Szerző: Diószegi-Horváth Nóra
Urak, ideje felkötni a nadrágot: a férfiak dominanciája ugyanis lassan véget ér, és beköszönt a nők kora. Legalábbis egyes kutatások határozottan ezt állítják.
Egyelőre csak a jelei látszanak a hatalomátvételnek: még mindig a férfiak köréből kerül ki a világon a miniszterelnökök és elnökök 90 százaléka, és ugyanez igaz akkor is (kisebb-nagyobb eltérésekkel), ha menedzserekről, vezérigazgatókról, sportolókról vagy éppen zenészekről van szó.
De azért nézzünk néhány kellemetlenebb tényt is, ha már az elsőségről van szó:
• több férfi ül börtönben,
• több férfi lesz gyilkosság áldozata,
• öngyilkosok is nagyobb számban lesznek férfiak,
• kevesebb férfi végzi el az egyetemet, mint nő,
• és nagyobb arányban kerülnek ki körükből az alapvető matematikai és szövegértési problémákkal küszködők.
Ez utóbbi két megállapításnak még fontos szerepe lesz abban, hogy miért is kezdik elveszíteni dominanciájukat a társadalomban a férfiak. A technológia fejlődésével és a munkaerőpiac folyamatos változásával ugyanis ők azok, akik kevésbé tudnak megbirkózni.
Azok a csodálatos férfiak…
Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy míg a nők képesek voltak a váltásra és arra, hogy a megváltozott körülményeknek is megfeleljenek, addig az urak az olyan bővülő szektorokban, mint például az oktatás vagy az egészségügy, nem fejlődtek túl gyorsan – bár tegyük hozzá, ezeknek az intézményeknek az élén döntő többségében még mindig férfiak állnak.
Az Economist hetilap összeállításában felhívta a figyelmet arra a tendenciára, miszerint azok a férfiak, akik csak egyfajta szakmához értenek (mondjuk, a betanított gyári munkások), ha egyszer elveszítik a munkájukat, sokkal nehezebben találnak, sőt lényegében nem is keresnek másfajta állást, mint amiben korábban dolgoztak. Csakhogy – és itt szól közbe a technika ördöge – napjainkban az ilyen típusú munkák nagy részét már nem az ember, hanem gépek végzik, arra viszont, hogy új szakmát tanuljanak, a férfiak nehezebben vehetők rá. Talán ezért lehetséges, hogy ma a munkaképes férfiak közül minden ötödik munkanélküli, legalábbis Amerikában. És míg a társadalom egésze egyértelműen profitál a gyors és látványos technológiai fejlődésből, addig azok a munkavállalók, akik nem képesek lépést tartani a trendekkel, sokkal rosszabb helyzetbe kerülhetnek a jövőben.
Mindez azonban egy sor társadalmi problémát is generál. A munkájukat elvesztő, s így magukba forduló férfiak ugyanis gyakran a családjukat is elveszítik vagy egyáltalán nem is alapítanak családot. Azt ugyanis nehezen viseli a férfi (hiszen évszázadok óta azt hallja: neki kell megteremtenie a biztonságos otthon összes alapfeltételét), hogy nem ő a családfenntartó, és mások segítségére van utalva.
Ebből az ördögi körből nehéz kitörni, ugyanis a szorongó férfi nem ritkán italba fojtja a bánatát, agresszív lesz, a hozzá közel állókon vezeti le a feszültségét. Ezzel pedig épp azokat marja el maga mellől, akikre a legnagyobb szüksége lenne az újrakezdéshez. De még ha nem is veszti el a munkáját, a férfi akkor is rosszabb helyzetben van napjainkban, mint néhány évtizede. Nem elég, hogy a munkalehetőségek egyre szűkülnek, de a kereseti lehetőségeik is romlanak. Jelenleg a középfokú végzettséggel rendelkező férfiak reálértéken 21 százalékkal kevesebbet keresnek, mint 1979-ben, míg a nők fizetése csak 3 százalékkal ér kevesebbet, mint akkoriban. Persze a fizetések között még mindig van némi különbség – természetesen a férfiak javára. Ezt sem könnyű feldolgoznia lelkileg mindazoknak, akik egy lassan letűnő, macsó kultúrában szocializálódtak. Talán nem véletlen, hogy a munkanélküli férfiak feleannyi háztartási munkát végeznek, mint a szintén otthoni tétlenségre kárhoztatott nők. Ami megint csak tovább növeli a feszültségeket…
Pedig tényleg nem ártana felkötni azt a bizonyos nadrágot, ugyanis a nők jellemzően sokkal inkább választanak stabil hátterű, biztos jövedelmű partnert maguknak. A probléma viszont öröklődik.
Napjainkban egyre kevesebben hisznek a hagyományos, kétszülős családmodellben, ez jelenleg inkább az elit, az értelmiség számára követendő példa. A munkáscsaládokban azonban 1980 óta megháromszorozódott a házasságon kívül született gyermekek száma az Egyesült Államokban. Márpedig a kutatások azt bizonyítják, hogy az ilyen családokba születő gyermekek kilátásai rosszabbak, hamarabb esnek ki az oktatásból, és tulajdonképpen újraélik szüleik problémáit. Az OECD nemzetközi gazdasági szervezet szerint az elkövetkező években tovább nő majd az egy szülő mellett felnövő gyermekek aránya, amit az apa nélkül felnövő fiúgyermekek jobban megsínylenek majd, mint a lányok, akik édesanyjukat tartják követendő példának.
Akkor beszéljünk a nőkről
Miben jobbak tehát meghatározóan a nők a férfiaknál? Nem félnek tanulni és új irányba fordulni, ha váltásról van szó. Így míg a középkorú férfiak egy része jelenleg (és vélhetően a jövőben is) a munkanélküliség rémével hadakozik, addig az 50 év feletti nők éppen kivirulnak, méghozzá szó szerint. „Szürke erő” címmel közölt cikket a CNBC portál, amelyben rámutattak: a nyugdíjkorhatár felé tartó asszonyok karrierjét felesleges lezártnak tekinteni. Példaként Angela Merkel német kancellárt, az amerikai elnökségért induló Hillary Clintont és Janet Yellent, az amerikai jegybank első női elnökét hozták fel. Igaz, ők hárman kissé magasra teszik a mércét, de jól látható a tendencia, miszerint a magukat folyamatosan képző és állandóan megújulni képes nők nagyjából ebben a korban képesek végleg kiütni férfi vetélytársaikat a nyeregből.
A nyugati társadalmak jelentős része még ma is arra van berendezkedve, hogy 55 éves koruk körül a nők már a családi életre fókuszálnak, és elkezdenek gyakorolni a „nagyis évekre”. Csakhogy egyre nagyobb az igény arra is, hogy eltolják még néhány évvel ezeket a nyugalmas éveket, és aktívan vállaljanak részt a munkából. Ez ugyanis több társadalmi és gazdasági problémára is megoldást hozhat.
Az USA-ban az elmúlt három évtizedben az 55 év felettiek a gazdasági élet fontos alappilléreivé váltak, nem csak azért, mert kitolt nyugdíjazással tovább fizették az adót, de azért is, mert a hosszabb munkavállalással nem csökkent a vásárlói aktivitásuk sem. 1975-ben még az ilyen korú vagy idősebb nők 23 százaléka dolgozott, 2010-ben viszont ez a szám már 35 százalék fölöttire emelkedett. Emellett a 2008-as válság óta folyamatosan nő a 65 és 74 év közti nők foglalkoztatottsága is (akár részmunkaidőben), ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy lassan, de biztosan talpra állt a gazdaság. Nem volt ez mindig így. Régebben az idősebb nők rontották a gazdasági és termékenységi mutatókat, mivel alacsonyabban képzettek voltak, mostanra viszont fordult a kocka: egyre többen szereznek minimum közép- vagy éppen felsőfokú végzettséget, így viszont versenyképesek maradnak még középkorúként is a munkaerőpiacon.
Hogy miért? Érdemes egy kicsit visszaemlékezni Agatha Christie egyik legismertebb hősnőjére. Miss Marple, az idős, de éles szemű néni bármilyen bűnügyet képes volt megoldani pusztán azért, mert élete alkonyán már kiválóan ismerte az emberi természetet. Leginkább ennek tulajdonítják a nők jelenkori és jövőbeli tündöklésének legfőbb okát is: empatikusabbak, jobb stratégiai képességekkel bírnak, képesek minden problémát különböző perspektívákból megvizsgálni és elemezni, emellett jobbak a kommunikációs készségeik. Mindez a megszerzett tapasztalatokkal és a tanulásra való hajlammal kombinálva igencsak ütőképes fegyver a férfiak trónról való ledöntéséhez.
Azért nincs minden veszve
Egyelőre azért nem kell lemondani a férfiakról, egy kis változtatással ugyanis ismét visszanyerhetik társadalmi pozíciójukat.
Elsősorban kulturális hozzáállásukon kellene változtatni, illetve meg kellene tanulniuk tanulni. Kulcskérdés lesz a jövőben, hogy a férfiak jobban bele tudnak-e szokni a családi élet új kihívásaiba, képesek lesznek-e nagyobb részt vállalni a gyereknevelésben (teret hagyva így feleségüknek) és a házi munkában, illetve a manuális, kétkezi munkák közül hajlandóak-e a hagyományosan nőiesnek tartott ágazatokban (fodrász, ápoló) elhelyezkedni úgy, hogy közben ne veszítsék el férfiasságukba vetett hitüket. De még ennél is fontosabb lenne az oktatási reformok bevezetése, amelyeket néhány ország – köztük épp a macsó Amerika – már egy ideje szorgalmaz. Jelenleg ugyanis a világ nagy részén a fiúkat az iskolákban a kétkezi munka felé igyekeznek terelni. Fiatalon azonban nemcsak a fizikai fejlődésre, hanem a szociális és kommunikációs készségeik fejlesztésére is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, hogy gyorsabban és érzékenyebben tudjanak reagálni az őket körülvevő világra. Egy újfajta képzési rendszerben nemcsak egy-egy szakma elsajátítására lehetne helyezni a hangsúlyt, hanem „tréningezni” a fiatalokat az élethosszig tartó tanulásra. És ami a legfontosabb lenne: sokkal több pozitív férfimintára lenne szükség a fiúk körül: nem csak otthon, de az iskolában is, és nem csak a gimnáziumban, de már az általános iskolában. Mindez azonban egyelőre nehezen valósulhatna meg, hiszen a fiúk még mindig azt gondolják: az iskolában csak tanítónénik dolgozhatnak…
Nálunk mi a helyzet?
Magyarországnak bőven van restanciája, már ami a nők elismerését illeti. A hazai vállalatvezetők 97 százaléka férfi, a munkavállalók többsége azonban még így sem gondolja, hogy a munkahelyén több női vezetőre lenne szükség. Sőt, még a nők háromnegyede sem akar egy másik nő irányítása alatt dolgozni a Randstad 2013 tavaszi felmérése szerint. Politikus asszonyaink száma is elenyésző az európai vagy éppen a világszintű átlaghoz képest: az utolsó 8 olyan ország között vagyunk, amelynek kormányában nincs női miniszter. A világ országaiban 22 százalék, Európában pedig 23 százalék feletti a nők aránya a parlamentekben. Ezzel szemben Magyarországon éppcsak meghaladja számuk a tíz százalékot.
Ha más ágazatokat nézünk: a mezőgazdaságban minden negyedik dolgozó nő, a kereskedelemben szinte fele-fele arányban képviselteti magát a két nem, csakúgy, mint a közigazgatásban, jellemzően női szakma viszont az oktatási és a szociális ellátások területén akad bőséggel, mindkét ágazatban 70 százalék feletti a nők aránya. És még egy érdekes adat, az egészségügyből: Magyarországon három orvosi szakterület van, amelyeket (kilencven százalék fölötti arányukkal) a férfiak monopolizálnak: az urológia, a sebészet és a nőgyógyászat.
Érdemes egyébként megnézni, hogy kik számítanak nálunk a legfontosabb nőknek. A Forbes minden évben közzéteszi listáit: idén a világ legbefolyásosabb asszonya Angela Merkel lett, őt pedig olyan nevek követik, mint például Hillary Clinton, Bill Gates felesége, Melinda Gates, Janet Yellen, az amerikai jegybank elnöke, míg a sorban az ötödik Mary Barra, a General Motors elnök-vezérigazgatója lett. A magyarországi lista első helyén Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó végzett. A második Szemerkényi Réka amerikai nagykövet lett, őt követi Karas Mónika NMHH-elnök, majd Vida Ildikó NAV-elnök következik, az ötödik pedig Geréb Ágnes nőgyógyász. Igaz, ők mind a közéleti kategóriában szerepeltek, míg az üzleti élet, a média és a kultúra külön listát kapott.
JÓ TUDNI
Bármennyire is sok az előny, a női főnököknek (legalábbis a beosztottjaik szerint) bőven van árnyoldaluk is. Agresszívabbak ugyanis férfi társaiknál, szeszélyesebbek és néha következetlenebbek. A szakirodalom ezt „kettős csapdának” nevezi: a nők, fontos pozícióba kerülve, feltétlenül meg akarnak felelni az elvárásoknak, ehhez azonban úgy vélik, le kell vetkőzniük nőies (s így elnyomható) énjüket. Férfias megnyilvánulásaikat azonban eltúlozzák, ezért érezhetik a velük dolgozók azt, hogy arrogánsak, törtetőek, mint az „igazi boszorkányok”.
2012-ben 49 600 fővel több regisztrált munkanélküli férfit tartották nyilván Magyarországon, mint amennyi nőt.
Magyarországon az egyedülálló férfiak aránya 14 százalék, a nőké 8 százalék az 50 év alattiak körében.
1998-ban alkalmazta a Malév az első női pilótáját. Czigány Ildikó korábban sportrepülő volt, első útját Köln és Budapest között tette meg.
Az egy dolog, hogy a nők átlagéletkora világszerte, s így Magyarországon is magasabb, mint a férfiaké.
De van néhány más egészségügyi tényező is, amiben nemenként jelentősen különbözünk.
• Magyarországon a várható élettartam nők esetében 78,7, férfiaknál 71,6 év.
• A nők 42,2 százaléka rosszindulatú daganatok, 28 százaléka szív- és érrendszeri betegségek,
a férfiak 31,9 százaléka a keringési rendszer betegségei, 31 százaléka rosszindulatú daganatok
miatt halálozik el.
• Magas vérnyomás a férfiak 55–64 éves korcsoportjának 35–50, a nők 42–62 százalékára, az
ennél idősebb férfiak 50–80, a nők 60–90 százalékára jellemző.
• A 18–34 éves korcsoportú férfiak 43, a nők 33 százaléka dohányzik.
• 2003-ban a 65 éven aluli férfiak 10,4, a nők 16,4 százalékának pszichés problémái voltak, a
férfiak 9,6, a nők 21,8 százaléka depressziótól, szorongástól szenvedett.
42%
Egy amerikai felmérés szerint ennyien gondolják azt, hogy általánosságban
egy munka elvégzésére a férfiak és a nők egyaránt képesek. Egyedül a szülésznő
pozíciója volt az, amelyben a megkérdezettek 44 százaléka állította,
hogy a nők alkalmasabbak a feladatra, míg a tűzoltó 37, a fociedző 33 és a
katonatiszt 25 százalékuk szerint kifejezetten férfias szakma. A válaszadók 11
százaléka vélte úgy, hogy az elnöki pozícióra egy férfi alkalmasabb, és csupán
1 százalék gondolta, hogy egy nő jobban megállná a helyét az USA élén.
Nem a ruha teszi
A divat mindig is érzékenyen reagált a társadalmi változásokra. Most sincs ez másként: a férfiak
esetében jól megfigyelhető, hogyan próbálják meg követni a helyzetet. Két irányzat hódít az urak
körében. A favágó-szexualitás jegyében egyre többen növesztenek torzonborz szakállat és muszklikat,
testüket pedig kockás ingekbe burkolják, hogy minél férfiasabban nézzenek ki (más kérdés,
hogy egy ilyen kinézethez meglehetősen sok időt kell a tükör előtt tölteni). Míg a másik irányzat
már nem is titkolja, hogy elnőiesedő férfiak követik: lágy hullámokba simított hajak, színes, mintás
ruhák, szőrtelen test jellemzi a főként fiatalok körében hódító stílust.
Egyenlőség a szexben is
Ha a férfiak szedhetnek Viagrát, akkor a nőknek is jár a vágyfokozás. Régóta foglalkoztatja ez a
kérdés a kutatókat és az egyszeri embereket is, ám csak nemrég sikerült végre a kis kék tabletta
női változatát engedélyeztetni. Még messze van a boldog beteljesülés, a szer ugyanis továbbra
sem tökéletes, mielőtt forgalomba kerül, még rengeteg ellenőrzésen kell átesnie, és vannak
mellékhatásai is, amelyekkel számolni kell. Mivel nem vérbőséget okoz az érintett területen,
hanem az agyban kelt vágyakozást, cserébe ájulást, szédülést, hányingert okozhat (de legalább
már eltávolodtunk attól a néhány évszázada még bevett gyakorlattól, hogy a hisztérikus nőknek
lovagolniuk kellett…). Ráadásul, ellentétben a Viagrával, nem is csak a „nagy alkalom” előtt
kell bevenni, hanem folyamatosan szedni kell, és az eredményei sem túl lenyűgözőek: az eddigi
kísérletekben részt vevő nők a gyógyszer szedése előtt havi 2-3 szexuálisan kielégítő élményt szereztek,
a flibanserin nevű szer ezt havi egy alkalommal emelte. De legalább lesz, és hogy könnyen
megkülönböztethető legyen a férfiaknak szánt változattól, nem kék, hanem rózsaszín tablettaként
lehet majd bevenni.
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/a_valsag_oka_a_ferfi
reagálás...
Így kerültek válságba a hagyományos férfi értékek
Az Economistban nemrég egy hosszú esszé jelent meg arról, hogy mennyi, jelenleg teljesíthetetlennek látszó kihívással szembesülnek ma a hagyományos értékrendet valló férfiak, különösen a képzetlenebbek. Munkaerőpiac, család, kapcsolat, társadalmi helyzet. Miért kerülnek ki közülük legnagyobb arányban a mindenkire dühös radikálisok?
Az oktatási rendszerben kezdődik a gond
Az Economist alapfeltevése, miszerint a képzetlen férfiak számára nehézséget okoz alkalmazkodni a gazdasági és technológiai és munkaerőpiaci változásokhoz, vagy a női emancipációhoz, nehezen vitatható. Az is tény, hogy pont ők azok, akik a nemek közötti egyenlőtlenség férfiközpontúságából szinte alig húznak hasznot, és a női emancipáció kárvallotjainak érzik magukat.
Igaz, hogy az üzleti és politikai döntéshozók, vallási vezetők túlnyomó többsége férfi, de – bár kevésbé vannak szem előtt – a leghátrányosabb helyzetűek között is igen nagy többségben vannak a férfak.
Tény, és korábban már mi is hosszabban foglalkoztunk azzal, hogy az alap- és a középfokú oktatás, és bizonyos tekintetben a felsőoktatás is sok szempontból kifejezetten a lányokra szabott. Igaz, hogy a felsőoktatás csúcsain bőven többségben vannak a férfiak, de az iskoláikat nem befejezők, a végzettség nélkül az oktatást elhagyók többsége is fiú. Magyarországon évente 100 lemorzsolódó fiúra 88 lány jut és 27 százalékkal több nő szerez diplomát, mint férfi.
Az oktatásból idejekorán kihullott fiúk jövője nagyon bizonytalan: szociológusok szerint nekik a legkevesebb az esélyük a tartós párkapcsolatra és házasságra, őket fenyegeti leginkább a tartós munkanélküliség, a hajléktalanság, a szenvedélybetegségek és mindezek miatt várható élettartamuk is jóval alacsonyabb.
Két erős kéz már nem elég
A legiskolázatlanabb férfiak helyzete bizonyos szempontból – méghozzá nem kis részben a feléjük irányuló társadalmi elvárások miatt – jóval nehezebb, mint a hasonlóan képzett nőké. A férfiak többségben vannak az olyan veszélyes foglalkozásokban, mint a tetőfedő, a bányász, vagy épp az otthonról hosszú távollétet követelő szakmákban, mint a kamionsofőröké. Gyakran piszkos, veszélyes és kellemetlen munkát végeznek, és keveset keresnek.
A nem felsőfokú képzettségű nők tipikus pályái például a kozmetikusé, fodrászé és az az üzletek kiszolgáló személyzetéé. Ezzel párhuzamosan viszont a szolgáltató és a humán szektor rengeteg diplomás nőt foglalkoztat. A magasabban képzettek közül az egészségügyi dolgozók, a gyermek- és idősgondozással professzionálisan foglalkozók, a pedagógusok túlnyomórészt nők, és a hivatalok, irodák alsóbb pozícióiban is jellemzően nőket találunk. Ezek a pályák egy-két kivétellel egyáltalán nem elérhetetlenek a (képzettebb) férfiak számára, ám mégis kevesen választják őket.
Ami még nagyobb probléma, hogy napjaink oktatáspolitikája sem a felsőfokú képzettség felé tereli a fiatalokat. Az összeszerelő-csarnokok országában azonban soha nem lesz nagy a jólét. A gazdasági növekedéshez magas hozzáadott értékű munkahelyek százezreire lenne szükség.
A technológia és a kereskedelem fejlődésével a fizikai munkások helyét átveszi az automatizálás. Sok szó esik róla manapság, hogy vannak, akik a robotizálás miatt a jövőt még borúsabbnak látják, és félnek, hogy a robotok hamarosan elveszik a legképzetlenebbek elől a munkát.
Mindkét nem kényszerpályán van
A képzettebb nők bár még mindig sok szempontból hátrányban vannak, egyre nagyobb gazdasági önállóságra tesznek szert. Ez jó. Nem, a legtöbben nem azért dolgoznak, mert nincs férjük, aki eltartaná őket és nem, ez egyáltalán nem probléma, sőt. A nők egyre magasabb képzettsége és fizetett munkája teremti meg a nyugati országok jólétét.
A baj az, hogy mindezt sokan nem tudják elfogadni és a régi szerepmodellekhez ragaszkodnak körmükszakadtáig. Ráadásul pont azok a férfiak vallják ezt a legnagyobb arányban, akik – a már emlegetett alacsony képzettség és ebből következő alacsony jövedelem miatt – nem engedhetik meg maguknak, hogy “ahogy azt illik” mindent egyedül ők fizessenek már a randikon is. Ők azok, akik az értékrendjük ellenére már alig házasodnak, akiket a társadalom többségére jellemző szexizmus a válás esetén is sújt, és ők azok, akiknek a legkevesebb esélyük van egy keresetből eltartani a családjukat.
Sok nő is a hagyományos értékrendet preferálja, és ha tehetné, akár egész életében ellenne anélkül, hogy házon kívüli, fizetett munkát végezzen. Ha szabad elhatározásukból maradnak otthon, vagy végeznek minimális fizetett munkát, nincs is ezzel semmi gond. Viszont ne legyünk vakok, ehhez a családmodellhez egy jól kereső, jellemzően diplomás férj szükségeltetik. Márpedig jól kereső, diplomás férfiból nincs annyi, mint amekkora igény lenne rájuk.
Ekkora anyagi függetlenség és önállóság az emberek többségének legfeljebb a következő lottósorsolásig élő álma, és ezzel szemben a kétkeresős, hónapról hónapra való gürcölés a valóság. Hiába vallják még ma sokan, hogy az iskoláskornál fiatalabb gyerekeknek nem jó, ha az anyjuk fizetett munkát is végez, nagyon kevés család képes megélni egyetlen, vagy másfél fizetésből.
Ez pedig meglehetősen nagyfokú elégedetlenséget okoz.
Frusztrált a nő, mert nem érzi magát helyén, és frusztrált a férfi, mert nem tud megfelelni a saját értékrendje diktálta elvárásoknak.
Az egyenlőséggel mindenki jobban járna
A legtöbb magyar családban éppen az uralkodó tradicionális értékrend miatt van az, hogy az apa szinte alig van jelen, a hétköznapokban nem igazán vesz részt a család életében, az anya viszont nem tud a képességeinek és a képzettségének megfelelő munkát vállalni, és a fizetése eleve jóval kevesebb. Hiszen hiába képzett, tipikusan alulfizetett munkát végez, és ő maga, de a főnökei is nyilvánvaló tényként kezelik, hogy a család az ő dolga és gondja.
A családok többségének ráadásul ma még jobban megéri, ha a férfi a párjáénál jobb óradíjért fizetett munkát végez ahelyett, hogy az otthoni, fizetetlen munkákban is részt vállalna, és él a hit, hogy egy férfinak egy fizetésből is képesnek kell lenni eltartani a családját akár évekig is.
Ez senkinek sem jó. Pláne azoknak, akik erre, mondjuk a bevezetőben emlegetett képzetlenségük miatt képtelenek.
Így gyűrűzik be az oktatásban kezdődő, munkahelyeken megmutatkozó probléma a magánéletekbe. A nemek közötti egyenlőtlenség, a hagyományos szerepek válsága a párkapcsolatokban is jól látható és súlyos problémákat okoz.
Nem véletlen, hogy a radikális, populista pártok a legtanulatlanabb, a nemi szerepekről is szélsőségesen konzervatív elképzeléseket valló férfiak körében a legnépszerűbbek, és az sem véletlen, hogy sok úgynevezett férfijogi aktivista azon szorong, hogy a mai, tanult, jól kereső nők nincsenek eléggé rászorulva a férfiakra, így sok férfi nem nagyon talál magának párt, akivel kiszolgátatathatná magát.
A csúcsokon tapasztalható férfitúlsúly, a nemi sztereotípiák és a nemek közötti egyenlőtlenségek a társadalom egészének – igen, a férfiaknak – is káros.
Sokat segítene rajtuk, ha nem várnánk el, hogy bárki is egyetlen fizetésből tartsa el egy egész családját, és hogy a nők csak a családjukkal törődjenek. Ilyen egyszerű (lenne) ez.
FOTO: FORTEPAN / Négyesi Pál
http://feminfo.444.hu/2015/06/20/igy-kerultek-valsagba-a-hagyomanyos-ferfi-ertekek/
