Tíz dolog, ami azt bizonyítja, hogy Kassák Lajos rocksztár volt

1. Autodidakta vasgyári munkás

Kassák Lajos 12 évesen hagyta félbe a tanulmányait, innentől kezdve munkásként élte az életét, és 18 éves korára számos sztrájkot szervezett, amiért több gyárból is kirúgták. Ösztönös zsenijét jól jellemzi, hogy egyáltalán nem érdekelték például helyesírásának és műveltségének hiányosságai, egyszerűen publikálni akarta a verseit. Ez aztán először 21 évesen sikerült neki, hogy autodidakta hozzáállásának köszönhetően aztán a legnagyobb magyar avantgardistaként haljon meg.

2. Csavargó a vakvilágban

Ady Endre járt a fejében akkor, amikor 22 évesen nekivágott Párizsnak: gyalog indult a hosszú útra, és miután szerencsésen abszolválta a feladatot, hazatoloncolták. Nemkívánatos idegen volt a francia fővárosban. Mindezt pedig természetesen többször is megírta, de legtöbben ezt a művét ismerik: A ló meghal, a madarak kirepülnek.

Kassák Lajos portréja az 1910-es évek közepén – Rónai Dénes fotója

3. Rizsporos arcú, fekete ruhás bandatag

Ady Endre temetésén nagy feltűnést keltett egy kisebb csoport, amelynek Kassák állt az élén. Illyés Gyula leírásából tudjuk, hogy a tagok összeöltöztek: „A csoport tagjai vagy heten lehettek, csupa fiatal, de sápadt, mert a borotválkozás után még a kor szokásaként jól berizsporozott arc. Fejükben az a szokatlanul széles karimájú fekete kalap, aminőt a carbonarik és később az olasz vándor kőfaragók tettek ismertté Európában. Gallér és nyakkendő helyett a huszonegynéhány éves fiatalemberek azt a fajta oldalt gombolós, az állukig fölérő inget viselték, melyet viszont Makszim Gorkij fényképein szokott meg a világ. (…) Valamennyi kalap és ing szurokfekete lévén, itt az volt hihető, hogy a csoport külföldi gyászküldöttségként érkezett ide…” A kalap aztán élete végéig elkísérte.

4. Kurvás hajú művész

Kassák hosszú, hátrasimított haja egyáltalán nem passzolt a munkásközeghez, amelyben eleinte kereste önmagát. Nem egyszer szólták meg azért, mert a fején valami kócot hord, és munkásinas korában egyszer le is akarták vágni a haját, társai le akarták fogni, de az akciót Kassák egy vascsővel védekezve akadályozta meg. Az Egy ember élete című regényében azt írta erről, hogy „Gyilkos tudtam volna lenni, ha valaki hozzám nyúl”.

5. Mindenhez (is) értő polihisztor

A költő, akit sokszor úgy emlegetnek, hogy a híres festő és grafikus. Meg úgy, hogy vizuális szakember. És író. Sőt lapalapító. Műfordító. Vagy csak avantgárd művész. És persze politikus. Országgyűlési képviselő. Horgász.

A bécsi Ma munkatársai 1922-ben: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Újvári Erzsi, Simon Andor, Kassák Lajos,

Simon Jolán, Barta Sándor. Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum

6. Az évfordulók embere

Kínosan ügyelt kerek évfordulós születésnapjainak megünneplésére. Ilyenkor mindig nagyobb csoport kísérte egészen hazáig, amikor véget ért a mulatság. És még különös gonddal előkészített fényképek is készültek róla ilyenkor. Utóbbiban is Ady Endrét tekintette példaképének, akit ugyan letűnt költőnek nevezett, de szimbolizmusa rendkívüli módon hatott Kassákra.

7. Férfi, aki nem jön ki a nőkkel

Édesanyjával és húgával való kapcsolata sem volt már rózsás, visszaemlékezéseiben többször előkerül, hogy fiatal korában, nemi érésének időszakában rendkívül kínosan érezte magát közöttük. Később sem sikerült rendezni viszonyát a női nemmel, haladó baloldaliként ugyan elismerte a nők férfiakkal való egyenlőségét, de a hétköznapokban nem tudta volna viselni, ha például első felesége is a szabad szerelmet hirdeti: Simon Jolán közös lakásukban lett öngyilkos.

Forrás: Fortepan/HUNYADY JÓZSEF

8. Elhallgattatott író

Az számtalanszor előfordult, hogy írásai, folyóiratai miatt perbe fogták. Azonban hallgatásra is ítélték: az ötvenes években kritizálta kommunisták kultúrpolitikáját, ezért eltiltották a publikálástól. De még 1956 után is találtak benne kivetnivalót, de ekkor írásai már elérték a három T tűrt kategóriáját. Képzőművészeti alkotásai azonban továbbra is a tiltott kategóriába estek. Még saját kiállításaira sem engedték külföldre utazni.

9. Kitüntetett kívülálló

Az elhallgattatás után aztán a hatalom szempontjából megmagyarázhatatlan enyhülés időszaka következett, és Kassák Lajos 1965-ben Kossuth-díjat kapott.

A Kassákizmus című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Fotó: Halász Nóra

10. Akire három kiállítás emlékezik egyszerre

Mivel Kassák Lajos 130 évvel ezelőtt született és 50 éve halt meg, adja magát, hogy kiállítást rendezzenek neki. Na de rögtön három tárlat is nyílt az emlékére, ami elég jó áttekintést nyújt a munkásságához. És mivel annyi izmushoz volt köze, hogy ihaj, nem volt nehéz összefoglaló címet találni a kiállításokhoz: Kassákizmus. Az Új művészet – A bécsi MA az avantgárd nemzetközi hálózataiban alcímű kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Kassák 1920 és 1925 között Bécsben megjelent MA című folyóiratát helyezi középpontba. A Kassák Múzeumban Az új Kassák – A ló meghal és a madarak kiröpülnek alcímű kiállítás az „új művész” alakját és eredettörténetét vizsgálja. A Bajor Gizi Színészmúzeum Új dráma, új színpad – A magyar avantgárd színházi kísérletei alcímű kiállítása pedig a Kassák-kör kevéssé ismert színpadi munkásságát mutatja be.

https://zoom.hu/2017/11/01/tiz-dolog-ami-azt-bizonyitja-hogy-kassak-lajos-rocksztar-volt

Részlet: A LÓ MEGHAL
A MADARAK KIREPÜLNEK

"itt találkoztam össze szittyával aki zürichből jött és
csillébe készült vallásalapitónak
én komolyan hittem hogy lehet belőle valaki
nagyon különösen voltak megkoszosodva a fülei
kint hevertünk az antwerpeni rakodó parton s ő szó-
noklatot tartott a gyapotbálokhoz és rusznishordókhoz
polgártársak énekelte polgártársak:
a házinyulak a legszaporább tyukok s a malmok pat-
kányfogakat csempésznek a gabonába
de azért őrölnek is és ez nem hiába történik
mitől féltek gyámoltalanok
igéim virágokban lobogtak már a mezőkön
dögöljenek meg akik elismerik a nyugvópontok szük-
ségszerüségét
reggel mi elindulunk a nap iránt isten csárdája felé
szegény eszemben kinyiltak a liliomok
hát igen reggel elindulunk isten csárdája felé
krisztus könnyeit fogjuk inni a nádfödelü pajtában és
szilvóriumot
ó de minden jó ember sorsába belepottyan legalább
egy krokodilus
s ő aki a zürichi herbergből jött és csillébe készült
vallásalapitónak
ezen az éjszakán trippert kapott a rivoli utcai matróz-
bordélyban
a kártyatornyok hangtalanul összeomlottak
keritések nőttek föl körülöttünk mintahogy az állat-
kertben látható
egymásután még 21-szer az ég felé kiáltottam:
latabagomár
ó talatta
latabagomár és finfi
a lemezek csak szakadatlanul forogtak
le kellene fürészelni a mesteremberek fekete kezeit
az asztalosok minden csomót kilöknek a helyéből
a lakatosok nem értenek a kattantyuk betevéséhez
s egy napon ezért összefog dülni a ketrecünk
látjátok Izabella is elvesztette egyik keztyüjét
ó hát ki is törődhetne velünk szerencsétlen három-
szemüekkel
a házak fölött csörömpölve más tájak felé röpültek a
madarak
szittya az öltözőben felejtette az uj vallás kulcsát
s az első napon hangosan sirt utána mint a gyerekek
aztán levazelinozta a füleit és elindultunk brüsszel felé
mint akit kiraboltak
mindenről lemondtunk és tudtuk csak az idő ért meg
minket
ő sohse fog bennünket kiejteni magából
este már a maison du peuple hosszu asztalainál ültünk
s szivtuk a jó belga dohányt
láttuk amint vandervelde átment a termen a szocialista
titkárságba
más hires vezérek pedig a kassza előtt játszottak uj
francia kártyákkal
roppant gyüjtő medencében a világ embercsuszpejza
volt itt együtt
kékszemü oroszok kiket eljegyzett a forradalom
olajszagu hollandok
poroszok
sovány hegyvidékiek
magyarok lehervadt bajusszal
garibaldi patétikus rokonai
és mindenki itt volt akit megvertek vagy akinek otthon
nem volt elég kenyere
némelyek vállán new-york felhőkarcolói virrasztottak
mások szeméből vörösen kikönyökölt a gyülölet
nézzétek a világ legnagyobb lendületei futnak ki az
állomásról
viharok zugnak
telefondrótok moszkva szivéből visitanak
elvtársnő üljön a zongorához
pincérek átszaladnak rajtunk a fekete levessel
mozik előtt gyülekeznek a proletárok
a szövetkezet embere tizes csoportokban osztja ki a
jegyeket
kutyák fölszaladnak a repedtfogu falakon és énekelnek
mint az öregasszonyok
valaki azt mondta le az oligarhiával
és egyszerre:
róma
páris
tiflisz
stockholm
szamarkand
s a ruhrvidéki bányák
halljátok-e a müncheni városháza harangocskáit?
florencben az apostolok vállán alusznak a galambok
mindenki tudta már nem lehet messze isten órája
a fanatikusok bőre érzékenyebb mint a szeizmográf
s mi valamennyien vakarództunk
elvtársnő üljön a zongorához
föl
föl
ó ha most ide tudnám kapcsolni a szeretőm gyémánt-
szemeit
a középső lámpa körül elhajóztak a szalamanderek
szittya már aludt a vörös tócsákban
s most szép volt mint egy fiatal buldog
mi mindennel gazdagodhatna az ember egy óra alatt
ha olyan okos lenne mint teszem egy fényképezőgép
de az ember mindig be van csukva s bőre fölött ész-
revétlenül elszaladnak a világok
éjfélkor az orosz gyülésre mentünk a petit passageba
egy szőke tovaris beszélt még egészen gyerek
lángok virágoztak ki a szájából s a kezei röpködtek
mint vörös galambok
hát igen mi rokonok vagyunk dosztojevszky ördöngőseivel
mi leharaptuk magunkban a szentimentálizmus hetedik
fejét
és mindent le akarunk rombolni
ó Oroszország te elátkozott föld
ki látná gyámoltalan szenvedésedet ha a te csillaggal
megjelölt fiaid nem látnák
európa leköpi bennünk az ázsiait
és mégis egyedül csak mi megyünk a hegyre fölfelé
semmi kétség az asztrakháni péklány vagy a szent
pétervári szajha
egy napon megfogja szülni az uj embert
oroszország a forradalom vörös tavaszával viselős
de oroszország pusztáin még nem tudnak kifakadni a
virágok
de oroszország hasonló a megműveletlen földhöz
segitsetek hát!
testvérek
európa hozzánk hasonló szerencsétlen fiai
segitsetek segitsetek!"