A Jurassic World nemzetközi bemutatójával sokak érdeklődését felkelthette a paleontológia tudománya. Azonban nemcsak dinókból állt az egykori világ. A filmben szereplő fajoknál sokkal bizarrabb formák is jelen voltak a Földön. Válogatás.

A Jurassic World nemzetközi bemutatójával sokak érdeklődését felkelthette a paleontológia tudománya. Sokan szeretnék megismerni az ember előtti, dinoszauruszok uralta Földet. A paleontológia azonban igen széleskörű, a dinoszaurusz leletek mellett rengeteg érdekes, mára már kihalt állat maradványait tárták fel a kutatók az elmúlt évtizedek során. Cikkünkben 5, a paleontológusok által fontosnak, vagy érdekesnek tartott, mára már kihalt élőlényt mutatunk be.

A tüskés hátú óceánlakó

A Hallucigenia nemet az ősmaradványokban gazdag kanadai Burgess-palában fedezték fel. Az élőlény 508 millió évvel ezelőtt, a kambrium időszakában élt, amikor a komplex életformák rohamos fejlődése elkezdődött a Földön. Az első példány alapján úgy gondolták a tudósok, hogy tüskéi lábként funkcionáltak, amelyekkel átszelte az óceánt, a hátán lévő csápok pedig a táplálék megragadását szolgálták. Évekkel később, hasonló leletek felfedezése és vizsgálata után rájöttek, hogy az állat tüskéi a hátán helyezkedtek el, így azzal sosem mozoghatott, ehelyett az állat védelmét szolgálták. Valójában a csápnak gondolt testrészek voltak az élőlény lábai. A kutatók napjainkban, száz évvel a felfedezése után is vitatkoznak még az élőlény számos jellemzőjén.

Az első lépés a szárazföld meghódítása felé

100 millió évvel a Hallucigenia feltételezett megjelenése után a vizes élőhelyek gazdag élővilágukkal egyre gyarapodtak a Földön, míg a szárazföldi életformák még mindig ritkának számítottak. A Tiktaalik nem tagjai részben halak, részben négylábú állatok voltak. A kutatók úgy vélik, ezek az állatok képviselik a halak és a kétéltűek közti átmenet egy lépését. Az élőlénynek volt kopoltyúja, uszonya és pikkelye, akárcsak a többi halnak, a testétől függetlenül mozgatható nyaka, hüllő-szerű koponyája és tüdeje viszont a szárazföldi élethez kapcsolódik. Az élőlény uszonyai lábként működtek, a vízfenéken való járásra és úszásra egyaránt képes volt velük.

Az óriás skót skorpió

A Pulmonoscorpius kirktonensis a mai Skócia területén élt 340 millió évvel ezelőtt. A 70 cm hosszúságú élőlény hasonlóan a napjainkban élő skorpiókhoz a farkát használta a zsákmánya elejtéséhez. A mai rokonaihoz képest szokatlanul nagy szemei voltak, valószínűleg velük ellentétben nappal is vadászott a majd egy méteres ragadozó.

A spirál ajkú cápa

A Helicoprion nevű, cápaszerű halak igen furcsa kinézettel bírtak. Az élőlény állkapcsa egy fogak alkotta spirálból épült fel. A mai cápák képesek elhullajtani a fogukat, a helyére pedig új fog nő. A Helicoprion egy fogát sem hullajtotta el, a csigaszerű állkapocsban a régi, kisebb fogak középre húzódtak, míg az új, nagyobb fogak az állkapocs tövénél ültek. Zsákmányát a körfűrész szerű fogazatával pillanatok alatt szétmarcangolta.

Részeges miniló

Az Eurohippus messelensis egy 47 ezer éves miniatűr lóféle, maradványai egy egykori vulkanikus tó területéről kerültek elő Németországban. Méreteit tekintve akkora volt, mint egy modern kori róka. A tudósok eleinte úgy gondolták a példányról, hogy erjesztett gyümölcsök okozták a halálát, bódult állapotban beleesett egy tóba és megfulladt. Később viszont kiderült, hogy nem a részegségtől, hanem a tóból időszakosan feltörő mérges gázok belégzésétől pusztult el. A ló kálváriáját tetézte, hogy a legújabb vizsgálatok szerint vemhes volt.

Az őslénytan egy olyan hivatás, amely méltán szerepel sok gyerek álmaiban az űrhajózás és a sztárság mellett. Azonban azt fontos tudni, hogy jóval többről szól a dinoszauruszok kutatásánál, a fent felsorolt lista természetesen csak a kezdet.