Akkora pofont kapott a forint az MNB-től, hogy még mindig nem tud talpra állni

A Magyar Nemzeti Bank március kamatdöntésével, pontosabban az azt követő kommunikációjával padlóra küldte a forintot. A hazai fizetőeszköz azóta sem tud érdemben erősödni az euróval szemben, amin (most úgy néz ki) tartósan csak egy nagy jegybanki fordulat tudna változtatni.

A Magyar Nemzeti Bank elég egyértelmű üzenetet küldött március 26-i kamatdöntő ülésén a piaci szereplőknek. Bár a hivatalos kommunikáció szerint a kedvezőtlen külső környezet miatt volt szükség arra, hogy a vártnál óvatosabb hangnemet üssön meg a jegybank, a teljes képet nézve nem kizárt, hogy elsősorban a döntést megelőző hetek intenzív forinterősödésének akartak véget vetni a döntéshozók. Ha úgy tetszik, az MNB üzent: nem kívánatosnak tartja a túlzott forinterősödést.

A hazai fizetőeszköz ennek megfelelően azonnal gyengülni kezdett, és bár áprilisban egy-egy nap próbálkozott kicsit visszaerősödni az euróval szemben, a március végi pofonból azóta sem sikerült felállnia.

Az euróval szembeni jegyzések tegnap 321 közelébe süllyedtek, ma viszont kisebb forintgyengüléssel indult a nap, a kurzus így ismét a 322-es szintet vette célba.

Fundamentális szempontból a forint sorsát meghatározó legfontosabb tényező az MNB monetáris politikája, amit alapvetően a hazai inflációs környezet befolyásol. Kedden láthattuk, hogy márciusban tovább gyorsult a hazai áremelkedés üteme, és bár egyelőre védhető az MNB által felvázolt inflációs pálya, egyre több a felfelé mutató kockázat, vagyis hogy a vártnál erősebben alakul az árnyomás a magyar gazdaságban. Ez csökkenti a jegybank mozgásterét, hogy kimondott (inflációs cél elérése) és kimondatlan céljai (forint erősödésének megakadályozása) között lavírozzon.

Amennyiben az infláció az MNB által vártnál gyorsabb ütemben emelkedik, akkor döntéskényszerbe kerülhetnek a jegybankárok. Ez szélsőséges esetben azt jelentené, hogy

• vagy hagyják a forintot erősödni és folytatják a kamatemelést,
• vagy megpróbálják kamatemelés nélkül hitelesen kommunikálni, miért nincs szükség a monetáris politika további (jelentős) szigorítására.

A technikai képre ránézve erősödését segítheti, vagy legalábbis a további, gyors leértékelődést megakadályozhatja:

• Az RSI momentumindikátor értéke a napos grafikonon a március végi hirtelen forintgyengülés következtében a (forint szempontjából) túladott tartomány közelébe került, és jelenleg is közel tartózkodik hozzá. Ez rövid távon növeli a konszolidáció esélyét.
• A forint további gyengülését kétszer is megállította az elmúlt napokban az az emelkedő trendvonal, ami a forint 2017. augusztusi lokális csúcsát (302-nél) köti össze a 2018. áprilisi forintcsúccsal (310-es szint, innen gyengült aztán két hónap alatt történelmi mélypontra a hazai fizetőeszköz). Tegnap is erről a vonalról pattant vissza a forint, a következő időszakban újra tesztelésre kerülhet ez a trend.

Technikai szempontból a forint gyengülése irányába mutat:

• A forint gyengülésével úgy vitte át a 321-nél húzódó erős ellenállási szintet, mintha ott se lett volna. Aztán átmenetileg visszaerősödött az árfolyam 320 alá, ahol azonban visszapattant a 61,8-as Fibonacci-szintről (a már említett 2017. augusztusi forintcsúcs és 2018. júniusi forintmélypont közötti elmozdulásra illesztett Fibonacci-szint). Vagyis egyelőre nem tudott tartósan visszakerülni 320 alá a forint, így tért nyílt a további gyengülésre.
• A forint ezen a héten átvitte azt a csökkenő trendvonalat, ami a tavaly szeptemberi 328-as lokális mélypontot köti össze a januári közepi 324-es mélyponttal (innen fordul a forint, miután Nagy Márton MNB-alelnök mindenkit meglepett nyilatkozatával). Ezt a vonalat tegnap tesztelte, illetve ma teszteli vissza a forint. Amennyiben nem sikerül visszakerülni alá, az szintén a további forintleértékelődés esélyét növelné.

Úgy tűnik tehát, hogy az MNB kommunikációja következtében a forint akkor pofont kapott, ami megszakította a január közepe óta tartó menetelését, és azóta sem tud felállni belőle. Az, hogy tud-e még tartósan erősödni a hazai fizetőeszköz az euróval szemben, az a hazai inflációs folyamatokon, illetve a jegybank erre adott reakcióján múlik.

https://www.portfolio.hu/deviza-kotveny/akkora-pofont-kapott-a-forint-az-mnb-tol-hogy-meg-mindig-nem-tud-talpra-allni.5.320623.html

Nagy Márton: öt nagybank kell csak, ami eddig történt, az semmi

A globális bankszektor egésze nem nyerte vissza a befektetők bizalmát, de Magyarország és a régiónk jól áll. Mégse kényelmesedhetnek el a magyar bankok: a hitelpenetrációnak duplázódnia, a szektornak konszolidálódnia kell, a drága termékeket el kell felejteni, radikálisan javítani kell a hatékonyságot és fokozni kell az innovációt, emellett zöld és családbarát működést kell kialakítani - határozta meg a szektor házi feladatait előadásában a Portfolio Hitelezés 2019 konferenciáján Nagy Márton, az MNB alelnöke.

Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke többek között az alábbiakról beszélt a Portfolio Hitelezés 2019 konferenciáján:

• Csúcsévet zárt tavaly a magyar bankszektor, ilyenkor azt kell üzenni a szektornak, hogy a legnagyobb veszély az ellustulás, az elkényelmesedés. Sok feladatot kell elvégezni ahhoz, hogy a jó évek megismétlődjenek.
• A bankrendszernek három fontos feladatot kell tejesítenie: 1. a gazdasági növekedés fenntartható támogatása (az eurózónához képest 2-3 százalékpontos GDP növekedési többlethez a hitel/GDP évi 3 százalékpontos növekedési többlete társul, az eurózóna hiteldinamikáját 8-10 százalékponttal meghaladó, 12-14 százalékos hosszú távú hitelállomány-bővülés szükséges), 2. hatékonyság és innováció (duplázódó banki penetráció, 5 univerzális nagybank, kevesebb és funkcionalitásában átalakított bankfiókok, digitalizáció, fintech megoldások alkalmazása, core IT rendszerek fejlesztése/cseréje), 3. önfenntartó jelleg.
• A válság óta alacsony a szektor értékeltsége a világon, egyedül az USA-ban és Közép- és Kelet-Európában nyerték vissza, illetve tartották meg a bankok a könyv szerinti érték feletti piaci értékeltségüket.
• 2018-ban a magyar bankrendszer profitja 2,2 milliárd dollár, a V6-régió profitja 13 milliárd, a CEE-régióé 16 milliárd dollár volt. Utóbbi megelőzi az HSBC profitját, és a 9. helyre lenne jó a világon. A régió összességében érdekes a világ nagybankjai számára.
• A magyar vállalatok profitegyenlege (nálunk befektetett és tőlünk kifektetett tőke által realizált profit) -7 milliárd euró volt tavaly (ennyivel többet értek el nálunk a külföldi vállalatok, mint a magyar vállalatok külföldön), ami romlást mutat az elmúlt éveket tekintve, ezen belül a magyar bankrendszeré viszont javult, és már csak -0,1 milliárd euró volt tavaly.
• Az MNB azt gondolja, hogy 10-12%-os tőkearányos megtérülésre képes a magyar bankrendszer. Magyarországon ez a szám 15% körüli, de sok egyedi tényező torzítja. Tisztítva 6-7%-on áll a szektor, vagyis ha ma nem csinálna semmit a bankrendszer, nagyjából erre a szintre menne vissza.
• Erősen túlbankosodott a magyar bankszektor, hasonlóan több európai országhoz. A finn, a szlovák és a svéd bankrendszer jó példa számunkra, a bankfiókok és az alkalmazottak száma a GDP-arányos hitelállomány tekintetében magas nálunk hozzájuk képest.
• 10-20 százalékkal javulhatna a költség/mérlegfőösszeg arány a jelenleg közel 2,5%-hoz képest, ha 5-6 univerzális nagybank maradna, és ezt csak javítaná a hitelpenetráció emelkedése.
• Makroszinten egyszerűen "semmi", ami történt a magyar bankrendszer konszolidációjában, egyedül a takarékszövetkezetek összeolvadása csökkentette érdemben a szereplők számát.
• Probléma, hogy a nagybankoknál a 46% azok aránya, amelyek elavult core rendszereket alkalmaznak.
• Az azonnali fizetési rendszer bevezetésének a pénz forgási sebességének irdatlan mértékű megemelése lehet a fő makrogazdasági hatása.
• Nemzetközi összehasonlításban is drága a magyar lakossági pénzforgalom, magas jövedelemarányos díjak jellemzik az értékpapír-szolgáltatásokat, és nagyon magasak a hitelkiváltási költségek. Európa nagy részén ingyenes a hitelkiváltás.

A Magyar Nemzeti Bank rövid távon az alábbiakkal kíván foglalkozni:

• A meglévő lakáshitel-állományban is el kell érni a magas fix kamatozású hitelarányt, ehhez a lakosság döntése és kockázattudatossága is kell. A bankok tájékoztató levelet fognak kiküldeni a lakosságnak, minden évben fel fogják ajánlani, hogy a változóból a fixbe mehessenek át. Az MNB célja, hogy a változó kamatozású lakáshitelek aránya 10-15% környékére csökkenjen a jelenlegi közel 60%-ról.
• A vállalati kötvénypiac élénkítése többlet forrást jelenthet az egyébként nem eladósodott magyar vállalati szférának.
• A lakáspiacot a megtakarítási boom, és nem a hitelezés hajtja Magyarországon, a hitelből történő lakásvásárlások aránya 46% Magyarországon. Széles réteg adósodik el, de nem túlzottan.
• A kereskedelmi ingatlannak fedezett hitelállomány devizaaránya csökkent a közelmúltban, de még mindig magas, az MNB dolgozik azon, hogy valamiféle határt szabjon ennek.
• Újabb jelentős lépét teszünk az önfinanszírozás felé, a lakossági állampapír-állomány megduplázódhat, a nettó aukciós kibocsátás viszont negatívvá válhat. Ez sok mindenben befolyásolhatja a bankrendszert.
• A jegybank a társadalmi felelősségbiztosításra is nagy hangsúlyt kíván fektetni: a zöld finanszírozás, a családbarát jelleg

https://www.portfolio.hu/finanszirozas/hitel/nagy-marton-ot-nagybank-kell-csak-ami-eddig-tortent-az-semmi.12.320603.html