Így tettek zsebre 2071 milliárdot Mészáros Lőrinc és Szíjj László építőipari cégei

Medence a tetőn, jacuzzi egy szinttel lejjebb. A legalsó szinten garázs, fölötte tökéletesre nyírt, világoszöld pázsit. Összesen 4 emeletnyi, legalább ezer négyzetméter lakótér, mindez a Gellért-hegyen, luxuskörnyezetben. Ide tér haza egy-egy fárasztó nap után Szíjj László, a Duna Aszfalt tulajdonosa, néha egyenesen a reptérről, egy magángépről. Hasonló életszínvonalat engedhet meg magának Mészáros Lőrinc, a másik NER-építő: magánrepülőzés, sok tízmilliós autók, villa a horvát tengerparton, nyaranként egy-egy jachtos ejtőzés.

A két üzletemberben nemcsak az életszínvonal közös, az is, hogy mindketten a második Fidesz-kormány hivatalba lépése után lettek naggyá. Mészáros előtte gyakorlatilag egy kisvállalkozó volt, Szíjj László pedig az erős közepet súrolta. 2010-ben viszont megérkezett a hatalomba Orbán Viktor, és vele a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), ami mindent megváltoztatott.

NER. A mozaikszó, amit annyiszor használunk, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, mit is jelent valójában. Például magasba emelkedést, még akkor is, ha nem feltétlenül vagyunk érdemesek rá. Ehhez pedig nem kell mást tenni, mint jóban lenni a főnökkel.

Az eredmény pedig: sok közpénz, történetünk két főszereplőjének építőipari cégeinél például kicsit több mint 2071 milliárd forintnyi. Ekkora értékben nyert meg közbeszerzéseket Mészáros Lőrinc két fő építőcége, a Mészáros és Mészáros Kft., valamint az R-Kord Kft., továbbá Szíjj László Duna Aszfaltja egyedül, illetve másokkal, esetenként egymással közösen 2010 szeptemberétől idén novemberig.

Ez már-már felfoghatatlanul sok pénz, még akkor is, ha ennek csak egy része került végső soron a két oligarchához, a tenderek nagy részét ugyanis másokkal közösen nyerték el. Hogy pontosan mennyit kaptak belőle, azt nem lehet tudni, mivel a nyilvános adatokban nem részletezik az arányokat, és azt sem tudni, hogy ebből mennyit fizettek ki az alvállalkozóknak.

Egy biztos: a megbízások összege. A kis híján 2100 milliárd forintból a Duna Aszfaltnak 1275,6 milliárd forintnyi közbeszerzés jutott, míg a Mészáros és Mészáros Kft.-nek 506,3 milliárd forint, az R-Kord Kft.-nek 289,3 milliárd forint.

Bár azt hinnénk, az oligarchák három érdekeltsége a pénzt sok helyről szedte össze, a valóság egészen mást mutat: a források nagy része valójában 4 nagy állami szereplőtől érkezett. A legnagyobb megbízó a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) volt, a második a Magyar Közút Nonprofit Kft., a harmadik a Nemzeti Fejlesztési Programiroda Kft. (NFP), a negyedik pedig az Országos Vízügyi Főigazgatóság.

A NIF felel szinte minden állami útépítésért, legyen szó bicikliútról, közútról, vagy éppen autópályáról, de portfóliójába tartozik a vasútépítés is. A Magyar Közút szintén utakkal foglalkozik, hozzájuk tartoznak a közel 32 ezer kilométernyi országos közúthálózat fenntartási és üzemeltetési munkái. A Nemzeti Fejlesztési Programirodát azért hozták létre, hogy menedzselje a szennyvízelvezetési- és tisztítási munkákat, feladatai közé tartozik továbbá az ivóvízminőség-javítás és a hulladékgazdálkodás is, az Országos Vízügyi Főigazgatóság pedig árvízvédelemmel, belvízvédelemmel foglalkozik. Ezektől az állami vállalatoktól a három céghez illetve konzorciumi partnereikhez 1694 milliárd forintnyi forrás érkezett, az összes pénz 82 százaléka.

Cégenként lebontva ez a következőképpen néz ki: a Duna Aszfalt a NIF-től 811 milliárd forintnyi tendert nyert meg, a Magyar Közúttól 174 milliárd forintnyit. Az arányokat jól mutatja, hogy a harmadik helyre Szolnok városa került, ahonnan 25 milliárd forintnyi tendert hozott el az elmúlt 9 évben. Szolnokot Kecskemét követi, 20 milliárd forinttal.

A Mészáros és Mészáros Kft. legnagyobb munkáltatója szintén a NIF volt, innen 176 milliárd forint érkezett a felcsúti társasághoz. Második helyre az NFP került 150 milliárd forinttal, a harmadikra pedig az Országos Vízügyi Főigazgatóság 108 milliárd forinttal.

A vasútépítéssel foglalkozó R-Kord pedig a majdnem 300 milliárd forintot csupán 3 szereplőtől szedte be. A NIF-től, a Győr-Sopron-Eberfurti Vasút Zrt.-től, valamint a MÁV-tól.

A Duna Aszfalt egyik legnagyobb NIF-es megbízása az M4-es volt. Az autóút, ha kész lesz, Budapestet fogja összekötni a román határral. Az M4-es Abony és Fegyvernek közötti szakaszát 2013-ban egy olyan konzorcium kezdte el építeni, amelynek vezetője a Közgép volt, a G-nap után viszont kormány egyik napról a másikra leállította a beruházást. A kormány hivatalos magyarázata az volt, hogy az Európai Bizottság kartellvádjai miatt, ám kiderült, hogy Brüsszelnek nem az összefonódásokkal, hanem azzal volt problémája, hogy túlárazottnak ítélte a fejlesztést. Az Orbán Viktor és Simicska Lajos közötti háborúskodásnak mindenesetre a leglátványosabb következménye lett a félbehagyott autópálya-szakasz, és sokáig úgy tűnt, nem is folytatják a projektet.

Végül mégis újrakezdték, uniós helyett magyar közpénzből, a nagy nyertes pedig Szíjj László cége lett, amely eddig 302 milliárd forintot kapott az úttal kapcsolatos megbízásokért – jóval többet, mint amit a beruházó előzetesen becsült. A különbség 55 milliárd forint, az eredetileg tervezetthez képest ennyivel drágult meg a projekt Duna Aszfaltra és partnereire eső része. Ráadásul van olyan szakasz, amit kilométerenként 6,7 milliárd forintért építettek meg. Ez igen magas összeg, még úgy is, hogy a kérdéses területen a beruházás része egy híd is – és ahhoz képest is, hogy annak idején a Közgépnél még a négymilliárdos kilométerár is túlzónak bizonyult Brüsszel számára.

A Duna Aszfaltnak ezekért a közbeszerzésekért különösebben nem kellett versenyeznie, 2-3 cég indult ellenük, ráadásul olyan társaságok, amelyekkel egyébként együtt dolgoznak, akár egy másik szakaszon. Ilyen a Colas, amely négy tendernél versenytárs volt, egy másiknál viszont már konzorciumi partner. Az is igaz viszont, hogy autópályát nem sok mindenki tud építeni, így ez is egy magyarázat lehet arra, hogy miért volt ennyire kevés induló. Kerestük a NIF-et, hogy megtudjuk, mi az oka a drágulásoknak és mi indokolja ezeket a kilométerárakat, de nem reagáltak.

Míg a Duna Aszfalt főként az autópálya-építéseken szedte meg magát, addig Mészáros Lőrinc cégei első körben különböző vízügyi megbízásokkal. Kezdetben főleg az Országos Vízügyi Főigazgatóság ivóvízminőség-javító, árvízvédelmi programokkal kapcsolatos nagy értékű tendereiket hozták el, ezután jött a Nemzeti Fejlesztési Programiroda, amelynek legismertebb dobása az az összesen 420 milliárd forint értékű keretmegbízás volt, amelyben szennyvízelvezetési és - tisztítási, hulladékgazdálkodási, és ivóvízminőség-javító munkákra kerestek kivitelezőket.

A pályázattal már a kezdetekben is problémák voltak, az EU azt kérte, függesszék fel, mivel súlyosan torzítja a versenyt, hogy 4 évre előre már az elején kiválasztják az összes partnert. Az NFP azonban fittyet hányt a figyelmeztetésre, és két, összesen 140 milliárd forint értékű tenderen ki is hirdette egyik nyertesként a Mészáros és Mészáros Kft-t.

A cég pedig ezután, immáron az R-Korddal kiegészülve a nagy értékű vasútépítési pályázatokat célozta meg. Az R-Kord 2016-ban robbant be a közbeszerzési piacra, ekkor kapta meg a Balaton déli partján futó vonal felújítását. A NIF kezdetben 55,5 milliárd forintra becsülte a munkát, és bár az R-Kord két másik céggel közösen 17 milliárd forinttal magasabb összegű ajánlatot nyújtott be, mégis nyert. A következő nagy munka szintén a NIF-től jött, ez már a Püspökladány–Debrecen vonalszakasz felújításáról szólt, összesen 88 milliárd forint értékben. Még meg sem száradt a tinta ezen a szerződésen, a Mészáros és Mészáros Kft. megkapta a Százhalombatta–Ercsi–Pusztaszabolcs vonalra vonatkozó vasútépítési munkát is, 87 milliárd forintért, 17,2 milliárd forinttal drágábban, mint azt becsülték.

Az összesen 9 évre visszatekintő adatokat kielemezve pedig az is kiderült, hogy a közpénzeső ezekre a cégekre igazán Simicska Lajos távozásával kezdett el zuhogni. Simicska és Orbán Viktor között a 2014-es választások után romlott meg a kapcsolat, egészen addig a Közgép volt a közbeszerzések sztárja, 2015-ig bezárólag a Magyar Narancs és az Átlátszó számításai szerint 825 milliárd forint közbeszerzést nyert el a cég egyedül, illetve konzorciumban.

Majd jött 2015 és vele a G-Nap, ami után a Közgépet – mint utóbb kiderült, jogtalanul – kizárták a közbeszerzésekből. Innentől pedig nem volt megállás: míg a Duna Aszfalt és a Mészáros és Mészáros Kft. 2015-ig 398 milliárd forintnyi tendert nyert meg, addig a két cég az R-Korddal kiegészülve ezt követően ennek a négyszeresét, 1673 milliárd forintot. Ami még a Közgéphez képest is kiemelkedő összeg.

Az oligarchák tehát köszönetet mondhatnak Simicska Lajosnak, de nem csak neki, az Európai Uniónak is. A kis híján 2100 milliárd forintnyi tenderből ugyanis 1537 milliárd forintnyit uniós programok részeként valósítottak meg, ez a teljes összeg 74 százaléka.

Ezeknél a tendereknél a számlát tehát részben vagy egészben az unió állta, ami már csak azért is pikáns, mert Orbán Viktor kedvenc szólama közben az volt, hogy „Állítsuk meg Brüsszelt”. Persze lehet, eközben arra gondolt, hogy az Európai Bizottság és az OLAF ne vizsgálódjon a milliárdos megbízások miatt.

https://hvg.hu/gazdasag/20191206_meszaros_szijj_kozbeszerzes_epitoipar#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso&utm_content=default