Mmm num ba de
Dum bum ba be
Doo buh dum ba beh beh

Nyomás nehezedik rám.
Nyomás nehezedik rád,
Nincs ki szóvá tenné.
Nyomás alatt az a deponált épület,
ketté vág egy népet.
Sokan fedél nélkül.

Um ba ba be
Um ba ba be
De day da
Ee day da,
Rendben tehát.

Ez a szörnyűség a világ:
Figyeled néhány jó lélek sikolyát!
"segíts kérlek!"
Remény a holnapban: előbbre jutni.
Kényszer az embereken,
emberek az utcákon.

Day day de mm hm
Da da da ba ba
Rendben.

Mindenhol csak omlik a világ, ez őrület.
Ezek a napok nem esős időszakok, mégis zuhog.

Ee do ba be
Ee da ba ba ba
Um bo bo
Be lap

Emberek utcákon
Ee da de da de
Emberek utcákon.
Ee da de da de da de da

Ez a szörnyűség a világ:
Figyeled néhány jó lélek sikolyát!
"Emelj ki!"
Remény a holnapban: előbbre jutni.
Nyomás az embereken,
Emberek az utcákon.

Mindentől megfosztva akár a vak ember,
ült a kerítésnél de már ezt sem lehet.
Tarts ki szeretettel
de ő oly rongyos és gyenge.
Miért, miért ,miért?
Szeretet, szeretet, szeretet, szeretet, szeretet...
Az őrület felkacag, nyomás alatt széttörünk.

Nem tudunk adni magunknak még egy esélyt?
Miért nem adunk szeretettel még egy esélyt?
Miért nem szeretünk?
Szeresünk, szeresünk, szeresünk
szeresünk, szeresünk, szeresünk, szeresünk, szeresünk.

Me' a szeretet túl régimódi
és a szeret kérve kér gondold meg.
Emberek az éjjel végén.
És a szeretet (utcán élő emberek)
kérve kér, változtassunk utunkon!
Vigyázzunk magunktól,
ez az utolsó tánc,
ez az utolsó táncunk.
Ezek vagyunk, nyomás alatt.
Nyomás alatt
a kényszer.