Balkáni pénzt kap a magyar melós
Egy német minimálbéres kétszer annyit fog keresni, mint amennyit az a magyar dolgozó kap, aki átlagbérért dolgozik. Luxemburgban közel 600 ezer forintnak felel meg a legkisebb kereset. Ha a nettó béreket nézzük, a kép még lehangolóbb. Csaknem annyit visz haza egy magyar minimálbéres, mint egy montenegrói vagy egy szerb.
Kétszáznegyven-ezer forintnál jár a magyar átlagbér - bruttóban. A magyar dolgozó átlagban így bruttó 1500 forintot keres óránként. (Ebben benne van az alapbér és a nem rendszeres jövedelmek is, mint például a jutalom, prémium.) A német minimálbéres ennek közel dupláját fogja.
Óránként ugyanis 8,5 eurós – 2600 forintos órabért – vezetnek be Németországban. Európa gazdaságilag legerősebb államában eddig csak úgynevezett ágazati bérminimumok voltak érvényben, amelyekről a munkáltatók és a szakszervezetek állapodtak meg. A minimálbér bevezetése 2015-től lép életbe Németországban, ugyanakkor egyes csoportok kimaradnak az intézkedés alól, illetve átmeneti időszakok is lesznek bizonyos ágazatokban.
A magyar munkavállalók java részének álomként hangzik az óránkénti 2600 forintos (bruttó) minimum bér. A magyar minimálbér órára lebontott - 635 forintos - összege ugyanis csak kicsivel több mint 2 eurónak felel meg. Vagyis, amit egy német dolgozó megkeres egy óra alatt, azt egy magyar fél nap alatt.
Munka a Dunaferrnél
A magyar minimálbér mellesleg európai uniós összehasonlításban az alsó traktusban található meg. Igaz, a régiós vetélytársakkal egy társaságba tartozunk.
A grafikonból kirajzolódik pár érdekessség. Először is, a kínai minimálbérek a leggazdagabb tartományokban rohamosan zárkóznak fel a közép-európaiakhoz. Sőt, van hely, ahol egy kínai munkás már többet keres, mint a magyar minimálbéres – erről bővebben itt írtunk. Másodsorban az, hogy a közép-európai államok minimálbérszintjei – a magyarral együtt –, ha közelednek is a nyugati szintekhez, egyelőre úgy fest, hasonló ütemű növekedéssel belátható időn belül nem érik el a nyugat-európai szinteket. Harmadrészt pedig az látható, hogy a válságban lévő délkelet-európai államok úgy reagáltak a krízisre, s igyekeztek növelni versenyképességüket, hogy nem növelték, hanem több esetben csökkentették (például Görögország) is a minimálbér szintjét.
Nem mindegy, hogy milyen árszínvonalnál
Magyar szemmel nézve elképesztően magas lehet például a holland, vagy a luxemburgi minimálbér. Előbbieknél havi 450 ezer forintot keres az, aki a legkevesebbet kapja, míg Luxemburgban kis híján a 600 ezer forintot is eléri a minimálbér. Nem tejfel azért minden, mert mindehhez magas árszínvonal is párosul, azaz a megélhetés is jóval drágább: egy termék, ami idehaza száz forintba kerül, az ott például 120 vagy 150 forintnak megfelelő euróba.
A magasabb minimálbérrel rendelkező európai országokban az árszínvonal az uniós átlag 110-120 százalékán áll. Az alacsonyabb minimálbérszintekkel rendelkező államokban az árszínvonal is lényegesen alacsonyabb természetesen.
Nagy a szórás az EU-ban az árszínvonalat illetően
Amíg azonban hatalmas különbségek vannak a minimálbérekben, az árszínvonalt nézve nincs olyan nagy eltérés. A legalacsonyabb árszinttel Bulgária rendelkezik, ott az árak az uniós árak felét érik el. Magyarországon az árak az uniós átlag 60 százalékát teszik ki.
Az is fontos, hogy mekkora az adóterhelés
Az oké, hogy tudjuk, mennyi a bruttó minimálbér, és mekkora az árszínvonal uniós összehasonlításban, de igazából talán az a legfontosabb, hogy mennyi pénzt is visznek haza a borítékban a munkavállalók a hó végén. Hazánk ebből a szempontból továbbra is csapnivaló helyzetben van - ami csak felnagyítja, hogy mennyivel el vannak maradva a magyar keresetek a fejlett országokban jellemzőtől.
A Mazars adótanácsadó cég friss kutatása szerint az élőmunka terheinek tekintetében Magyarország versenypozíciója továbbra is kedvezőtlen. Tény, hogy a személyi jövedelemadó (szja) jelentős mértékben csökkent a korábbi években, de a bérterhek régiós összehasonlításban továbbra is kiemelkedően magasak. Magyarországon 100 eurónyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül) közel még egyszer annyi, 196 euró teljes költséget jelent a munkáltatónak. Igaz, ez a mutató az elmúlt években javult, de 2 ezer eurós, vagyis 620 ezer forintos havi jövedelem esetében a 15 ország (Görögországtól Bosznia-Hercegovinán át Oroszországig) összehasonlításában továbbra is csak a stabil utolsó helyre elég.
Mindez azt eredményezi, hogy ha bruttó minimálbérek tekintetében nem is, ám nettóban már komoly a lemaradásunk nemcsak a nyugat-európai országoktól, de még a régiótól is: a 222 eurós, vagyis csaknem 66 500 forintos magyar nettó minimálbért a szlovák, cseh, horvát és a lengyel is jelentősen felülmúlja (280, 305, 314, illetve 309 euró havonta). A magyar nettó minimálbérszint az adótanácsadó kutatása szerint egy-két tucat euró híján a montenegrói és a szerbiai szint környékén jár.
Mindenesetre a minimálbér erőltetett ütemű, a gazdasági teljesítménytől elszakadó emelése hiba lenne, erre int az elmúlt bő tíz év. A minimálbér drasztikus megemelése (a kétezres évek elején vagy 2012-ben) munkahelyek tízezreinek elvesztéséhez vezetett, mert a cégek egyszerűen nem tudták kigazdálkodni a megugró bérterheket, ezért elbocsátással reagáltak.
http://hvg.hu/gazdasag/20140719_minimalber_Magyarorszag_vilag
A bérek alakulása Magyarországon, Európa Unióban 2015 évben!
Milyen irányt vesz a bérek alakulása Magyarországon, és az Európa Unióban 2014/2015-ben? Sajnálatos módon az erre a kérdésre adható válasz ma, Magyarországon nagyon sok embert érint. Folyamatosan nő ugyanis azoknak a száma, akik több-kevesebb időt töltenek el külföldön munkavégzés címén. Hazánkban, a 2008-as gazdasági válság kitörésétől kezdődően, folyamatosan nő azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik Európa más országaiban keresnek megélhetési lehetőséget. A növekvő elvándorlás, mint jelenség, egyre nagyobb mértékben jelenik meg a politikában is, ugyanis bárhogyan is tekintjük a dolgot, a kormány munkáját igenis erősen minősíti a kialakult helyzet. Igyekszünk rövid összefoglalónkban választ adni arra, hogy a bérek alakulása Magyarországon, és az Európa Unióban 2014/2015-ben milyen irányt fog venni. Természetesen összefoglalónk nélkülözni fogja a teljességet, de arra elegendő lesz, hogy reálisan lássuk Magyarország, és az Unió más tagországai közötti bérkülönbségeket.
Az mindenki előtt egyértelmű, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő tagállamokban jelentősen magasabbak az átlagbérek, mint hazánkban. Nem véletlenül mennek egyre többen külföldre dolgozni. Természetesen ebben nem csak a magasabb kereseti lehetőséget kell okként meghatároznunk, hanem az itthoni magas munkanélküliséget is. Magyarországon is folyamatos átlagbér növekedést mutat ki a KSH, bár az biztos, hogy az, nem a reális képét mutatja a magyar jövedelmeknek. Itt arra kell gondolnunk első sorban, hogy az folyamatos átlagbér emelkedés elsősorban a kisszámú magas jövedelmű személy bérének rendszeres, és nagymértékű emelkedéséből származik, míg a többség bére vagy csökken, vagy stagnál, vagy jó esetben minimálisan növekszik. Reálisabb képet kapunk egy-egy ország jövedelmeiről, ha megnézzük azok minimálbéreit. Nézzük is meg egy táblázat segítségével, hogy hol is tart Magyarország ebben a tekintetben.
Számolja ki Ön mennyit visz haza 2015 évben bérkalkulátorunk segítségével, majd hasonlítsa össze hogy is áll a többi ország béreihez viszonyítva!
forrás: www.aktualitasok.hu
A táblázat adatai önmagukért beszélnek. A gazdaságilag legfejlettebb országokat nézve, a különbség a magyar minimálbérhez viszonyítva, akár 5-6 szoros is lehet. Nem ennyire rossza a helyzet, ha a havi átlagjövedelmet nézzük. Természetesen mindig figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a havi jövedelem nagysága az unió minden országában nagymértékben függ a szakmától, a foglalkozástól, munkakörtől, beosztástól, stb. Szintén fontos a bérek összehasonlításánál azt is figyelembe venni, hogy az egyes országokban eltérő az adó- és járulékok mértéke, és akkor még a vásárlóértékről még nem is beszéltünk. Egyes fejlettebb gazdaságú országokban ugyanis nagyon magas az átlagbér, de az árak is sokkal magasabbak, mint hazánkban. Láthatjuk tehát, hogy a bérek, illetve az átlagbérek összehasonlításánál nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy reális képet kapjunk annak valódi értékéről.
Nyilvánvaló, hogy egyszerűbb kissé a kép, ha az uniós átlagbéreket, csak egyszerűen a forintban kifejezett értékük alapján hasonlítjuk össze. Abban az esetben ugyanis azt a tiszta különbséget kapjuk, amely az átlagjövedelmek bruttó összegük között van. Arról azonban nem szabad elfeledkeznünk, hogy amennyiben nyugaton szeretnénk dolgozni, akkor arra számítanunk kell, hogy várhatóan nem fogjuk egy adott munkakörben ugyanazt a bért megkapni, mint az a dolgozó, aki az adott ország polgára. Sőt az is nagyon számít, hogy valaki melyik országból ment az adott országba dolgozni. Legkevésbé a román állampolgárságú dolgozókat fizetik meg. Ugyanazért a munkáért egy lengyel, egy cseh, vagy akár egy magyar is magasabb fizetést kap. Sokat számít annak az országnak a bérszínvonala, ahonnan a munkavállaló érkezett.
Lentebb közlünk egy táblázatot, amely betekintést enged az unión belüli átlagjövedelmekbe, de azonnal hozzá kell tennünk azt is, hogy a közölt adatoknál természetesen vannak sokkal magasabb jövedelmek is, és itt nem a vezetők jövedelmére gondolunk. Óriási a különbség az egyes szakmák között is, de annál több dolog is befolyásolja a jövedelmek nagyságát. Így nem ritka sok országban a 4-5 000 eurós fizetés sem. Sőt egyes szakmákban 10.000 euró fölé is mehet, például az orvosok esetében is. 
Várható, hogy az átlagbérek, az unió legtöbb országában tovább fognak emelkedni, ha nem is túl nagymértékben. Reálisan tekintve a jelenlegi gazdasági helyzetet 2014-ben is, és 2015-ben is lesz egy lassú emelkedés, amely várhatóan nem lesz több mint 0,5-2 %.
http://www.aktualitasok.hu/a-berek-alakulasa-magyarorszagon-europa-unioban-2015-evben.html
Ezt se hagyd ki:
http://officina.hu/gazdasag/93-minimalber-2015
Minimálbér-statisztika
- Adatlehívás időpontja: február 2015. A legfrissebb adatokat lásd itt: Az Eurostat további információi, fő táblázatok és adatbázis. A cikk frissítésének tervezett ideje: 2016. január vége / február eleje. A szöveg angol változata frissebb információkat tartalmaz.
Ez a cikk bemutatja, hogy a minimálbér szintjei terén milyen jelentős eltérések figyelhetők meg az Európai Unió (EU) tagállamaiban, és összeveti az így felvázolt összképet a tagjelölt országokban és az Egyesült Államokban fennálló helyzettel.
Az Eurostat által közzétett minimálbér-statisztika a nemzeti minimálbéreket veszi alapul. A nemzeti minimálbér általában minden munkavállalóra, vagy legalábbis az adott ország munkavállalóinak jelentős többségére vonatkozik, és azt – gyakran a szociális partnerekkel folytatott egyeztetést követően – jogszabály állapítja meg, vagy közvetlen módon nemzeti ágazatközi megállapodás írja elő.
A minimálbért rendszerint a havi bruttó jövedelem (azaz a munkavállaló által fizetendő jövedelemadó és társadalombiztosítási járulékok levonása előtti munkabér) formájában határozzák meg; a levonandó tételek országonként eltérőek lehetnek.
Az Eurostat évente két alkalommal (minden év január 1-jei és július 1-jei állapot szerint) teszi közzé a nemzeti minimálbéreket. Ezért az e két időpont között bekövetkező minimálbér-változásokat csak a következő félévre vonatkozó adatközlés tartalmazza.
Tartalomjegyzék
Főbb statisztikai eredmények
A nemzeti minimálbérek közötti eltérések
2015 januárjában az uniós tagállamok által alkalmazott havi minimálbérek összege 184 EUR-tól 1923 EUR-ig terjedt.
2015. januárban a 28 uniós tagállamból 22 alkalmazott nemzeti minimálbért (a kivételek Dánia, Olaszország, Ciprus, Ausztria, Finnország és Svédország – lásd az 1. térképet). A 2015. január 1-jei állapot szerint a havi minimálbérek igen széles skálán mozogtak, a bulgáriai 184 EUR-tól a luxemburgi 1923 EUR-ig. Több uniós tagjelölt ország – nevezetesen Albánia, Montenegró, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Törökország – szintén alkalmazott minimálbért.
Az 1. ábra a 2015. januárban érvényes, euróban kifejezett havi bruttó minimálbéreket mutatja be. A minimálbérek szintje alapján az országok három csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok az országok tartoznak, amelyekben a havi minimálbér szintje nem éri el az 500 EUR-t: az öt tagjelölt országon felül ebbe a kategóriába esik tíz uniós tagállam (Bulgária, Románia, Litvánia, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lettország, Szlovákia, Észtország, Horvátország és Lengyelország) is.
A második csoportba öt uniós tagállam (Portugália, Görögország, Málta, Spanyolország és Szlovénia) tartozik: ezekben az országokban a havi minimálbér közepes szinten, 500 EUR és 1000 EUR között alakul.
Az utolsó csoport hét olyan uniós tagállamból (Egyesült Királyság, Franciaország, Írország, Németország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) áll, ahol a havi minimálbér összege – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – meghaladja az 1000 EUR-t.
Meg kell jegyezni, hogy az euróövezeten kívüli, minimálbért alkalmazó tagállamok (Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és az Egyesült Királyság), valamint Albánia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Törökország esetében a minimálbérek euróban kifejezett értékét és besorolását a devizaárfolyamok is befolyásolják.
A minimálbérek vásárlóerő-egységben kifejezett értéke
A minimálbérek országonkénti szintjei közötti eltérés jóval alacsonyabb, ha figyelembe vesszük az árszintek közötti különbségeket is.
A 2. ábra az árszintkülönbségek figyelembevételével, a háztartások végső fogyasztási kiadásaira vonatkozó vásárlóerő-paritás (a továbbiakban: PPP) alkalmazásával hasonlítja össze a bruttó minimálbéreket. Ahogyan az várható, az árszintek közötti különbségek szerint végrehajtott kiigazítás csökkenti az országok közötti eltéréseket. Az 1. csoportba tartozó, euróban kifejezve viszonylag alacsonyabb minimálbérrel rendelkező országokban jellemzően az árszint is alacsonyabb, ami relatíve növeli a minimálbér vásárlóerő-egységben (a továbbiakban: PPS) kifejezett értékét. Ugyanakkor a 3. csoportba tartozó, euróban kifejezve magasabb minimálbérrel rendelkező országokban az árszint is jellemzően magasabb, ezért esetükben a minimálbér PPS-ben kifejezve rendszerint viszonylag alacsonyabb. Ez az árszintek szerinti kiigazítás részben elsimítja az euróban kifejezett minimálbérszint alapján elkülönülő három országcsoport közötti feltűnő szakadékokat. Míg az uniós tagállamokon belül a minimálbérek közötti eltérés szintje euróban kifejezett értékek esetén 1:10, a PPS alapján csak 1:4. Ez utóbbi számítás szerint az uniós tagállamok által alkalmazott minimálbérek mértéke 380 PPS (Bulgária) és 1561 PPS (Luxemburg) között alakul.
Amennyiben euróösszegek helyett a PPS-ben kifejezett értékeket vesszük figyelembe, nemcsak csökken a legalacsonyabb és a legmagasabb minimálbérszint közötti különbség, de megváltozik az országok sorrendje is. A két érték közötti eltérés Észtország, Magyarország, Montenegró, Litvánia, Portugália és Németország esetében a legszembetűnőbb: ezeknek az országoknak legalább két hellyel változott a rangsorban elfoglalt pozíciója. Tizenhárom ország egy-egy hellyel tolódott el a listán. Mindazonáltal az 1. és 2. ábra szerinti csoportbesorolás a legtöbb állam esetében nem változott. Kivételt ez alól csak a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lettország, Szlovákia, Horvátország, Lengyelország és Törökország jelent, amelyek az 1. csoportból (alacsony minimálbér) átkerültek a 2. csoportba (közepes szintű minimálbér).
A minimálbér havi bruttó átlagbérhez viszonyított szintje
2013-ban a NACE Rev. 2. B–S nemzetgazdasági ágakban, az ipari, az építőipari és a szolgáltatási ágazatban dolgozók esetében (a háztartások munkaadói tevékenységét, valamint a területen kívüli szervezeteket és testületeket nem számítva) a bruttó minimálbér összege a havi bruttó átlagbér közel 30%-a, illetve kevéssel több, mint 50%-a között alakult az uniós tagállamokban (lásd a 3. ábrát).
A minimálbérnek a havi bruttó átlagkereset középértékéhez viszonyított aránya Szlovéniában (51,4%), Görögországban (50,1%, 2011) és Törökországban (50,0%, 2010) volt a legmagasabb. A rangsor aljára került országokban – azaz az Egyesült Államokban, a Cseh Köztársaságban, Spanyolországban és Észtországban – a minimálbér a havi bruttó átlagbérnek csupán 35%-át éri el.
A minimálbérből élők aránya
A minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók aránya az egyes országok között jelentős mértékben eltérhet. A legutóbbi négyéves jövedelemszerkezeti felmérés (a továbbiakban: SES) mikroadatai, valamint az akkor (azaz az utolsó SES esetében 2010 októberében) alkalmazott minimálbérszintek összekapcsolása révén reális becslés generálható (lásd: 4. ábra). Az összevethetőség kedvéért az Eurostat az elemzés hatókörét a 21. életévét betöltött, legalább 10 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásnál teljes munkaidőben dolgozó munkavállalókra szűkítette le, és kizárta a NACE Rev. 2. O. nemzetgazdasági ágához tartozó szegmenseket (közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás). Ezen túlmenően a SES 2010. évi kiadása alapján kiszámított havi jövedelmek nem tartalmazzák a túlóradíjakat és a műszakpótlékokat sem.
A minimálbért alkalmazó uniós tagállamok között a nemzeti minimálbér 105%-ánál kevesebbet kereső munkavállalók aránya 8 uniós tagállamban – Szlovéniában (19,2%), Litvániában (13,7%), Lettországban (11,8%), Luxemburgban (10,2%), Lengyelországban (9,9%), valamint Franciaországban, Írországban és Horvátországban (egyaránt 9,2%) – haladta meg a 9,0%-ot. A minimálbér 105%-ánál kevesebbet kereső munkavállalók aránya Spanyolországban volt a legalacsonyabb (0,2%), a fennmaradó 11 uniós tagállamban pedig 2,0% és 4,7% között alakult.
1. térkép: Minimálbérek, 2015. január 1.
(EUR/hó) – Forrás: Eurostat (earn_mw_cur
