Az üzlet, az üzlet .....
Van itt valami, amiről érdemes csöppnyit elmélázni. Rengetegen akadnak még mindig, a diktátorok közül úgyszólván valamennyi, akik azt hiszik, hogy egy ország modernitásának foka és mércéje annak technikai felkészültsége, a modern világ legújabb rekvizitumainak napra kész kínálata, s mindennapos használata.
És akkor vegyük ezt a néhány embert:
elegáns ruhákban (minimum Armani öltönyökben), zsebükben a legújabb iPhone-nal, felülnek két magángépre (alaphangon Bombardier-re vagy egy Gulfstream G650-esre), gondosan elhelyezik a Hitachinál vagy a Black & Deckernél beszerzett csontvágó fűrészeket, az embereinkkel tartó kórboncnok kezében ott a Dürasel márkájú orvosi táska, benne a halál beálltát legprecízebben kimutatni képes, finom svájci műszerekkel, a fedélzeten nyilván Pernod-Ricard Perrier-Jouet pezsgőt iszogatnak, a kórboncnok munka előtt inkább Romanée-Conti Grand Cru-t szeret kortyolgatni, aztán megérkeznek, Mercedes vagy BMW kisbuszokkal hajtanak a konzulátusra, ott gyorsan, szakszerűen, pontosan elvégzik a melót, majd vissza a repülőtérre, s hipp-hopp, néhány órán belül már magukhoz ölelhetik a fekete nikábot viselő feleségüket (valamelyiket), s mesét mondhatnak a lefekvéshez készülő kisfiúknak: meseszép maroklőfegyverekről, brummogó géppisztolyokról, sitty-sutty boszorkányos gyorsaságú lefejezésről, vagy épp az Allahtól kapott csodás ajándékról, a Saríáról.
Szaúd-Arábia modern ország.
Nem kell semmit sem tenniük, ott ülnek a természet áldása fölött, az olajon, azt betakarítják (mások, helyettük), s az országok GDP-listáján megelőzik Svédországot, Belgiumot, Ausztriát, Izraelt, Dániát és Finnországot.
Van ott minden jó, abszolút monarchia, kizárólag férfiágon öröklődő hatalom, a fékek és ellensúlyok szerepét betöltő Korán (annak szélsőséges, vahabita értelmezése), a jogrendet képező Saría, a könyvtárakban kizárólag vahabita szövegek, van patriarchális létforma, s persze van a hitetlenek ellen meghirdetett és nagy kedvvel exportált vallásháború eszméje, továbbá van nők utcai lefejezése, s van utcai korbácsolás is. A modernség Mekkája.
Nincsenek viszont pártok, nincs zene, tánc, szórakozás, nincs alkohol és nincs pofázás.
Igaz, van trónörökös, akinek az emberei (lásd a fentiekben), testőrségének legszűkebb tagjai, s titkosszolgálatának egyik főnöke úgy megy el az isztambuli konzulátusra gyilkolni, főkonzul dolgozószobájának íróasztalán embert darabolni, aztán kis csomagokkal a helyszínről sebesen távozni, magánrepülőkkel ide-oda szálldosni, hogy a trónörökös nem tud semmit az egészről (na persze, Sztálin sem tudott Katinyról), heteken át össze-vissza hazudozva, hogy az áldozat a saját lábán távozott, aztán mégsem, aztán eltűnt az isztambuli forgatagban, aztán megölte valaki, de mégsem, csak egy kis vita támadt, barátilag lefogták, fojtó ölelés volt, semmi más, aztán nem meghalt a szerencsétlen, pedig volt ott orvos is, szakképzettségére nézve kórboncnok. Csontfűrész nélkül pedig az ember egy tapodtat sem tesz meg, mert mi van akkor, ha épp a Kertész utca sarkán csontot akar fűrészelni. Szabad ember ő, már miért ne fűrészelne? Ki akadályozhatja meg ebben?
S közben elkezdtek hullani az embereink: akadt, akit odahaza egy autó gázolt halálra.
Az üzlet az üzlet
Ha már egyszer így alakult, ha valaki ebben a nagy világmindenségben épp feldarabolódott egy konzuli asztalon, hát miért ne adhatna jó ötleteket a nagy barát és nagy partner, aki pontosan tudja, hogy a trónörökös, akár a ma született bárány, nem tud ő semmit, semmiről, nem is hallatszott el a palotájáig a csontfűrész zúgása, ilyenkor fülvédőt vesz fel a rutinosabbja, szóval így. 
És a feldaraboltról, Allah nyugosztalja, megtudható, hogy ő meg az isztambuli (ankarai) hatalmasság remek cimborája volt, s az is kiderül, hogy a helyi erők pedig szorgosan kagylózzák le még a konzulátus mellékhelyiségének hangjait is, úgyhogy a sztoricska nem egyszerű, hanem sok végtagból áll össze.
Gyilkolás, darabolás, aztán az egész világ hülyére vevése és hazudozás. Mosakodás. Taktika és stratégia. Politika. Világpolitika. Szövetségesek, bajtársak, diszkrétek és szolidárisak.
És egy pillanatra se legyenek kétségeink:
ez maga a modernitás, a modern mentalitás és habitus. A barbár visszarendeződés, a vadak vonulása, a nyomukban kavargó por és a vér szaga.
(forrás: Barbárok a kapukon belül.)
https://varosikurir.hu/gabor-gyorgy-barbarok-a-kapukon-belul/2/
........................................................
Hasogdzsi menyasszonya Donald Trumpot bírálta
“Mélységesen csalódott vagyok számos ország – élén az Egyesült Államok – vezetőinek álláspontja miatt” – jelentette ki Hatice Cengiz, aki török nyelven mondott beszédet egy hétfő este Londonban tartott emlékesten.
“Trump elnöknek segítenie kell az igazság feltárását és az igazságszolgáltatást. Az elnök nem engedheti meg, hogy Rijád eltussolja vőlegényem meggyilkolását”
– mondta Hatice Cengiz a brit média által közzétett videofelvételen.
Cengiz szerint “a szaúdi rendszer tudja, hol van a holttest”, amelyet eddig még nem találtak meg. Felszólította “az ördögi bűnözőket és gyáva politikai gazdáikat”, adjanak számot tettükről.
A szaúdi monarchiát élesen bíráló 59 éves Dzsamál Hasogdzsit, aki egyebek mellett a The Washington Post című amerikai napilap munkatársa is volt, október 2-án gyilkolták meg azután, hogy bement országa isztambuli nagykövetségére, hogy a török menyasszonyával való házasságkötéséhez szükséges iratokat beszerezze.
Rijád először azt mondta, hogy az újságíró élve hagyta el a konzulátust, majd nyomásra beismerte, hogy “dulakodás közben” meghalt, majd újabb, egymásnak ellentmondó magyarázatokkal állt elő. A szaúdi főügyész a múlt héten jelentette ki először, hogy a gyilkosság “előre eltervelt” volt.
A bűncselekmény miatt a nemzetközi közösség hevesen bírálta a kőolajexportőr országot, de Donald Trump október 20-án figyelmeztetett, hogy Szaúd-Arábiába irányuló fegyverexport leállítása sértené az amerikai foglalkoztatottságot.
Kedden a gyilkosság ügyében folyó nyomozás keretében a vahhábita királyság isztambuli főkonzulátusára látogatott Szaúd bin Abdallah al-Muadzsib szaúdi főügyész. Ezt megelőzően török kollégájával, Irfan Fidannal tárgyalt a török megapoliszban, két nap alatt immár másodszor.
(MTI)
..............................................................
Parancsára tették?
A tettesek nem szólalnak meg, és a szaúdi állapotok ismeretében talán nem is fognak, így nem hallhattuk a klasszikus mentegetőzést a Hasogdzsi-gyilkosság után: „parancsra tettem”.
De azt kevesen hiszik, hogy merték volna megtenni nem parancsra, a mind nagyobb hatalmú trónörökös háta mögött. Egy demokráciában ez elképzelhető, egy diktatúrában kizárt. Ki merne kijátszani egy kényurat?! Amikor Sztálin szakított a londoni lengyel emigráns kormánnyal, akkor a katyni gyanúsítás miatti sértődést adta elő, nem próbálta rákenni önjáró gyilkosokra, mert tudta, hogy kinevetnék. A szaúdi koronaherceg azonban álszent arccal kondoleál az áldozat(a) fiának, kit csak most engedett távozni az országból, s megbüntetni ígéri a „förtelmes” tett elkövetőit. Majd elejt egy árulkodó mondatot arról, hogy nem sikerül éket verni hármójuk: az apakirály, a trónörökös és a török elnök közé. Szóval az Ankara–Rijád alku megköttetett, csak az – dollármilliárdokban számolt – árát találgathatjuk.
Erdogan keddi parlamenti beszéde a beharangozás szerint a „meztelen igazságot” ígérte, tehát a török titkosszolgálati forrásoktól folyamatosan kiszivárogtatott hírek hivatalossá tételére vártak, ám stílszerűen lefátyolozott háremhölgyet vezetett elő. Csak a felelősséget firtatta, s tette a trónörökös küszöbére, de a bizarr részleteket nem erősítette meg. S aligha csupán az isztambuli konzulátus sejthető (és az odarepült CIA-igazgatónővel megismertetett) török lehallgatásának titkolása érdekében: valójában üzent bin Salmannak. Mindent tudunk, s ha kell, bizonyítunk is, most Te jössz… A világsajtó kettejük iszlámhatalmi párharcának tekinti az erdogani adagolást, s láthatóan a két kulcsország nagyhatalmi partnerei is így fogják fel. Egyikkel sem akarván szakítani. A G7-ek csúcsát Ottawában előkészítő külügyminiszterek közleményének diplomatikus megrovása ezt tanúsítja: sok a feltáratlan részlet, de Rijádnak biztosítania kell, hogy ilyesmi, mármint a Hasogdzsi-gyilkosság többé nem fordul elő. Na, ezt bizonyára garantálják; külföldi követségen még egyszer aligha…
Talleyrand mondása ritkán ennyire találó: a brutális leszámolás Hasogdzsival több mint bűn, súlyos hiba volt. Lévén az áldozat nem csupán nemzetközileg ismert publicista, hanem egyaránt bennfentes rijádi és ankarai körökben, sőt Erdogan barátja volt. A szaúdi udvarban befolyásos tanácsadót, miként megannyi mást is, a teljhatalomra törő trónörökös üldözte el, s nyilván felbőszült a Washington Postban olvasott bírálatain, hiszen Hasogdzsi a nagy gonddal (és sok pénzzel) alakított külvilági imázsát, a Reformer herceg képét rongálta. De tollával nem sikerült annyira lejáratnia MbS-t, mint amennyire erőszakos (és iszonytató) halálával.
Ha még képes is emberei beáldozásával kikecmeregni e csávából Salman herceg, azt a portrét aligha restaurálja. Lévén idős apja kedvenc fia, s a hatalom tényleges irányítója, a Szaúd-Arábia szemszögéből kézenfekvő megoldás, lecserélése másik hercegre a jelek szerint nem megy. Erdogan is inkább csak „helyre tette” térségbeni riválisát. Trump pedig éppenséggel már az elején tálcán kínálta Rijádnak a kibúvót: kenjék a végrehajtókra (illő tanács a maga embereit kíméletlenül ejtő elnöktől). Persze Trumpra is komoly, ráadásul ritka kétpárti kongresszusi nyomás nehezedik, s ellenfelei felhánytorgatják, hogy nem annyira a – szónoklataiban egyre több, immár milliós munkaalkalmat teremtő – szaúdiak amerikai fegyvervásárlása mozgatja, hanem a maga és veje valóban sokmilliós üzletei velük. Gyűlésein Trump „a nép ellenségeinek” nevezi a kritikus újságírókat. Csak Salman ezt szaúdi módra értelmezte.
https://www.vasarnapihirek.hu/szerintem/parancsara_tettek?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201810
