocsárfalván.
Az egyik közpénzharcos azért könyörög a miniszterek elnökének – természetesen szigorúan nagy kezdőbetűvel szólítva meg a gazdát -, hogy tartóztassák le az újságírókat. Nem mindet persze – valamiért a leffentyűk és piócák is újságírónak hiszik magukat, de mindjárt kivételt is képeznek, nehogy félreértés legyen -, hanem a liberálisokat meg a függetleneket. Met ellenségei ők a jómagyar népnek, hazudnak és uszítanak. Ezt mocsárék bármikor, bármiből le tudják vezetni négy egyszerű lépésben – Soros-Gyurcsány-Brüsszel-migránsok -, a jelenlegi követelés jogosságát az indokolja, hogy egy újságíró a 444.hu-tól meg merészelte kérdezni az elméletileg a sajtó tájékoztatása céljából összehívott rendezvényen, hogy mi a toszért nem tájékoztatják a nyilvánosságot a fertőzés területi eloszlásáról. Erre a Kovács Zoltán nevű szőrös illető hozta a szokásos fideszes formát és egészen primitív tahó módon leugatta a kérdezőt, egyszersmind felhúzta az ország túlnyomó többségét. Már csak azért is, mert a kormány iránti bizalom kialakulása szempontjából kurvakevés az, ha a tiszti főorvos asszony nagyon öntudatosan közli, hogy ők mindenkiről mindent tudnak. Szóval Kovács leugatta a kérdezőt, aztán mindenki mást is, ebből elég rendes országos botrány kerekedett. Merthogy minden más országban tájékoztatja a kormány a lakosságot, sőt, a sajtótájékoztatón a sajtót szokták informálni. Nálunk ez nem szokás, mi büszke kipcsak unortodoxok vagyunk.
Különféle csomagolásokban tálalják mocsárék a saját jóságukat. De minden ott húzódik a jövő reménysége: most van itt az ideje annak, hogy végleg le lehessen számolni az ellenzékkel. Akkor is, ha az nem ellenzék, nem a kormány ellen, hanem az ország érdekében nyilatkozik meg. Az pedig külön nyereség, ha a konkurenciával is le lehet számolni. Szépen, okosan, összefogásra felhívó pántlikával körülcsavart írásokkal.
Ezért, ha mindez majd véget ér, ezeknek az úgynevezett „újságíróknak” és egyéb szájhősöknek súlyos jogi következményekkel kell számolniuk. Megjegyzem, az orvosi kamarának és annak elnökének is, aki aljas módon szakmai javaslatba csomagol egy olyan masszív politikai nyomásgyakorlást, ami kilométerekről szagolva is Gyurcsány Ferenc bűzét árasztja. (Magyar Nemzet)
Naszóval mocsáréknak ki lehetett adva a napi parancs, ugyan, tépjék már szét az ellenséget, jól jöhet az még a választások környékén, ha mindenki csak az intellektuális fölényből tájékozódik. Emberünk így jutott el oda, hogy az összes ellenzéki és független újságírót le kell tartóztatni, mert rendkívüli helyzet van és most a kormány gyakorlatilag bármit megtehet. Mondjuk ez eddig is majdnem így festett, de eddig majdnem bármit tehettek meg, mostmeg már konkrétan bármit.Is. Csak rá kell fogni valakire, hogy rémhírt terjeszt, pánikot kelt vagy egy kulák malomtulajdonos szeretője és már lehet is vinni elfelé, legalábbis a túliskolázott propagandamunkások szerint. Ehhez a gyönyörű gondolathoz csatlakozott a teljes mocsárszféra. Írásban, szóban, dalban és táncban is. A páros napokon újságíró, páratlan napokon médiaszemélyiségek összeültek a stúdióban is és vállig berántott sísapkában követelték (gondolom egymástól, bár nem néztem végig a műsort, mert mostanában rendetlenkedik a gyomrom) az ellenzéki gecik bebörtönzését, de legalábbis elhallgattatását.
Az újságírókon, ellenzéki és álellenzéki politikusokon, civil szervezeteken és civileken, a liberálisokon és Brüsszelen kívül mással nincsen baja posványéknak, legalábbis nem láttam náluk különösebb törekvést a lakosság tájékoztatására. Ellenben veszettül küzdenek a fideszes mindenhatóság elérése érdekében, természetesen szigorúan politikamentesen, mert most össze kell fogni. Jól van akkor.
Én pedig – szerteágazó nemzetközi kapcsolataimnak köszönhetően – szeretném tudatni a honfitársaimmal, hogy akinek fogytán vannak az élelmiszer tartalékai, az ne Nagy-Britanniába menjen vásárolni. Ezeket a fotókat onnan kaptam az imént:
folytatás itt: https://kolozsvaros.com/rovidek/jelentes-mocsarfalvarol/
Ideje lenne elővennünk a feltétel nélküli alapjövedelem ügyét!
Legelőbb is helyzetjelentés. Március 17. A dátum fontos, mert a helyzet óráról-órára változik. A hivatalos adatok szerint Magyarországon több mint 50 fertőzött van, és egy halálos áldozat. Az az idős férfi, aki végstádiumban feküdt kórházban, és akit a Hollandiából hazatért fia fertőzött meg a vírussal. Ezek a hivatalos adatok, és nincs ok a kételkedésre. Bár nyilván a helyzet ennél rosszabb – magam 400-500 tünetmentes vírushordozót saccolok – ámde hivatalosan nyilván csak ennyi esetről tudni, hiszen máig csak ezerötszáz körüli tesztet végeztek el. Tegnap oldotta föl a kormány a teszteléshez kötött protokollt, miszerint csak a már tünettel jelentkezőket szűrik – azokat nem, akik kapcsolatban voltak vele, sőt az egészségügyi dolgozókat sem. Hétfőtől nem működnek az iskolák – az óvodákat, bölcsődéket is bezárták az önkormányzatok. Bezártak a művelődési házak, színházak, mozik, múzeumok, fürdők. Tilos zárt térben rendezvényt tartani, mától korlátozták a kiskereskedelmet: élelmiszerbolton, dohányárudán, benzinkúton, patikán, drogérián kívül nem lehet nyitva üzlet – és a felsoroltak is csak délután háromig. (Bocsássák meg ezt a dohányárudát: dohányos lévén tudom – akkor esnék csak igazán pánikba, ha nem tudnék rágyújtani.)
Van azért jó hír is: van áram, gáz, víz, telefon, net, működik a rádió és a tévé – és a szemetet is elvitték a szokott időben. Működik a tömegközlekedés, bár ritkított járatokkal. Nincs is szükség több buszra, villamosra: úgy tűnik, komolyan vesszük az önkéntes bezártságot. A máskor zsúfolt járatokon alig lézengenek. Felmerült Budapest lezárásának lehetősége – a főpolgármester erről a kormánnyal egyeztet majd, hiszen nemcsak a várost érintené ez: sokan laknak a környező falvakban, akik ezer szállal kötődnek a városhoz. Itt dolgoznak, vásárolnak, ide járnak orvoshoz stb.
A fentiek miatt mondom: az egészségügyi dolgozók mellett köszönjük meg a közszolgáltatásban dolgozók, a rendvédelmisek munkáját. És ne feledkezzünk meg róluk a járvány elmúltával sem.
Van azért jó hír is – erre tán nagyobb szükségünk van, mint a falat kenyérre. Budapesten a többség szemmel láthatóan betartja az előírásokat, kiürültek az utcák, terek. A nyitvatartó boltok előtt türelmesen állnak sorban – betartva az ajánlott 1 méteres távolságot. (Az üzletben egyszerre csak egy vagy két vevő tartózkodhat.) A Belvárosban kitisztult a levegő, nyugodtak az éjszakák – eltűntek a turisták. (A nővérem közlése szerint, aki ott lakik.) Nálunk (Pestlőrinc) a lakótelepen a lakók hypós törlőt visznek magukkal, ha ki kell mozdulniuk: ezzel törlik le a kapukilincseket, liftajtókat – egyénileg, nem várva másra. A kerületi városgazda cég munkatársai is beszálltak a fertőtlenítő takarításba.
Na persze, megjelent az első pesti vicc is: Miért nem írnak ki közbeszerzést koronavírusra? Hát, mert úgyis csak egyetlen ember nyerhetné meg, annak meg már van kettő…
Ennél csípősebb megjegyzést nem is nagyon hallani: az ellenzék is inkább javaslatokat tesz egy-egy konkrét ügyben, és a számonkérés is visszafogott. (Egy volt kdnp-s képviselő meg is jegyezte: az ország szerencséje, hogy nem a fidesz van ellenzékben. Már égne a város.)
Megjelentek a első gazdasági latolgatások is: mennyivel csökken a gazdaság növekedése, hogyan kell segítséget nyújtani a kisvállalkozásoknak (a turizmusban sok-sok mikrovállalkozás van), hogyan kellene pótolni a kiesett egyéni jövedelmeket stb. stb.
Kérném az összes közgazdászt – nemcsak a járványos területeken! Európában viszont az önkéntes, vagy kötelező karantén a közgazdászoknak is módot ad arra, hogy leüljenek egy csöndes sarokba, és elgondolkodjanak. Ugyan miért imádják még ma is fétisként a bruttó nemzeti termék (GDP) növekedését? Nem lesz jobb attól a világ – de még az emberek sorsa se -, ha x százalékkal több ruha, cipő, mosógép, bigyó és izé készül egységnyi idő alatt. Sőt.
Ateistaként megkockáztatom: az Anyatermészet megelégelte, hogy hiába figyelmeztet olvadó
jéghegyekkel, növekvő kánikulával, viharokkal – hát idecsördített a vírussal: állj!
Ma megvan annak minden technikai feltétele, hogy a Föld összes lakója elegendő élelemhez, vízhez, és a méltó emberi élethez szükséges más javakhoz – információhoz, kultúrához stb. – jusson. Mind a 7 milliárd. Az is évszázados tapasztalat, hogy biztonságos körülmények között megáll a népesség szaporodása: elkerülhető lenne a népességrobbanás is.
Csak nem azon kéne gondolkodni, hogy hogyan gyárthatok, adhatok el több százalékot, mint a másik. Hanem azon: jól van-e, hogy az itt élők 10 százaléka habzsolja föl a földi javak 80 százalékát, beleértve a tiszta vizet, levegőt, talajt?
Ez lesz a vírus után a legkeményebb dió, amit – nemcsak a közgazdászoknak, nekünk is – fel kell törnünk. Főként annak ismeretében, hogy az elosztás módozatait változtató ideák eddigi történelmünkben többnyire véres diktatúrákba torkolltak. Nem lesz könnyű, akár nemzedékek életére is szükség lesz.
Talán közelebb kerülhetünk a problémához, ha egyelőre csak a saját helyzetünkön, kisebb körökben morfondírozunk. Például: biztos, hogy Magyarországon a kényszerűen munka nélkül maradtakon segít, ha munkáltatójuk adókönnyítést kap? (Rosszak a tapasztalataim: vállalkozó szó nélkül lenyeli a kedvezményt, a munkása meg éhkoppon marad.) Nem tartom jó ötletnek a munkanélküliség megakadályozását sem – a fölöslegesen zajló „termelés” csak az energiát viszi, meg a szemetet növeli, a munkaerkölcsre pedig romboló hatással van. Van tapasztalatunk a hetvenes-nyolcvanas évekből.
El kéne gondolkodnunk: biztos, hogy csak az „dolgozik”, akinek munkahelye van? Mennyivel értékesebb a munkája annak, aki egy hivatalban aktákat tologat, annak a munkájánál, aki egy család dolgait gondozza: neveli a gyerekeit, gondoskodik idős felmenőiről stb., stb. Pedig az előbbinek jár fizetés, biztosítás, szabadság, munkanélküli segély, idős korára nyugdíj – az utóbbinak SEMMI!
Ideje lenne hát elővennünk a feltétel nélküli alapjövedelem ügyét. A közgazdászok, politikusok figyelmét meg arra hívom föl: ne számítgatásokkal kezdjék, azzal, hogy kinek mennyi ADHATÓ! Tisztelt uraim/hölgyeim! Önök semmit nem adhatnak senkinek – ugyanis nem a magukét osztják. Az emberhez méltó élet jár, annak jogán, hogy embernek születtünk. Bár nem lesz egyszerű megtalálni a módját annak, hogy mindenki hozzájusson e javakhoz: a kastélyban és a szerény hajlékokban, sőt a fedél nélkül élő is. A tőzsde meg tehet egy szívességet!
Legújabb hírek: március 17. 14:30: péntekre leállítják a győri Audi gyár termelését, március 17. 15 óra, az operatív törzs hivatalos tájékoztatója. Az ismert fertőzöttek száma nem változott: 50. Az országhatárok lezárásával kijelölték azokat az útvonalakat, ahol az átmenő utasok haladhatnak. A tisztifőorvos asszonynak főként a tesztelési lehetőségekről, a szükséges eszközök beszerzéséről és a vidéki adatok hiányáról tettek föl kérdéseket. A válasz: sok (hét) vizsgálati labor van, de még több lesz, és tesztből is jön „rengeteg”. Épülnek ideiglenes mobil elkülönítő és ellátó helyek. (Hol, mikor, mennyi? Nem részletezte.)
Érdekes jel, hogy ezúttal kivonták a tájékoztatóból Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki vasárnap penetráns módon viselkedett a kérdezőkkel. Viszont jó jel: a prostisrácok munkatársa gyalázkodó „kérdést” tett föl egy ellenzéki megszólalással kapcsolatban – de sem a tisztifőorvos, sem az intézkedésekről tájékoztató főtiszt nem reagált erre sehogyan.
Majtényi László: A különleges jogrend hosszú árnyéka
A különleges jogrend kifejezés jogi eufemizmus, mert valójában azt jelenti, hogy a jog legfontosabb, morális rétegének alkalmazását függeszti fel, azaz legalapvetőbb szabadságaink kerülnek zárójelbe. Ez az írás arról szól, hogy ilyen helyzetben mi lenne a teendő. Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnökének véleménye.
Az Eötvös Károly Intézet a kormány március 11-i döntése előtt, amikor még csak tárgyaltak a veszélyhelyzetről, közleményt adott ki alkotmányos értékeink, szabadságaink védelmében. Azt mondtuk, hogy a különleges jogrendről szóló felelős döntés az összes egyéb - a személyes szabadságot kevésbé korlátozó - lehetőség mérlegelése után, az intézkedések szükségességét megfelelően alátámasztó indoklással hozható meg.
Felhívtuk a figyelmet arra, hogy az egészségügyi törvény alapján járvány idején különleges jogrend nélkül is lehetőség van a személyközi kapcsolatok korlátozására, a betegek elkülönítésére és karantén elrendelésére (járványügyi ellenőrzés, megfigyelés és zárlat), óvodák, iskolák és egyetemek működésének szüneteltetése, sőt bármely (!) intézmény működésének felfüggesztése. Mindezeken túl jogalapot ad a lakosság mozgásszabadságának részleges elvételére, területek teljes lezárására, a személyközlekedés helyi és országos korlátozására. Megtilthatók a nyilvános vagy nem nyilvános rendezvények, sőt akár tevékenységek is, feltéve persze, hogy ezek az intézkedések a járvány terjedését valóban gátolják. A kormány a járványügyi szabályok körében arra is kötelezheti az ország területén tartózkodókat, hogy kötelező orvosi vizsgálatnak vessék alá magukat. Ezek olyan intézkedések, amelyek súlyos szabadságelvonásnak számítanak, de hozzájárulhatnak a járvány mérsékléséhez, ezért alkotmányosan és az észszerűség alapján is indokolhatók. Mindezek, hangsúlyozom, a különleges jogrend bevezetése nélkül elrendelhetők, de ha nem elég, az Országgyűlés a helyzet súlyához igazodóan azonnal további törvényeket, döntéseket hozhat.
Mindezt azért kell elmondani, mert a különleges jogrend az eddig ismertetettnél is súlyosabb szabadságkorlátozást jelent.
A folytatás a HVG csütörtökön megjelenő számában olvasható.
COVID-19: Gazdaság, statisztika, conteo
Conteo-érzékenyeknek most szólok: ne olvassanak tovább. Mert conteo jön. Coronaviridae kivitelben. Ami, a szabályok szerint azt jelenti, hogy azért közileg ismerhető közismereteket is fog azért tartalmazni. Meg kérdéseket. Betegségről, statisztikákról, gazdaságról. Meg a ló túloldalát is. Hátha segít a ló hátát is megtalálni. Egyszer. Majd. De vágjunk bele.
A koronavírusok, mint olyan nem most jött közénk. Ezt azért érdemes figyelembe venni, mert a reakciók sokszor olyanok, mintha az Androméda-törzsről lenne szó. Mely könyv olvasását, illetve az abból készült 1970-es években készült filmet ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Nem a COVID-19 miatt, hanem azért mert jók. Azért persze a COVID-19 kapcsán sem árt elolvasni, mert abban leírják, hogy milyen egy biztosan letális, gyakorlatilag nulla lappangási idejű fertőzés. Miközben a COVID-19 kórokozója nem ilyen. Tudjuk, hogy nem ilyen. Azt is tudjuk, hogy a rokonsága régóta ismert a közönséges nátha környékéről. Amikor tehát statisztikákat kezdünk böngészni, akkor nem árt, ha nem az említett fiktív vírushoz, hanem inkább a náthához hasonlítjuk. Egy olyan náthához, ami influenza-szerű tüneteket képes produkálni, s ami ellen jelenleg nincs széleskörű szerzett védettsége a tömegeknek.
Azoknak a tömegeknek, akik nyugodtan beletörődhetnek: meg fognak fertőződni. Mert le lehet állítani az életet, levegőt azért még mindenki fog venni. Márpedig a cseppfertőzés éppen azt jelenti, hogy a vírus a levegőben van. Szó szerint is. Ahogy amúgy a nátha is. Nem érdeklik az ajtók, határok, pár-állások, napidíjak. Meg sok minden más. Aztán lehet mérlegelni, hogy vajon a nátha, mint olyan mennyire szokott nagyarányú pánikot okozni. Meg azt is, hogy vajon tudja-e az emberek zöme, hogy hordozza-e a vírust? Valószínűleg nem. Egyszerűen azért, mert enyhe tünetekkel reagálnak, amit a náthás korszakok kapcsán megtanultak beárazni. Netán érdemi tüneteket nem is mutatnak, és egy kis reggeli torokkaparástól nem gondolják halálosan betegnek magukat. Ahogy a SARS-CoV-2 esetében sem valószínű, hogy a tünetmentes, vagy enyhe tünetekkel rendelkezők számáról pontos adataink lennének. Elvégre ez is alapvetően a náthához és nem az említett Androméda-törzshöz áll közelebb. Hazánkban a helyzet felmérését nehezíti a vezetés vezérsége, és a kézileg vezérelt központi idiotizmus. De ez leginkább csak hab a tortán.
Az is világos, hogy mindazon statisztika, ami a kórházi ápolásra szorulók számát, és a közülük meghaltak arányát nem a teljes, és jobbára ismeretlen mértékű, fertőzöttségre vetítik: csalnak. Akarva vagy akaratlanul. Ha pedig becsülni akarnak valamit, akkor becsülhetik nyugodtan a lakosság felét, mint fertőzött bázis. A lappangási időt, átfertőződési rátát pedig kéretik, mint említettem a náthához viszonyítani. Nem a szezonális influenzához, mint amit például a blikkfang-ipar nem egyszer alkalmaz. Ahogy a Qubit mindent elmondónak ígért ábrája kapcsán is megtették. De még retorikailag is galádkodva kicsit. Ugyanis influenza esetén sem a szezonális, hanem az immunrendszer által nem ismert új törzsekhez kellene viszonyítani. Ha már. Mondjuk a spanyol-nátha, vagy akár a ’60-as évek vége felé begyűrűzött járványhoz. Igaz, akkor még az is kiderülne, hogy a mostani fertőződés nem is annyira különbözik az influenza viselkedésétől. Amibe még szezonális alapon is többen halnak meg. A fokozott diszpozíció okozta elhalálozás esetén, pedig könnyen lehet, hogy szintén nem kiugróak az adatok. Akkor, amikor az egyéb betegségek miatt bármilyen magas lázzal, fertőzéssel, immunológiai sokkal járó betegség halálos lehet. A statisztikák tehát nyugodtan torzíthatnak. Valós részadatok alapján is.
Azért persze alkalmasak lehetnek a tömeghangulat befolyásolására. Aminek egyik mellékvágánya, hogy a diktátorok könnyebben nyomják le a népek torkán a megszorításokat. Mutogatva a többiekre, hogy ott is vannak megszorítások. Ahogy lesz munkanélküliség és gazdasági válság is. Csakhogy. Az utóbbiak kapcsán azért érdemes elmélázni pár más tényezőn is. Az egyik ilyen, hogy a Kína-USA gazdasági háború nem a járvány után, hanem jóval előtte elkezdődött. Korántsem használva a világ gazdasági potenciálját meghatározó két állam saját gazdaságának. Egyiknek sem. De arra is emlékezhetünk, hogy a Kína gazdasági növekedése sem a járvány kirobbanását követően lassult le, hanem jóval előtte. Ahogy az európai gazdaságoknak is voltak gondjai számosak korábban. Aminek a brexit szintén nem használt. S amely brexitnek szintén semmi köze nem volt a COVID-19 járványos előfordulásához. A lónak ezen oldaláról nézve sokkal inkább olyan a helyzet, hogy az amúgy is komoly gondokkal küzdő államok vezetői kapva kaptak a víruson. Nem kell többé mellébeszélni, nem kell gazdasági dübörgésről hablatyolni, nem kell titkolni, hogy nagy a baj. A vírus okozta pánikra, a vírus okozta vélt, illetve valós veszélyre lehet hivatkozni. Lovak közé dobva a válság-gyeplőt. Fellélegezve.
Ehhez nem kell világ-összeesküvéseket feltételezni. Minden érintett, vírusban éls gazdasági bajban egyaránt érintett ország vezetése egyaránt kihasználhatja, és a jelek szerint ki is használja a lehetőséget. Ráadásul úgy teheti meg, hogy a pánik miatt nem lesznek százezres tüntetések. Így, akár a konvergens evolúció alapján is, közös érdekké válhat a pánik magasabbra korbácsolása, mint a félelem indokolná, illetve szabadjára engedése. Ami persze azt is jelenti, hogy az enyhe tünetes esetek fokozott ellátása, az egészségügyi ellátórendszer túlterhelése a tényleges rászorulókat, az indokoltan kezelendőket is kiszoríthatja az ellátásból. De egy háborúban vannak veszteségek. A vesztesek pedig általában a lövészárokban vannak. Nem a vezetésben.
A gazdasági és egészségügyi pánik kapcsán azért érdemes lehet feltenni azt a pár kérdést, hogy a korábbi SARS-járvány okozott-e világpánikot és gazdasági világválságot? Tudtommal nem. Gazdasági világválságot még az I. világháborút megnyerő spanyol-nátha sem okozott, amennyiben a válság jóval később, az amerikai tőzsde piramisjátékának összeomlásakor következett be. Ahogy össznépi pánikot eddig még a fel-felbukkanó európai ebola-esetek sem okoztak. Holott halálosabbak. De a szezonális, velünk élő, megszokott influenzától eltérő új törzsek sem szoktak ilyen mértékű intézkedéseket involválni, mint a COVID-19. Akkor biztos, hogy a most kialakult reakciók, ebben a formában és mértékben indokoltak? Igen, indokoltak lehetnek. De nem okvetlenül a vírus miatt.
http://kanadaihirlap.com/2020/03/20/covid-19-gazdasag-statisztika-conteo/
Kaltenbach Jenő: Cecíliaország
Szegény Müller Cecília most az aktuális bűnbak. De mit lehet várni attól az ellenzéktől, amely, Gulyás miniszter szíves közlése szerint, a vírusnak szurkol? Nyilván a miniszter úr végtelen toleranciájának köszönhető, hogy ezért az aljas hazaárulásért még senkit nem vontak felelősségre, de azért nem javasolnám továbbra is próbára tenni a türelmét.
Szóval, Cecília. Szerintem szálljunk le róla, van őneki elég baja, miután a napnál világosabb, hogy békeidőben soha nem derült volna ki róla, hogy tök alkalmatlant neveztek ki erre a posztra. Valószínűleg azt sem tudtuk volna meg, hogy a világon van, meg azt sem, hogy igazából nem sok minden kvalifikálta volna erre a magas állásra. Ez senkinek nem tűnt volna fel. Egy lett volna azok közül, akiket szintén nem a tudásuk, hanem kizárólag a párthűségük alapján emeltek magasba.
Békeidőben elzakatol a dolog. Az ellenzék ugyan morgolódik, akad még egy két nyughatatlan firkász, aki a dolgok mögé akar nézni. Itt van ez a Hadházy, aki nem fér a bőrébe. De sebaj! A drága miniszterelnök úr a Parlamentben ezeket úgy lerázza, mint kutya a vizet. És mindezt milyen szellemesen szokta, esküszöm a Hofi Géza is megirigyelné, ha élne. A képviselőtársai legalábbis könnyeket hullajtanak a kacagástól.
Mondom békeidőben. De hát most ez a fránya vírus átbújt a kerítésen, mint a migráncsok, még alagutat sem kellett ásnia – és hátba támadott bennünket.
A szomszédasszony szerint Soros keze van a dologban, és ez egy jó hír, mert az ellene való harcban hatalmas tapasztalatot gyűjtöttünk. Nem is kell más, csak egy jól sikerült országos plakátkampány, meg egy nemzeti konzultáció és a vírus úgy eltakarodik mintha itt se lett volna.
Cecília meg eldolgozgathatna a posztján mindaddig, amíg nem találnak egy még nála is alkalmatlanabbat.
Erről jut eszembe, hová tűnt Damon Hill Kásler doktor?
Forrás: Huppa
Révész: Szabad kéz vagy szabad láb
A korlátlan vészhelyzet mindenkire veszélyes. Nem csak irániakra. Vélemény.
Mit szólna a kedves olvasó, ha a kormány megsokszorozná szabálysértő gyermeke elhalálozásának esélyét? Mit szólna a kedves olvasó, ha a kormány teljesen ártatlan gyermekével is ezt tenné?
Amit a kedves olvasó szólna, azt sajnos a magyar kormányhoz kellene szólnia.
Tizenhárom diákkal tenné ezt meg a magyar kormány. Olyan diákokkal, akiknek (velem és kedves olvasóim túlnyomó többségével ellentétben) papírjuk van róla, hogy nem fertőznek, mert karanténban voltak és ártalmatlan egészségeseknek bizonyultak.
Ha a kormányon múlna a dolog, és nem léteznének olyan jogorvoslati lehetőségek, amelyek a kormányfő bánatára még léteznek, akkor ezek a diákok már útban lennének Iránba, amely jelenleg a koronavírus által leginkább veszélyeztetett ország, ahol óvatos becslések szerint milliós nagyságrendű a fertőzöttek száma, és az állam járványügyi ténykedése katasztrofális. Ha az állammal szembeni kereseteket olyan bíróságok bírálják, bírálnák el, amilyeneket a kormány látni szeretne, és úgy, ahogy szeretné, akkor ezeket az iráni diákokat rövidesen vissza is fogják toloncolni Iránba. Három évig be sem léphetnének Magyarország területére. Tanulmányaik megszakadnak, pályájuk megtörik.
Ezeknél a diákoknál legálisabb migráns nincs. Egyenesen Orbán Viktortól származtathatják a legalitásukat. Neki köszönhetik kétezer honfitársukkal együtt, hogy itt diákoskodhatnak.
Orbán Viktor politikus kollégái közül a köztörvényes bűnözőket és a véreskezű diktátorokat érzi magához legközelebb állónak. Ezekkel igyekszik új és szilárd alapokra helyezni hazánk kapcsolatait. A keresztényüldözésben élenjáró Irán iszlám fundamentalista vezetőivel is ezzel a céllal fűzte szorosra a kapcsolatait öt évvel ezelőtt teheráni látogatása során, és ennek köszönhető, hogy ennyi perzsa diák tanul nálunk (ami egyébként örvendetes dolog).
A tizenhárom tagú (nagyon helyesen) karanténban tartott perzsa diákcsoport egy része megszegte a karanténban érvényes szabályokat és rendet bontott. Elemi közérdek, hogy az ilyen szabálysértéseket alaposan kivizsgálják és büntessék.
Ebben az esetben sajnos alaposságról szó sem volt. A hatóságok még azt sem tisztázták, hogy ki mit tett és ki mit nem, ki sértett törvényt, ki nem. Ráadásul egy sor formai és tartalmi hibát is elkövettek. Annak az elemi kötelezettségüknek sem tettek eleget, hogy megvizsgálják, mi várhat a diákokra hazájukban. A rendőrség kezdeményezésére az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság úgy adta ki a kiutasítási végzést és a hároméves beutazási tilalmat a tizenhárom diák ellen, hogy három dolgot biztosan tudhattak. Egy: az érintett diákok nem fertőznek, nem veszélyesebbek, mint bármelyikünk, mert amíg ezt a vizsgálatok nem igazolták, addig (remélhetőleg) nem is hagyhatták el a karantént. Kettő: egy részük semmilyen törvénysértést nem követett el, néhányan nem is voltak abban a helyiségben, ahol a rendet bontották. Három: a kiutasítással nagyon komoly veszélynek teszik ki őket. (Az ügyről l. az egyik iráni diákot képviselő Magyar Helsinki Bizottság közleményét.) És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a rendbontásért azok is felelősek, akik nem különítették el a fertőzött diákot a többiektől. Nem rajtuk múlt, hogy nem fertőződtek meg közülük többen.
Ez menthetetlen eljárás minden racionális szempont szerint. A vészhelyzet viszont arra való, hogy mentsen minden menthetetlent, és minden szempontot érvénytelenítsen, amelyből a vészhelyzetre hivatkozó lépéseket ellenezni lehet.
A vészhelyzet indokolja, hogy a kormányzó kéz szabadabb legyen, mint egyébként. De nem indokolja, hogy szabadabb legyen a feltétlenül szükségesnél. Aki erre nem érzékeny, megkettőzi a rá leselkedő veszélyt. A vész mellett a kormányzó szabad kéznek is ki lesz szolgáltatva. Azt tesz vele az a szabad kéz, amit akar. Például ártatlanul bünteti, és még sokkal nagyobb veszélynek teszi ki, mint amelyben van.
Ki figyelt oda Fleck Zoltánra? Amikor a témakör élvonalbeli szakértője elmondta, hogy a különleges jogrend és a veszélyhelyzet bevezetése udvariasan szólva „problematikus”, mert a hatályos törvények, köztük az egészségügyi törvény önmagában is lehetőséget ad azon különleges intézkedések megtételére, amelyekre szükség volt, van, lenne és lett volna akkor is, amikor a kormány késlekedve hozta meg őket és a szükségességüket a végsőkig tagadta. Fleck nyilatkozata szerint „szabad az út a magántulajdon, a mozgásszabadság vagy éppen a szólásszabadság végletes korlátozása előtt.” A veszélyhelyzetet „ráadásul rendeleti úton, parlamenti jóváhagyás nélkül vezették be tizenöt napra, holott ezt olyan esetben tehetné meg a kormány, amikor a parlament működése súlyosan akadályoztatva van”. Márpedig az akadályoztatva nem volt, mert akkor még az Országgyűlés menetrend szerint ülésezett. (Népszava, 2020. március 13.).
Ki figyelt oda, amikor a jogvédő – vagyis (Magyar)ország-védő és (magyar) embervédő – szervezetek a katasztrófavédelmi törvény tervezetét bírálták? És most szembesülnek vele az önkormányzatok (is), hogy ez a törvény tökéletesen alkalmatlan, bomba van belerejtve, mert vészhelyzet esetére szinte minden döntési jogot kivesz a képviselőtestület kezéből. A polgármester pedig mindenben dönthet, aminek a vészhelyzethez semmi köze nincs. Így döntött például a kormánypárti komlói polgármester az ellenzéki többségű testület nélkül költségvetésről, közbeszerzésről és még a képviselők tiszteletdíját is megvonta.
A vészhelyzet elmúlik, a vészkormányzás nem múlik el. A migránsvészre hivatkozó rendkívüli állapotot is mindig meghosszabbították a „vészre” való tekintet nélkül. Akkor is, amikor kevesebb menedékkérő érkezett a magyar határhoz, mint a menekülthullám előtt, mint például 2013-ban, amikor a migrációt pozitív jelenségként tárgyaló kormányzati dokumentuma elkészült.
A kormány szabad keze a legnagyobb veszély a polgár szabad lábára nézve.
https://hvg.hu/itthon/20200320_Szabad_kez_vagy_szabad_lab
