Hogy mibe nem botlottam bele a minap... nyam... :)

 
Mikor megtudtam Zolitól, hogy az ünnepekre jön az apukája is, rögtön tudtam, hogy ezt mindenféleképpen megcsinálom az egyik reggelire nekik. Erről is csak egy kép keringett a facebook-on, mint a töltött zsemle esetében. De most magát a kenyeret is én szerettem volna sütni. Emlékeztem, hogyMax-nál láttam egy egyszerű kovászolt kenyér receptet, gyorsan meg is kerestem. Nála leírt instrukciók alapján elkészítettem a kovászt még csütörtök este, másnap sütöttem a kenyeret és szombat reggelire tálaltam e finomságot. Csak egy kicsit elméreteztem magam kenyér ügyileg, egyszerűen össze sem adtam, hogy miből mennyit raktam bele, a végén meg csak csodálkoztam, hogy egy 1,3 kg-os kenyeret sikerült sütnöm.

A kenyeret kockásra bevagdostam a 2/3-ig, vagyis az alsó egyharmada egyben maradt, ez tartotta az egészet össze.

Az eredeti képen nekem úgy tűnt, hogy csak sajtokkal van telerakva a kenyér, de az ünnepekre való tekintettel (meg amúgy is) minden finomság volt itthon, úgy gondoltam mindenfélével megtömöm a kenyeret.
Főztem tojást, szeleteltem fel szalonnát, sonkát, szalámit, trappista sajtot és lila hagymát. Közben bekapcsoltam a sütőt kb. 180 fokra, hogy előmelegedjen.

A bevagdosás mentén az egyik irányban felszeletelt vajjal raktam ki a sorokat. A másik irányban pedig kerültek a finomságok a sorok közé. 2-3 félét is dugdostam egy helyre. Mikor jól megtömtem az egész kenyeret, rájöttem, hogy abba a jénaiba nemigen rakom vissza amiben a kenyér sült. Úgyhogy előkaptam a kacsasütő jénait és abba próbáltam belegyömöszölni. Természetesen tettem alá sütőpapírt, nehogy megégjen a kenyér alja.

A tetejére, hogy ne legyen olyan száraz reszeltem még egy kis vajat, majd sajtot és frissen vágott petrezselyemmel megszórtam.

A jénai tetejét ráraktam és sütöttem kb. 20-25 percet (szerintem ha kisebb a kenyér elég akkor 15-20 perc is), majd a tető nélkül még 15 percet, hogy a sajt piruljon egy kicsit. Szép nagy adag lett belőle, teljesen elkápráztattam a fiúkat vele.

Mivel elég sok lett ezért Erzsike néniéknek is adtunk át belőle, szerencsére akkor még ők sem reggeliztek. Egyöntetűen mindenkinek nagyon ízlett. Én azt gondoltam, hogy sok fog megmaradni, de végül csak egy csücsök maradt amit másnap reggelinél szétosztottunk magunk között :)

faluvegikurtaporta