Legyen a címe "Kálmánka"? De ki ez a Kálmánka?
Legyen "Kálmán vitéz"? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte.
Legyen a címe "Lipót"? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben.
Mit szólnának ahhoz, hogy "Záp"? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat.
Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá - legyen tehát "Kőbéka" a címe. (Spiró György)
fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Spiró György látlelete Orbán rendszeréről
Szerinte tévedés, hogy nálunk a diktatúrák közti átmenetet demokráciának nevezik.
A friss HVG-nek Spiró György azt mondja, nem új, hogy munka helyett rablással szerezhető vagyon Magyarországon. Gyakorlat volt ez a Horthy-korszakban, a nyilasok idején, a háború után, az előjogok rendszere is szinte folyamatosan működött, a dzsentrivilágban és a szocializmusban is, csak a kiváltságosok cserélődtek, de szerinte a szocializmusban jobban álltunk.
Ebből a másfél évszázados folyamatból született meg – ironikus módon már a rendszerváltás után – a szovjet embertípus, amelyre jellemző :az önfeladás, a közöny, az engedelmesség a hiszékenység. A regnáló hatalom jól ismeri a léteztetett szocializmus gyakorlatát, az állam ugyanúgy beleszól gazdaságba, egyéni sorsokba.
Egy félfeudális államkapitalizmus jött létre.
Az író új könyve, a Kőbéka miatt utánanézett az 1945-48-ig tartó időszaknak és számára kiderült, nem volt eleve eldöntve, hogy szovjet típusú diktatúra következik-e vagy valami más. Nagy volt a káosz, végül Sztálin döntött, szabad kezet kapott a nyugatiaktól.
Kelet-Európában ezeket az átmeneti időszakokat szoktuk pontatlanul demokráciának nevezni, pedig csak arról van szó, hogy még senkinek nem sikerült egyeduralomra vergődnie.
Arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás utáni korszak, amit Orbán Viktor az átmenet zavaros éveinek nevezett, hasonló volt-e, Spiró azt mondta, ő már a kilencvenes évek elejétől azon csodálkozott, hogy még nincs diktatúra, és minden tisztelete azoké a kelet-európai társadalmaké, amelyek 20-25 évig optimistán kitartottak valahogy. Lengyelországban aktív ellenállást fejtettek ki a diktatórikus próbálkozásokkal szemben, nálunk viszont passzívat.
https://24.hu/kultura/2017/12/06/spiro-gyorgy-latlelete-orban-rendszererol/
Részlet a könyvből
Nem gondolták volna, hogy Kálmánkából ispán lesz.
A kukoricásban szülte meg az anyukája, és nagyon meglepődött, mert nem tudta, hogy terhes, pedig volt már egy lánya. Sanyi bácsi akkor már nem élt, egy éjszaka a sínek között tolta a biciklijét, és elütötte a vonat. Kálmánka mamájának volt rendes neve, de elfelejtették, így lett a néhai férje után Sanyi néni. Imre bácsi örökölte a biciklit meg a két gyereket. Ő éjszaka nem ivott, csak napközben, amikor ráért. Sanyi bácsi drótostót volt, vagy tetőfedő, vagy vándorács, a fiából is az lesz. Drótostótnak nem elég sovány, tetőfedőnek nem elég könnyű, hát akkor vándorács. Mi az a vándorács? Hát ács, aki vándorol, mert errefelé nincsen munka, rég nem épít senki semmit.
http://www.holdpont.hu/2017/11/h%C3%A9tf%C5%91/content/spir%C3%B3-gy%C3%B6rgy-k%C5%91b%C3%A9ka
Spiró: Demokráciának nálunk a diktatúrák közti átmenetet nevezik
Tovább él a jobbágymentalitás - mondja Spiró György, a Kőbéka című új regényével jelentkező író, aki szerint még a szocializmusban is jobban álltunk. Az eheti HVG-nek adott interjúnkból itt egy rövid szemle.
Magyarországon nem új az a mentalitás, hogy nem munkával, hanem rablással lehet vagyont szerezni, gyakorlat volt a Horthy-korszakban, a nyilasok idején és a háború után egyaránt. Ahogy az előjogok rendszere is szinte folyamatosan működött, a dzsentrivilágban és a szocializmusban is, csak a kiváltságosok cserélődtek - mondja Spiró György író a HVG-nek adott interjúban, amely új könyve, a Kőbéka apropóján készült.
Spiró azt mondja, ebből a hosszú, másfél évszázados folyamatból született meg nálunk - ironikus módon már a rendszerváltás után - a szovjet embertípus, amelynek jellemzője az önfeladó, erőszakos kollektivizmus, a közöny, az engedelmesség a hiszékenység. A regnáló hatalom jól ismeri a léteztetett szocializmus gyakorlatát, és az állam ma ugyanúgy szól bele a gazdaságba és az egyéni sorsokba. Egy félfeudális államkapitalizmus jött létre.
Új regénye miatt utánanézett az 1945-48-ig tartó időszaknak, kiderült számára, hogy nem volt eleve eldöntve, hogy szovjet típusú diktatúra következik-e utána vagy valami egyéb. Nagy volt a káosz, végül Sztálin döntött, akinek szabad kezet adtak a nyugatiak.
"Kelet-Európában ezeket az átmeneti időszakokat szoktuk pontatlanul demokráciának nevezni,
pedig csak arról van szó, hgoy még snekinek nem sikerült egyeduralomra vergődnie."
Arra a kérdésre, hogy a rendszerváltás utáni éveket, amelyet Orbán az átmenet zavaros éveinek nevezett, hasonlóak voltak-e, Spiró azt mondta, a kilencvenes évek elejétől nem győzött csodálkozni, hogyhogy még nincs diktatúra. "Minden tiszteletem azoké a kelet-európai társadalmaké, amelyek 20-25 évik optimistán kitartottak valahogy. Míg Lengyelországban aktív ellenállást fejtettek ki a diktatórikus próbálkozásokkal szemben, nálunk passzívat.
További részletek a HVG eheti számában.
http://hvg.hu/itthon/20171206_Spiro_Demokracianak_nalunk_a_diktaturak_kozti_atmenetet_nevezik?utm_expid=1324304-23.8USXuGWPRhWtdjJmATShwQ.0&utm_referrer=http%3A%2F%2Fhvg.hu%2F
 |
Spiró György
Legyen a címe ,,Kálmánka"? De ki ez a Kálmánka?
Legyen ,,Kálmán vitéz"? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte. Legyen a címe ,,Lipót"? Megtévesztő, mert csak... |
http://www.magveto.hu/
egy érdekes kritika:
Nehezemre esik nem összevetni a könyvet Spiró másik disztópikus szatírájával, a Feleségversennyel, és biztos a Kerengővel is sikerülne, csak azt meg nem olvastam még. Végig ott motoszkált az a gondolat, hogy volt már egy ilyen, egy párhuzamos testvértörténet, ami hangulatában, stílusában, szerkezetében sokban hasonlít, de a Kőbéka mégis hoz valami mást, egyéniséget és szerethetőséget is.
Ezek ellenére olyan nehezen szültem meg ezt az értékelést, mintha fogamat húznák, lehetőség szerint így is kell rá tekinteni. (=semmi értelme ennek az értékelésnek. Elnézést ezért.)
Nagy meglepetést szerintem nem árulok el vele, hogy ez egy okos, szórakoztató, kellően humoros, néhol ijesztően aktuális szatíra, amit jó olvasni. Viszont talán az sem túl meglepő, hogy ez egy idő után baromi fárasztó tud lenni. Amikor a regényt már teljesen elvadítja a szürrealitás, és nem csak téren száguld keresztül, hanem időn is, akkor nálam azért már beütött egy kicsit az az érzés, hogy ez most sok. Túl sok. Pedig – már csak terjedelme miatt is – a könyv nagyon feszes tempót diktál, üresjáratoknak helye nincs, sokkal inkább túlzsúfoltságnak. Pedig jó volt ez az idő…ugrálós? látogatós? rész is, kifejezetten erős része volt a kötetnek, és nem mondanám, hogy nem illet ide, csak valahogy nekem már nem működött.
A karakterek szellemes karikatúrák, és a társadalom minden szegmenséből igyekszik meríteni, ez bőven teret enged a különböző vélemények és végletek megjelenítésére. Az, hogy Spirónak mennyire fontos téma az emberi mérhetetlen sötétség elbutulás és befolyásolhatóság, nyilvánvaló, és hálás téma is ez, hiszen ki ne olvasna szívesen – távolból, kicsit megrökönyödve, de mégis baromi jót röhögve – olyan emberekről, akik agyi tevékenységüket tekintve nem sokban térnek el egy átlagos betonkeverőtől. Jó ezt olvasni, megnyugtató, igen, itt még nem tartunk, de azért van valami ebben, hogy még, mert némelyik gúnyos túlzás talán nem is áll olyan távol a nem túl távoli valóságtól, mint azt szeretnénk. A főszereplő, Kálmánka, aki jobbára sodródik csak az árral, ami az őt körülvevő világból zúdul rá, azonban meglepően kedvelhető karakter. Talán pont melák sutasága, egyszerű gondolkodása az, ami a legvalószínűbb ebben az őskáosznak tűnő regényi valóban.
Valószínűleg közel sem szerettem volna ennyire ezt a könyvet, hanem Spiró írja, mert az egészet az ő rendkívül intelligens, sziporkázó stílusa teszi olyanná, amilyen. Jóvá. Viszont kiemelkedővé nem, semmi különlegességet nem éreztem a könyv kapcsán, amire azt tudnám mondani, hogy igen, ez most egy mestermű.
