Én is azok közé tartozom, akik nem tudnak ellenállni annak, hogy e történet minden kis részletét ne figyeljem, és a sajtó által szállított híreket ne várjam. Van benne rejtély, mert nem tudjuk mi történt, és latolgathatjuk, mi lesz ebből. A szereplők nekem nem feketék és fehérek, hol egyik, hol másik megnyilvánulás tölt el aggodalommal, hol ennek, hol annak megbántottságával, lépésével tudok azonosulni.

A folyamatban levő történet nekem azért is volt sokáig izgalmas, mert egy darabig képtelen voltam erkölcsi szempontból meghozni a döntést. Olyan volt ez így, mint egy regény. De másfelől van egy elemző énem is, mint mindannyiunknak, és az azt mondja, hogy nem is a végkifejlet itt az érdekes, hanem a konfliktus maga. Persze nem mindenki elemző énje erre kíváncsi, de egy szociológusé igen.

Már nem csodálkozok azon, hogy sokan egyszerűen nem értik, mi is a feszültség oka, mert ezt valóban igen nehéz megérteni, és nekem is csak sejtéseim vannak. Jó – mondhatjuk – nem kapott külön öltözőt, ráadásul ígérgették is, s nem szép dolog ígérgetni, de most már csak kapott. Vagy jó, Hosszú Katinkát kicsit félreértették, tán félre is magyarázták, mert nem videót kért, hanem mozgáselemző szoftvert. Na, és minek az neki, anélkül is ő a legjobb a világon! Tudományt kért az úszószövetségtől, de hát arra még a sportegyetem is kevés. (Bocs, Gyárfás nem ezt mondta, hanem, hogy arra ott az egyetem, az nem a szövetség asztala.)

Kiss László, az idős kapitány meg le akart mondani, mert egy felfokozott sajtótájékoztatón egy külföldi, aki mellesleg Katinka amerikai lelki és testi karbantartója, edzője, lovagja és testőre, elragadta előle.

Na és, honnan kellett volna tudnia Shane Tusupnak, hogy egy tömegben, ha szól egy idős ember, akkor arra oda kell figyelni? És a lemondás körüli érzelmek! Na és, hány ember nyugdíjas már ebben a korban? Az pedig, hogy nem fogadták el a lemondását, egyfelől megható, de mi az, hogy nem fogadták el? A szövetség olyan, mint állam az államban? Nem adott az úszószövetség gyúrót? Na és, ahogy Tusup pénzt tud csinálni szinte mindenből, ami Katinkával kapcsolatos, nem képes kifizetni maga egy gyúrót?

A 12 milliós szerződés széttépését pedig végképp nem értettem. Napokba került, mire rájöttem – mert mások elmagyarázták nekem a sajtóban -, hogy ez egy hallgatásért történő lefizetés lett volna, és büszkeségből tépte szét. De mondta ezt a sajtótájékoztatóján az úszónő? Hát, nem az volt a baj, hogy le akartak húzni róla még egy bőrt, és reklámarcot akartak csinálni belőle azzal a feltétellel, hogy abban az esetben kapja meg, amiket kér? Akkor most azon felül akarták ezt a pénzt adni, nem? Ez nem egy reklámszerződés volt, vagy a felkészülését segítő támogatás, hanem egy elhallgattatási szándék?

Sokáig azt hittem, ciki, hogy nem tudom megmondani, mi a probléma, de aztán a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy ő sem érti, és ez persze egyfelől megnyugtató volt, másfelől azt kellett kérdeznem magamtól, hogy itt mi mindannyian hülyék vagyunk?

Később azt is megtudtam, hogy a Facebookon annyi követője van Katinkáéknak, hogy bármikor bármit el tudnak mondani, és nincsen Tusuppal kiszolgáltatva a sajtónak. Értem, hogy nem szorulnak rá, de én mégiscsak abból tájékozódnék.

Akár hogy is, de nem úgy nézett ki, hogy Hosszú Katinka menedzsere tudja mit akar, hogy van egy átgondolt forgatókönyve és megtervezettek a lépései. Az üzleti életében talán, de itt a sport körül csupa meggondolatlan hevesség. Ráadásul, mintha Katinka szövegeit nem profi emberek írnák, mintha tükörfordítás lenne, legalábbis a sajtótájékoztatón felolvasott szövegről joggal írták ezt. És a széttépett szerződés engem előkészítetlenül sokkolt, nem voltam még rá felkészülve, egy kommunikációs stratéga ezt előkészítette volna, megmondta volna milyen szerződés érkezett, mit latolgat, mi nem tetszik benne, és csak ezután tépi szét, nem így hirtelenjében.

Ha valakik itt profin kommunikálnak, akkor azok inkább Gyárfás Tamásék. Ez persze el is várható olyan valakitől, akit kommunikációs- és szervezőkészsége tett sikeressé. És ez most egy kommunikációs küzdelem, melyben egy profi kommunikációs áll szemben egy magyarul nem is tudó sportmenedzserrel. A sportmenedzser azon a terepen akar nyerni, amit nem is ismer. Gyárfásék minden megszólalásukkal játsszák az értetlent, vagy talán valóban értetlenek is.

Tudom, a feltett kérdéseim buta kérdések, és mindenki könnyen rávágja a maga válaszát, hogy melyik feltehetően mit akar, milyen szándékok mozgatják, és hogy kinek van igaza. A magunk előítéletes válaszait gyártjuk, és belemagyarázzuk szerintem a célracionalitást egy értékkonfliktusba. A leginkább az a dichotómia bosszant, amely a „rendes magyar-e Hosszú Katinka vagy pedig egy amerikai befolyása alá került, és hazaszeretetét elvesztette, mert hisz minden úszó szívesen szerepel ingyen reklámfilmben” diskurzusban mozog. Átvinni ezt is a hazaszeretet felé a szokásos magyar mocsár, s hogy épp Gyárfás Tamásék próbálkoznak vele, nekem azt mutatja, hogy valamihez nagyon értenek. „Nálunk ez nem szokás” mondja az úszószövetség elnöke, és tényleg. Mindegy, hogy valaki liberális vagy konzervatív, ha itt él, tudja, hogy mi a szokás.

Az a szokás, hogy a közösségért feláldozza magát a sportoló, legyen az a közösség a csapat, a sportág, a nemzet. Nem kér ezért pénzt. A sportolónak hivatása van, aki profi az a menedzsment, az az úszószövetség. Ők kérhetnek pénzt, ők gazdálkodhatnak a pénzzel, és ők mondhatják azt is meg, hogy ki mehet az olimpiára.

A sport bármennyire is teljesítményorientált és mérhető, mégsem jelenti azt, hogy a néhány század másodperccel jobb automatikusan mehet, mert lehet, ő nem tesz jót a csapatnak, rombolja a morált, a hangulatot. Hosszú Katinkáék pedig nagyon rombolják. Nálunk nagyon az a szokás, hogy az egyéb szempontok számítanak, és ezért tisztelni kell azokat, akik az egyéb szempontokat meghatározzák, és ezek fölött dönthetnek. Katinkáék nem tisztelnek senkit, és semmit, és ezzel szétvernek valamit, ami a miénk.

Az egyéb szempontokat meghatározó emberek egyre komolyabb hatalomra tehetnek szert, a sportolók pedig egyre inkább eszközzé válnak. A sportolók joggal érzik azt, hogy nem értük és róluk szólnak a dolgok, de talán vigasztalhatja őket az, ha elég szervilisek, egy idő után ők is bekerülhetnek a szövetségbe, amelyben aztán tiszteletet kapnak és döntési jogot, és akkor aztán ők is elfelejtik, hogy milyen volt régen, amikor csak pusztán sportolók voltak. De Hosszú Katinka kilóg ebből a rendszerből. Még se lehet eltávolítani, mert azok a mutatók már annyival fölötte vannak annak a határértéknek, ami fölött még diszponálhat a szövetség, aztán ott van a háttérből uszítója, aki fölött végképp nincs hatalma a magyar vezetésnek, és persze ott van Katinka is, aki nem átall a nyilvánosságon keresztül kommunikálni.

A mi kultúránk, hogy kulturáltnak kell lenni – értsd: a döntésre kinevezett embereket végighallgatod, tiszteled, tudomásul veszed, amit mondanak, úgy teszel, mintha elhinnéd, hogy teljesítik az ígéretüket, és ha mégse, akkor úgy teszel, mintha elhinnéd, hogy mindent megtettek érted. Nem követelsz, csak kérsz, meghallgatod az indoklást, és tudomásul veszed, újra kérsz, és vársz, és így tovább. Kezdem már kapizsgálni, miből lett elege Hosszú Katinkáéknak.

Van itt valami, amihez a két fél nagyon ért. Mindkettő úgy mozog benne, mint hal a vízben. Az úszószövetség a hatalma maximalizálásában jó, az úszók pedig a medencében. A felállás inkább az, hogy az úszók vannak a szövetségért, és nem fordítva. Ennek a gépezetnek mindenki részese. Leginkább a szövetség tagjai, mert ők érdekeltek is abban, hogy saját elkényelmesedettségükkel ne kelljen szembenézniük, és miért is gondolnák, hogy bármi probléma van, ha egyszer jönnek az eredmények. De részesei az úszók is, hisz nincs sem autonómiájuk, sem összefogás-készségük. Sokakat mozgatnak személyes érzelmeik is, hiszen nem a rendszert fejtegeti az, akinek emberi kapcsolatai vannak.

Megmondom azt is, honnan ismerős nekem ez az egész, és valószínűleg sok honfitársamnak is. Az egyik egyetemen, ahol tanítottam – tán épp a Bokros-csomag idején, amikor még papírra se telt, és mi vásároltuk, mikor vizsgáztatni mentünk – közölték velünk, hogy örüljünk, hogy egyáltalán taníthatunk. Mondta ezt az adminisztratív személyzet valamelyik vezetője, aki éppenséggel nem tanított, nem vizsgáztatott és nem vásárolt papírt. Vagyis nem a diákokért és a tanításért létezett számára az intézmény, hanem azért, hogy ő lehessen. A bürokrácia az intézmény küldetésének fejére nőtt.

Hosszú Katinka ugyan rendelkezik már akkora eredménnyel, hogy azt hihesse, képes a fejéről a talpára állítani a rendszert, és ezért a képünkbe is vágja, hogy nem ő van a szövetségért, hanem a szövetségnek kell lennie érte. Ha csak néhány úszót maga mellé állított volna, és közösen léptek volna fel, azaz, ha igaza mellett csapatot is épít, akkor most Gyárfásék nagy bajban volnának, így azonban ők állnak nyerésre.Lehet, csak egy mozdulat bosszantja Tusupot, ahogy odaköszön neki valaki a szövetségből, ahogy elfelejti visszahívni, ahogy nem akarja megérteni a kérését, ahogy játssza az értetlent. Lehet, súlyosabb manipuláció verte ki a biztosítékot, de az is lehet, hogy csak a mentalitás, ami minden mozdulatban ott van, és a feledékenység.

Ne feledjük, ő onnan jött, ahol a vásárlónak akkor is igaza van, ha nincs igaza. Ahol nem lehet azt mondani, hogy ami az étlapon van, az elfogyott, mert ha már véletlenül kinn maradt az étlapon, akkor azt teljesíteni kell. (Ld. ezzel kapcsolatban David Ogilvy önéletrajzi írását abból a korszakból, amikor még nem reklámszakember, hanem séf volt.) Ahol egy szóbeli ígéret, hogy mikorra lesz pénz, azt jelenti, hogy akkorra valóban lesz, máskülönben az ígérgető elveszíti a hitelét és nem a kérőnek kell megalázkodni, hanem az ígérgetőt távolítják el

Fotó: MTI

„Nálunk nem így szokás” – mondta Gyárfás. Nálunk úgy szokás, hogy az úszó teszi a dolgát, segít ahol tud, és tiszteli a szövetséget. Amerikában meg úgy szokás – és sok helyen másutt is -, hogy az úszóból él a menedzsment, és ezért lesik az úszó minden kérését, rezdülését, és állandóan azt kommunikálják, hogy csak mondjon valamit, amit teljesíthetnek.

Magyarországon Gyárfás Tamásék nem az úszókból élnek, hanem a kormányzati támogatásból. Vagyis ők akkor ügyesek, ha ki tudják járni, hogy a központi költségvetésből több kerüljön az úszók büdzséjébe. Gyárfásék ügyessége abban nyilvánul meg, ha fölfelé tisztelettudók, ügyes politikusok, és ezért el is várják, hogy alattuk, az úszók méltányolják is ezen képességeiket.

Nem fogjuk egykönnyen megváltoztatni ezt a világot. Hosszú Katinkáék sem. Olyanok ők, mint elefánt a porcelánboltban. De talán arra felhívják a figyelmünk, hogy léteznek más kultúrák is, és ha lehet hinni a tudósításoknak, nálunk már több évtizede nem udvarolják körül az úszókat, míg másutt már rég komoly stábbal járják a világot.

Komoly stábbal??? – mondanánk mi, itt magyarok és így okoskodnánk tovább:

a sok ingyenélő, aki csak lelki tanácsokat ad, meg gyúr, meg arról papol, mit kell ennie a sportolónak, hovatovább felvételeket készít és elemez? Az még többe fog kerülni, mintha csak a szövetséget kell fenntartanunk. Jó így, ahogy van. De akkor meg le kell mondanunk Hosszú Katinkáról, mert neki ez már nem jó. Lassan a fenébe is, de választanunk kell!

Zsolt Péter
Méltányosság Politikaelemző Központ
Kutatási igazgató

http://24.hu/kozelet/2016/01/12/kezdem-mar-kapizsgalni-mibol-lett-elege-hosszu-katinkaeknak/

Kiss László folytatja kapitányi munkáját

 Kiss László, a magyar úszósport sikerkapitánya a továbbiakban is betölti tisztségét - közölte vasárnap Gyárfás Tamás, a honi sportági szövetség (MÚSZ) elnöke az MTI-vel.

Kiss László

Fotó: Huszti István

A MÚSZ első embere elmondta, hogy eredeti szándékával szemben nem hétfőn, hanem már vasárnap felkereste Kiss Lászlót, aki csütörtökön lemondott posztjáról. Gyárfás Tamás az MTI-nek már akkor hangsúlyozta: nem nyugszik bele a szakember döntésébe, mivel a magyar úszósportnak szüksége van Kiss Lászlóra. 

Lemondott Kiss László úszókapitány

Hosszú Katinka szerdai sajtótájékoztatóját követi a 75 éves edzőklasszis lépése. Beszélni szeretett volna az úszónővel, aki megalázóan bánt vele. Gyárfás Tamás nem fogadja el, de még inkább azt érzi, elég volt a háborúskodásból.Tovább

Kiss László vasárnap az MTI-nek azt mondta: "az az igazság, hogy Gyárfás elnök úr már elkésett, mert a döntést a találkozásunk előtt meghoztam. Olyan erős volt a kiállás, élén a miniszterelnök úrral, megannyi edzővel; volt tanítványaim, a válogatott úszói, számos sportember részéről, hogy nem határozhattam másként."

A kapitány hozzátette: nem kíván sajtótájékoztatót tartani, esetleg tovább korbácsolni a kedélyeket, "szürke háttérmunkásként akarok dolgozni a közös siker érdekében".

Kiss László csütörtökön mondott le, miután békíteni indult Hosszú Katinka sajtótájékoztatójára, de miután megalázó helyzetbe hozta őt az úszónő, lemondott. Gyárfás Tamás úszóelnök már akkor közölte, nem fogadja el, harcolni fog a maradásáért. Kiss Egerszegi edzője volt, szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen.

Hosszú szerdai, viharos felszólalása és látványos szerződéstépése alaposan felkavarta az indulatokat. Ráadásul javában készült a csapattal a nyári olimpiára, semmi nem utalt csütörtök délutáni bejelentésére, de Hosszú Katinka botrányos sajtótájékoztatóján méltatlanul bántak vele. Békíteni ment oda, ám az úszónő nem volt hajlandó szóba állni vele. Hosszú sajtósa elküldte, amikor odament hozzá, és beszélni szeretett volna vele.

Az úszó Nemezis, aki forradalmat csinál

Hosszú Katinkát is elérte a tipikus magyar sportbetegség, hogy nem képes a végéig kitartani, de Amerikában megváltozott, és egy-két bukta után az ország legsikeresebb úszójává nőtte ki magát. Ki az az "édes Katinka", aki képes volt az egész országot rákényszeríteni, hogy tegye le a voksát valaki mellett?Tovább

Jóindulattal voltam irántuk, semmit sem követtem el sem Hosszúékkal szemben, sem a magyar úszás ellen, hogy ilyen elbánást érdemeljek. Méltatlan ez az egész.

Mondta akkor Kiss.

„Egyértelműen a keserűségéből, bánatából fakad ez a döntés. Gondolom, feltette magának a kérdést, kell ez nekem? Megalázó volt nemcsak a sajtótájékoztató utáni fogadtatása, hanem már előtte is, ahogy bánt vele Katinka. Amikor az uszodában nem állt vele szóba. Pedig ő mindent megtett a megbékélésért. Nem fogadom el a lemondását és visszavárom" - mondta a Gyárfás Tamás az Indexnek.

Megosztotta az úszótársadalmat Hosszú Katinka harca, de az már a hétvége előtt világos volt, szinte mindenki kiállt Kiss László mellett. Kilencven úszóedző írt alá petíciót, Egerszegi Krisztina, korábbi tanítványa és Risztov Éva is az edző visszatérését óhajtotta.

Kiss visszatérését kommentálva Gyárfás Tamás, a magyar szövetség (MÚSZ) elnöke az MTI érdeklődésére azt mondta, hogy "most már ideje a sportág előtt álló feladatokra összpontosítani."

A világ- és Európa-bajnok Cseh László így reagált: "örülök, hogy a kapitány ismét ott áll a fedélzeten, a kormányrúdnál."

Risztov Éva, a londoni olimpia 10 kilométeres nyíltvízi úszásának aranyérmese azt mondta: "még jócskán nincs itt az ideje, de ha egyszer Laci bácsi elköszön tőlünk, annak meg kell hogy legyen a maga méltósága. Remélem, ez a búcsú még soká lesz".

Hargitay András, az úszók jelenlegi utánpótlás-kapitánya szerint nagyban segítette a kapitány mostani döntését, hogy sokan kiálltak mellette: "nemcsak az edzők, a versenyzők, az edzőbizottság, hanem gyakorlatilag a magyar társadalom egy jelentős része összefogott azért, hogy ő visszajöjjön. Szerintem ez neki erőt adott".

Petrov Iván, aki a Kiss László mellett nyílt levélben is kiálló úszóedzők egyike, elégedetten kommentálta a vasárnapi hírt: "nagyon helyes döntést hozott a szövetségi kapitány, amikor a maradás mellett döntött. Ennek minden edző örül, aki olimpiára készít fel versenyzőket. Nem is kérdés, hogy alig nyolc hónappal a riói olimpia előtt változatlanul neki kell a kapitányi teendőket ellátnia, más erre a feladatra nem lenne alkalmas".

http://index.hu/sport/uszas/2016/01/10/kiss_laszlo_folytatja_kapitanyi_munkajat/

Már Orbánt is égeti Kiss László

Az atyáskodás, az esetleges és önkényes döntések felett eljárt az idő, jóllehet ilyen viszonyok között könnyebb homályban tartani a forint milliárdok sorsát. (Az úszótörténet 3. része MÁV-os példával megspékelve.)

Kiss László, a magyar úszóválogatott kapitányának újabb ballépéséről szerezhettünk tudomást. Még akkor is le kell ezt szögezni, ha például én magam kifejezett együttérzéssel figyelem a jeles szakember mostani szerepléseit. Ezek sorában a Népszabadságnak adott január 11-ei, hétfői nyilatkozattal immár kínos helyzetbe hozta a miniszterelnököt is, ami persze nem következett volna be, ha a kormányfő nem játszik maga is cinkelt lappal.

A kapitány állítása szerint, Orbán Viktor csütörtökön este beszélt vele telefonon, viszont ehhez képest a kormányfő szokásos, péntek reggeli rádióinterjújában egyáltalán nem utalt arra, hogy közvetlenül beleavatkozott az ügybe. Ellenkezőleg, önmagával eleve ellentmondásba kerülve azt mondta: úgy véli, a politikát távol kell tartani a sporttól, de a sport kormánytámogatás nélkül nem marad életben, a mostani ügyben pedig a kormány szívesen megteszi, amit tehet, csak valaki mondja meg, miben tudnak segíteni, hogy idén is olimpiai sikereket érjen el hazánk. Ám a miniszterelnök elfelejtett beszámolni arról, hogy valójában már intézkedett is.

A Népszabadság újságírója, Őri B. Péter azt kérdezte Kiss László szövetségi kapitánytól, hogy mi változott csütörtök óta. A válasz:

– Még aznap este, a David Cameron angol kormányfővel folytatott tárgyalásai után telefonon felhívott Orbán Viktor miniszterelnök. Kérte, gondoljam át a döntésemet, hiszen az úszóknak szükségük van rám.

– Tehát pénteken a Kossuth rádió 180 perc című műsorában a miniszterelnök már úgy ajánlotta fel a kabinet „jószolgálati képességeit" az ügy rendezéséhez, hogy önnel beszélt?

– Így van.

Ez több mint kínos, mert Orbán Viktor, amúgy sem acélos szavahihetőségével kapcsolatban ébreszt kételyeket. De mert kiderült, hogy csütörtök este már minden eldőlt, az is felvetődik, vasárnap miért ámította Gyárfás Tamás, az úszószövetség elnöke a közvéleményt azzal, hogy előre hozta a hétfői megbeszélést, s elrendezte Kiss Lászlóval, hogy ő marad a kapitány.

Egyébként az interjúból az is kiderül, hogy a mester változatlanul nem érti, miért nem kellett volna elmennie Hosszú Katinka január 6-ai, szerdai sajtótájékoztatójára. Az ezt firtató újságírói kérdésre nem azt válaszolta, hogy azóta rájött: nem újságírók előtt kellett volna kezdeményeznie a helyzet tisztázását, hanem még ellentámadásba is átment: „Érdekes, azt senki sem rótta fel, hogy ott voltak a Magyar Olimpiai Bizottság vezetői, és a végén őket is faggatták az újságírók. Ők vajon kaptak meghívót?”

Túl azon, hogy ez a felvetés már-már a homokozóban vitatkozó gyerekek képét idézi fel az emberben, kommunikációs szakmai szempontból a kapitánynak ez a megjegyzése is a helyzet félreértésén alapul. Gyakorlott péeresként ugyan mindenképpen lebeszéltem volna a részvételről, de ha már megjelent ott, akkor a MOB tisztségviselőinek példáját kellett volna követnie. Ők ugyanis nem akartak szerepelni, hanem hallgattak, majd amikor megszólították őket az újságírók, válaszoltak. A két magatartás között ég és föld a különbség, és ezt tapasztalatból állítom.

A MÁV Rt.-nek abban az időszakában voltam a cég közkapcsolati vezetője, amikor egymást érték a vasutas sztrájkok. A munkáltató oldalán tízegynéhány sztrájk kommunikációs kezelésének irányításában vettem részt, s ennek megfelelően alkalmanként féltucatnyi-tucatnyi sajtótájékoztató szervezésében. Ennek során nem egyszer megtörtént, hogy a szakszervezetek vezetői bejöttek a terembe, ahol a MÁV valamely vezetője tájékoztatta az újságírókat. (Egyébként megtörtént ez sztrájkmentes idők, más témájú sajtótájékoztatóin is.)

Természetesen, nem akadtunk ki emiatt, hiszen abból indultunk ki: ami ott elhangzik, az a dolgozókat, tehát képviselőiket is érinti. Bármilyen éles, sőt esetenként személyeskedésig fajult is konfliktushelyzetben a vita, gondolni kellet arra, hogy a végső cél a megállapodás, s hogy a sztrájk után jönnek a hétköznapok, amikor ugyanezekkel az emberekkel együtt kell dolgozni a cég egészének érdekében. Arra azonban nem volt példa – és ez a vasutas szakszervezeti vezetők bölcsességét dicsérte –, hogy beleszóltak volna a sajtótájékoztató menetébe, vagy hogy a kamerák előtt provokáltak volna vitát a MÁV-vezetőkkel.

Ez azonban nem csupán udvariassági kérdés volt. Pontosan tudták, hogy a sajtó előtti rögtönzésnek olyan hatásai lehetnek, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a közvélemény egészét, ezen belül az általuk képviselt vasutasok hangulatát.Más lapra tartozik, hogy egy-egy esetben, ha már úgy is jelen voltak, interjút adtak a sajtótájékoztató hivatalos részét követően a folyosón, vagy a székház előtt. Ezt, mint közkapcsolati igazgató már csak azért sem kifogásoltam, mert kimondva-kimondatlanul, végső soron a MÁV sajtórészlegének voltak hálásak a riporterek, hogy pro és kontra mindent egy füst alatt elintézhettek, minden interjút elkészíthettek.

Ami az úszószövetség körül múlt szerda óta történik, ellentmond az általam helyesnek tartott, jól bevált gyakorlatnak. Ha tehát adhatnék egy tanácsot a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) vezetőinek: bár sok egyéb mellett a sajtó előtti megnyilatkozásokat szabályozó eljárásrendről is elfelejtettek gondoskodni eddig, amellett, hogy ezt sürgősen pótolják, kérjék meg a szövetségi kapitányukat, hogy egyelőre fejezze be a nyilvánosság előtti szerepléseit, mert ezekkel egyre mélyebb és viharosabb vizek felé sodorja a MÚSZ egyébként is csak összetákoltnak látszó hajóját.

Most ugyanis kiderült: ez a hajó valahogy ellavírozott, amíg Urambátyámország felségvizein, idegen legénység nélkül kellett kormányozni. De abban a pillanatban, amikor egy másik világ, egy másik kultúra szokásai és szabályai szerint is kellene vezetni, menten bukdácsolni kezdett. Kiderült, hogy az atyáskodás, az átlátható normarendszer helyetti esetleges, sőt önkényes döntések gyakorlata felett eljárt az idő ott, ahol tényleges teljesítményt kell nyújtani.

Még akkor is így van ez, ha a nemzeti együttműködés rendszerében az országot most kormányzók épphogy nem megszabadulni akarnak a feudális beidegződésektől, hanem – amint a miniszterelnöknek a mostani ügybe való beavatkozása is példázza – az állam és a társadalom minden részének saját ellenőrzésük alá vonásával fenn akarják tartani, sőt megszilárdítani a modern világban zavarokhoz vezető, avítt szemléletet. Nem mellesleg így könnyebb homályban tartani, amiről már az első cikkben írtam, hova és hogyan landolnak az úszósport révén a szövetséghez kerülő summák, s főleg a szent cél, a vizes vébé előkészítése ürügyén a havonta-kéthavonta mértani haladvány szerint növekvő forint milliárdok. #

http://bekialtas.blog.hu/2016/01/11/mar_orbant_is_egeti_kiss_laszlo

Hosszú az út Katinkáig?

Attól függ, honnan kezdjük. Kezdhetnénk a cezarizmus korának mondásával: panem et circenses, és elfilozofálhatnánk rajta, hogy Nérótól Hitleren és Kim Jong-Unon keresztül a politikusok mindig szerették a sporttal és sportolókkal páváskodó parasztvakítást, csak a kezdetekkor még nem készültek promóciós videók, strapásabb volt a hírverés mint manapság. És ahogy Kim Jong-Ilnek is meg kellett elégednie a Jordan által aláírt labdával, úgy idehaza se kellett volna izmozni, hogy Katinka átvillanjon a kazanyi promóvideón. Kávé egyszer már csúnyán leégett a Puskás-díj első átadásakor, de jó pap holtig tanul, és így lelkesen vette át a sportvezetőktől a 2017-es vizes vb megrendezési jogát jelképező FINA zászlót is -egyesek szerint- Gyárfás helyett.

De kezdhetnénk onnan is, hogy Hosszú Katinka, a közepes teljesítményekkel rendelkező bajai úszólány 2008-ban a Southern California egyetem pszichológia szakos hallgatója lett, és 2011-ben már az év legjobb női egyetemi úszójának választották az Egyesült Államokban. Tanulmányai befejeztével férjével (akkor még vőlgényével), aki Katinka edzője is, hazaköltözött. Lakhelyül a Császár hotelt választották, ami egy épületben van a Komjádi uszodával. Így az edzések színhelyétől alig néhány méterre laktak. Érdemes elolvasni egy 2013-as origo-classic újságcikket, hogy beleszagolhassunk az erőviszonyok és furkálódások igéretes kibontakozásába.

És mit szólnának, ha onnan kezdenénk, hogy kiknek nagy buli a vizes vb? Hogyan lett a 8 milliárdos költségvetésből 50 milliárd? Milyen feltételek között kell készülniük úszóinknak a szervezők által elvárt győzelemre? Miért állt először Katinka a sajtó elé -pedig már a felújítás alatt álló Komi orvosi szobájának kulcsát is megkapta- azzal, hogy a szövetség nem biztosítja a felkészülés feltételeit? lásd origo-new

Az se rossz tipp, ha -in medias res- azzal indítunk, hogy hogyan indult be a mindannyiunk által ismert hungarian specialities lejáratókampány az uszoda királynője ellen. Hogyan tartotta távol magát az eseményektől a hatalom által már meg(f)ingatott Gyárfás, miközben a méltatlan szerepet elvállaló Kiss László zsebkendőzni kényszerült. Nézzék meg a két videót egymásután! Milyen sérelem érte a szakvezetőt? Amikor az interjúk után Katinka felé vette az irányt, biztosan tudta, hogy ott és akkor nem alkalmas az időpont és a hely a disputára. Ugye, senki nem gondolta -ő sem-, hogy Gyárfás elfogadja, Kávé engedélyezi a lemondást? Hogyan fenyegette meg a 12 milliós csalit összetépő Iron Ladyt a MOB főtitkára, bizonyos Szabó Bence!

Miért egyedül Szabó Joe -korábbi olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszónk-szólalt meg erélyes hangon a világelső sportoló mellett? Egerszegi miért erősített rá a zsebkendős storyra? Cseh László BMI-jét elnézve nem friss a fotó. Ettől pityereg egy szövetségi kapitány? Hogyan uralja akkor a medencék birodalmát?

De beszélhetünk az anyagiakról is. Mennyit is ér egy -nem foci- hanem úszóarany? Hogyan kell Kávé jókedvét elcsípni a változtatáshoz? Borsózik a hátam. Persze az is bosszantó lehet, hogy Hosszú nem szorul igazán rájuk.

Végül azt is szóvá teszem, hogy milyen béna a liberális sajtó, amiért ekézi az ellenzéket, hogy nem kussol a történtek után, hanem joggal hallatja hangját, bemutatva a birodalmi állatorvosi ló esetét. Az úszóedzők meg  tiltakoztak -majdnem mint a walesi bárdok- Kiss meglepetésre? marad, Tusup kérjen bocsánatot! Miért is, csak nem mert amerikai? Vagy azért mert Kávé homlokát is elfelhőzték az események?

Gyárfás az édes Katinkát szeretné visszakapni. Én elintéztem neki!

http://kenyszerbagoly.blog.hu/2016/01/11/hosszu_az_ut_katinkaig