Teljes zászlódíszben futott ki az Északi-tengerre a németországi Bremerhaven kikötőjéből az S/X Admiral Tegetthoff vitorlás-gőzös, 1872. június 13-án, csütörtökön. A mindössze 220 tonna vízkiszorítású, alig több mint harmincnyolc méter hosszú, háromárbocos barketin (más néven schonerbark) típusú hajót felszerelték egy 95 lóerős gőzgéppel is. Ezzel az eredetileg bálnavadászat céljára készült típusterv alapján, kifejezetten az expedíció számára épített hajóval vágott neki az osztrák-magyar csapat a korszak egyik legnagyobb tengeri kihívásának, az északkeleti átjáró felfedezésének. A hajó parancsnoka Karl Weyprecht, a Monarchia haditengerészetének sorhajóhadnagya volt, az expedíció tudományos vezetője pedig Julius Johannes Ludovicus von Prayer katonatiszt, tapasztalt sarkkutató, hegymászó, térképész és műkedvelő festő volt.

Tudományos vezetőre márpedig valóban szükség volt, hiszen ez az északi kaland vérbeli tudományos felfedezőútnak indult. Méghozzá magántőkéből! Az expedíció meglehetősen borsos, mintegy 220 ezer forintra rúgó költségének nagy részét gróf Johann Wilczek, a bécsi földrajzi társaság elnöke és gróf Zichy Ödön állta, ám utóbb sikerült támogatóként megnyerni az Osztrák-Magyar Monarchia kormányát is.

Az expedíció a 24 főnyi legénységgel – amelynek mindössze egyetlen magyar tagja volt, dr. Kepes Gyula hajóorvos személyében – gond nélkül indult útnak, s el is jutott a Novaja Zemlja-szigetcsoportig, ám ott a korán beköszöntött fagy miatt a jég fogságába került. A jégtáblába ékelődött hajó magatehetetlenül sodródott észak felé, de a 372 napos jégfogság ideje alatt a tudományos munka szinte egyetlen napra sem állt meg. 1873. augusztus 20-án az egyik felfedezőút részvevői szárazföldet pillantottak meg. A sodródó hajóról csak két hónappal később tudtak partraszálló csapatot indítani – ekkor vették birtokba a Monarchia javára az I. Ferenc József császárról elnevezett, 191 földdarabból álló szigetcsoportot. A Ferenc József-földön számos földrajzi név visel ma is magyar nevet, mint például Pest-fok, Zichy-föld, Bécsújhely-szirt.

Az expedíció tagjai 1874 májusának végén magára hagyták a sodródó Tegetthoffot, és gyalog indultak útnak a szárazföld felé. Három hónappal később egy orosz bálnavadászhajó vette fel őket, és a norvégiai Vardö kikötőjébe szállította a legyengült, ám ép és egészséges legénységet.

A legészakibb osztrák-magyar gyarmatot 1926-ig birtokolta az akkor már nem létező Osztrák-Magyar Monarchia. A versailles-i szerződés a Szovjetuniónak adta a szigetcsoportot, amely 1991-ben Oroszországé lett. A jégbe fagyott elhagyott hajó

http://www.ng.hu/Fold/2015/06/25/Osztrak-magyar-gyarmat-a-sarkkoron-tul