A Szép új világ Aldous Huxley 1931-ben írt és egy évvel később megjelentetett regénye. A mű – mely egyébként egy disztópia – Huxley leghíresebb és legmaradandóbb alkotása. Wikipédia

Ford után 632-ben járunk azaz valamikor e jövő évezred derekán, egy minden ízében "tökéletesen" megtervezett és megszervezett társadalomban. A magas fokú gépesitésnek csak az szab határt, hogy az embereknek nem tesz jót a túl sok szabad idő (azért tartják fenn például a mezőgazdaságot, mert munkaidőigényes, az élelmiszereket különben szintetikusan is elő tudnák állítani), az égen helikopterek és menetrendszerű rakétajáratok röpködnek, az embereknek nagyszerű szórakozásokban van részük, ott a televízió, a "tapi" (a színes, hangos, szélesvásznú, illatos és taktilis ingereket is közvetítő film), a korlátlan szabad szerelem, a szabadtéri szupersportok.

A munkájával mindenki meg van elégedve - az emberiség, a történelemben először boldog s ha mégse egészen, ott van a "szóma", a tökéletes kábítószer, az idegcsillapitó és az alkohol csodálatos pótléka, azok minden káros hatása nélkül.

Az össznépi boldogság az emberi tényező megtervezésén alapul: nemcsak hogy futószalagon állítják elő az öt kasztba osztott emberutánpótlást (az alacsonyabb kasztok tagjait eleve csökkentett szellemi képességekkel, "bokanovszkizált", mai szóval: klónozott sok-sok egypetéjű ikerből, akik egymás ideális munkatársai a lélektelen gyári munkában), hanem csecsenő koruktól hipnopédiával (alva tanulással) kondicionálják őket a fennálló állapotok igenlésére, minden kellemetlenség (öregedés, halál) elfelejtésére, a társadalmilag hasznos és helyes álláspontok elfogadására. Ebben a társadalomban nincsenek többé konfliktusok, ezért persze nincs helye többé sem a régi értelemben vett vallásnak, sem a művészetnek, de még a mélyebb emberi érzéseknek sem.

Ebbe a "szép, új világba" csöppen bele John, egy hagyományos törzsi társadalomban, indián rezervátumban született "vadember", hóna alatt Shakespeare összes műveivel. A kezdeti ámuldozás után John gyorsan kiábrándul, előbb szembeszegül, majd kivonul az elidegenedett társadalomból, de a konfrontáció kimenetele nem lehet kétséges: az őszinte, mély emberi érzéseknek és az igazi művészetnek nincs semmi keresnivalójuk, és nem is segíthetnek az egyénen, ezért John öngyilkosságba menekül.

Az 1932-ben íródott, világsikerű regényt ellenutópiának szokták nevezni, pedig irója alkalmasint szatírának szánta. A sci-fi apparátus meg a mulatságos ötletek és versikék (különösen a régi, torzító magyar fordításban) elfedték a mű alapvető keserű kiábrándultságát, amely mögött ott van az első világháború csúf emléke, a gazdasági világválság, a hagyományos értékek devalválódása miatti nosztalgia, és ott vannak a nagyon is valós félelmek: az elgépiesedett, elidegenedett világ, a társadalom általános manipulálása, a kommercializálódott tömegkultúra, és talán mindenek fölött a fasizmus fenyegető árnya. Huxley kétségkívül konzervatív gongolkodó volt, de sötét éleslátását sok mindenben nehéz kétségbe vonni. Örvendetes, hogy századunk egyik alapműve a hangoskönyvtári állomány része.

http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0888

Aldous Huxley: Szép új világ

Képzeljünk el egy világot, ahol a társadalom a tudománynak, egészen pontosan az irányított mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően előre meghatározott kasztokra bomlik. E kasztok pedig hipnoszuggesztió révén beléjük ültetett erkölcsi rendjüknek köszönhetően szinte sohasem lázadnak a fennálló rend ellen, amennyiben mégis megtennék, a szóma nevű (a szanszkirtok szent italának elnevezését idéző) tökéletes drog mámora pillanatok alatt visszazökkenti őket a látszatra cseppet sem sivár mindennapokba.

Képzeljünk el egy világot, ahol minden a fogyasztás körül forog, ahol a régi nem megbecsülendő, különösen, ha szép, ahol kizárólag a legújabb a divat. Egy olyan világot, ahol a monogám kapcsolatok helyett a promiszkuitás számít dicséretesnek, ahol a halálig fiatal, tökéletesen karbantartott test kultusza előbbre valónak tekinthető a szelleménél. Olyannyira, hogy még a legkiválóbb elmék sem találnak tehetségükhöz méltó témát műveikhez. A kifogástalanság és egészség posványa ez, amit legfeljebb az kavar fel, ha valaki valamiért nem képes teljes szívvel beilleszkedni ebbe az egyensúlyából kibillenthetetlen rendszerbe.

Ilyen ember Bernard Marx is, aki az elit, az Alfák kivételes képességű osztályába tartozik, ám kisebbségi komplexusa miatt nem igazán tud számára megfelelő partnert találni, sem intellektuális, sem szexuális téren. Társadalomellenes viselkedése miatt már a száműzetés fenyegeti. Váratlan szerencséjére azonban az új-mexikói rezervátumba tett kirándulása során Bernard összetalálkozik a száműzetését fontolgató felettes természetes gyermekével - ami a palackokból lefejtett emberek társadalmában nem csak abszurd, hanem egyenesen pornográf bűn -, és a nem kívánt leszármazott, a Vadember egy csapásra biztosítja Bernard társadalmi elfogadottságát és népszerűségét, legalábbis átmenetileg.

Huxley utópikus regényének egyik mesterfogása, hogy e szép új világot - és ugye nem kell rendkívüli olvasottság ahhoz, hogy a szélsőségesen monolitikus fogyasztói társadalomban az író korának Amerikájában megindult folyamatok extrapolációjára ismerjünk rá - két kitaszított szemszögéből is bemutatja. Az idegen szemlélőnek a tudományos fantasztikumban bevett alakja mintegy megkettőződik így. Bernard, aki saját társadalmában kitaszított, a rezervátumban csodálkozik rá a szokatlanra, míg az indiánok közt kívülállóként kezelt Vadember az ultramodern, szintetikus Angliában nem képes felfogni a világ rendjét. A mű egyrészt tehát a sűrítés és felnagyítás mintapéldája, hiszen a két főszereplő egyszerre jellegzetes és kritikus képviselői típusuknak, másrészt a Huxleytól megszokott, elmecsiszoló esszéregény, melyben a gondolatok, teóriák kibontása és ütköztetése összehasonlíthatatlanul fontosabb a jellemfejlődésnél és a cselekményvezetésnél.

Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy Huxley semmibe veszi az irodalmi konvenciókat. Sőt. A szöveg kétségtelenül kiválóan kihasználja a modernizmus válogatott eszköztárát: a nézőpontok sebes váltogatását, általában a megsokszorozott nézőpont adta lehetőségeket, valamint az ellenpontra épülő, zenei szerkesztés szövegstruktúráló erejét. Ám nem ezért olvassuk ma is e regényt. Hanem azért, mert benne egyre inkább ráismerünk saját korunkra, és noha a művet bíráló Orwellnek annyiban igaza volt, hogy egy efféle túlzottan stabil társadalomnak előbb-utóbb csúf véget kell érnie, ehhez nyilván évszázadok szükségesek. No meg azért, mert a Szép új világ éppúgy összegző és egyben előremutató, akár Johann Sebastian Bach akadémikus művészete.

Összegző, hiszen benne az utópisztikus hagyomány - Platón, Mórus Tamás, a felvilágosodás teoretikusai teremtette bölcseleti-irodalmi forma - keveredik az orosz realizmus, elsősorban Dosztojevszkij „Nagy Inkvizítor”-ának gondolatiságával, amelyet alig pár esztendővel Huxley előtt Jevgenyij Zamjatyin, a Szép új világ vázául szolgáló Mi szerzője bontott ki saját dystópiájában (vagyis negatív utópiájában). És előre mutató, mivel a szabadság és a kényelmes, fényűző élet közötti választás (a „Nagy Inkvizítor” alapproblémája) olyan mai alkotásokban él tovább, mint a sokak szerint korszakosnak ítélt Mátrix című filmben és annak filozófiájában. Ám ha valakit teljesen hidegen hagy is a bölcselkedés, akkor is érdemes elolvasnia a rendkívül művelt angol író két legmaradandóbb regényének egyikét, a Szép új világot, ha másért nem, a puszta olvasmányosságért, és a filozófiai vetület nélkül is különleges szellemi kalandért, amit a regény kínál.

http://ekultura.hu/2007/06/10/aldous-huxley-szep-uj-vilag

Ijesztő „szép új világot” vizionált Aldous Huxley

Ötvenöt éve, 1963. november 22-én hunyt el Los Angelesben Aldous Huxley angol író, költő, esszéista, a Szép új világ című antiutópia szerzője. Huxley negyvenhárom kötetet írt és publikált, verset, novellát, drámát, útirajzot, mindenekelőtt regényt és esszét.

1894. július 26-án született az angliai Godalmingban, egy szellemes megjegyzés szerint természettudományos szakkönyvek és magasztos tárgyú költemények között. Apai nagyapját, Thomas Huxley-t Darwinnal együtt a modern biológia megalapítójának tartják (az evolóciós elmélet támogatása miatt nevezték „Darwin bulldogjának” is), apja, Leonard Huxley életrajzíró és irodalmár, anyja pedig a neves költő, Matthew Arnold unokahúga volt.

Az ifjú Aldous a Huxleyk természettudományos érdeklődését és az Arnoldok lelki emelkedettségét örökölte, mindehhez remek memória és nyelvérzék párosult. Már etoni középiskolás évei alatt kitűnt tökéletes formaérzékről tanúskodó verseivel, és nem mellékesen az autóversenyzés iránti szenvedélyével. Látása tizenhat éves korában szembetegség miatt romlani kezdett, és évről évre egyre gyengült.

1916-ban az oxfordi Balliol College-ban diplomázott, ekkor jelent meg első verseskötete. 1919 és 1921 között az Athenaeum című folyóirat munkatársaként irodalmi és zenekritikákat, valamint lakberendezéssel kapcsolatos cikkeket írt. 1921-ben jelent meg első regénye, a Nyár a kastélyban, amely nemcsak kritikai, de jelentős anyagi sikert is hozott számára, és lehetővé tette, hogy feleségével hosszabb ideig Olaszországban, majd Franciaországban éljen. Hazatérése után csak az írásnak szentelte magát. 1928-ban jelent meg a Pont és ellenpont című regénye, amely szellemes és kissé kaján képét adja a korabeli polgári értelmiségnek.

A harmincas évek elején Huxley egyre kritikusabbá vált a nyugati civilizációval szemben, a 20. századi politikai irányzatok és a műszaki-technikai fejlődés iránti bizalmatlanságát az 1932-ben írt Szép új világ című regényében fogalmazta meg. A mű, amelynek sokak szerint előképe Jevgenyij Zamjatyin Mi című munkája, mulatságos és ugyanakkor keserű antiutópia: egy képzelt jövőbeni társadalomban játszódik, amelyet elembertelenített a technika mindenhatósága, a genetikai manipuláció és az agymosás. (A regény igazi "főhőse" a szóma, amely pótolja a drogokat, fenntartja és kiegyensúlyozza társadalmat.)

A Szép új világ pesszimista végkicsengése már megmutatta azt az erkölcsi és szellemi válságot, amely kortársaihoz hasonlóan az írót is sújtotta, és egyre inkább a miszticizmus és a buddhizmus felé fordította. Ezt tükrözi másik híres regénye, az 1936-os A vak Sámson is. Az Európát fenyegető fasizmus elől 1937-ben Huxley az Egyesült Államokba, Hollywoodba költözött. Választott új hazájában érdeklődése irányt váltott, a buddhista misztika mellett egyre inkább belemerült a meszkalin- és LSD-kísérletekbe, a vegyi úton történő kábítás lélektani következményeit tanulmányozta. A változás írásművészetére is hatott, regényt ettől kezdve nem nagyon írt, főként esszéket publikált a legváltozatosabb témákban.

Történetfilozófiai tanulmányaiban leszámolt a század totalitárius eszméivel és államalakzataival, elutasította a marxi szocializmus és az angolszász eredetű polgári demokrácia valamennyi változatát, a belőlük következő ideológiát és a gyakorlati közgazdaságtant. Úgy vélte, az erkölcsi öntökéletesítés, a végső valósággal való misztikus egyesülés az egyén szabadulásához vezető egyetlen út. Hollywoodban forgatókönyveket is írt, többek között Jane Austen Büszkeség és balítélet, Charlotte Bronte A lowoodi árva című regényéből, saját művei közül A Mona Lisa mosolyt és Az ifjú Arkhimédészt vitték filmre.

Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, és számos csapás érte: meghalt a felesége, porig égett otthona, benne hatalmas, messze földön híres könyvtárával. Beköltözött Los Angelesbe, és megírta utolsó regényét, a minden betegség, fájdalom és veszteség ellenére is a passzív jóságot és életörömöt hirdető Szigetet. Nem sokkal utolsó műve megjelenése után, 1963. november 22-én rákban meghalt.

Huxley negyvenhárom kötetet írt és publikált, verset, novellát, drámát, útirajzot, mindenekelőtt regényt és esszét. Ezek java részét magyar nyelvre is lefordították, elsőként a Nyugat második nemzedéke figyelt fel a szerzőre, aki a két világháború közötti időszak egyik legdivatosabb írója lett. Népszerűsége máig töretlen, a münsteri székhelyű Nemzetközi Aldous Huxley Társaság évente rendez konferenciát a Huxley által megálmodott "szép új világról", a modern társadalom kihívásairól.

https://mult-kor.hu/ijeszto-szep-uj-vilagot-vizionalt-aldous-huxley-20161122