december 2024
Hét	Ked	Sze	Csü	Pén	Szo	Vas
<< <	Archív
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	31

Térey János: Philosophy of Sherpa - Orica emlékére

2019.06.17. 07:53 guma

Egy pillanatra álljunk meg és a napokban eltávozott Térey János versét ismerjük meg, még a szerző előadásában is. Orica is elment és ez visszavonhatatlan, de ránk hagyta, hogy meg kell a csúcsot támadni néha, sőt akit csak lehet biztatni kell az út keresésre, a "mászásra"...

Tudod, idegesíti Istent minden csúcstámadás

Serpafilozófia.

Philosophy of Sherpa

A lelked alaptáborában,
A néma csúcs alatt
Serpák sátraznak jéghidegben,
Amíg te mászod rendületlen
Kancsendzöngáidat.

Feszít a mítosz késztetése,
S ha megdőlsz, jaj neked.
Gyakorolván a csúcsra tartást
Bejárod, éber Nyugtalanság,
A korlátlan teret.

Van szikla, mely tapinthatatlan,
Fellegbe bújt ikon,
Csipkézet, vesztéssel határos;
És mágnesvonzás, mely halálos
Kancsendzöngáidon.

„Meghágható hegy! Hübrisz és hó!”
„Bérced mihaszna, lásd!”
„Sorszámot kell szereznem itt fent.”
„Tudod, idegesíti Istent
Minden csúcstámadás.”

részlet: https://magyarnarancs.hu/sorkoz/tudod-idegesiti-istent-minden-csucstamadas-120463

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://offforever.blog.hu/api/trackback/id/tr3814886632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

guma 2019.06.17. 18:37:46

Jég! :)

köszönöm, hogy utolsó útjára is elkísérted...
tölts egy pohárral, koccintsunk!

Válasz erre

jaegtoer 2019.06.23. 06:33:36

@guma:

Eeszembe jut.
Sokszor gondolok rá.
Nem hívom telefonon.
Nem mondja, le kell tennem.
Nincsenek kommentek, megjegyzések.
Nincsenek középföldi hírek, okítások.
Nincsenek belőtt linkek kultúráról, erről-arról.
Nincsenek átgondolt tanácsok, feddések, vélemények.
de legalábbis árnyalt, mérlegen mért mérsékelt álláspontok.
Ámde vannak kesze-kusza álmok a két világ mezsgyéjén, a határon,
mostanában ott beszélgetünk, cigi, kávé, olykor wishkey, éppen, mint itt,
csak minden másképpen van, nem kellenek szavak, elég a gondolat, a kép, a kék ég, vagy az éjsötét...
Oricának még ennyi sem, itt van velem, veled, velünk, veletek. Még. Amíg vagyunk, itt. Aztán majd ott röhögünk együtt. Talán... ha kegyes az Isten.

Válasz erre

guma 2019.06.23. 06:41:37

@jaegtoer:

kegyetlen vagy!

nem vagyok sírós, (bár mostanában többször könnybe lábad a szemem...) de most elbőgtem magam!

"Nem mondja, le kell tennem."

lassan, átkozom magam, hogy miért én mondtam/mondom többször egy, egy beszélgetésnél, hogy tegyük le...

e sorok után, tudom: nem vagyok normális!

Válasz erre

jaegtoer 2019.06.23. 07:16:40

@guma:

O. sem szeretné, hogy rosszul érezd magad amiatt. A világ mindig dolgozik, velejárója, hogy a telefont olykor, vagy többször is le kell tenni, mert valami sürgetőbbet kell elkezdeni, vagy befejezni.
Gondold csak el! Ötszáz éve még nem voltak ilyen gondok!
Csak elkezdeni, elvégezni, befejezni, vagy éppenséggel elbújni, elrongyolni, megütközni, kaszabolni.
Beszélgetni a levegőn át? Ugyan már!
Manapság meg csirr-cserr-csörr és már mondhatod is, semmi kéthetes döcögős út-tortúra. vagy nyeregben három nap és három éjjel, esetenként martalócok, legyenek azok grófok, vagy éppen senki-fia útonállók:)

Tehát minden jól van.

Válasz erre

guma 2019.06.23. 09:09:51

@jaegtoer: :)))

tudom!
igazad is van.

csak én durván ösztönlény vagyok és képtelen vagyok függetleníteni magam bizonyos helyzetekben.
pl hiába várom pl valaki telefonját minden idegszálammal - mégis a beszélgetést is képes vagyok megszakítani, hogy a gatyáját rá ne fizesse dumálásunkra...

érted, miért vagyok nem normális?

na mindegy.
az egész szöveg szívemhez ért, csak a telefon egy durva momentum belőle...

Válasz erre

Sir Bates dö Hól 2019.06.23. 23:16:24

egy novellában volt, hogy az egyik szereplő érdeklődik a másik családjáról, s az elmeséli, hogy az apja katonatiszt volt, párbajban húnyt el, tán harmincöt évesen, mire elhangzik "ó, sajnálom!", s a válasz: "ne sajnálja, gyönyörű élete volt, szeretett, harcolt, élvezte az életét"...

Válasz erre