Van az életben egy-egy pillanat,.
Erősnek hisszük szerfelett magunkat..
Lelkünk repül, száll, magával ragad,.
Bús aggodalmak mindhiába húznak..
Csalóka álmok léghajóján.
A vihar szépen fellegekbe tüntet,.
Míg lenn a földön kárörvendő,.
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket..
.
Van az életben egy-egy pillanat,.
Hogy nem várunk már semmit a világtól,.
Leroskadunk bánat terhe alatt,.
Szívünk mindenkit megátkozva vádol..
Míg porba hullva megsiratjuk,.
Mi porba döntött -- sok keserű álmunk,.
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,.
Míg testet öltött fájdalmakká válunk..
.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,.
Szívünk a vágyak tengerén evez,.
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,.
De egy zord erő küzdelemre készti..
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,.
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka..