A legtöbb gyógytea a forrázástól elveszíti gyógyító hatását. Ha a teát megfelelő módon készítjük el, benne maradnak azok a hatóanyagok, amelyek vagy csak hideg, vagy csak meleg hőhatásra oldódnak ki. Éppen ezért, mindenképpen érdemes betartani a gyógynövény dobozára írt utasításokat még akkor is, ha a filteres verziót részesítjük előnyben.

Ha saját magunk állítjuk össze a tealevelekből a gyógyteánkat, akkor többféle módszert is kipróbálhatunk.
 
Hideg áztatás: a gyógynövényt az előírt vízmennyiség felével nyolc órára vagy egy egész napra kell beáztatni. A leszűrt növényt ne dobjuk ki, mert a víz másik felével le kell forrázni, és a kettő keveréke adja majd az italt.
Forrázás: vágjuk apróra a növényt és helyezzünk egy-két teáskanálnyit a bögrébe, majd öntsük le forró vízzel. Hagyjuk hatni pár percig, majd szűrjük le.
Főzet: ez a legegyszerűbb módja a teakészítésnek. A hideg vízbe szórjuk bele a növényt, forraljuk egy-két percig a vizet, majd fedjük le egy fedővel, és hagyja állni tizenöt-húsz percig.

Ha kiismertük magunkat a gyógytea készítési technikák között, már csak egyetlen dolgunk van, kiválasztani, hogy melyik növény mire jó. Íme, néhány példa a teljesség igénye nélkül. A kakukkfű kitűnő köhögéscsillapító és hurutos köhögés esetén remek köptető hatású szer. A borsmenta csökkenti az orrdugulást és az orrjáratok gyulladását is enyhíti, amellett, hogy mentolossága révén a torokpanaszokat is csökkenti. A csipkebogyó C- vitaminban nagyon gazdag, megfázás, influenza esetén ajánlatos. A hársfa igazi „lélekmelegítő”, finom illatú, izzasztó, köhögéscsillapító, a nyúlós-tapadós váladékokat is oldja. A lenmag gyulladáscsökkentő, nyugtató, nedvesítő, köptető, amely akár komolyabb alsó légúti betegség után is, támogatja a regenerációt.

Merjük keverni!