2010 szeptember 14-én éjjel itt összeállt egy csapat.

jókat nevettünk, dühöngtünk, dumáltunk, zenéltünk együtt, miközben páran csak néztük, és tanultuk a háló rejtelmeiből a sosem látott csodákat. Nekem sok örömet hoztatok és rengeteg újdonságot ismertem, tanultam, ismertem meg tőletek. Ma is sokszor hiányoztok... Jó lenne hallani, hogyan növekednek a gyerekek, ki mit csinál, merre van. Addig is fogadjátok ezt a kis megemlékezést, sok szeretettel. (Viszont az nagyon jó, hogy vannak akik a mai napig ha nem is itt élnek a blogon, de hazajárnak. Kedvük, idejük szerint benéznek.) Tehát:

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani