„Nyitott vagyok a vitára, hibáim belátására...” Ki írta?

Én.

Tehát akkor: tényleg jó ötlet volt éppen a nemzeti ünnepet választani arra, hogy éljen állampolgári jogával és jól kifütyülje a miniszterelnököt?

Ebben az ügyben nehezen tudnám belátni, hogy hibáztam, hiszen Orbán Viktor tudtommal csak nemzeti ünnepen látható közterületen. Más választásom tehát nem nagyon volt. Engem nem hívnak meg olyan helyekre, ahol találkozhatnék vele, de ha meghívnának vendégnek mondjuk a Parlamentbe, ott sípot venni a számba – az lenne rossz ötlet. Nem tartanám illendőnek. Másrészt persze lehet vitatkozni arról, hogy szerencsés-e úgy kifejeznem a nemtetszésemet, hogy azzal mások komfortzónájába gyalogolok; de érdekes módon ez a dilemma nem vetődött fel 2010-ig, amikor az MSZP prominensei ünnepelték hivatalból október huszonharmadikát. 

Azokon vagy kordon miatt, vagy másért, de nem volt tömeg. 

Néhányan azért voltak. Őket biztosan zavarta a fújolás. Én mondjuk nem voltam egyetlen Gyurcsány-féle október huszonharmadikán sem, mert éreztem némi kognitív disszonanciát abban, ahogy a szocialisták ünneplik 1956-ot, de a fővárosi március 15-ödikéken néha voltam. A Demszky Gábor ellen tüntetők bizony nekem is tönkretették azokat az ünnepeimet. 

Akkor tudja, milyen érzés.

Persze. A nyolcvanas évek végétől jártam március 15-öt ünnepelni, mindig hatalmas, emelkedett élmény volt. '87-ben a Rákóczi Gimnázium jó része nem is otthon aludt – letartóztatták az iskolatársaimat. Engem szerencsére nem. Mára viszont, tudomásul kell venni, eltűnt a nemzeti ünnepekből az az emelkedettség, amely korábban jellemezte őket. Ez katasztrófa, de tény.

Katasztrófa? Hiszen most épp ön idézte elő a helyzetet! 

Nem vethetik a szememre, hogy szisztematikusan az emelkedettség elpusztításán dolgoznék. Eddig soha senki, semmilyen nemzeti ünnepen nem hallott engem fütyülni. Ez volt az első. Most éreztem úgy, hogy betelt a pohár. Hogy elég volt. Nem én tettem tönkre az eseményt, hanem a politikai főszereplő.

„Most éreztem úgy, hogy betelt a pohár”

Még a balos pártok, Gyurcsányék, vagy a Klubrádió Bolgár ura is előre elítélték Juhász Péter sípolós akcióját. Hogy olyan fideszes tempó és nem méltó... 

Amennyiben ennek az országnak az ellenzéke Gyurcsány Ferenc – akkor tényleg itt a vég. Eddig sem az ő iránymutatásai alapján éltem az életem és ezután sem úgy fogom. Megjegyzem, az övé csak egy párt a sok közül. A baloldali ellenzéknek ma sok pártja van úgy, hogy baloldali ellenzék közben Magyarországon szinte nem is létezik. Éppen ez mutatkozott meg huszonharmadikán. Budapesten van arányaiban a legtöbb tudatosan kormányellenes szavazó. Ha valahol, hát itt ki lehetne vinni jelentős tömeget az utcára. Ehhez képest mi sikerült? Be kell látni: 2016. október 23. Orbán Viktor győzelmét hozta. Az ő hívei töltötték meg a Kossuth teret: mi, akik sípoltunk, úgy 500-1500 fő lehettünk. A Jobbik ezúttal sem tudta, hova álljon, ami külön tragédia: amíg ugyanis nem tudok együtt sípolni Orbán ellen egy jobbikos tüntetővel, addig nyilvánvaló, hogy ez a kormány be van betonozva.

Akárcsak az ön szemüvege? Amikor a Kossuth téren megütötték, rögtön megszülettek azok a vélemények, hogy művért használt, hiszen a szemüvege le sem repült, sértetlen maradt, alatta meg vérzik...

Houdininek vagy Rodolfónak kellett volna lennem, hogy a művérfelkenési akciót észrevétlenül elvégezhessem – mindvégig kamerák kereszttüzében. Az én sérülésem amúgy is mellékes. Sok embert nálam sokkal jobban megvertek aznap. Még jobban megverték volna őket, ha nincs ott a sajtó, vagy ha nincsenek ilyen jól megszervezve a biztonsági erők, ha ismeretlen emberek meg nem védik őket, ahogy védtek engem is.

Civil ruhás rendőrök?

Fogalmam sincs. A vicces az, hogy bár én nem tudtam róla, de apám is kint volt... 

Ungváry Rudolf is sípolt?

Igen. Egy fickó nem mert sípolni és odaadta neki a sípját. Apám fönt állt egy padon, nyolcvanéves, viszonylag könnyű lett volna lerántani onnan, de ismeretlenek bevédték őt is. 

Számolhatott volna azzal előre is, hogy elcsattanhat pofon. Joga van véleményt nyilvánítani a Fradi B-középben is, de ha elkezd ott zöld majmozni, valószínűleg meg fogják agyalni. 

A példa azért sántít, mert ha a Fradi B-középbe megy az ember, tudhatja, hogy tagbaszakadt fradistákra számíthat. Nem beszélve arról, hogy ott nem politikai véleménynyilvánítás szokott lenni a verekedés oka. És tegyük hozzá: én nem valakinek a fülébe sípoltam. Volt mellettem bőven hely. Másrészt a nemzeti ünnep előtt én nem sejtettem, hogy ilyen lesz a közönség összetétele. Benne volt a pakliban, hogy jóval többen lesznek az Orbánt kisípolók. Ezt reméltem, már csak azért is, mert nem sokkal korábban az MTK-stadionban rendesen kisípolták a miniszterelnököt. Nem így lett, szerintem viszont ettől még logikailag helyes, amit tettem: volt már a történelemben, hogy törpe minoritásban voltak, akik oldalán az igazság állt.

Logikailag csak az nem stimmel, amikor azzal érvel: kifejezheti a felháborodását, ha a szónok felháborítót mond. Ön meg osztogatott síppal, előre megtervezett akció részeként, kifejezetten a megzavarásra ment. 

Ön nem tudta volna megírni tartalmilag Orbán Viktor beszédét előre? Biztos vagyok benne, hogy képes lett volna rá. Nem kell ehhez nagy fantázia. Másrészt az az ember, akinek a kormánya október 23-án előlépteti az egykori tartótisztet, azt a tartótisztet, aki annak idején épp a Nagy Imre-újratemetést manipulálta, ne csodálkozzon, ha nem vagyok kíváncsi arra, mit fog még ott összehordani. És kifütyülöm. Szégyen. De nem nekem.

Volt III/II-es egyébként ne dolgozhasson? Hol húzná meg a határt?

Nem vagyok ellene, hogy demokráciában is foglalkoztassanak korábbi hivatásos tiszteket. Egy feltétellel: derüljön ki, mit csináltak az előző rendszerben a belső elhárítás terén. Hogy milyen szálakat húzogattak. Addig, amíg nem tudjuk, hogy az általa mozgatott ügynökök kik voltak, ma is bármikor befolyásolhatja a közéletet általuk. Főleg, hogy azok valószínűleg akkor is közszereplők voltak már, ahogy ma is azok. Ez a kettő így együtt tehát nem megy le a torkomon.

Ez volt, amitől betelt a pohár?

Nem csak. Azzal indult, hogy egy nagyra becsült egyetemi tanárom a legnagyobb meglepetésemre előadást vállalt el egy ellenzéki pártrendezvényen az emlékezetpolitika problémáiról. Ezzel felhívta a figyelmemet arra: közszereplőként felelősségünk van, meg kell szólalnunk. Szombaton, 22-én aztán kimentem a Vörösmarty térre. Egy általam különösen tisztelt kollégám feleségével futottam össze ott, aki mondta, hogy másnap mennek tüntetni. Elhatároztam, hogy megyek én is.

Nem Juhász Péter akciójához csatlakozott akkor? 

Arról nem is tudtam! A saját sípomat vittem és akár hiszi, akár nem, csak a téren tudatosodott bennem, hogy ebben az ügyben egy politikai felhívás is volt. Amikor a térre érve elkezdtek üvöltözni rám, hogy drogos vagyok, nem is értettem. A székely kabátom zsebéből előhúzom a füves cigit, vagy mégis hogy gondolja? - kérdeztem az üvöltözőt, akit akkor még Orbán-pártiak is kiröhögtek. Eleinte nem volt nagy a feszültség.

„Én történészként mentem oda”

Aztán lett és elcsattant az ütés is. „Érvekkel kell vitázni” – írta ön erre, ami jól hangzik, de: a sípolás érv? 

Nem érv, ez igaz, de én nem csak sípoltam. A körém sereglő embereknek egy mondatban elmondtam, milyen elemi felháborodás vitt a térre. Az ügynökügy, a tartótiszt előléptetése, az emlékezés botrányos volta és az, hogy Brüsszelt Moszkvához hasonlítja a miniszterelnök. Nem Orbán Viktorral mint magánemberrel van problémám és még csak nem is általában a kormányzása ellen mentem ki sípolni. Igaz, kimehettem volna a helikopter vagy az MNB-ügyek miatt is. De én történészként mentem oda, a hazug emlékezetpolitika ellenében. 

Nem egy másik történész ellen, aki az '56-os emlékév lebonyolításáért felelős? Régóta csatáznak Schmidt Máriával...

Nem csatázunk. Szakmailag nem konkurencia, soha semmit nem írt a munkáimról, legfeljebb érdemi helyett indulatos válaszokat adott arra, ha kritizáltam az általa vezetett intézményt. Ennek is azonban több mint tizenkét éve. Azóta hirdeti, hogy velem szóba állni sem szabad. Az ország leglátogatottabb múzeumának vezetőjeként viszont el kellene tudnia viselni a kritikát és törekednie kellene a párbeszédre.

Az például érdeme, hogy ő vezeti a leglátogatottabb múzeumot, nem?

Én másképp látom, de ez most mindegy. Az emlékév kapcsán nem Schmidt Máriával van vitám. Ő itt a szolgáltató szerepében van, iparosként elvégzi a kapott feladatot. Nem az a hibás, aki ortopéd cipőt készít, ha egyszer azt rendelnek; hanem az, aki ép lábra ortopéd cipőt rendel. Márpedig Orbán rendelte ezt a szexi rendezvénysorozatot rengeteg közpénzért, az eredmény pedig beborítja a város közterületeit.

A pesti srácokra hegyezték ki a kampányt. Akik tényleg hősök voltak. Ezzel mégis mi a gondja?

Ezért nem is mentem volna ki tüntetni, az ő szerepük esszenciális: Déry Tibor szent suhancoknak nevezte őket, a Times az év emberének választotta a pesti srácot. A forradalomhoz viszont nem csak ők kellettek. Kellett Déry, a Petőfi Kör, kellett Nagy Imre, kellettek a munkástanácsok, kellett az egész magyar nép. Az idei megemlékezésből viszont kiretusáltak mindent, ami '56 történetében nem adható el a mostani kurzus előképeként. 

Ilyen a politika: tíz éve Gyurcsányék meg éppen Nagy Imrére hegyezték ki az ötvenedik évfordulót.

Persze, az emlékezetpolitika a politikai hasznosíthatóságáról szól, nem is várom el a kormánytól, hogy egy MTA-szakosztály higgadtságával álljon neki, de azért ez nem szint... A halszagú nóta 50 milláért.... Ami meg Gyurcsányékat illeti: hazug narratíva volt az övék is. A szocialistáknak ebben volt már mondjuk rutinjuk. Kovács László ugye kitalálta '89-ben, hogy ők egyszerre képviselik Nagy Imre és Kádár János örökségét. Azt mégis hogyan? Az egyik mégiscsak kivégezte a másikat. Szili Katalin is előállt akkoriban azzal: hajlandók ők bocsánatot kérni, ha tőlük is bocsánatot kérnek. Meglehetősen zavaros gondolat, mert mégis ki kérjen tőlük bocsánatot? Aki megtehetné, annak aligha van módja rá, tekintve, hogy felkötötték. Az hogy az MSZMP ellen „vétkezni” lehetett, már önmagában is botrányos felvetés. Ma viszont erős aránytévesztés mindent elfelejteni, ami a baloldali volt ötvenhatban. És azt is meg kell jegyezzem: 2006-ban a szocialisták azért azt nem próbálták meg, hogy a „pesti srác” figurája teljesen ki legyen retusálva a köztudatból. Sőt messzemenően konszenzuálisak próbáltak lenni, ami abban is megnyilvánult, hogy amikor kiderült, a központi 1956-os emlékmű nem nyerte el az 1956-os szervezetek tetszését, csináltak nekik egy másikat a budai oldalon. Más kérdés, hogy hiteltelenségük problémáját ez sem oldotta meg.

„Terrorizálják a történettudományt”

A pesti srácokra helyezett fókusz ezzel éppen nem bírálható. Ők aztán nem a jobbos úri világból jöttek.

De mi derül ki róluk az emlékév kapcsán? Semmi.

Egy évforduló nem történelmi ismeretterjesztés, hanem ünnep. Ahhoz hősök kellenek. Ők pedig tényleg hősök. 

Igen, csakhogy az emlékezetpolitika olyan, mint a kőolaj-desztillálás. Vannak az úgynevezett történelmi tények, készülnek ezért szakkönyvek, lábjegyzetekkel. Azokból desztillálva készül a közérthetőbb, tudományos ismeretterjesztő könyv. Abból pedig a politikusi beszéd és a végén a plakát. Itt viszont nem ez történik. Photoshoppal ruhákra fejeket tesznek...

Hogyhogy?

Úgy, hogy sokszor a hősökről csak igazolványkép maradt fönt. A plakátokhoz viszont egész alakos kell, ráphotoshopolták tehát a fejüket valamilyen testre. Gyakran még arra sem ügyeltek, hogy ne legyen teljesen hiteltelen a ruha. Cigány hősök fejét például polgári kabátos testre húzták rá, miközben a valóságban olyat biztosan nem viseltek soha. Ha már minket, a megszüntetett '56-os Intézet tagjait nem akarnak megkeresni, akkor legyen valaki más, aki ehhez ért! Ha legalább megkérdeztek volna olyat is! Nem tették, mert ez nem volt érdekes. Az sem, hogy leellenőrizzék, ki látható a fényképeken. Mellé is mentek. De nekik nem gond, mert a lényeg az volt csupán, hogy ne az állítólagos Nagy Imre-narratíva legyen a köztudatban. Más nem számított. Azért nevezem ezt a narratívát egyébként állítólagosnak, mert Magyarországon a történész-szakmán belül jelenleg senkiről sem tudok, aki 1956-ot elsősorban baloldali reformkommunista értelmiségiek megmozdulásának szeretné láttatni. Ez egy álvád a kormányzat részéről és arra szolgál, hogy terrorizálja a történettudományt.

Nem csak a pesti srácokról vannak plakátok. Angyal Istvánról is készült.

Egyetlenegy. Pongrácz Gergelyről meg van vagy harminc. Angyal Istvánnal pedig mindenki könnyen azonosulhatna. Megjárta Auschwitzot, volt kommunista életszakasza, aztán betelt nála a pohár. Éppen az a figura, aki a náci és a kommunista terror áldozata, a totalitarizmuselmélet jegyében nem is lehetne nála jobbat találni. Ráadásul végtelenül bátor ember volt, a felkelők mind nagyon szerették és becsülték. Harcolt a magyar szabadságért és életét is adta érte. A jobbikos tábor leszívására persze nem alkalmas annyira, mint Pongrácz Gergely... 

Ha már narratívák? Havas Szófiáéhoz mit szól? 1956 mint köztörvényesek és kiszabadított nácik zsidóellenes pogromja a CIA szervezésében...

Ha van ok, ami miatt az egész ország jobban járna, ha az MSZP megszűnne, az többek között ez. Az ilyen megszólalások. Havas Szófia ráadásul nem is az egyetlen ilyen abban a pártban. 

Mást nem hallottunk hasonló szellemben nyilatkozni a szociknál. 

Lehet, hogy nem nyilatkozott más így, de ha megnézzük, ki lett most náluk a választmány elnökhelyettese... Barabás János. Egy ilyen pártnak tényleg nincs különösebb funkciója a magyar közéletben. Túl azon, hogy amíg van, mindenki csak rájuk néz, aztán annál nagyobb örömmel szavaz Orbán Viktorra.

Egy-két liberális értelmiségink is van azért. Széky János az Sierra Leone-i bedrogozott gyerekkatonákat említette a pesti srácok kapcsán, Tóta W. Árpád szintén gyerekkatonázott velük kapcsolatban. Ezt hallva az akármilyen kiábrándult fideszes is sikítva menekül vissza Orbán Viktorhoz.

Nem jogos a párhuzam. Havas Szófia nem független értelmiségiként mondott vállalhatatlan dolgokat, hanem a saját pártja és családja szennyesét akarja tisztára mosni. Tóta W. vagy Széky esetében nem tudok olyanról, hogy mondjuk a családjuk felelősségének csökkentése lenne a cél. 

Tóta egyszer megírta, hogy családja nem a forradalom oldalán állt.

De olyanokat azért nem mondott, hogy Kádár és Nagy Imre ugyanaz. Nem csinált kommunista bűntetteket tagadó propagandát sem. Az pedig teljesen legitim felvetés, hogy vajon kiengedném-e a gyerekemet a tankokkal szemben. Én az enyémet nem engedném, az biztos. Az utcai harcos fiúk politikai motiváltságát vizsgálni is legitim. Jogos, ha valaki felszólal az ellen, hogy Mansfeld Pétert öntudatos demokrataként, meggyőződéses jobboldali hazafiként állítsák be.

Ilyet senki sem állít. 

Dehogynem. Létezik az a narratíva, amely szerint politikai értékek nyomán mentek az utcára ezek a gyerekek. Holott rengeteg suhancos spontaneitás volt az egészben, politikai koncepciójuk pedig nem volt. Nekik volt a legkevesebb vesztenivalójuk – már szociológiai értelemben. Egyszerűbb, kevésbé képzett csoportokból kerültek ki. Az tehát, hogy a forradalmárokat különböző oldalról mutassuk be, legitim törekvés. 

„Nem csak a pesti srácokból állt a forradalom”

Mansfeld-ügyben Tóta W. azt mondja, a legliberálisabb nyugati demokráciában is lefogták volna, merthogy köztörvényes volt, s annyit tesz csak hozzá, hogy az ítéletnél azért „nagyon megnyomták a ceruzát”. Egy olyan ügyben, amikor 18 éves gyereket kivégeznek '56-os szerepe miatt, a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés vádjával... Ez legitim?

Mansfeld Pétert azért végezték ki, mert a végén beleállt abba, hogy nem brahi és suhanckodás volt, amit tettek, hanem valóban szervezkedés. Azért végezték ki tehát, mert nem tört meg. Ennyiben hasonló az ügye Nagy Imrééhez. Tóta W. hülyesége viszont csak őt magát minősíti. Saját hitelességét nem növeli vele, de nem ér túl sok szót az egész. Havas Szófiáé más eset. Ő egy párt embere, azé a párté ráadásul, amelynek múltja '56 ügyében finoman szólva sem patyolat tiszta. 

Rögtön jött azért a hír, hogy a szocialisták etikai vizsgálaton gondolkodnak Havas Szófia ellen. 

Etikai vizsgálat? Egy ilyen nyilatkozat után? Ilyenkor egy dolog lehetséges: azonnal roló le. Így kellett volna eljárni, ahogy egyébként Kuncze Gábornak is kellett volna belügyminisztersége idején, amikor beosztottja, az emlékezetes Császár Józsefné kiállította a dokumentumot, amely szerint az ÁVH-nál nem bántalmazták a fogvatartottakat. Mást Kuncze sem tehetett volna, mint: berohan Császárnéhoz és ráüvölt, hogy „Mars, kifele!”. Nagy nehezen megállja, hogy ne rúgja le a lépcsőn, de vissza nem engedi sosem. Vagy ha nem teszi, mert Császárné nagy titkok tudója – akkor lemond ő maga. Havas Szófia ügye ugyanekkora gyalázat. Etikai vizsgálat? Erre, amit előadott, egyetlen épelméjű reakció lehetne: viszlát, most azonnal. A forradalom gyalázása Havas részéről viszont nem mentség annak kormányzati egyoldalúsítására. Nem csak a pesti srácokból állt a forradalom, és egyébként nem is csak 13 nap volt. 

November 4. tehát csak egyszerűsítő dátum?

A szovjet támadás országos megindítása miatt fontos dátum, de amíg a Kádár-rendszer valóban be tudott rendezkedni, addig még több mint fél év telt el. 

Május elsejét szokás emlegetni.

Igen, de még akkorra sem foglalta el egészen az országot. Az orosz tanítást például csak szeptemberben vezetik be. Az, hogy mindenki kussban van és elkezdődik az oroszóra, majd' egy évvel a forradalom kitörése után válik csak valósággá. Negyed év majdnem, ameddig kettős hatalom van az országban, addig léteznek még munkástanácsok. Utóbbiak teljesen kimaradnak a mostani megemlékezésekből, csak azért, mert a baloldalhoz köthetőek. Pedig az egész ország büszke lehetne rájuk. Spontán, önként átvették a gyárakat, működtették azokat és megszervezték, amire helyben szükség volt. Képesek voltak az önigazgatásra, méghozzá baloldali alapon. Ez bizony hatalmas társadalmi esemény. Ennyiben 1956 a baloldali gondolat egyik utolsó fellángolása. Az utolsó pedig Prága, 1968. Amikor még azt hitték, hogy lehet valami működőképes és baloldali egyszerre. 

Naiv gondolat.

Jobboldali emberként nem meglepő, hogy az én magánvéleményem szerint is: az. 

Nagy Imréről mint gondol „jobboldali emberként”? Hős vagy sem? Moszkovita bolsevik, besúgó, padlássöprő, aztán sodródó forradalmi miniszterelnök. Mindezt jóvá tette azzal, hogy a végén nem kért kegyelmet?

Erre meg keresztény emberként nem mondhatok mást, csak igent. Nincs bűn, amelyre ne lenne bocsánat. Pláne, ha valaki mártírhalált hal. Jézus is megmondta a latornak, hogy mellette lesz a paradicsomban, ha megbánja bűneit.

Nem lehet, hogy Nagy Imre tudta, így is, úgy is kivégzi Kádár? Ismerte a rendszert. Maga is működtette jó ideig.

Éppen hogy nem. Akik megbánták bűneiket, elkerülték az akasztófát az ő perében is. Életben maradhatott volna, ha akar.

Jó néhány szívrohamon volt túl. Sejthette, hogy amúgy sem húzza már sokáig – ilyen érv is van a hősies kép cáfolatára.

Ha választhatunk, hogy holnap halunk meg vagy holnapután, melyiket választjuk? Ugye, hogy a holnaputánt. Nagy Imrének volt tartása. Ez látszott a perben is. Csúnya dolog ezt elvitatni tőle. A Nagy Imre-diskurzus alapvető hibája egyébként, hogy nem számol a történelmi háttérrel. Ő nem a Kereszténydemokrata Néppárt soraiba született, Fidesz-alapító sem volt. Útja a szocializációjából következik, annak háttere előtt érthető meg. Igen, moszkovita volt, bolsevik volt, be is szervezte az NKVD, ahogy mindenkit, aki Moszkvából hazatért. Azt érdemes vizsgálni, hogy a mozgástereit hogyan használta ki. Rákosi is moszkovita, majd besúgó volt például. Meg lehet nézni, hogy ő mennyi intrikát írt és hány embert próbált bitóra juttatni. Kötetek vannak erről, rengeteg ember vére tapad a kezéhez. Nagy Imréről viszont nem derült ki, hogy bárkinek tudatosan ártott volna a jelentéseiben. A két ember habitusa teljesen eltért, amit az országban is érzett mindenki – nem véletlenül követelték hatvan éve épp Nagy Imrét a kormányba. Ahhoz képest tehát, hogy kommunista volt, a mozgásteréből elég sokat kihasznált. 

A nácik esetében is így járunk el? Van mozgásterét jól használó náci?

Pontosan így járunk el, igen. Épp a Budapestet védő német hősök arcképcsarnokán dolgozom...

Azta! Ungváry Krisztián lesz a Magyar Nemzeti Arcvonal hőse? Pajzsra emelik majd a „Becsület Napján”? 

Vicces szituáció lesz, valóban, ahogy gyűlölőimnek a kíváncsiság és az undor között kell majd dönteniük, amikor a könyv után nyúlnak. Egyébként ez eddig is részben így volt, Novák Előd rám is hivatkozva terjesztette be a parlamentben a „Becsület napja” kapcsán törvényjavaslatát. Szóval természetesen a náciknál is meg kell nézni a hátteret. A magyar szélsőjobboldaliaknál is. Ott van mondjuk Mester Miklós. Nem náci, de az Imrédy-féle Magyar Megújulás Pártjának tagja, a Sztójay-kormányban államtitkár. Ha feleannyira tudnám csak bejátszani a saját mozgásteremet, mint ő az övét, már elégedett lennék magammal. Tömegesen mentette az embereket, jobboldali antifasiszta volt. Nem úgy van az, hogy az ember születésénél fogva a teljes igazság birtokosa. Esendőségek között kell fejlődnünk, konkrét helyzetekre adott válaszok, tettek alapján érdemes megítélni mindenkit a mozgástere ismeretében.

„Nem hiszem, hogy a permanens utcai politizálás lesz a jövőm”

Ungváry Krisztián mozgástere mekkora? A baloldalon vezetőhiány van, ön meg ismert ellenzéki. Mit tesz, ha egy castingon előkerül a neve?

Ha lett volna ilyen ambícióm, lehettem volna bármelyik baloldali párt jelöltje az elmúlt 15 évben bármikor. Nincs ilyen ambícióm. A baloldal jelenlegi állapotában ép elméjű embernek nem is lehet. Ráadásul nem vagyok baloldali, tehát a kérdés számomra értelmezhetetlen. 

Gyurcsány mellé sem áll be, ahogy édesapja megtette?

Apám sem állt be mellé. Volt annyira naiv, hogy elment egy rendezvényre beszélni, amelyen Gyurcsány Ferenc volt a fő attrakció, de nem a Gyurcsány-klub zászlóvivője, azóta sem tűnik fel DK-s rendezvényeken. 

Akkor marad a fütyülés, utcai megmozdulások? 

Nem hiszem, hogy a permanens utcai politizálás lesz a jövőm. Most csak azért voltam sípolni, mert betelt a pohár. A kormány bukása kevésbé a sípok zaján múlik, sokkal inkább a nemzetközi helyzet függvénye. Ameddig az országot nagyjából ingyen lehet finanszírozni, addig Caligula lova is kormányfő maradhatna, nemhogy egy olyan tapasztalt, profi politikus, amilyen Orbán Viktor, aki ki is használja az alkalmat, hogy maga alá gyűrjön mindent és mindenkit, aki ezt engedi. Kár egyébként, normális ellenzék nélkül ugyanis nincs parlamenti kontroll. Ahogy független média nélkül sincs.

Nem turnézta végig a függő vagy független médiát az arculcsapás után. Nem keresték?

Mindenki megkeresett, de nem akartam, hogy rólam szóljon a történet. A sérülés sem volt komoly és az ügy is fontosabb a személyemnél. Tudják, kik nem kerestek egyedül? A közszolgálati tévé és a kormánypárti médiumok. Pedig nekik pont adtam volna interjút. Örültem volna, ha a közszolgálati tévé közszolgálatiként viselkedik, az ugyanis az én adóforintjaimból is működik. Mondjuk nagyrészt a Magyar Idők is adófizetői pénzből él. Ők tehát nem kerestek. Azt hiszem, nem kell hosszú találgatásokba bocsátkozni, miért nem.

„Az ügy fontosabb a személyemnél”

A Jobbik nem az imént hiányolt „normális ellenzék” kezd lenni épp? A letelepedési kötvények visszavonatása például felmutatható sikere Vonának.

Amíg nem derül ki, hogy akkor a neonáci slepp hova is való, addig nehéz erről beszélni. Még akkor sem, ha a Jobbik-szavazók döntő többsége egyébként nem neonáci és jelentős részük még csak nem is szélsőséges. Csupán elege van. Vona Gábornak mindenesetre nehéz lesz azt mondania, hogy bocs, gyerekek, mégsem Wass Albert a legnagyobb magyar író. Amíg viszont a Jobbik nem képes az ellenzék többi részével együttműködni, addig nem váltható le ez a kormány.

Fotózkodjon Vona Gyurcsánnyal?

Nem. De hogy együtt tudjon tüntetni Orbán ellen a jobbikos, a DK-s és a szocialista anélkül, hogy egymást verjék meg, az alapvető feltétele a Fidesz megbuktatásának. Ez viszont ma még teljességgel elképzelhetetlen. 

***

Fotók: Földházi Árpád.

http://mandiner.hu/cikk/20161104_az_egesz_orszag_jobban_jarna_ha_megszunne_az_mszp_ungvary_krisztian_a_mandinernek

Nem a történelemhez rendeljük hozzá a nemzeti büszkeséget, hanem a nemzeti büszkeséghez a történelmet – mondta Puzsér Róbert október 28-án a Pesti Srácok Emlékparkban folytatott, '56-al kapcsolatos vitáján.