Iványi Gábor: Ránk fog dőlni ez az ország

Iványi Gábor (Fotó: Bankó Gábor)

A hajléktalanok ügyében nem született megoldás, a fedél nélkül élők inkább csak elbújtak valahol, külvárosokban, erdőkben húzták meg magukat – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Iványi Gábor. Az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke szerint a kriminalizálással csak felgyorsították emberi elmúlásukat, miközben tömegeket fenyeget most is az utcára kerülés réme. A lelkésznek lenne mondanivalója a miniszterelnöknek, ha meghallgatná.

– Lehet a hajléktalanokkal választást nyerni?
– Igen, pontosan úgy, ahogy migránsozással is. A narratíva és a „megoldás” persze megint csak fikció, de sajnos éppen azért működhet. Csak azt nem értem, hogyhogy nem fáradtunk bele ebbe az örökös harcba, az állandó ellenségkeresésbe. Először jött az IMF, aztán a kirekesztett egyházak, a pedagógusok, majd jött Soros és a menekültek, az újságok, és most a hajléktalanoknál tartunk.

– A Guardiannek nyilatkozva nevezte a hajléktalanokat új migránsoknak, a kormány új bűnbakjainak. Mi a közös bennük – már azon felül, hogy célkeresztbe kerültek?
– A hajléktalanok éppúgy láthatóak és védtelenek, miként a menekültek voltak. És az ő ügyük, ellátásuk is terhekkel jár, mert a szeretet bizony ilyen: el kell fogadnunk, hogy nem mindig mi vagyunk a kedvezményezettjei. Áldozatot hozunk valamiért, valakiért vagy valakikért. A szolidaritás éppen arról szól, hogy vállaljuk ezt a terhet.

– Nyolc év alatt megtanultuk, hogy a Fidesz és a kormány szinte semmit nem tesz úgy, hogy ne lennének mérései a javaslataik következményeire, fogadtatására nézve. Miért tarthatták jó ötletnek a hajléktalankérdés hatósági kezelését?
– A társadalom megosztott ebben a kérdésben. Hogy mást ne mondjak, ha mindenki elutasító lenne a hajléktalanokkal szemben, akkor egyáltalán nem tartózkodnának a belvárosban. Sokan vannak, akik szolidárisak velük. Rengetegen adnak nekik pénzt, ételt, szeretetet, vagy állnak meg mellettük egy jó szóra. Csak egyrészt ők nem a harcos, hangos réteghez tartoznak, másrészt számukra nem fontos a hatalom. Akiknek viszont igen, és ezért állandóan acsarkodnak, azoknak úgy kell ez az ügy, mint egy falat kenyér. Ugyanis kizárólag így tudják a hatalmukat megőrizni. Tarlós Istvánnak is nagy vállalása volt a hajléktalanok kiűzése, így ez a rendelet alighanem az ő főpolgármesteri kampányának is egy fontos eleme lesz majd.

Aztán szempont lehet az is, hogy a nagypolitika most azt találta ki, hogy a turizmus lesz a gazdaságunk motorja. A látképet pedig szerintük zavarják a fedél nélkül élők. De szerintem nem tesz jót a turizmusnak, ha egy város meghal. Mert ha már ott tartunk, hogy az aluljárókban a rendőröknek kell vigyázni arra, hogy ne menjenek oda hajléktalanok, akkor az a város igenis halott lesz. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ki fog fulladni ez az ügy, mert szakmailag rengeteg átgondolatlanság sületlenség van benne. Aztán majd meglátjuk ki lesz a következő ellenség.

– Szakmailag vagy politikailag fog kifulladni?
– Előbb szakmailag, utána politikailag. Nem igaz például az az érv, amit unos-untalan hangoztatnak, hogy van elég hely a szállókon. Ezt arra alapozzák, hogy vannak olyan hajléktalanszállók, amelyek nem teljesen kihasználtak. De ez nem azt jelenti, hogy nincs ennyi hajléktalan, hanem mert ezek olyan szállók, ahova egyszerűen nem mennek, mert olyanok a körülmények. Megjegyzem, a mi intézményünkben nyáron is telt ház van. Az ilyen evidenciák felbukkanása vezet majd a politikai kifulladáshoz. Épp az előbb mondta, hogy állandóan mérik a rendeletek hatását, ezért ha majd eljutunk oda, hogy a hajléktalanok ölelgetésével lehet szavazatokat szerezni, akkor ezt fogják tenni. A mostani intézkedést jómagam persze visszataszítónak érzem, mert ezekkel az emberekkel akkor is törődni kell, ha az történetesen nem hozza, hanem viszi szavazatokat. Nagyon jó erkölcsi mérce egyébként, hogy megtesszük-e azt is, ami rövid távon nem hoz nekünk nyereséget.

– Mi történt pontosan október 15- én? Nem túlzás azt kijelenteni, hogy betiltották a hajléktalan életmódot?
– Hadd tisztázzak valamit, mielőtt válaszolnék! Jogos igény, hogy a város mindenki számára élhető legyen, és ne végezzék a dolgukat a hajléktalanok az aluljáróban. A hatósági vegzálás helyett lenne más megoldás is, csak épp nem történt egyeztetés a témával foglalkozó civil szervezetekkel. Mi például évek óta teszünk felajánlásokat, hogy kialakítunk mozgó vécéket és zuhanyzókat, vagy vállaltunk volna takarítást, szemétszedést is. Süket fülekre találtunk, pedig például Párizsban is ezt történik: egyszerűen úgy feltakarítanak reggelente, az első metró utasai nem veszik észre, hogy ott éjszaka emberek aludtak. Ennél persze jóval egyszerűbb rájuk uszítani a rendőröket, hogy pofozzák ki őket a belvárosból! Egyébként a rendőrök már morognak a rendelet miatt, ők is jól tudják, nem ez lenne a dolguk, hanem a bűnözők hajkurászása. Felszámolni vagy betiltani pedig ugyanúgy nem lehet a hajléktalanságot, ahogy a betegségeket sem. Az igazi választ azonban a számok adják.

Több nap telt el a hatályba lépés óta, de nem jöttek többen hozzánk, és tudjuk, hogy máshova sem, viszont a hajléktanok eltűntek az aluljárókból. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg elbújtak valahol, külvárosokban, erdőkben húzták meg magukat. Vagyis nem született megoldás sem. Durva dolgot fogok mondani, de ezzel, hogy a rendőrök elégethetik a hálózsákjaikat, hogy kiküldik őket oda, ahol sokkal nehezebben találják meg őket a szociális munkások, hogy kiszorították őket az emberi közösségből, csak felgyorsította a hatalom a hajléktalanok elmúlását. Mert látni kell azt is, hogy a hajléktalanoknak nem az a legnagyobb gondjuk, hogy nincs fedél a fejük felett, hanem hogy nem tartoznak sehová. Az ember pedig társas lény, és közösségbe vágyik, az pedig nem közösség, hogy mindenki hajléktalan körülötte.

– Nem közösség az sem, ha mind az őrszobán vagy a börtönben kötnek ki.
– Igen, a kriminalizálás sem segít. Ráadásul az alaptörvénybe csak súlyos bűncselekmények tiltása kerülhet be, mint mondjuk a hazaárulás. Így szemétládává vált az alkotmány, ugyanis a kormány mindent belezsúfol – hiszen már attól is félnek, hogy még a fi deszes káderekkel felhígított Alkotmánybíróság is elkaszálhatja. Látszik, hogy ez a hatalom egyszerűen tart attól, hogy még akad valaki ebben az országban, aki esetleg nem a politikai céljaik, hanem a lelkiismerete és a szakmai tudása alapján dönt. Mint egy építész, aki nem készít el kontár tervek alapján egy házat, mert tudja, hogy rá fog szakadni a lakókra. A kormány közelében ilyen „építészekből” egyre kevesebb van, úgyhogy előbb-utóbb ránk fog dőlni ez az ország.

– Honnan fog indulni ez a dőlés? Vidékről vagy Budapestről? Jelent-e problémát falun a fedél nélküliség?
– A hajléktalanság jellemzően nagyvárosi probléma, abból Magyarországon pedig egy van, így főleg Budapesten érzékelhető. Akerületnyi nagyságú megyeszékhelyeken nem válnak még arctalanná azok, akik otthontalanná lettek, a fővárosban viszont több lehetőséget látnak, így itt próbálnak szerencsét. Az utcán élőknek a négyötöde vidéki hátterű, vagyis tulajdonképpen az igazán súlyos, vidékieket érintő leszakadás Budapesten válik láthatóvá.

– És ezen a leszakadó vidéken, ezekben a magukra hagyott falvakban jött össze a Fidesz harmadik kétharmada…
– A félelem nagy úr. Egy kistelepülésen, ahol mindenki ismer mindenkit, egyszerűen nem merik megkockáztatni, hogy nem a „megfelelő” helyre húzzák be az ikszet. Sokkal kiszolgáltatottabb a vidéki szegény ember, éppen ezért költöznek sokan a szülőfalujuknál gazdagabb, fejlettebb Budapestre, ahol még az ügyintézés és a közlekedés is könnyebb. És más munkalehetőség is van, nemcsak a közmunka, amit kegyként osztanak, miközben látszik, hogy valódi munkát nem tudnak adni a rászorulóknak. Nem is csoda, a legtöbb falu már úgy helyezkedik el, hogy magánkézben lévő föld veszi körül, ahol egyszerűen nincs szükség az emberi munkára, hiszen gépesítve van minden. Nem lehet már csigát vagy nagyobb mennyiségű gombát szedni a közeli erdőben anélkül, hogy ne kellene beutazni a megyeszékhelyre engedélyért, ami megint csak tortúra. Talán valamiféle megoldást jelenthetne erre az alapjövedelem, amelynek a gondolatától fázom kicsit, de lehet ráció benne, hogy mindenki kapjon valamekkora alapösszeget.

– Ez a szocializmus alapja valahol. Amikor pedig létezett a szocializmus, akkor létre kellett hozni a Szegényeket Támogató Alapot, a Szetát, például éppen az ön közreműködésével. Vagyis szegények akkor is voltak, még ha az állampárt tabuként kezelte is ezt a kérdést. Üldözte is őket a hatalom.
– Hát igen. Emlékszem, mennyit szidtuk azt a rendszert… pedig akkor volt szociális lakásrendszer. Ma Európában nálunk van a legkevesebb szociális bérlakás. Volt a maihoz képest minőségi egészségügy. Aztán lázadtunk egy olyan oktatási rendszer ellen, ami napjaink központosított iskolarendszeréhez képest sokkal jobb volt. Nem sírom vissza persze azt az időszakot, de azért megjegyzem, hogy a kommunistázást sem tudom elfogadni. Pláne olyanoktól, akik az MSZMP vagy a KISZ tagjai voltak akkor, amikor én a felfüggesztett börtönbüntetésemet töltöttem politikai okokból. És hogy üldözött akkor minket a hatalom? Persze. Hozzáteszem, most is vizsgálódik nálunk az Állami Számvevőszék, ahogy több, hajléktalan-ellátással foglalkozó szervezetnél is, október 15-e után pedig különösen körültekintőek lettek.

– Október 15-én történt más is azon kívül, hogy életbe lépett volna a szóban forgó rendelet: megszüntették a lakástakarék-pénztárakat…
– Igen, és nem mellesleg aznap volt a szegénység elleni világnap. Azonban valószínű, egyik terület érintettjeinek a sorsa sem érdekli az országot kormányzókat. Megdöbbentő egyébként, hogy a problémák megelőzésére szinte semmilyen tartalék nincs. Itt van például az a 900 ezer devizahiteles család, akiken nemhogy nem segít az állam, hanem kifejezetten jól jár ezzel a mulasztással. És ezt a számot nyugodtan megszorozhatjuk hárommal, hiszen ennyi embert biztos, hogy közvetlenül érint. Ekkor eljutunk oda, hogy a magyar társadalom egyharmada kerül a hajléktalanná válás közelébe. S ha megtörténik, elkezdi őket üldözni az állam. Persze ne úgy képzeljük el, hogy egyszerre kerül az utcára ez a majd’ hárommillió ember, de már az is óriási tragédia, hogy ennyire közvetlenül fenyegeti őket a veszély.

– Korábban jó viszonyban volt Orbán Viktorral, de legalább 20 éve nem beszéltek. Mit tanácsolna neki e törvény kapcsán, ha összetalálkoznának?
– Térjen meg, és ne basáskodjon az emberek felet, valamint fogadja el, hogy az ország nem arra való, hogy ő megszedje magát. Mert ez szégyen és bűn. Ráadásul ezt fokozza is a kereszténység védelmére hivatkozással, miközben szinte semmiben nem hasonlít Krisztusra. Meg kell látnia, hogy az ő elbírálása sokkal szigorúbb lesz az Örökkévalónál. „Csókoljátok a Fiút rettegéssel ti, föld királyai és bírái, hamar feltámad az ő haragja” – ez szerepel a második zsoltárban. Aki úgy csűri-csavarja a törvényeket, hogy meggazdagodhasson, közben sanyargatja a népet, az nem nyerhet irgalmat. Zsidó testvéreinknek van egy mondása: a halotti ruhán nincsen zseb. Vagyis nem viszünk magukkal semmit, úgyhogy nem érdemes ellopni egy ország költségvetését. Ezt megpróbálnám elmondani neki, de valószínűleg ettől nem állna helyre a barátságunk.

Iványi Gábor lelkész, az általa alapított Magyar Evangéliumi Testvérközösség egyház vezetője, a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora, két ciklusban (1990-től 1994-ig, majd 1998-tól 2002-ig) az SZDSZ országgyűlési képviselője. A rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék tagjaként részt vett a Beszélő című szamizdat folyóirat, valamint a Szegényeket Támogató Alapítvány, a SZETA megalapításában. 1989 óta az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke. Ő keresztelte meg Orbán Viktor első két gyermekét, Ráhelt és Gáspárt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 24. számában jelent meg, 2018. október 26-án.

https://magyarhang.org/belfold/2018/12/09/ivanyi-gabor-rank-fog-dolni-ez-az-orszag/

Év végi pénzosztásba kezdett az Orbán- kormány – Irakban és Kongóban

Milliókat kapott műszerekre egy kongói kórház

Kárpátalja és Moszul

Év végi pénzosztásba kezdett a kormány –csak éppen külföldre. A Magyar Közlönyből kiderül, több mint egymilliárd forint jut majd Irakba és Kongóba. A moszuli szír katolikus és szír ortodox érsekség projektjeit 643 millió forinttal, a Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány Mbuji Mayi városában található kórházának épület- és műszerfejlesztését 321 millióval támogatja a kormány.

A kárpátaljai médiafejlesztési program a jövő évben 480 millió forintra számíthat a magyar költségvetésből, míg a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program – a felépített intézmények fenntartása, fejlesztése, felszerelése, a pedagógusok képzése, táborok szervezése, védőnői hálózat kiépítése, szűrővizsgálatok szervezése – kilencmilliárd forintjába kerül a magyar adófizetőknek. És nemrég derült ki, hogy Mexikóban óriási összeggel járult hozzá a kabinet egy templom felújításához.

(Forrás: Népszava)

Ön erre szavazott? Még 9.000.000.000, azaz kilencmilliárd közforint a Kárpát-medenceieknek!

A magyar kormány 9,048 milliárd forintot fordít a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program harmadik ütemére – közölte a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos hétfőn Budapesten, sajtótájékoztatón.

https://varosikurir.hu/on-erre-szavazott-2/

Az összes olasz templomot megnyitják a kormányuk által utcára tett menekültek előtt

Az olasz római katolikus egyház minden egyes templomot meg fog nyitni a Salvini-rendelet miatt utcára kerülők előtt 

- közölték az olasz olasz katolikusok.

A nemrég elfogadott, a szélsőjobboldali-populista miniszterelnökről elnevezett jogszabály lehetővé teszi, hogy az úgynevezett humanitárius központokból az utcára tegyék azokat, akik nem kaptak menekültstátuszt, viszont nem tudnak hazatérni a kiindulási országukba.

A katolikus egyház már a szavazás után azonnal tiltakozott. 

“A Vatikán álláspontja nagyon világos” - nyilatkozta Pietro Parolin, a pápai állam államtitkára - “Nem hagyunk menekülteket az utcán. A szolidaritás mély érzésének kell érvényesülnie. Nem szabad embereket ilyen helyzetbe hozni. Mindig az emberekre és a jogaikra kell figyelni.”

Az olasz belügyminisztérium szerint 2016-17-ben 39145 olyan menedékkérő érkezett az országba, akikre most vonatkozhat a Salvini-rendelet, vagyis az utcára hajíthatják őket.

(via Guardian)

Hitelkatasztrófa magyar módra: 51 ezer elbukott lakás, százezres tömeg még mindig bajban

Az öt évvel ezelőtti 164 ezerről 114 ezerre csökkent mára a késedelmes jelzáloghitel-szerződések száma Magyarországon. A válság kitörése után 10 évvel ezen adósok kétharmada már nem a bankjának, hanem valamelyik követelésvásárló cégnek tartozik. Miközben a bankok örülhetnek, hogy szeptember végére egészen jó szintre, 5,2%-ra csökkent a 90 napon túl késedelmes lakossági hiteleik aránya az egykori 19,4%-os csúcsról, eközben 33 ezer család a Nemzeti Eszközkezelőhöz került, 18 ezer családnak pedig el kellett hagynia otthonát. A mindössze néhány száz adós számára vonzó magáncsőd kudarca után nem látszik olyan állami program, amely kimentené az adósságcsapdában vergődőket.

Érdekes ábra jelent meg a Magyar Nemzeti Bank nemrég közzétett Pénzügyi stabilitási jelentésében. Ez azt mutatja meg, mi lett mára (pontosabban 2018 közepére) azzal a 164 ezer hazai jelzáloghitellel, amely 2013 végén késedelmes volt. Egészen jó arányban váltak ezek ismét teljesítővé: 80 ezer szerződés kikerült a késedelmes követelések köréből, kis részben a devizahiteles elszámolásnak is köszönhetően. Viszont bedőlt azóta másik 30 ezer ingatlanfedezetű hitel, így összességében még mindig 114 ezer jelzáloghitel van jelentős késedelemben. Ezek közül 41 ezer van a hitelintézeteknél, 73 ezer pedig pénzügyi vállalkozásoknál, döntően követelésvásárló cégeknél. Ha az ingatlanok oldaláról nézzük meg, mi történt 2013 eleje óta, akkor azt látjuk az MNB friss statisztikáiban, hogy 51 ezer család veszítette el lakástulajdonát csaknem hat év alatt. Közülük 33 ezer családon a Nemzeti Eszközkezelő segített (az intézmény 36 ezres kvótája a folyamatban lévő ügyekkel együtt betelt), így bérlőként jórészt a lakásban maradhattak, viszont csaknem 7 ezer család ingatlanát a pénzügyi intézmények, több mint 11 ezer háztartásét pedig maguk a bedőlt hitellel rendelkező adósok értékesítették a piacon. Az idei évben szeptember végéig 2200 lakóingatlant kényszerértékesítettek a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások, ami 33%-os növekedést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Az MNB adatai szerint a végrehajtásokon átlagosan 17%-kal kisebb összeghez jutnak a bankok, mintha nem jogi úton hajtják be a követelésüket.  Az MNB említett Pénzügyi stabilitási jelentése szerint nagyon eltér az adósok törlesztési fegyelme aszerint, mikor adósodtak el: a 2014 után kihelyezett jelzáloghitelek estében 1% alatt van a 90 napon túl késedelmes hitelek aránya, a 2006-2008 között kihelyezett (korábban főleg devizaalapú) hiteleknél viszont egészen magas az arány, több mint 30%. Az ábrán a követelésvásárlókhoz került hitelek is szerepelnek, ezért ilyen magas a bedőlési ráta. A nem teljesítő hitelek aránya a teljes pénzügyi rendszerben (vagyis a követelésvásárlókkal együtt) a KHR-t kezelő BISZ Zrt. közlése szerint még mindig 18%-on áll.   A bankok nemcsak a jelzáloghitel-, hanem a fedezetlen fogyasztási hitelportfóliójukat is jórészt kipucolták mára, így a 90 napon túl nem teljesítő lakossági hiteleik aránya békebeli szintre, 5,2%-ra csökkent szeptember végére az MNB most pénteken közzétett adatai szerint. Utoljára 2009 tavaszán jártak itt a pénzintézetek. A ráta csökkenéséhez most már a hitelezés felpörgése, vagyis a teljes hitelállomány bővülése is egyre inkább hozzájárul, enélkül számításaink szerint valamivel a tényleges szint fölött, 5,5% körül tartana a bedőlt hitelek aránya.   A bankoknál maradt 294 milliárd forintnyi 90 napon túl késedelmes lakossági hitelnek a 71%-a jelzáloghitel, 29%-a pedig fedezetlen fogyasztási hitel. A teljes nem teljesítő állományt a bankok a júniusi adatok szerint 55,9%-ban fedezték le értékvesztéssel. Hogy ez sok vagy kevés, azt jellemzően az dönti el végül, hogy amikor értékesítik a bankok ezeket a követeléseket a követelésvásárlók számára, akkor végül nyereséggel vagy veszteséggel tudnak kiszállni belőlük. Manapság a nyereséges, de legalább semleges eredményhatás a jellemző, vagyis a fedezettségi szint megfelelőnek tekinthető.  Az idei év első három negyedévében a bankok bruttó 101 milliárd forintnyi követelést értékesítettek (ezek jó része nem teljesítő). A könyveikben ezeket a leírások után nettó 35 milliárd forinton tartották nyilván, az értékesítés során pedig 41 milliárd forintot nyertek rajtuk.  A bankoknál maradt hitelek közül az autóhiteleknél és a szabad felhasználású jelzáloghiteleknél a legmagasabb a nem teljesítő hitelek aránya, a lakáshitel-állományukat azonban mára szinte teljesen megtisztították a bankok, ezek körében mindössze 2-3% a nem teljesítő hitelek aránya. A minimálbér összegével legalább 90 napon túl tartozók felkerülnek a KHR negatív adóslistájára, régi nevén a BAR-listára is. Az ügyük megoldása után egy évig még nyilvántartják itt a mulasztásukat. Jelenleg még mindig több mint 1,4 millió nyitva lévő mulasztást tartanak nyilván a rendszerben, ezek többsége azonban darabszám szerint nem többmilliós jelzáloghitel (ezekből, mint említettük, 114 ezer van), hanem néhány százezer forint értékű fogyasztási hitel.  Ellenük jelenleg a követeléskezelők részéről (az ő adataik szerint) közel 700 ezer végrehajtás van folyamatban, és az elmúlt egy évben 300 ezer fizetési meghagyást indítottak velük szemben. Hogy mi történik az adósokkal, miután a követeléskezelőkhöz kerülnek, arról nemrég Felfalusi Péterrel, az Intrum vezérével beszélgettünk:

Mire készülnek Orbánék? Mindjárt jöhet a fél éves honvédelmi vészhelyzet

Január elsején az Orbán-kormány akár be is vezetheti fél évre a honvédelmi veszélyhelyzetet. Erre ugyanis az ukrajnai katonai feszültségek máris lehetőséget adnak majd, ha a parlament szerdán elfogadja a honvédelmi salátatörvényt. A kérdés az, mire szolgál a rendkívüli helyzetekre való felkészüléshez létrehozott új, különleges jogrend, és miért is van erre szüksége a kabinetnek.

Noha az Alaptörvényben rögzített különleges helyzetek már ma is elég tág lehetőséget biztosítanak a honvédség számára, most az Orbán-kormány bevezetne egy új fogalmat, a honvédelmi veszélyhelyzetet. Ilyen esetben ingatlanokat vehet majd igénybe, adatokat gyűjthet be az állampolgárokról, még az eddiginél is szabadabban. Magyarán a kormányzati túlhatalomra való lehetősége miatt sokat bírált terrorveszélyhelyzet után újabb különleges kategória szükségét érzi a kormány, pontosabban a törvényjavaslatot jegyző Benkő Tibor honvédelmi miniszter. A hatalmas salátatörvényben nyugvó tervek között felmerült már az internet betiltásának lehetősége és a hadköteles férfiak behívhatósági korhatárának 50 évre emelése is, amellyel 850 ezer férfi lenne hadra fogható. De a honvédségi szervezetek készenlétének fokozását, az államhatár ellenőrzésének szigorítását, ebben a Magyar Honvédség kijelölt állományának részvételét, az országvédelem szempontjából kiemelt jelentőségű létesítmények honvédségi őrzését és „a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ), valamint a honvédségi szervezetek felderítő, elhárító és kibertér műveleti erői tevékenységének fokozását” elérendő egy új jogintézményt is létrehoznak.

A honvédelmi veszélyhelyzet különleges jogrendi típus lesz. Ilyenből az Alaptörvény szerint jelenleg hatféle alkalmazható bizonyos esetekben. Közös jellemzőjük, hogy bevezetésükkel kisebb-nagyobb mértékben rendszerszinten változik meg az állam működése, jogkorlátozások vezethetők be, sőt alapvető jogok is felfüggeszthetők. A törvényjavaslat pikáns indoklása alapján az új jogintézmény „békeidőben” is lehetővé tenné a honvédelmi és rendvédelmi szervek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az Országgyűlési Őrség és a védelmi igazgatás működéséhez, gyakorlataihoz, kiegészítéséhez szükséges szolgáltatások, ingatlanok és ingó dolgok ideiglenes igénybevételét, méghozzá „közérdekű használati jog” biztosításával a Magyar Honvédség számára. Az utolsó pontban említett katonai titkosszolgálat biometrikus, például hang-, írás- vagy DNS-minta-adatokat is gyűjthetne a magyar állampolgárokról „a honvédelmi, nemzetbiztonsági és rendészeti feladat hatékony végrehajtása”, továbbá „a fenyegetettség Magyarországra történő átterjedésének, illetve magyarországi felerősödésének megakadályozása érdekében”. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Hogy erre egy adott helyzetben szükség van-e, arról a kormány gyakorlatilag a saját hatáskörében dönthetne. A javaslat alapján ugyanis a honvédelmi veszélyhelyzetet fél évre vezethetik be, és rendelettel lehet meghosszabbítani. Hasonlóan egyébként a már törvényesített, tömeges bevándorlás okozta válsághelyzethez, amelyet évek óta úgy tart fenn a kormány, hogy annak jogszabályi feltételei sem adottak, ellenben ezzel mentesíti magát rengeteg beszámolási és egyéb kötelezettség alól, már ami a határvédelmi közbeszerzéseket illeti. A meghosszabbításhoz az Országgyűlés honvédelmi bizottságának jóváhagyása szükséges.

A tervezet alapján a kormány a honvédelemért felelős miniszter javaslatára „Magyarországgal szomszédos államban kialakult és katonai kezelést is igénylő és Magyarország biztonságát közvetlenül veszélyeztető veszélyhelyzet magyarországi hatásaira” vagy „az Észak-atlanti szerződés 4. vagy 5. cikkével összefüggő kötelezettségek teljesítésére való felkészülés érdekében” hirdetheti ki a honvédelmi veszélyhelyzetet. Utóbbi az általunk megkérdezett nemzetközi jogászok szerint nem igazi feltétel.

Valki László felhívta a figyelmünket arra, hogy a NATO alapító szerződésének 5. cikkére való hivatkozás elvben még rendben lenne, hiszen az a szervezet valamely tagja ellen intézett „fegyveres támadásról” szól, és arról, hogy ilyen esetben milyen eljárást kellene követnünk mint tagállamnak. Az 5. cikk tanácskozás megtartását írja elő, amelynek során a tagállamok eldönthetik, miként reagáljanak a támadásra. Más szóval az alapító szerződésből közvetlen kötelezettség még nem származik, a kérdéses cikk nem ír elő automatikus kollektív védelmi kötelezettséget. Valki László arra is emlékeztetett, hogy az 5. cikk alapján a szervezet fennállása alatt eddig csak egyetlen esetben, a szeptember 11-i terrortámadás után ültek össze a tagállamok képviselői, ekkor segítségüket ajánlották fel az Egyesült Államoknak, az azonban nem élt vele.

– Ami a 4. cikket illeti, az csak annyit mond ki, hogy a tagállamok kötelesek tanácskozni egymással, ha bármelyikük véleménye szerint a felek egyikének biztonságát veszély fenyegeti. Ez a „fenyegetés” egy konfliktushelyzet téves vagy helyes értékeléséből egyaránt származhat. Ilyen esetben a tagállamok politikai, diplomáciai vagy egyéb intézkedésekről határozhatnak, közvetlen kötelezettségük azonban csak a tanácskozás megtartására vonatkozik. Szerintem tehát ilyenkor a honvédelmi veszélyhelyzet kihirdetését semmi sem indokolja – mondta Valki László.

A kabinet a jogszabálytervezet alapján mégis a honvédelmi veszélyhelyzet bevezetésére juthatna a NATO-szerződésre hivatkozva, amit Benkő Tibor indoklása szerint az igazol, hogy „az elmúlt években olyan új jelenségek jelentek meg (például a hibrid hadviselés), amely kihasználja az államok védelmi szabályozásának gyengeségeit, illetve a korábbi biztonsági környezethez igazított kötöttségeit. Erre figyelemmel szükséges, hogy Magyarország önálló és nemzeti szintű védelme, mint az Észak-atlanti szerződés szervezetében vállalt szövetségesi kötelezettségeink hatékonyabb teljesíthetősége érdekében felkészüljünk az új típusú »szürke zónás« kihívások hatékony kezelésére a szabályozás terén is.” Állítólag tehát ezt szolgálná a honvédelmi veszélyhelyzet, amely Benkő szavaival „rugalmasabb felhatalmazást kíván biztosítani a kormány számára a válságok kezelésére való felkészülés, illetve az eszkaláció elleni fellépés hatékonyságának növelése érdekében”.

Közleményeiben és nyilatkozataiban a kormányoldal máris kész tényként beszél a még csak javaslat formájában létező változásokról, bár egyértelmű, hogy a módosításokat elfogadják. Mindez azért is érdekes, mert nagyon úgy tűnik, hogy januártól tényleg bármikor bevezethető lesz a honvédelmi veszélyhelyzet. Ukrajna huszonnégy megyéjéből tízben hadiállapot van érvényben, ami akár meg is felelhet a „Magyarországgal szomszédos államban kialakult és katonai kezelést is igénylő és Magyarország biztonságát közvetlenül veszélyeztető veszélyhelyzet” kikötésnek. Nemzetközi jogászok szerint ha a jelenlegi formában fogadják el a törvényjavaslatot, az ukrán válsággal való szomszédi viszonyból fakadó érintettségére hivatkozva tényleg azonnal be is lehetne vezetni a honvédelmi veszélyhelyzetet.

Lattmann Tamás szerint ez politikai döntés kérdése, és többszörösen feltételes módban érdemes arra is gondolni, hogy meghozza-e ezt januárban a kormány. Nem tudni ugyanis, hogy az orosz–ukrán-konfliktusban milyen diplomáciai következményekkel járna az ilyen lépés. Ugyanakkor ha az Orbán-kormány az ukrán válság miatt bevezeti az új veszélyhelyzetet, az Lattmann szerint önmagában még nem jelenti azt sem, hogy az összes létező jogi korlátozást is bevetheti. Az ilyen rendkívüli jogrendi intézkedéscsomagnak is van ugyanis bírói kontrollja, így a magyar bíróságok, végső soron pedig a strasbourgi emberi jogi bíróság is felülvizsgálhatná, szükséges és arányos volt-e a kormány eljárása a honvédelmi veszélyhelyzetben.

Persze a bírósági eljárásokat az egyes állampolgárok megfigyelése vagy épp más „védelmi intézkedések” kapcsán ma Magyarországon szintén érdemes feltételes módban kezelni.

https://168ora.hu/itthon/mire-keszulnek-orbanek-mindjart-johet-a-fel-eves-honvedelmi-veszhelyzet-160361

Hiányosan dokumentált kormányülések

Egy, a mostani parlament által is megerősített rendelkezés szerint 2007 óta hangfelvételt kell készíteni a kormányülésekről. A kabinet ügyrendje mégis kimondja: hacsak a miniszterelnök másként nem dönt, kizárólag az ülés végén kötelező bekapcsolni a magnót.

„A kormány üléseiről hangfelvétel készül, amely – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiá nyában – nem nyilvános” –írja elő már 2007 óta a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény. A kabinet üléseinek dokumentálásáról korábban csupán kormányhatározat rendelkezett, az Alkotmánybíróság (AB) 2006 júliusi határozata szerint azonban a parlament alkotmányos mulasztást követett el azzal, hogy ezt a kérdést nem szabályozta. Az Országgyűlés erre válaszul fogadta el még 2006-ban a kormány üléseinek dokumentálására vonatkozó rendelkezést, amit a Fidesz most csaknem szó szerint vett át.

Az Orbán-kormány az ügyrendjére vonatkozó határozatában viszont ezt a szabályozást már csak bizonyos korlátozásokkal alkalmazza, és „az összefoglaló elkészítésére alkalmas” hangfelvétel készítését kötelezően csak az ülés végén írja elő. A tanácskozáson elhangzottakat folyamatosan kizárólag „indokolt esetben” kell rögzíteni. A törvény nyelvtani értelmezése alapján egyértelmű, hogy az ülések egészéről hangfelvételnek kellene készülnie – véli Schiffer András, az LMP elnöke, aki ezért a múlt héten az AB-hez fordult, kérve a kifogásolt passzus megsemmisítését. Az alkotmánybírák azonban sohasem határozták meg, hogy a kormányüléseken történteket miként kell az utókor számára is megismerhetővé tenni. Csupán azt szögezték le, hogy „az Országgyűlés mulasztásban meg nyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta törvényben a kormányülések tartalmi dokumentálásának rendjét”.

Ugyanakkor az AB kimondta: „egy demokratikus jogállamban a polgároknak joguk van arra, hogy az életükre alapvetően kiható döntéseket, az azokat alátámasztó indokokat és a döntéshozatalban résztvevők szakmai álláspontjait (esetleges ellenvéleményeiket) – akár késleltetetten is – megismerjék”. Vagyis: a „dokumentálási kötelezettség” mindenképpen fennáll, de hogy ennek miként tesznek eleget, azt a parlamentnek kell meghatároznia. Az Országgyűlés pedig az általa elfogadott törvényben kétségkívül előírja a hangfelvételt, így nem kizárt, hogy Schiffer beadványának az alkotmánybírák helyt adnak. Igaz, a kormány viszont bármikor kezdeményezheti a jogszabály módosítását, és az AB a korábbi döntése alapján azt már aligha kifogásolná, ha a felvétel készítését törölnék belőle.

A kormányülések dokumentálása körül egyébként a rendszerváltozás óta vita folyik, és nem alakult ki egységes gyakorlat. Az Antall-kormány idején először még jegyzőkönyv és összefoglaló is készült, s az érintettek akár azt is kérhették, hogy amennyiben a jegyzőkönyv nem az elhangzottakat tartalmazza, azt helyesbítsék. Ez utóbbi lehetőséget 1992 májusában törölték, és attól kezdve a kormány ügyrendje már csak az összefoglalót tartalmazta.

Először a Horn-kormány vezette be 1994-ben, hogy a kabinet üléseiről – az összefoglaló mellett – hangfelvételt is készítenek. Az új szabályozás azonban nem élt túl sokáig, mert a következő évben az ügyrend már csak az összefoglalót írta elő. Ezt a döntést azonban 1996-ban – nem kis részben társadalmi nyomásra – felülvizsgálták, és a kabinet tanácskozásain elhangzottakat egészen 1998-ig rögzítették.

Az első Orbán-kormány azonban szakított ezzel a gyakorlattal. Miközben az ügyrendben a vonatkozó rész címe változatlanul „A kormány üléseiről készült összefoglaló és hangfelvétel” maradt, a szövegből a hang rögzítésére utaló kitétel teljesen elmaradt. A Medgyessy-kabinet viszont a korábbi rendszert hozta vissza. „A kormány üléséről összefoglaló és az ülés szó szerinti jegyzőkönyvéül szolgáló hangfelvétel készül” – állt az ügyrend 2010 nyaráig hatályos szövegében.

Abban viszont nincs különbség, hogy ezek az iratok nem selejtezhetők, és előbb-utóbb levéltárba kerülnek. A kormányülésről készült dokumentumok egyébként a nyilvánosság számára alig-alig hozzáférhetők, mert azokat esetenként államtitoknak, gyakrabban döntéselőkészítő anyagoknak minősítik, és ez utóbbiakat is akár harminc évre zárolhatják. Mindazonáltal érdemes próbálkozni, mert az összefoglalóknak legalább a kormány határozatait tartalmazó részét kérésre ki kell adni. Valószínű azonban, hogy a kabinet működésére vonatkozó legérdekesebb információk – ilyenek például a döntéseket megelőző viták – hosszú ideig rejtve maradnak. Az adatvédelmi biztos álláspontja is az ugyanis, hogy az egymással ütköző álláspontok nyilvánosságra kerülése aligha lehet a főszabály.

http://nol.hu/belfold/20100803-hianyosan_dokumentalt_kormanyulesek-760761

Örök titok maradhat, ami a kormányüléseken történik

Az ombudsmant nem érdekli a kormányülések dokumentálása?

Az Alkotmánybíróság visszautasította hétfőn azt a beadványt, amelyet Jóri András még adatvédelmi biztosként a kormányülések megfelelő dokumentálásának hiánya miatt terjesztett be.

Az Alkotmánybíróság (AB) még 2006-ban megfogalmazta, hogy „a közhatalmat gyakorló intézmények mellett az állami költségvetésből részesülő más intézmények is kötelesek működésüket kellőképpen dokumentálni: a közfeladat ellátásával kapcsolatos tevékenységüket érintő információkat mindenekelőtt le kell jegyezniük, azaz rögzíteniük kell a közérdekű adatokat” – hangsúlyozza közleményében Jóri András volt adatvédelmi biztos.

Az AB-határozat nyomán az országgyűlés törvényben rendelkezett arról, hogy a kormány üléseiről hangfelvétel készül. A 2010-ben ennek helyébe lépő jogszabály szó szerint átvette a hangfelvétel készítéséről szóló korábbi rendelkezést.

Ezt követően viszont egy kormányhatározat úgy rendelkezett, hogy „a kormány üléséről összefoglaló és a kormány tagjainak kérésére, indokolt esetben és a miniszterelnök engedélyével rögtön, továbbá az ülés végén az összefoglaló elkészítésére alkalmas hangfelvétel készül”.

Ez a szabály csupán az ülés végén az összefoglalóhoz szükséges hangfelvételről rendelkezik, azonnali felvételt csak a miniszterelnök engedélyével tesz lehetővé. Ezért a kormányhatározat ellentétes a vonatkozó törvénnyel, hiszen a felvétel készítését kormányfői hozzájáruláshoz köti – hangsúlyozza Jóri. Ellentétes ugyanakkor az AB határozatában foglaltakkal is, hiszen a törvényben és a kormányhatározatban szabályozott összefoglaló nem tekinthető az ülés tartalmi dokumentálásának.

Jóri emiatt 2010 júniusában a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez fordult, majd, mivel ez nem vezetett eredményre, 2011-ben beadványt intézett az AB-hez. A testület az indítványban foglaltakat azonban érdemben nem vizsgálja,"mivel az adatvédelmi biztos jogintézménye a korábbi formájában és ezáltal indítványozói jogosultsága is megszűnt, ezért az Alkotmánybíróság megkereste az indítvány benyújtására jogosult alapvető jogok biztosát, nyilatkozzon, hogy az eljárás folytatását kezdeményezi-e [...] Az alapvető jogok biztosa az eljárás folytatását nem kezdeményezte, ezért az Alkotmánybíróság az [...] indítványt [...] visszautasította”.

Az eset rávilágít arra, hogy a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánosságának védelme nem megoldott Magyarországon – állítja Jóri. Felhívja ugyanakkor az alapvető jogok biztosának figyelmét, hogy fordítson kiemelt figyelmet az információs jogokra, annál is inkább, mert a szerinte alkotmányellenesen és európai jogot sértő módon létrehozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság az alkotmánybírósági indítványozás jogával nem rendelkezik.

http://nol.hu/belfold/az_ombudsmant_nem_erdekli_a_kormanyulesek_dokumentalasa_-1331773

„A félelem országává lettünk!” – megrázó beszédet mondott egy akadémikus az MTA közgyűlésén

Megrázó felszólalást közölt le a csütörtöki, rendkívüli MTA közgyűlésről a Qubit.hu. Somogyi Péter neurobiológus, a Magyar Tudományos akadémia rendes tagja, és huszonkét éve az angliai Oxordi Egyetem professzora. Ezenkívül az Brit Királyi Tudományos Akadémia, és a Német Tudományos Akadémia tagja is.

A Palkovics László innovációs- és technológiai miniszter által kidolgozott, az akadémiai tudományos kutatások rendszerét átdolgozó törvényjavaslatára válaszul Somogyi volt az, aki a következő szövegű előterjesztést tette a közgyűlésen:

„A Közgyűlés támogatja az innováció és a tudományos kutatások hatásfokának növelését, egyben elutasítja a Kormány azon módszereit, amelyek ezt veszélyeztetik, aláássák a kutatók jövőképét, bizonytalanságot és a tudományos értékrend felfüggesztését okozzák.”

Ezt a javaslatot a közgyűlés 232 igennel, 47 érvénytelen szavazat mellett az MTA el is fogadta.

Somogyi Péter felszólalásában indokolta is a beterjesztést, ebben arra figyelmeztet,

a magyar tudományos élet a huszonnegyedik óráját éli, a kutatási vezetők félnek, a fiatal kutatók pedig elvesztették lelkesedésüket a szakma iránt, úgy érzik, Magyarországon feleslegesek.

Amint felszólalásában fogalmazott:

„Mások is félnek. Fél az intézetigazgató és a tanszékvezető, mert nem tudja, lesz-e pénz rezsire és fizetésekre. Fél az egyetemi oktató, mert nem tudja, mi lesz egyetemével, fél a középpályáján fejlődő csoportvezető kutató, mert nem tudja, kifizetik-e elnyert pályázatát, fél a szerződéses fiatal kutató, mert nem tudja, lesz-e fizetése, és fél a PhD-hallgató, mert nem tudja, meddig lesz témavezetője. A félelem országává lettünk!”

Somogyi szerint az országban Rákosiék óta nem érte ilyne nyílt támadás a tudományos intézményeket, és hosszú idő óta először az MTA tulajdonképpen a fennmaradásáért küzd:

„Mint agykutatónak van fogalmam a félelem agyi mechanizmusairól, hatásáról a viselkedésre, a gondolkozásra, és ami a legfontosabb, a kreativitásra, melyen a közösségek, a nép és az ország jövője múlik.”

Tette hozzá, majd beszéde maradék részében számos, az MTA intézményeiben dolgozó kutatót, intézetvezetőt is idézett. Az idézetek arról szólnak, hogy

a fiatalabb kutatók már minden reményt feladtak, az eddig még itthon maradók is a mielőbbi külföldre költözésen gondolkoznak.

Levelét Somogyi azzal zárta, éppen ezért szükséges az akadémia minél előbbi, és minél keményebb fellépése a kormányzati gőzhenger ellen:

Kérem Önöket, hogy a magyar tudományos jövő érdekében támogassák szavazatukkal előterjesztésemet azokért a magyar tudósokért, akikben, mint Radnóti Miklós írta, »megnő az értelem«.

Köszönöm.

A teljes felszólalást a Qubit.hu oldalán elolvashatják.

https://merce.hu/2018/12/08/a-felelem-orszagava-lettunk-megrazo-beszedet-mondott-egy-akademikus-a-csutortoki-mta-kozgyulesen/