2 kisebb stadion árát is megspórolja az állam a közmunkásokon

Több mint 2,2 milliárd forintot takarít meg az állam egy év alatt a költségvetésben azzal, hogy egyes dolgozóktól megválnak az állami cégek és szervezetek, majd közmunkásként visszafoglalkoztatják őket.

Pár héttel ezelőtt derül ki, hogy az elmúlt közel egy év során összesen 2303 személyt volt érintett a közmunkásként történő visszafoglalkoztatásban - közölte az LMP egy, a Belügyminisztériumtól kapott kimutatásra hivatkozva. A legtöbb személy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és a fővárosban volt érintett, míg az ágazati lebontást nézve a többihez képest alacsonyabb átlagbért biztosító területeken éltek legtöbb esetben a visszafoglalkoztatással, vagyis az érdekképviseletek és az oktatás területén - derül ki a részletes adatokból, melyeket az LMP-től kaptunk meg.

szerk.: először szerettük volna hivatalos forrásból, a Belügyminisztériumtól elkérni az adatokat, ám a sajtóosztály a türelmünket kérve egy esetleges későbbi válaszadás érdekében, elutasította a kérésünket. Ezért fordultunk az LMP-hez, akik elküldték számunkra az adatokat.

Becslésünk szerint azzal, hogy ezt a 2303 személyt közmunkásként alkalmazták elbocsátásukat követő 3 hónapon belül, az őket foglalkoztató állami szervek és cégek egyetlen hónap alatt 388,4 millió forintot takarítottak meg. A közfoglalkoztatotti bér ugyanis nemcsak az átlagnál, de a minimálbérnél is kevesebb. Kalkulációnk során a meghatározott közmunkás bérrel, a 79 910 forintos bruttóval számoltunk. Az alacsonyabb fizettség már önmagában is megtakarítást jelentene, de ehhez még hozzájön az is, hogy a munkaadónak a hagyományos alkalmazottal ellentétben csak 13,5 százalékos szociális hozzájárulási adót kell fizetni a törvényben meghatározott 27 százalék helyett.

A piaci viszonyok között alkalmazottak esetében tehát a bruttó bértömeg 465,4 millió forint volt, ám miután az érintett személyeket közmunkásként foglalkoztatták vissza, ez már csak 283,1 millió forintot jelentett. A munkaadónak a piaci viszonyok mentén foglalkoztatottak után 598,1 millió forintot kellett fizetnie járulékként, a közmunkássá történő "átsorolás" után pedig már "csak" 209,6 milliót egy hónapban. A kettő különbsége adja a megtakarítást, ami havi szinten 388,4 millió forint. Mivel azonban a kormány a hosszabb idejű - éves időtartamú - közfoglalkoztatást helyezi előtérbe,

ha a kirúgás után még egy teljes évig is foglalkoztatják közmunkásként az érintetteket, akkor számításaink szerint 4,6 milliárd forintot is megspórolhatnak a trükköző szervezetek és (állami) cégek.

Mivel döntő részben a közszférában működő cégek foglalkoztatnak közmunkásokat, a visszafoglalkoztatás révén a költségvetésnek is keletkezik némi megtakarítása a nettó béreken keresztül. A 2303 emberre vetítve ez azt jelenti, hogy az átlagbérezés esetén felmerülő 309,5 millió forint helyett havi 119,4 millió forintot kell kifizetnie nettó bérként a költségvetésnek. A munkaadói járulékokkal és adókkal itt azért nem is érdemes számolni, mert az lényegében csak "az egyik zsebből a másikba teszem" jelenségként értelmezhető a költségvetésben.

A megtakarítás tehát havi 190,1 millió forintra jön ki számításaink szerint, ami egy évre vetítve 2,2 milliárdot jelent, ebből két - egy-egy milliárdosra taksált - kisvárdai stadion is kijönne.

Kevesebb mint 2 év alatt pedig egy felcsúti stadion árát is megspórolja így az állam a közmunkásként történő visszafoglalkoztatáson keresztül. Megjegyeznénk ugyanakkor, hogy az összehasonlítással nem áll szándékunkban bármiféle összefüggést sugallni a visszafoglalkoztatás jelensége és a stadionépítések között.

Székely Sarolta
mfor.hu  http://mfor.hu/cikkek/makro/2_kisvardai_stadion_arat_sporolja_meg_az_allam_a_kozmunkasokon.html

Ráadásul még a TAO-val lebuktak ami ugye nem közpénz a stadion építésnél. Figyelj csak:

Vidnyánszky: a tao a szakma rákos daganata

A Nemzeti Színház igazgatója szerint a tao egy közvetett állami támogatás. Ezzel ellentmond Orbán Viktornak.

Emlékezetes interjúkat adott a miniszterelnök a felcsúti háza mellett felépült Pancho Aréna finanszírozásáról. A Hír24 riporterét arról oktatta ki, hogy a stadion nem közpénzből épült, a beruházás 3,8 milliárdos összköltségének 70 százaléka a tao-program keretében a társasági adójuk egy részét felajánló, nyereséges magáncégektől érkezett, a maradék 30 százalék pedig magánadományokból.

Sokan ezt vitatták, mondván a társaságok ugyan maguk döntenek, hogy az adójuk egy részét hova ajánlják fel, de az biztos, hogy a felajánlott pénzük az állami büdzséből hiányzik. Azaz az állam lemondott a közpénzről – ez esetben – a stadion kedvéért, így az egy közvetett állami támogatás.

A Magyar Idők című kormányközeli lapnak nyilatkozó Vidnyánszky épp azok érveit erősíti, akik Orbán Viktor ellenében állami pénzről beszéltek. (A rendszer legnagyobb kedvezményezettje azóta is a felcsúti akadémia, tavaly 2,2 milliárd forint tao-pénz vándorolt Felcsútra.)

A támogatási rendszer másik szegmense ugyanis a színház, ahol a jegybevételektől függően kapnak a társulatok plusz tao-pénzeket.

A színházigazgató szerint ez igazi katasztrófa a magyar színházi életben. „Lehet, hogy az állami támogatások csökkentek, de az alternatív színházak tao-bevétele megötszöröződött – és mi ez, ha nem közvetett támogatás, hisz az állam lemond a javukra az adója egy részéről” – jelenti ki Vidnyánszky.

Hozzáteszi, hogy ma egy társulat bevételének nyolcvan százaléka is jöhet a taóból, ehhez igazolni kell a jegyeladásokat, ezért folyik is a hatalmas tao-biznisz. Szerinte trükközések, igazi bűnszövetkezetek alakultak a hamis jegybevételek igazolására.

Tavaly 17 milliárd volt a magyar színházi élet tao-bevétele, igaz, Vidnyánszky szerint nem azokhoz jutott, akik meg is érdemelnék, és rászorulnak, hanem azokhoz, akik ügyesek.

„A tao a szakma rákos daganata, de amikor ezt elmondom, leveszik a fejemet, senki nem mer hozzányúlni, mert enélkül bedőlne a magyar színházi élet” – magyarázza, gyorsan hozzátéve, a Nemzeti Színház nem él ezzel a módszerrel. Igaz, elismeri, erre azt lehet mondani, a Nemzeti megteheti, mert kiemelt az állami támogatása van. „Pedig ez úgy igaz, hogy még mindig alacsonyabb – egy nagy nemzetközi fesztivál költségvetésével együtt –, mint az Alföldi-éra első éveiben.”

 http://hvg.hu/kultura/20150907_Vidnyanszky_a_tao_a_szakma_rakos_daganata