Három Milos Forman-film, amit mindenkinek látnia kell
A cseh újhullámtól Hollywoodig.
86 éves korában meghalt Milos Forman cseh rendező, aki elsősorban az Egyesült Államokban forgatott filmjeivel lett ismert – írtuk meg tegnap.. Pályája során több mint tíz nagyjátékfilmmel bizonyította, hogy a legnagyobb rendezők között a helye, és pont ugyanolyan mesterien tud alkotni az USA-ban, mint Csehszlovákiában. Éppen ezért most három, különböző évtizedben készült Forman-filmet ajánlunk, amit bűn kihagyni, és nagyjából bármikor újra lehet nézni.
A második nekifutás: Egy szöszi szerelemei (1965)
Amikor Formant a cseh újhullám egyik fő képviselőjeként emlegetjük, három filmjére gondolunk: a Fekete Péterre, a Tűz van, babám!-ra, és az Egy szöszi szerelmeire. Divat ezek közül a tűzoltóbálos kalandot a legjobbnak tekinteni, pedig hát az Egy szöszi szerelmei is elég plasztikusan mutat rá a kor visszásságaira. Persze, lehet rá egyszerű szerelmi történetként is tekinteni, nem kell benne keresni a szatirikus hangot, a rendszerkritikát, valószínűleg így is működik. Viszont a prágai zenész és a vidéki, cipőgyárban güriző lány történetében már ott vannak Forman későbbi rendezői védjegyei, a pergő párbeszédek, az elrejtett szimbólumok, meg a figurák, akik kicsit kilógnak a sorból.
A lázadó sorstragédiája: Száll a kakukk fészkére (1975)
Nyilvánvalóan az életmű csúcsáról van szó, Forman második Amerikában forgatott filmjéről, amivel letette a névjegyét Hollywoodban. A legfurcsább az egészben, hogy a Száll a kakukk fészkére olyan, mintha olyasvalaki csinálta volna, akik évtizedeken keresztül amerikai közönségfilmeket készített volna, és ismeri a vasfüggönyön túli filmezés minden szabályát. Egyszerre végtelenül laza és kijózanítóan kemény darab ez, amelyben Forman úgy beszél elnyomásról, hogy a pszichiátriáról mindössze egyszer, egy hajókirándulás erejéig lép ki a film. Többször is padlóra küldi a nézőjét a Száll a kakukk fészkére, hogy aztán hol egy Jack Nicholson-féle mosoly emelje fel onnan, hol meg az indián szökése. Persze, biztosan nem lehetne ennyi ódát zengeni a Forman-életmű legjobb darabjáról, ha nem szerepelne benne Louise Fletcher, akinél jobb nővér zsarnok kevés fordult elő a vásznon.
A középszerűség tragédiája: Amadeus (1984)
Ez már a befutott Forman filmje, akinek nem kell alkukat kötnie, amatőr színészekkel dolgoznia, hanem nyugodtan elmehetett Csehországba és Ausztriába, hogy pompás kosztümmel, grandiózus díszletekben forgasson le egy életrajzi filmet, ami szerencsére a legkevésbé sem követi az életrajzi filmek ismert dramaturgiáját. Az Amadeus nem emeli piedesztálra Mozartot, és nem is a bölcsőtől a koporsóig tartó útját akarja elmesélni; sokkal inkább szól ez a film a tehetség és a középszerűség keserű küzdelméről, valószínűleg ez is az oka, hogy a rendező nem a valóságot, hanem Peter Shaffer, fikciót nem nélkülöző drámáját vette alapul. Itt Salieri kénytelen szembesülni azzal, hogy van valaki, aki sokkal jobb nála, aki ösztönösebben alkot, és akit ötödjére is képes meghallgatni, hiába irigy rá. Az Amadeus tele iróniával, Mozart helyenként vihorászó bohócként jelenik meg, miközben a zene olyan sodró, hogy egyetlen jelenet sem állhatja útját. Forman ódája volt ez, de nem Mozarthoz, hanem a zenéhez és a megállíthatatlan tehetséghez.
http://magyarnarancs.hu/mikrofilm/harom-milo-forman-film-amit-mindenkinek-latnia-kell-110618
Tűz van, babám!
1968-as Tűz van babám! Oscar-díj jelölést kapott a legjobb külföldi film kategóriában. Méltán. Milos Forman tűzoltóbálja hatalmas sikerrel robban be a filmvilágba. Az ötletet maga a valóság adta. Forman barátaival részt vett az "én kis falum"ban egy tűzoltóbálon, s úgy gondolta, ezt meg kell örökíteni filmvásznon. Figurái, karakterei autentikusak, amatőr szereplőkkel és profi színészekkel játszatta el ezt az egyszerű emberi falutörténetet. S azon túl, ott a nagyvilág. A történelmi dátum 68, a távoli szűk kis világ úgy működik, mint a valóság. A tűzoltóegylet derék tagjai elhatározzák, bált rendeznek, ahol kitűntetést adnak át nyugalmazott parancsonokuknak, szépségkirálynőt választnak, tombolát szerveznek. A bál burleszkbe illő összeomlásba fullad: a szépségkirálynői címet tukmálni kell, az ünnepeltről elfeledkeznek és amíg a tűzoltók bált adnak, a faluban egy ház lángra gyullad. Amikor pedig tombolaszelvényekkel próbálnák megsegíteni a károsultat, kiderül, hogy a bálozók ellopták a nyereménytárgyakat. (A film évekig dobozban állt, betiltották.)
