Magyarország és polgárai a legszegényebbek között az Európai Unióban
Továbbra is Luxemburg az Európai Unió leggazdagabb tagállama, és messze kiemelkedik a mezőnyből, míg a legszegényebb Bulgária lemaradása óriási még a középmezőnyhöz képest is – dferül ki az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat összeállításából. Tavaly Luxemburgban az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék (GDP) 271 százaléka volt az uniós átlagnak. Jócskán lemaradva a második helyen áll Írország az átlag 145 százalékával. Az utolsó helyezett Bulgáriában ez az arány mindössze 46 százalékot tesz ki.
Összesen 11 tagállamban, Luxemburg és Írország mellett Hollandia (129 százalék), Ausztria (127 százalék), Németország (125 százalék), Dánia (124 százalék), Svédország (123 százalék), Belgium (117 százalék), Nagy-Britannia (110 százalék), Finnország (108 százalék), és Franciaország (106 százalék) haladta meg az uniós átlagot az egy főre jutó GDP.
Az átlagnál legfeljebb 30 százalékponttal alacsonyabb kategóriába ugyancsak 11 ország került be. Megközelítette az átlagot Olaszország (95 százalék) és Spanyolország (92 százalék), majd sorrendben Málta (89 százalék), Csehország (85 százalék), Szlovénia (83 százalék), Ciprus (81 százalék), Portugália (77 százalék), Szlovákia (77 százalék), Észtország (74 százalék) Litvánia (74 százalék) és Görögország (71 százalék) következik.
A többi hat ország közül Lengyelországban az egy főre jutó GDP az uniós átlag 69 százaléka volt. Magyarországon 68, Lettországban 64, Horvátországban 58, Romániában 57, Bulgáriában pedig 46 százalékra rúg ez az arány.
Az egy főre jutó GDP ugyan gyakran használatos az országok jóléti szintjének mutatójaként, azonban nem feltétlenül alkalmas a háztartások életszínvonalának kifejezésére. Ez utóbbi célra jobban megfelel az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC). Az AIC-mutatót nézve is Luxemburg az első, az EU-s átlag 137 százalékával, és Bulgária az utolsó, 51 százalékkal.
Az átlag fölött tíz ország teljesített: Luxemburg mögött Németország (124 százalék), Ausztria (119 százalék), Nagy-Britannia (116 százalék), Dánia (114 százalék), Finnország (113 százalék), Belgium (112 százalék), végül Hollandia (111 százalék), Franciaország (111 százalék) és Svédország (111 százalék).
Az átlagnál legfeljebb 30 százalékponttal alacsonyabb kategóriában 12 ország szerepel: Olaszország (97 százalék), Írország (95 százalék), Ciprus (90 százalék), Spanyolország (88 százalék), Portugália (83 százalék), Litvánia (82 százalék), Görögország (81 százalék), Málta (81 százalék), Szlovákia (77 százalék), Csehország (76 százalék), végül Lengyelország (74 százalék) és Szlovénia (74 százalék).
A maradék hat ország csoportját Észtország vezeti 69 százalékkal, majd Lettország következik 66 százalékkal, Magyarország 62, Horvátország 58, Románia ugyancsak 58, végül Bulgária 51 százalékkal. (MTI)
http://kamaraonline.hu/cikk/magyarorszag-es-polgarai-a-legszegenyebbek-kozott-az-europai-unioban
A gazdaság nem legitimál
„A hatalomgyakorlás egyik legfontosabb legitimációs faktora a rend és a rendezettség” – hangsúlyozta Orbán Viktor az ügyészség napján tartott beszédében. Azt mondta, az elmúlt hatvan évben ez a legitimációs eszköz a lényegében folyamatos gazdasági növekedés, szociális jólét biztosítása volt. „Ez a korszak lezárult” – szögezte le a miniszterelnök. A kontinens globális súlya csökken. Nem lesz képes pozícióját megőrizni a gazdasági világversenyben, így szerinte a hatalmat nem lehet többé gazdasági sikerekkel legitimálni. Bár hozzátette, hogy a folyamatos növekedés elmaradása az EU keleti részére nem igaz, Közép-Európa továbbra is a kontinens gazdasági motorja lesz.
Igaza van a magyar kormányfőnek. A rend és a rendezettség, azaz a törvények betartása egy ország működésének a fundamentuma. Ha ez ingatag, nő a bizonytalanság, kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak el. A törvények betartásában a hatalom gyakorlóinak kell jó példával elöl járniuk. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ha ez megvan, az ország többi polgárától is elvárható a jogkövetés, ami a rend alapja.
Magyarországon nem a nemzetközi menekülthullám idézte elő az elbizonytalanodást. Ez legfeljebb felerősítette a már amúgy is létező folyamatokat. A legfőbb ügyész tekintélyét nem az kezdte ki, hogy „a politikai diskurzus elvadult”, ahogy a miniszterelnök mondta, hanem a jogilag vagy erkölcsileg támadható ügyekhez fűződő kapcsolatok vagy éppen a sokszor átláthatatlan, zűrös folyamatok. Ha valakinek, hát a legfőbb ügyésznek a teljes nyilvánosság lehetne a legfőbb védelmezője az őt bírálókkal szemben. A Quaestor-ügyben például máig rejtélyes módon túl sokáig lófrálhatott szabadon a csalássorozat főszereplője. Különös és visszatetsző volt, ahogy az ügyészég visszavágott a bíróság hiánypótlási felszólítására. Az is furcsa, hogy a Quaestor elnökének – az ügy fő vádlottjának – személyi titkárát még tanúként sem hallgatta meg a nyomozó hatóság. Róla az terjedt el, hogy „személyes, magánéleti kapcsolatot ápol” a legfőbb ügyész lányával. De említhetnénk Polt Péter feleségét is, aki a sokat bírált MNB-alapítványok felügyelőbizottságában van jelen. Vagy a legfőbb ügyész legutóbbi ingatlanügyét. Igaza lehet abban, hogy nem kellett még szerepeltetnie az idei vagyonbevallásában, mert nemrégiben vette, de a terjedő pletykákat megelőzendő a vételárat már most nyilvánosságra kellett volna hozni. A legfőbb ügyész tisztessége, sőt annak látszata is alapja a rendnek, a rendezettségnek. E nélkül „az egyik legfontosabb rendszertartó pillér” – ahogy Orbán Viktor jellemezte az ügyészséget – inog.
A rend és a rendezettség fenntartásában sokat segíthet a jól működő gazdaság. Az ebből származó bevételekből futhatja a jólét megteremtésére. Ugyanakkor a jól működő gazdaság előfeltétele a rend és rendezettség. Fontos, hogy a gazdaság minden szereplője tudja, a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, a közpénzekből, a közbeszerzésekből, az EU-forrásokból érdem, teljesítmény alapján részesednek az üzleti szereplők, s nem játszik semmilyen szerepet ebben a politikai barátság, szimpátia. Ha most egy gyors közvélemény-kutatást tartanánk, kiderülne, az általános közvélekedés szerint a politikai kapcsolatok dominálnak a közpénzek elosztásánál is. Ugye ez nem maga a rend, a rendezettség?
Nehezen értelmezhető a miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy a hatalmat nem lehet többé gazdasági sikerekkel legitimálni. Idáig sem lehetett. A törvényes választás a hatalom legitim működésének alapja. Ha ez átlátható, demokratikus rendszeren alapszik, akkor a legitimáció adott. Más kérdés a hatalomgyakorlás módja. Lényeges kérdés, mennyire a közjó irányítja egy adott kormány működését? Mennyire tartja fontosnak a társadalmi igazságosságot, a szociális szempontok érvényesítését? Mennyire fogadja el, erősíti vagy csökkenti a jövedelmi különbségeket? Mennyire lényeges a rend és a rendezettség fenntartásához az emberhez méltó életszínvonal biztosítása? Nélkülöző emberekkel, a növekvő társadalmi igazságtalanság érzetével nehéz lesz rendet tartani. Vagyis a társadalmi rendezettséghez sok minden kell. Kiszámítható, stabil törvényeken alapuló kormányzás, átlátóan, a köz jólétéért dolgozó közigazgatás, és kell egy növekvő, versenyképes gazdaság. Ez nem a legitimációt adja, csak az anyagi alapját. Ez se semmi.
"A nehezen számszerűsíthető, de mégis létező „természetes növekedési ütem” jelenleg másfél százalék körüli. Így megeshet, hogy erős hátszéllel egy kis időre csaknem négy százalékra is felfut a mutató, majd a gazdaság átmeneti dekonjunktúrájában akár negatív előjelet is ölthet az előző évhez vagy pláne egy korábbi negyedévhez mért index. Más kérdés „a magyar reformok működnek” állításnak az igazságtartalma. Ha – amint reméljük – a magyar GDP-index 2016 végére visszakerül az utóbbi tíz év átlagos értékére, akkor vajon újból megerősítést nyer a kincstári öndicséret? Aligha. Egy év múlva ilyenkor a 2016-os gyenge első negyedéves bázison akár szép adat is előállhat. Ám ez nem cáfolná azt a szakmai kritikát, mely szerint a pénzügyi válság által megtépázott magyar gazdaság gondjaira 2010-től rendre olyan válaszokat ad a kormány, amelyek hosszabb távon tartósítják relatív lemaradásunkat.
Kormányzati hatalomcentralizációval rövid távon gyorsítható a növekedés – hatvan éve ismert következményekkel. A nemzetközi beágyazottság lazításával egy időre nő a mozgástér – de nem a természetes növekedési ütem. Megtakarítások besöprésével, fontos ágazatok beruházási igényeinek elnapolásával ideiglenesen javíthatók a mutatók – de oktatásra, egészségügyre, kutatásra és fejlesztésre, az ismét felgyülemlő infrastruktúra-igények kielégítésére sokat kell majd költeni. És az ajtón dörömböl az újabb ipari forradalom. Ezekre az ügyekre kellene gazdaságpolitikát alkotni; a GDP-adatokat hagyjuk meg a konjunktúraelemzőknek."
Ennyit keresnek a pedagógusok - ábra
oktatásban dolgozó szellemi foglalkozásúak havi nettó átlagkeresete; ft/fő
https://profitline.hu/hircentrum/hir/352282/Ennyit-keresnek-a-pedagogusok---abra
Oda nyúl az Orbán-kormány, ahol pénzt lát
Idén és jövőre is 700 milliárd forintot meghaladó összeget szed be a kormány különadókból. A tavalyi évhez képest ezzel kis mértékben csökkentek az ilyen sarcokból származó költségvetési bevételek, azonban az állam még mindig jelentős mértékben függ ezektől a milliárdoktól. A kormány pedig előszeretettel fenyegetőzik a különadókkal, nehezen tud leszokni róluk.
Kőbe véste a parlament a 2017-es költségvetést, és a jövő évi adóváltozásokat. Ahogyan az lenni szokott, a jövő évi kormányzati intézkedések között is vannak meglepetések, a kormány ugyanis ezúttal is elővette egyik legkedveltebb eszközét: új különadót vet ki turizmusfejlesztési hozzájárulás néven. Tanult azonban a korábbi évek fiaskóiból, amit Brüsszelből kapott, és nem tett különbséget a piaci szereplők között, egységesen 4%-os árbevétel-alapú sarcot vet ki 2018-től.
A Nemzetgazdasági Minisztérium Portfolio-nak küldött tájékoztatása szerint ez az új adónem 4 milliárd forintot hozhat az állam konyhájára, így felmerül a kérdés, hogy egyáltalán megéri-e az adórendszer bonyolítása, a vállalkozások újabb sarcolása és a többi szektor által üzenetként is felfogható adó bevezetése. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Magyar Hírlapnak adott interjújában úgy felelt arra a felvetésre, hogy van-e értelme ennek az új adónak, hogy
Majd hozzátette: a turizmus mint ágazat kiemelt területe továbbra is a gazdaságnak, és ezzel a hozzájárulással a kormány pótlólagos pénzt von be az idegenforgalom fejlesztésébe.
Ezért szereti az állam
A miniszter indoklásából világosan kiolvasható, hogy a kormány miért szereti ezt a fajta közterhet: a vállalkozások nem tudják megkerülni az árbevételükre kivetett sarcot, így az állami költségvetés folyamatosan biztos bevételhez jut.
Más kérdés, hogy az ilyen típusú kormányzati sarcolásnak meglehet a következménye. A kormány ugyanis a különadók alkalmazásával rendszeresen azt üzeni, hogy amelyik iparágban stabil árbevételt lát (és/vagy nyereséges cégeket), onnan lecsípi magának a saját részét, az "igazságos közteherviselés" nevében, nem nézi jó szemmel az "extraprofitot". A befektetői bizalom szempontjából viszont ez rosszul is elsülhet.
Függünk a különadóktól
A 2015-ös teljesüléshez képest ez 130-140 milliárd forinttal alacsonyabb. Ez elsősorban a bankszektornak már korábban megígért és véghezvitt teherkönnyítéssel függ össze. Idén például közel a felére csökken a pénzügyi szervezetek különadó-terhelése a tavalyi évhez képest.
Klikk a képre!
|
Árnyalja a képet, ha a különadók összegét a GDP-hez viszonyítjuk. Ebből a szempontból látványos az idei és a jövő évi "javulás": a 2014-ben és 2015-ben megfigyelt 2,5% feletti arányról 2% alá csökken a különadók GDP-arányos értéke jövőre. Ha azonban ezt a 2%-os GDP-arányos értéket a jelenlegi 2%-os költségvetési hiánycélhoz viszonyítjuk, még látványosabb a különadók jelentősége és ezen közterhek nélkül az elmúlt években is az Európai Unió által elvárt 3%-os küszöbérték felett lett volna a deficit.
Velünk maradnak
Mivel a különadókból érkező százmilliárd forintos összegek biztos bevételi forrást jelentenek a kormány számára, ezért csak nagyon nehezen mond le ezekről a sarcokról. Emellett a gazdaságpolitika eddigi irányából sem következik az, hogy a kormány hirtelen nagy különadó-csökkenésbe kezdene (elsősorban a háztartások terhelését igyekszik csökkenteni, szja-változásokkal és célzott áfacsökkentéssel), sőt.
A kormány tervei között rendszeresen előkerül új különadók alkalmazása (akár csak kommunikációs szinten). Legutóbb januárban nyilatkozott Szatmáry Kristóf, a Miniszterelnökség kereskedelempolitikáért felelős miniszteri biztosa úgy, hogy Magyarország vizsgálja a lengyelországi kiskereskedelmi különadó ügyét és Brüsszel reakcióját. Ezt megelőzően Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette ki 2015 októberében, hogy a kormány új különadó bevezetését tervezi 2016-tól az egészségre különösen káros dohánytermékek esetében. Ez utóbbiból azonban nem lett semmi.
http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/oda_nyul_az_orban-kormany_ahol_penzt_lat.233334.html?utm_source=index_box_landing&utm_medium=cikkajanlo_doboz&utm_campaign=cikkajanlo
EU: Több mint kétszeres különbség az élelmiszerárakban
Az élelmiszert és üdítőket tartalmazó fogyasztói kosár ára Dániában az uniós átlag 145 százaléka volt 2015-ben, míg Lengyelországban 63 százaléka. Dániát Svédország követte 124 százalékkal, majd Ausztria 120 százalékkal, amelyet Írország és Finnország szorosan követett 119 százalékkal. Lengyelországnál kissé drágábbak voltak a vizsgált termékek Romániában (64 százalék), majd Bulgária következett 70 százalékkal. Magyarország Csehországgal azonos szinten áll, mindkét országban az uniós átlag 79 százalékába kerültek az élelmiszerek és üdítők 2015-ben.
A felmérés szerint a legnagyobb, csaknem négyszeres különbség a dohányáruk árában volt az országok között, Bulgáriában az uniós átlag 50 százalékát kellett fizetni ezekért a termékekért, míg Nagy-Britanniában ennél jóval többet, az uniós átlag 218 százalékát.
Az alkoholos italok Magyarországon voltak a harmadik legolcsóbbak az unióban, az átlag 74 százalékába kerültek. Ennél olcsóbban Bulgáriában lehetett alkoholhoz jutni, ahol az uniós átlag 64 százalékát, Romániában 72 százalékát kellett fizetni érte. A legdrágábbak Írországban voltak az alkoholos italok, ahol 175 százalékkal kerültek többe, mint az uniós átlag, majd Finnország és Nagy-Britannia következett 172 és 163 százalékkal.
A felmérés mintegy 440 terméket, élelmiszert, üdítőt és dohányárut foglalt magába.
https://profitline.hu/hircentrum/hir/352270/EU:-Tobb-mint-ketszeres-kulonbseg-az-elelmiszerarakban
Orbánék sikerpropagandája és a keserű valóság
A kormány az elmúlt néhány évben rendre hatalmas sikerként mutatta meg a foglalkoztatotti statisztikákat vagy a GDP alakulását. A számok mögé nézve azonban kirajzolódik a keserű valóság. Az uniótól való leszakadásunk ijesztő méreteket ölt.
A kormány drasztikus változásokat hajtott végre a gazdaságpolitika terén, melynek köszönhetően több, jól kommunikálható sikert könyvelt el, kezdve a költségvetési hiány megzabolásától az államadósság csökkentésén át egészen az uniós szinten olykor rekordmértékű foglalkoztatottság- és GDP-növekedésig. Noha az eredmények igazán látványosak az autóipari gyárak idecsábításának, az uniós szinten olcsó munkaerőnek (és alacsony béreknek) megvan a maga árnyoldala is. Persze amellett, hogy egyre több területen egyre nagyobb veszélyt jelent a munkaerőhiány az országból kivándorló magyarok miatt is.
Miközben tavaly 2,8 százalékkal tovább növekedett a foglalkoztatottak száma, és egyre közelebb kerülünk a kormány által áhított teljes foglalkoztatottsághoz, addig a magyar dolgozók hatékonysága érdemben nem halad előre.
Az Eurostat adatai szerint tavaly az egy dolgozóra eső termelékenység (vagyis az előállított termékek és szolgáltatások értéke) minössze 0,2 százalékkal növekedett 2015-ben. Vagyis a foglalkoztatottság növekedése valójában javarészt alacsony hozzáadott értékű munkákban történő elhelyezkedést jelentett. A háttérben alapvetően két fő indok rejlik:
- egyrészt az idecsábított és termelést beindító gyárak zöme kvázi összeszerelő üzemként funkcionál, melyek hozzáadott értéke meglehetősen alacsony,
- másrészt pedig a közfoglalkoztatásban résztvevők számának növekedése. Ők ugyanis szinte minimális hozzáadott értékű munkát végeznek.
Ez pedig a nyugathoz való felzárkózásunkat is jócskán lelassítja: érdekes tény egyébként, hogy a válság előtti években még rendre 4-5 százalék környékén emelkedett az egy dolgozóra jutó termelékenység, amivel az uniós országok rangsorában a középmezőnybe tartoztunk. Most azonban a szerény 0,2 százalékos plusz az ötödik legalacsonyabb. Nálunk kisebb mértékben nőtt a termelékenység Dániában, Portugáliában, Horvátországban stagnált, Észtországban és a görögöknél pedig 1,1 és 2,1 százalékkal csökkent.
Az, hogy a magyar termelékenység mennyire elmarad a többi uniós országétól, jól mutatja, hogy 2010-hez képest szemernyit nem növekedett a magyar mutató. A 2015-ös adat ugyanis kereken 100 százalékon áll, mindeközben pedig a régiós versenytársaink öles léptekkel robognak előre:
- a román termelékenység 20,3,
- a lengyel 11,4,
- a szlovák 7,6,
- a cseh pedig 4,5 százalékkal növekedett 5 év alatt.
Azok után, hogy Magyarország kvázi egy helyben toporog, egyáltalán nem meglepő a hatalmas - és egyre inkább növekvő - lemaradásunk az EU-átlaghoz képest. Az uniós statisztika ugyanis az EU-tagállamok átlagához is viszonyítja az egyes országok termelékenységét. Hazánk 70,4 százalékon állt 2014-ben (2015-ös adat még nem elérhető) az egy évvel korábbi 71,8 százalék után. Ezzel pedig az ötödik legnagyobb lemaradást tudhatjuk magunkének Horvátország, Lettország, Románia és Bulgária előtt.
A különbség azonban annyi, hogy míg az imént felsorolt országok 2010-hez képest 10 százaléknál is nagyobb mértékben növelték a termelékenységüket, addig Magyarország csak egy helyben toporog. Így pedig még fokozatosan halad el az ország mellett Európa és a régió, mi pedig a kontinens alacsony hozzáadott értéket előállító összeszerelőüzeme és közmunkás országa leszünk.
Székely Sarolta
mfor.hu http://mfor.hu/cikkek/makro/Orbanek_sikerpropagandaja_es_a_keseru_valosag.html
Figyelmeztet Magyarország megmentője: a politikusok dönthetik romba a világot
A politikai populizmus terjedése Európában és a világ más részein a gazdaság lassulásával fenyeget - mondta Michael Hasenstab, a Franklin Templeton alelnöke egy hétfői rendezvényen. A szakember az utóbbi években jelentős magyar kötvényportfóliót is kezelt, melyet mostanra szinte teljesen leépített, ugyanakkor sokan a mai napig Magyarország megmentőjeként említik, mivel akkor vette meg a magyar állampapírokat, amikor senki más nem akart beszállni.
Hasenstab szerint a politikai populizmus erősíti a protekcionizmust a gazdaságban, ezen keresztül pedig akadályokat emel a kereskedelemmel szemben. A Templeton kötvényguruja Chicagóban beszélt a Morningstar konferenciáján a Bloomberg tudósítása szerint a populista politika mellett az ultra-nacionalizmus jelenti a fő kockázatot.
A globális populizmus térnyerésére a Bloomberg példaként hozza fel azt, hogy a jövő heti népszavazás előtt a brit választópolgárok egyre nagyobb része hajlik az EU-ból való kilépés felé, emellett Donald Trumppal példálóznak, aki republikánus elnökjelöltként falat építene az amerikai-mexikói határra, illetve kritizálta az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt.
emelte ki Michael Hasenstab.
A Bloomberg kiemeli, hogy Hasenstab legnagyobb alapjának idén sem megy túl jól eddig, hiszen a 48,2 milliárd dolláros eszközértékű Templeton Global Bond Fund az év eleje óta mínusz 2,9 százalékos hozamot produkált, amivel a hasonló alapok versenyében az utolsó kilenc százalékban van csak. A Franklin Resources teljes eszközállománya május végére 737 milliárd dollárra esett vissza az egy évvel korábbi 888 milliárdról - teszik hozzá. Sokak szerint a cég gyengélkedése akkor kezdődött, amikor Hasenstab nagy tételben vásárolt be ukrán kötvényekből, majd az adósságátstrukturálás során ezek értékének jelentős részét le kellett írnia.
Hasenstab szerint a Fed hamarosan ismét kamatot emelhet, mivel a munkanélküliségi ráta majdnem a teljes foglalkoztatottság szintjére esett, az infláció pedig az év végére meghaladhatja a Fed 2 százalékos célját, mivel az ingatlanok, a szolgáltatások és az olaj ára várhatóan emelkedik majd.
A cikk emlékeztet rá, hogy a Templeton portfólió-menedzsere az utóbbi időszakban olyan feltörekvő országokban növelte kitettségét, mint például Brazília, Mexikó, Malajzia, Indonézia vagy India azt követően, hogy Európából többnyire kivonult, a magyar mellett az ír kitettségét is leépítette. A szakember most azt mondta, hogy elsősorban azokat az országokat preferálja, melyek devizája alulértékelt, a belső növekedés miatt pedig ellenállók a sokkoknak, mint például a protekcionizmus. Szerinte jelenleg a feltörekvő piacokon van beárazva a legtöbb negatív forgatókönyv, ezért részesíti előnyben az olyan országokat, mint például Mexikó.
Ahogy azt tavalyi portrénkban már bemutattuk, Hasenstab kifejezetten kerüli a nyilvánosságot, a most 41 éves guru először 1995-ben tizenkilenc évesen csatlakozott a Templetonhoz. Ezt követően 2001-ben került vissza végleg a céghez azok után, hogy Ausztráliában a Camberrai Egyetemen doktorált. A világhírű kötvénybefektető magánéletéről keveset tudni, az például csak a Barrons egy korábbi cikkéből derül ki, hogy Hasenstab és felesége, Mary Ann a Kilimandzsáróra mentek nászútra, 2013-ban pedig ennél is nagyobb fába vágta a fejszéjét, hiszen megmászta a Mount Everestet. Állítólag a hegymászás mellett a futás a másik hobbija, ezzel próbálja kiküszöbölni az időeltolódás miatti nehézségeket, hiszen az év felét-kétharmadát folyamatosan utazással tölti.
http://www.portfolio.hu/gazdasag/figyelmeztet_magyarorszag_megmentoje_a_politikusok_donthetik_romba_a_vilagot.233411.html?utm_source=hirkereso_es_kapu&utm_medium=portfolio_linkek&utm_campaign=hiraggregator
Íme egy ország, ahol a bérek csökkentésében látják a jövőt
A versenyképesség erősítése és a munkahelyteremtés érdekében a finn kormány és a dolgozók 87 százalékát képviselő szakszervezetek közel egy évi tárgyalás után bércsökkentő intézkedésekről egyeztek meg.
A megállapodás értelmében a munkavállalók évente 24 órával, három munkanappal többet dolgoznak változatlan bérért, egy évre befagyasztják a béreket, a közszférában 2019-ig egyharmadával csökkentik a szabadsággal összefüggő juttatásokat, és emelik a munkavállalók társadalombiztosítási hozzájárulását.
Az intézkedések évi mintegy 1700 euróval csökkentik egy havi 3000 eurót kereső közalkalmazott jövedelmét. A vásárlóerő visszaesését adócsökkentéssel mérsékelnék.
Juha Sipilä miniszterelnök szerint a program előmozdítja annak a megvalósulását, hogy 2019-ig 110 ezer új munkahelyet teremtsenek és a jelenlegi 68,5 százalékról 72 százalékra növeljék a foglalkoztatottságot.
A finn gazdaság 3 évi recesszió után tavaly indult növekedésnek, a bruttó hazai termék 0,5 százalékkal bővült. A gazdaságot azonban továbbra is visszafogja a kulcsfontosságú orosz piac zsugorodása, a hajdani zászlóshajó Nokia leépülése és a papírpiaci kereslet visszaesése a digitális technikák elterjedése nyomán.
A kormány korábbi becslése szerint a munkaköltségek terén Finnország versenyképessége 15 százalékkal rosszabb, mint Németországé vagy Svédországé. Egyes elemzések szerint a finn export versenyképessége 2007 óta 10-20 százalékkal romlott az eurózónabeli versenytársakhoz képest, mert a gazdaság gyenge teljesítménye ellenére erősen nőttek a munkaköltségek.
http://hvg.hu/gazdasag/20160615_finn_bercsokkentes
Irreális vágyakat dédelget Orbán?
A kormányfő legutóbbi nyilatkozatában megfogalmazott célja jelenleg igencsak elrugaszkodottnak, már-már irreálisnak tűnik.
"(...) amit eddig elvégeztünk, az csak a fele annak, amit az ország elérhet. Magyarország képes lehet arra, hogy mostani gazdasági teljesítményét megduplázza, és ez nemcsak lehetőség, hanem kényszer is, középtávon ezt kell elérni"
- mondta Orbán Viktor még hétfőn az Európai Beruházási Bank budapesti irodájának hivatalos megnyitóján.
A nyilatkozat nemcsak első, de sokadik olvasatra is igencsak optimistának tűnhet, részben a teljesítmény megduplázása miatt, részben pedig azért, mert mindezt középtávon szeretné elérni. Ez pedig meglehetősen rövid időszaknak tűnik a GDP duplázásához még akkor is, ha 10 évre "fordítjuk le" a középtávot.
Tavaly az Eurostat adatai szerint 108,75 milliárd euró volt a magyar GDP értéke nominálisan, amit a miniszterelnök szavai alapján 10 év alatt kellene 217,5 milliárdra emelni.
1) Ha 10 éves időtávon - vagyis 2026-ra - egy reális 3 százalékos bővülést feltételezünk, akkor még csak 38 százalékkal növeltük a jelenlegi teljesítményünket. A duplázáshoz 2018 és 2026 között 7,3 százalékos évenkénti GDP-növekedésre lenne szükség. A mérték nem tűnik túl reálisnak, főleg ennek az ütemnek a stabil, éveken keresztüli fenntartása. Ráadásul 2000 óta még a legjobb teljesítményünk sem érte el az 5 százalékot.
2) A magyar gazdaság teljesítményének megduplázása normál, stabil körülmények között 2039 környékén lehet reális. Ehhez évtizedeken keresztül 3 százalékos növekedést kellene produkálnia a gazdaságnak. Igaz, az egész számítást, sőt Orbán kijelentését is megkérdőjelezi, hogy 2020 után teljesen elapadhatnak majd az uniós források, melyek döntő mértékben hozzájárultak eddig a GDP-növekedésünkhöz.
Azzal egyébként, ha sikerülne egyszer valamikor megduplázni a gazdasági teljesítményünket, valahol ott tartanánk, mint most Finnország, melynek 2015-ben 207,2 milliárd euró volt a bruttó hazai terméke. Vagy éppen felhozhatnánk példának még Írországot is a maga 214,6 milliárdjával, és megközelíthetnénk Dánia jelenlegi teljesítményét, mely 266,2 milliárd euró volt 2015-ben az Eurostat szerint. Csak éppen arról sem szabad megfeledkezni, hogy mire mi elérjük a kétszeres gazdasági teljesítményt, addig az említett országok is minden bizonnyal sokat léphetnek előre.
Székely Sarolta
mfor.hu
