Varga Judit magyar igazságügyminiszter
Varga: Tények a jogállamiságról, melyeket mindig meg akartál tudni, de sosem merted megkérdezni
A jogállamiság egyfajta divatos kifejezéssé vált az Európai Unióban. Ezen a héten az Európai Unió Tanácsa össze fog ülni, hogy értékelje éves jogállamisági párbeszédét, és Belgium, valamint Németország azt javasolta, hogy állítsanak fel egy rendszeres szakértői felülvizsgálati mechanizmust a jogállamiságot illető ügyekben. A Bizottság és néhány tagország jogállamisági feltételekhez kötné a támogatási döntéseket. A Bizottság bejelentette egy jogállamiság felülvizsgálati ciklus bevezetését a tagországi fejlemények ellenőrzése érdekében, illetve a Bizottság és a Parlament bizonyos tagországokkal szemben megindította a 7. cikkely szerinti eljárást. Magyarország is ezek közé az országok közé tartozik.
Az ilyen mértékű lelkesedés és sietség nem teszi lehetővé a kérdések feltevését. Attól tartva, hogy politikailag inkorrektnek tűnnek, sokan nem szívesen teszik fel még a legalapvetőbb kérdéseket sem a jogállamiságról és annak uniós védelméről. A segítségükre sietve íme néhány tény a jogállamiságról, amit mindig meg akartál tudni, de sosem merted megkérdezni.
A jogállamiság egy egyetemesen alkalmazható, objektív kritériumrendszer? Nem. Nemzetközileg, valamint a nemzeti alkotmányos szervek és jogtudósok körében is széles körű vita tárgyát képezi annak jelentése. Egy objektívan értékelhető, alaposan meghatározott szabályok rendszerének nevezni a jogállamiságot egyértelműen megtévesztő. A jogállamisággal kapcsolatos aggodalmak kifejezésekor sokkal nagyobb tisztelettel kellene lenni a tagállamok sajátosságaira, ahelyett, hogy egy mesterséges, általános keretet próbálnának meg ráhúzni.
A jogállamiság valóban nyomás alatt áll az unióban? Igen, de nem azon okokból kifolyólag, melyeket általában felhoznak. Ellenkezőleg, a jogállamiságot már nem egy alkotmányos elvként, hanem egyre inkább, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök mondta, „politikai fegyverként” használják, mely végül teljesen hiteltelenné teszi azt általános, közös értékként.
Van az uniónak általános kompetenciája a jogállamiságot illető ügyekben? Nincs, valójában a távozó Bizottságnak az a terve, hogy rendszeres jogállamisági felülvizsgálatot vezessen be, teljes mértékben az európai uniós alapszerződésekkel ellentétes. Az ezzel kapcsolatos elsődleges felelősség a tagállamokat és a nemzeti intézményeket illeti meg. Az alapszerződés 4. cikkelye kifejezetten kimondja, hogy az unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, mely elválaszthatatlan része azok alkotmányos berendezkedésének.
Ez a fajta lelkesedés az unió részéről, hogy bevezessen jogállamisági kritériumokat, leginkább arra enged következtetni, hogy Brüsszel olyan területeken is megpróbál ellenőrzést gyakorolni, ahol nincs kompetenciája. Az, hogy az ember valamit csinálni akar nem jelenti azt, hogy joga is van hozzá. Azoknak, akik most a jogállamiság védelmére kelnek, ezt tudniuk kellene.
A vita ténylegesen a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekről szól? Nem igazán. A napirenden szereplő kérdések többsége valójában politikai vagy politikával kapcsolatos. Lehet egy tagországnak szigorú migrációs politikája, de ettől még betartja a jogállamiság szabályait. Az egyéni szabadság és a közösségi érdekek közötti természetes egyensúly visszaállítása nem sérti az előbbit. Különbözőek az álláspontjaink számos kérdésben: miként viszonyulunk Európa keresztény gyökereihez, mi a nemzet és a nemzeti kultúra szerepe; hogyan értékeljük a családoknak a társadalomban betöltött szerepét és mibenlétét; miként közelítjük meg a migráció kérdését. De azt állítani, hogy valamely tagország már nem tartozik a legfontosabb értékeket képviselő uniós közösséghez csak azért, mert másként vélekedik ilyen fajta kérdésekről,veszélyes precedenst teremtene és aláásná az európai integráció alapjait. „Nem javaslom, hogy odajussunk Európában, hogy egyik miniszterelnök vagy bármely tisztségviselője az uniónak egy másik országba ellátogat, hogy megmossa a fejét jogállamiságügyben” – mondta nemrégiben Orbán Viktor miniszterelnök – „mert akkor sok minden lesz, de európai egység nem”.
Szükségesek jogállamisági kritériumok az uniós pénzügyi érdekek megvédéséhez? Nem. Az uniónak jelenleg is vannak eszközei pénzügyi érdekei megvédésére. Sőt, a javasolt feltételekhez kötés a jelenlegi formájában az Alapszerződéssel ellentétes, és olyan módon keveri össze az unió pénzügyi érdekeinek a védelmét a jogállamiság védelmével, mely végül egyik célt sem tudja valóra váltani. És ha az uniónak már vannak eszközei pénzügyi érdekei megvédésére, akkor fölösleges újra feltalálni a kereket. A költségvetési tárgyalások közepette az embernek az az érzése támad, hogy ez az egész csak egy további alkueszköz.
A jogállamisággal kapcsolatos eddigi uniós kezdeményezések hozzájárultak a közösségi értékek megerősítéséhez? Nem, ezt a 7. cikkely szerinti eljárások tapasztalatai már egyértelműen bebizonyították. Az Európai Parlament által Magyarország esetében jogállamisági kérdésként felhozott számos állítás egész egyszerűen helytelen volt, mivel ezeket már lezárta a Bizottság, a Velencei Bizottság vagy az Európai Bíróság. A tagállamok közötti bizalom képezi az unió alapját. A legtöbb javaslat olyan irányba mutat, melynek eredményeként a bizalom helyébe intézményesített bizalmatlanság lép, az alkotmányos párbeszédet az egyoldalú betagozódás elvárása váltja fel, a kohéziót pedig tovább gyengíti az újabb és újabb megosztottság.
Rossz európai vagyok, ha minderre nemet mondok? Nem. Európa választás előtt áll – nem csak az új intézményi ciklus kezdete és a többéves pénzügyi keretre vonatkozó, folyamatban levő költségvetési tárgyalások miatt, hanem az előttünk álló globális és regionális kihívások miatt is. Az uniónak az előttünk álló igazi kihívásokra kell összpontosítania. Néha ehhez az kell, hogy ne csak ahhoz legyen bátorságunk, hogy feltegyük a helyes kérdéseket, hanem ahhoz is, hogy nemet mondjunk.
"A cikkben kifejtett, az Euronews-on publikált vélemények semmilyen módon nem tükrözik a szerkesztőség véleményét. "
https://hu.euronews.com/2019/11/19/varga-tenyek-a-jogallamisagrol-melyeket-mindig-meg-akartal-tudni-de-sosem-merted-megkerdez
Majtényi László semmiben sem ért egyet Varga Judittal
Az egykori adatvédelmi biztos Varga Judit cikkére reagált.
Majtényi László a Euronews-on megjelent írásában reagált Varga Judit – ahogyan ő fogalmazott – „nyomasztóan tartalmatlan” cikkéhez.
Az igazságügyminiszter november 19-én írt egy véleménycikket szintén a Euronews portálon „Tények a jogállamiságról, melyeket mindig meg akartál tudni, de sosem merted megkérdezni” címmel. Ebben többek között visszautasította azt az uniós tervezetet, hogy jogállamisági feltételekhez kössék az uniós támogatások összegét. Az írást egyébként szétcincálták a külföldi jogászprofesszorok.
„A legtöbb javaslat olyan irányba mutat, melynek eredményeként a bizalom helyébe intézményesített bizalmatlanság lép, az alkotmányos párbeszédet az egyoldalú betagozódás elvárása váltja fel, a kohéziót pedig tovább gyengíti az újabb és újabb megosztottság" – írta Varga Judit, aki számos ponton bírálja az uniót, illetve visszautasította a magyar jogállamiságot érintő kritikákat. A teljes cikket ezen a linken érheti el.
Majtényi szerint Vargának nincsenek igazán érvei, az Európai Unió működésével kapcsolatban csak méltatlankodó megjegyzései vannak, és csak a magyar miniszterelnök szavait idézi.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke azt írja, nem vitatható, hogy „a jogállamiság tartalmazza a törvényességet és a jogbiztonságot, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalmát és a független bíráskodás, valamint a jog előtti egyenlőség követelményeit.”
A miniszter szerint a jogállamra vonatkozóan nincs egyetemesen alkalmazható, objektív kritériumrendszer, de Majtényi szerint ez is tévedés.
„Valójában nem az azonos szabályok, hanem az egyetemesnek mondható elvek általános követésében azonosítható a jogállam működése, amely országról országra nem teljesen azonos intézményrendszerben érvényesül. A világ már csak ilyen, a jogállamok meglehetősen sokszínűek, de még a hozzájuk képest sokszínűséggel kevéssé vádolható fantáziátlan és nyomasztó autoriter rendszerek sem egyformák.”
A magyar jogtudós felteszi a kérdést: "milyen módon lehet megállapítani, hogy valamely állam már vagy még nem jogállam?" Erre válaszolva a hatalmai ágak szétválasztását, illetve a hatalommegosztási elvek jogintézmények és szabályok általi érvényesítését említette.
„A jogállamban a tág értelemben vett választási szabályok az ellenzéki és a kormánypártok esélyeinek kiegyenlítettségét igyekeznek biztosítani.
Ha egy országban a választás csak részben szabad, illetve nem fair, az nagy valószínűséggel nem tekinthető jogállamnak.
Valóban lehetséges, amint erre is utal a miniszter, hogy az egyik jogállam segítőkész a menekültekkel szemben, a másik pedig nem, de a menekülteknek például jogi tájékoztatást nyújtó NGO-kat, civileket a jogállam nem fenyegetheti büntetőeljárással.”
– írja Majtényi, aki a továbbiakban a jogállam feltételeként a bírói függetlenséget, és az alkotmánybíróság és a kormányzat elkülönülését említi meg.
„A jogállam nem korlátozza, hanem tiszteletben tartja az akadémiai szabadságot, az egyetemi autonómiát és a tanszabadságot. A jogállam nem éhezteti a menekülteket, továbbá nem üldözi a hajléktalanságot, hanem rendszerint mérséklésére törekszik
– fogalmazott az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke.
https://hvg.hu/itthon/20191205_Majtenyi_varga?s=hk
itt a teljes válasz:
Tudni érdemes tények a jogállamiságról
Majtényi László az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke
A magyar igazságügyminiszter Varga Judit az Euronews-on a napokban megjelent „Tények a jogállamiságról, melyeket mindig meg akartál tudni, de sosem merted megkérdezni” című nyomasztóan tartalmatlan cikkéhez, nem jókedvemben, hanem a tárgy fontosságára tekintettel, felkérésre szólok hozzá.
A miniszter itt az Európai Unió és a magyar állam közötti, a jogállamiságról szóló vitában tesz néhány kijelentést, de ha csak az nem számít érvnek, hogy két helyen is idézi a magyar miniszterelnöknek a vita tárgyáról semmit nem mondó, az Európai Unió működésével kapcsolatban méltatlankodó megjegyzését, nincsenek érvei.
A jogállam, ellentétben azzal, amit a miniszter ír, nem szólam, nem egyike a manapság „divatos kifejezéseknek”, hanem civilizációnk, állami működésünk, mindennapi életünk alkotmányos alapja.
Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke szerint „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” Ennek viszonya a 4. cikk (2) bekezdésével valóban vitatott, ám ezek az alapértékek határozzák meg az Európai Unió identitását. Az viszont nem vitatott, hogy a jogállamiság tartalmazza a törvényességet és a jogbiztonságot, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalmát és a független bíráskodás, valamint a jog előtti egyenlőség követelményeit.
A jogállamok sok tekintetben hasonlítanak egymásra (ilyen hasonlóság a sajtószabadság érvényesülése, a választások szabad és fair jellege, az alapvető jogok szinte azonos megfogalmazása és hatékony védelme stb.), a jogállam természetesen nem az intézmények és szabályok uniformizáltságát jelenti. Miközben tehát a jogállamok alkotmányos életükben erősen hasonlítanak, az intézményrendszerek és a működésükre vonatkozó szabályok tekintetében természetes módon különböznek is. A szabadság ugyanis izgalmas és sokszínű, míg a szolgaság unalmas és szürke. Például a jogállam tartalmának is és a skandináv jogrendszer teljes félreértése volt az, hogy a finn EU-s elnökség idején Magyarországot érintő finn kormányzati bírálatokra a magyar miniszterelnök, és az ő szavai nyomán a kiterjedt kormányzati propagandasajtó azzal vágott vissza, hogy a finn politikusok jobban tennék, ha hallgatnak, mert Finnországban, ellentétben Magyarországgal, még alkotmánybíróság sincs. (Ugyanakkor azt se felejtsük, mert ez a jogállamokban általános trend, hogy a második világháború után, a náci és a kommunista rendszerek traumája nyomán újraszervezett európai államokban mindenütt működik alkotmánybíróság).
A miniszter szerint a jogállamra vonatkozóan nincs egyetemesen alkalmazható, objektív kritériumrendszer. Ez tévedés. Valójában nem az azonos szabályok, hanem az egyetemesnek mondható elvek általános követésében azonosítható a jogállam működése, amely országról országra nem teljesen azonos intézményrendszerben érvényesül. A világ már csak ilyen, a jogállamok meglehetősen sokszínűek, de még a hozzájuk képest sokszínűséggel kevéssé vádolható fantáziátlan és nyomasztó autoriter rendszerek sem egyformák. Továbbá, minthogy semmilyen emberi mű nem tökéletes, a jogállamról is elmondhatjuk, hogy rendszerint tökéletlen: hibátlan jogállam sehol nem működik; találunk jobban és kevésbé jól működő jogállamokat. És miközben léteznek a jogállamokban hatékony jogvédelmi mechanizmusok, de például válságok, háborús helyzetek, továbbá a hatalom birtokosainak baljóslatú érdekei (J.S. Mill) miatt is gyakran veszélyeztetettek.
Noha akad arra is példa, hogy autoriter rendszert demokraták jogállammá alakítják, és nem oly ritkán előfordul, hogy a korábbi jogállam autoriter rendszerré züllik, elmondhatjuk, hogy a jogállami minőség eldönthető kérdés. Azaz a gyengébb minőségű jogállamok és az autoriter rendszerek egyértelműen elhatárolhatóak.
Milyen módon lehet megállapítani, hogy valamely állam már vagy még nem jogállam?
Minden jogállam kivétel nélkül a hatalmi ágak elválasztása, illetve a hatalommegosztás elveit jogintézmények és szabályok bonyolult eleven rendszerével érvényesíti. Montesquieu az általa megfogalmazott alkotmányos követelményekről azt állította, hogy azok Angliában már működnek, miközben ott a parlament akkor is bíróságként is működött, és a király pedig erőteljes jogokkal rendelkezett a törvényhozás terén. Montesquieu azt látta pontosan, hogy Angliában senki nem rendelkezik korlátlan hatalommal. Hazájában és szerte a világon, radikálisabb változatban, ugyanezt óhajtotta elérni. Ha, mai példát véve, például egy állam az alkotmányában kinyilvánítja a hatalom megosztásának elvét, de ezzel ellentétben a hatalom egységét igyekszik érvényesíteni, bizonyosan eltér az alkotmányosság, a jogállam eszményétől. Amennyiben pedig ez a törekvése sikerrel jár, nem nevezhető már jogállamnak. Hatalommal mindig hatalmat kell szembeállítani. Ahol tehát a kormányzati hatalom monopol vagy hegemón helyzetben van, ahol nem korlátozzák hatékonyan más hatalmi erőközpontok, nos ez az állam nem jogállam.
A jogállamban a tág értelemben vett választási szabályok az ellenzéki és a kormánypártok esélyeinek kiegyenlítettségét igyekeznek biztosítani. Például az ellenzék politikai üzeneteinek hasonló eséllyel kell eljutniuk a választókhoz, mint amilyen eséllyel a kormánypártok üzenetei eljutnak hozzájuk. Ha egy országban a választás csak részben szabad, illetve nem fair, az nagy valószínűséggel nem tekinthető jogállamnak.
A bírói függetlenség a jogállamiság talpköve. A bíróságok igazgatása útján, a bírók függetlenségét a kormányzatok közvetett eszközökkel, például a bírói karrierbe, az előmenetelbe külső-politikai beavatkozással, a bírósági vezetők kiválasztásával sem befolyásolhatják. A bíróságok önigazgatási intézményei elleni politikai támadások kétségessé teszik a bírói függetlenséget. A közigazgatási döntések független bírák általi felülvizsgálata ugyancsak elemi jogállami követelmény.
Az emberi jogokat nem az államtól kapjuk, hanem azokat az állam köteles polgárai számára biztosítani. Amelyik állam az emberi jogokat állami kegyként nyújtja vagy vonja meg, illetve érvényesülését alkotmányellenesen korlátozza, nem nevezhető jogállamnak.
A jogállam nem korlátozza, hanem tiszteletben tartja az akadémiai szabadságot, az egyetemi autonómiát és a tanszabadságot.
Az alkotmánybíróság bírája és nem kiszolgálója a kormányzatnak, illetve a parlamenti többségnek. Ha bármelyik országban az alkotmánybíróság függetlenségét megszüntették, az az állam aligha tekinthető a továbbiakban jogállamnak.
Noha a jogállam sem mentes a korrupciótól, de a jogállam mindig üldözi, soha nem szervezi a korrupciót. Sajtószabadság hiányában ugyancsak nincsen jogállam, a jogállam kormányának soha nem célja az ellenzéki sajtó felszámolása vagy megtizedelése, maradékának karanténba szorítása. A jogállamban működő közszolgálati média az ellenzéki pártok és a kritikus civil (pl. jogvédő, környezetvédő) csoportok releváns álláspontját ugyanúgy közzé teszi, mint a kormányzat véleményét. A jogállam kormánya az általa uralt sajtóban kritikusaival szemben nem folytat gyűlöletkampányokat.
A jogállam nem éhezteti a menekülteket, továbbá nem üldözi a hajléktalanságot, hanem rendszerint mérséklésére törekszik.
Talán túl sok is ennyi, még csak nem is teljeskörűen felsorolt követelmény – gondolhatná az olvasó. Valójában viszont úgy áll a helyzet, hogy az általam jelzett, a jogállamot megsebző, megszüntető állami politikák nem elszigetelten, hanem rendszerint többé-kevésbé együtt jelennek meg. A leépülő demokráciában, azaz a kiépülő autokráciában a kormányzat általában nem a jogállam szerkezetének fentiekben részletezett egyik vagy másik elemét bontja meg, hanem mindegyik gyengítésére, felszámolására törekszik.
https://hu.euronews.com/2019/12/04/tudni-erdemes-tenyek-a-jogallamisagrol?fbclid=IwAR1m1fI84jdqTDKI5_Gfw29bon7mxBSyW6fhfTZa2FtGv95x5TrdmiS_DFE
