A Fidesz-kormány 22 ezer forinttal csökkentette az átlag magyar szociális ellátásait
2010 óta, az inflációt is figyelembe véve ötödével csökkent az átlag magyar szociális jövedelme. A munkajövedelmek nőttek, a nyugdíjak stagnáltak, összességében az egy főre eső átlagjövedelem 50 százalékkal emelkedett – a legszegényebbek azonban egyre jobban szakadnak le.
A társadalmi jövedelmek (a pénzbeli szociális juttatások, például nyugdíj, munkanélküli segély stb.) egy főre számított éves összege 3,5 százalékos növekedés mellett 448 ezer forintot ért el 2018-ban – írja a KSH a 2019 decemberében nyilvánosságra hozott, a háztartások életkörülményeit bemutató publikációjában. 2010-hez viszonyítva a társadalmi jövedelmek egy főre jutó összege 72 ezer forinttal, avagy 19,2 százalékkal volt magasabb.
A képet némileg árnyalja, hogy infláció is van a világon, a forint vásárlóértéke elég sokat romlott 2010 és 2018 között, egész pontosan 23,46 százalékot. Ezt is figyelembe véve az egy főre jutó társadalmi jövedelmek összege valójában közel 16 ezer forinttal, 3,4 százalékkal csökkent 2010 és 2018 között.
Ötödével csökkentek a szociális ellátások
Sőt, a csökkenés ennél sokkal nagyobb volt, ha a társadalmi jövedelmek közül kivesszük a nyugdíjakat, amelyek a keret közel háromnegyedét teszik ki. Nyugdíjak nélkül országos átlagban az egy főre jutó éves szociális ellátások reálértéken (az inflációt is figyelembe véve) 22 ezer forinttal, 21 százalékkal voltak alacsonyabbak 2018-ban, mint nyolc évvel korábban. Más szóval az átlag magyar 22 ezer forinttal kapott kevesebb szociális ellátást, mint amennyit akkor kapott volna, ha a Fidesz azokat legalább a 2010-es szinten tartja.
A nyugdíjakat azért érdemes kivenni az összes társadalmi jövedelem közül, mert ezeket az állam minden évben pontosan az infláció mértékével emeli, vagyis reálértéken stagnálnak, nagy súlyuk miatt viszont torzítják a többi társadalmi jövedelemről alkotható képet. A KSH itt bemutatott számai egyébként nem adminisztratív adatokból származnak, a statisztikai hivatal minden év elején személyes megkeresés során megkérdez háztartásokat, hogy az előző évben mennyi jövedelmük volt és milyen forrásokból (illetve sok minden egyébről is, például a kiadásaikról). Szóval ugyan önbevallásból származó adatokról van szó, a nyugdíjak ezek szerint is majdnem pont az infláció mértékével nőttek nyolc év alatt: a teljes magyar lakosságra vetítve az egy főre jutó éves nyugdíjjövedelem 291 ezer forintról 366 ezer forintra emelkedett.
Ezen felül lehet amellett érvelni, hogy a nyugdíj (legalábbis az öregségi nyugdíj) nem szociális juttatás, hanem biztosítási konstrukcióból származó jövedelem, amit az idősek a munkában töltött évek során tett befizetéseik fejében kapnak. E nézet annak ellenére érvényes, hogy a felosztó-kirovó rendszerben nincs közvetlen kapcsolat a munkavállalók befizetései és a majdani nyugdíjuk közt, a nyugdíjakat az állam mindig az épp aktív dolgozók befizetéseiből fedezi. A 2012 előtti alkotmány a társadalombiztosítási nézetet vallotta, a fideszes alaptörvényben azonban már nem szerepel, hogy az idősek jogosultak lennének ellátásra (az államnak e szerint csak törekednie kell rá).
A szegényebb rétegeknél a legnagyobb a csökkenés
A KSH a háztartásokat egy főre jutó összjövedelmük alapján növekvő sorba állítja és tizedekre osztja, így az is látszik, mekkora különbségek vannak a szegényebbek és a gazdagabbak között. Ami a (nyugdíjak nélkül vett) szociális juttatásokat illeti, a harmadik és a negyedik Orbán-kormányzás vesztesei egyértelműen a szegényebb tizedek háztartásai:
Ehhez persze hozzátartozik, hogy e nyolc év alatt drasztikusan csökkent a munkanélküliség (főleg eleinte részben mesterségesen, a közmunka bevezetése miatt), márpedig a szegényebb rétegekben sokkal több a munkanélküli, illetve a munkanélküliség veszélyének fokozottan kitett ember. A szociális juttatások csökkenését legalábbis részben magyarázza, hogy kevesebb lett a munkanélküli. No meg persze hogy a Fidesz a közmunka bevezetésével párhuzamosan nagyot szigorított a munkanélküli-segélyeken. Országos átlagban az egy főre jutó éves munkanélküli-ellátások összege 15 ezer forintról 8 ezer forintra csökkent nyolc év alatt, és ebben nincs benne az infláció.
A szociális juttatások csökkenését azonban nem magyarázza önmagában a munkanélküli-ellátások csökkenése. A családdal és gyermekkel kapcsolatos egy főre jutó ellátások összege 63,5 ezer forint volt 2018-ban, mindössze szűk 6 ezer forinttal több, mint 2010-ben. Az inflációt is figyelembe véve ez közel 8 ezer forintos csökkenésnek felel meg. A csökkenés ráadásul a legszegényebb rétegeknél keletkezett – az alacsony egy főre eső háztartásokban ugyanis jellemzően több a gyerek, ezért is alacsonyabb az egy főre eső jövedelmük.
Ez megint csak nem meglepő, a Fidesz jelentős részben a családtámogatásokat is átkonvertálta a fizetésekbe, ahogy a munkanélküli ellátásokat a közmunkával – azaz inkább a béreket növelték, mint a támogatást, ami meg is jelenik a statisztikában, lásd alább. A valaha legfontosabb ellátás, a családi pótlék összege utoljára 2008-ban emelkedett, lett viszont helyette családi adókedvezmény. Illetve számtalan, ad hoc támogatás: babaváró hitel/támogatás, autóvásárlási támogatás, lakásvásárlási kedvezmény, szja-mentesség a négygyerekes nőknek stb. – amiket a magasabb keresetűek megint csak jobban ki tudnak használni, mint az alacsony keresetűek.
Ha úgy vesszük, javul a helyzet
A KSH meg is jegyzi, hogy „2010 óta folyamatosan javul a háztartások jövedelemszerkezete”, 2010-ben a munkajövedelem aránya 65,3, 2017-ben 72, 2018-ban pedig már 73,7 százalékot tett ki. Emellett a társadalmi jövedelmek részaránya 32,5 százalékról 24,7 százalékra csökkent 2010 óta.
Lehetetlen megmondani, hogy a munkajövedelmek növekedésében mekkora szerepet játszottak a különféle, keresetekbe átcsatornázott szociális ellátások, és mekkorát a normál gazdasági folyamatok – az elmúlt években az összes régiós ország gazdasága gyorsan nő, csökken a munkanélküliség, emelkednek a fizetések, mindez nem hungarikum, és nem (csak) a Fidesz érdeme. Mindenesetre az egy főre jutó munkajövedelmek országos átlagban az inflációt is figyelembe véve 43,5 százalékkal nőttek 2010 és 2018 között az inflációt is figyelembe véve, a háztartások saját bevallásai alapján.
A munkajövedelmek növekedése, a nyugdíjak stagnálása és a szociális juttatások csökkenése eredőjeként pedig az egy főre jutó nettó összjövedelem 51 százalékkal nőtt. A növekedés egyébként meglehetősen egyenletesen oszlott el a jövedelmi tizedek között, de a legszegényebb tized jelentősen, közel 10 százalékponttal elmarad az átlagtól.
Arról persze lehet (vagy legalábbis lehetne, mondjuk egy választási kampányban) társadalompolitikai vitát folytatni, hogy jó dolog-e a szociális juttatásokat a keresetekhez kötni, vagyis lényegében nem alanyi jogon vagy rászorultsági alapon osztani, hanem érdemi alapon (akinek több a fizetése, az több támogatást is kap).
https://hvg.hu/gazdasag/20200114_szocialis_ellatasok_nyugdij_haztartasok_jovedelem_ksh
Egy városnyi magyar hal bele a pénzhiányba
Emberéletekben mérhető az egészségügy kivéreztetése. Kiszámolták, hány áldozatot követel a pénzek torz kormányzati elosztása.
A XXI. század a magyar egészségügy lemaradásáról szól. Ez derült ki egy szakmai fórumon Orosz Éva előadásából, amit a Népszava ismertet. Az ELTE professzora kiszámolta, hányan haltak meg a kevés pénz miatt. Adatai szerint a magyar egészségügy 2003 és 2018 között minden mutatóban elmaradt még a többi, hasonló fejlettségű visegrádi országétól is.
2006 és 2018 között a csehek 36, a szlovákok 44, a lengyelek 77 százalékkal növelték reálértéken az egy főre jutó egészségügyi közkiadásokat. Nálunk ez 3 százalék volt.
Az egészségügy helyett a „szabadidő, sport, kultúra, vallásügyek” fejezetre költött összegek a V4-ekkel való összehasonlításban is kiugróan nőttek, a 2010-es 3,6 százalékról 2018-ra 7,4 százalékra. 2017-ben 680 milliárd forinttal jutott volna több pénz a betegek ellátására, ha ezt a pénzt az egészségügy kapja.
Ez emberéletekben is mérhető, hiszen a torz kormányzati elosztás az elkerülhető halálozások számában is megmutatkozott. Orosz Éva adatai szerint az ellátás egyenlőtlenségei miatt 2010 és 2016 között
évente 46-49 ezer (összesen 285 ezer) 75 évesnél fiatalabb magyar halt meg megelőzhető vagy kezelhető betegségben.
Ha a magyar egészségügy elérte vola a cseh színvonalát, akkor 95 ezerrel kevesebben haltak volna meg az említett időszakban. Emberéletekben mérhető, hogy a politika rövid távú érdekeket néz, ami már a ’90-es években elkezdődött, az egymást követő kormányok egyike sem tartotta prioritásnak az egészségügyet.
A szerdai ágazati béralku előtt a Magyar Orvosi Kamara nyilvánosságra hozta az általa kívánatosnak tartott orvosi bértáblát. Kincses Gyula elnöke a keddi konferencián azt mondta: az osztrák orvosi bértábla alapján kalkuláltak, de tudják, az idei évben nincs nagy mozgástér a költségvetésben, ezért az általuk elvárt emelést 2021-ben vélik megvalósíthatónak.
https://24.hu/belfold/2020/01/15/egy-varosnyi-magyar-hal-bele-a-penzhianyba/
