A márki rendkívül gazdag volt, így hát anyagi megrázkódtatást nem okozott számára a történet. Szerencsére elképzeléseknek sem volt híján, s bár számtalan támadás érte ezek miatt, kitartott az eredeti terv mellett. Eszerint pedig – mivel a márki az építészet bolondja volt – kizárólag keleti építészeti eljárások és minták alapján terveztette újjá. A számos helység mindegyike eltérő stílust képvisel, ahonnan merítettek, az pedig a szír, a mór és az indiai építészet eljárásai.

A poszt alatt található képeket végigböngészve biztosan lesz legalább egy, de inkább több olyan, ami sokunkat rabul ejt. A videók pedig segítséget nyújtanak abban, hogy virtuális végigjárhassuk a termeket, megnézzük a kivételes parkot, ami szintén a márki keze munkáját dicséri. Talán kevesen tudják, hogy az Olaszországban ritka mamutfenyő is ebben a parkban jelent meg először, s a példányok, melyek majd’ 200 éve ott élnek, kb. 10 m-es törzsátmérővel rendelkeznek napjainkban.

 A márki egyébként nem csak gazdag, de nagylelkű is volt. Mindamellett, hogy egy ilyen óriási projektbe bele mert vágni – amiért persze rengetegen őrültnek tartották – bőkezűen adakozott a kulturális élet fellendítése érdekében. Mecénásként még az Uffizi képtár is számon tartja, de több korabeli kulturális intézmény, gyűjtemény is anyagi támogatását élvezte.

A XIX. század végén, amikor a márki meghalt, a kastély lényegében magára maradt és lassú hanyatlásnak indult. A második világháborút követően luxusszálló lett belőle, de 1990 körüli időpontig működött csak. Akkor egy angol cég vásárolta meg, de nem csináltak vele lényegében semmit, így újabb romló, hanyatló időszak következett, melynek során nem csak az állaga romlott rohamosan, de részben megrongálták és ki is fosztották.

2013 áprilisában ünnepelték a márki születésének 200. évfordulóját, amelyre egy bizottság is alakult (Comitato FXPA).

Honlapjukon számos információt találunk magáról a márkiról, az esetleges eseményekről és a bizottság munkájáról.

Az utazóknak mindenesetre melegen ajánlják, hogy ne induljanak el csak úgy felfedezni a kastélyt, ugyanis minden látogatás csak előzetes bejelentkezés alapján lehetséges, ami miatt a fent említett és linkelt bizottságot kéretik megkeresni.

S még néhány érdekesség magáról a márkiról: talán kevesen tudják, hogy amellett, hogy építésznek vallotta magát (habár erről konkrét képesítése nem volt), mérnökként, botanikusként, az irodalom szerelmeseként és politikusként is számon tartották. (Ez utóbbi tisztségéről 1867-ben lemondott, elveit nem érezte összeegyeztethetőnek az akkori politikával.)

A keleti kultúra megszállottjaként szinte tökéleteset alkotott a kastélyban, pontosan megragadva a szír, indiai és mór hatások lényegét – ám ami igazán érdekes az az, hogy tette mindezt úgy, hogy soha életében nem tette ki a lábát Európából. Minden ismeretét, amit az orientális építészetről szerzett, könyvekből olvasta. Úgy gondoljuk, ennek mentén még sokkal inkább elismerésre méltó az a teljesítmény, amely még ma, a kastély virágkorának lejártát követően is óriási hatást gyakorol az odalátogatókra.

szöveg innen: http://olaszorszagrol.hu/castello-di-sammezzano/