Figyeljen oda jól, mit vesz fel reggel, a teljesítménye múlhat rajta

 Szép dolog azt mondani, hogy a külsőségek nem számítanak. Még szebb dolog ezt valóban el is hinni, de sajnos ez épp olyan, mint a korlátlan szeretet: jól hangzik, de ösztönösen nem megy. A külsőségek, pontosabban a külső megjelenés fontos, nemcsak mások megítélésében, de abban is, hogyan látjuk önmagunkat, hogyan gondolkodunk magunkról, a világról. Az öltözködés pszichológiája következik. 

Mutasd a ruhád, megmondom, ki vagy!

Ahogy genetikailag alkalmatlanok vagyunk a határtalan szeretetre, úgy alkalmatlanok vagyunk arra is, hogy a másik öltözékéből származó információt hanyagoljuk az első benyomás kialakításakor. Amikor ugyanis valakivel találkozunk, pillanatok alatt képet alkotunk róla, külső, megfigyelhető jelekből következtetünk belső tulajdonságaira, arra, milyen ember is lehet ő valójában. A nem, a kor és a rassz mellett az öltözködés az egyik legalapvetőbb dolog, ami benyomásainkat alakítja

Ben Fletcher brit pszichológia professzor vizsgálatából kiderül, hogy azokat, akik méretre szabott öltönyben jelennek meg, magabiztosabbnak, sikeresebbnek, rugalmasabbnak hiszik az emberek – akkor is, ha mindössze 3 másodpercre, arctalanul látják őket. A benyomásainkat ráadásul az öltözködésben megjelenő egészen apró különbségek is képesek befolyásolni. Egy hajszálnyival rövidebb szoknya vagy egy plusz nyitott gomb a blúzon például máris antipatikusabbá tesz egy magas pozícióban lévő asszonyt. De nem is kell ehhez pszichológiai vizsgálat: ha megnézi Joel Parés amerikai fotós híres sorozatát vagy Déri Miklós romákról készült fotóit, rögtön nyilvánvaló lesz, mennyire számít, hogy ki milyen ruhát húz magára. 

Hogy milyennek vélünk valakit, meghatározza azt is, hogyan viselkedünk vele, hogy viszonyulunk hozzá, mennyire figyelünk rá, mennyire tartjuk érdekesnek, értékesnek, fontosnak. Az öltönytől sikeresnek, magabiztosnak hitt fickó jobb ajánlatot remélhet egy állásinterjún, valószínűbben bízzuk rá a megtakarításainkat, és valószínűbb az is, hogy segítünk rajta, ha bajban van. Amikor ugyanis sok ember van körülöttünk, és egy idegennek kell a segítségére sietni, hajlamosak vagyunk elmenni mellette, nem érzünk késztetést, felelősséget a segítségnyújtásra. Kivéve, ha a ruhája alapján magasabb státuszúnak véljük. Abban a vizsgálatban például, ahol utcán heverő emberek tesztelték a nagyvárosi ember jóindulatát, csak az a férfi kapott gyors segítséget, aki éppen öltönyben fetrengett a földön. A sportos ruházatú fickó és az ájultan heverő asszony mellett simán elmentek az emberek.

Az elegánsan öltözött emberek mellett hajlamosabbak vagyunk segíteni a magas sarkúban tipegő nőknek és az egyenruhásoknak is, míg a fehér köpenyben mutatkozó orvosok nagyobb tiszteletre és alázatra számíthatnak, mint utcai ruhában megjelenő társaik. 

A ruha, az teszi az embert

Azt már tudjuk, hogy az öltözködésünk igen erősen képes befolyásolni, mit gondolnak rólunk az emberek, de az igazán izgalmas az, hogy az öltözetünk az énképünket, a hangulatunkat, a gondolkodásmódunkat is formálja. Hogyan? Hát, éppen úgy, ahogy Eddie Murphynél láthattuk a Szerepcsere című filmben, ahol a fickó néhány nap leforgása alatt egy öltönytől (oké, meg egy rakás pénztől) rendőrők elől menekülő, alázatos koldusból pökhendi, öntelt fickóvá változott. De nem csak az öltönynek van ám ilyen varázsereje.

Egy vizsgálatban egyetemistáknak orvosi köpenyben kellett koncentrációt igénylő feladatokat megoldaniuk, és érdekes módon a magas státuszú ruhadarabot viselve képesek voltak a korábbinál jobban figyelni a feladatra. A diákok teljesítménye tehát a köpeny hatására javult, de csak akkor, ha valóban az orvosi kelléktár részének hitték. Ha ugyanazt a köpenyt a festő ott felejtett ruhájának címkézték a kutatók, nem okozott semmilyen változást a diákok teljesítményében. És míg a magasabb státuszú ruhadarab javítja, úgy egy, a testet inkább fókuszba állító szerelés rontja a teljesítményt. A nők legalábbis fürdőruhát viselve rosszabbak a matematikai feladatok megoldásában, mint amikor pulcsi van rajtuk. Ezekben a vizsgálatokban tehát az emberek teljesítményére hatott az öltözködés, de egy friss kutatás szerint a ruhaválasztásunk a gondolkodási stílusunkra is kihat: formális ruhában hajlamosabbak vagyunk az absztrakt gondolkodásra. De mit tesz a ruha az érzéseinkkel?

Karen J. Pine Mind What You Wear: The Psychology of Fashion (kb. Nem mindegy, mit viselsz: a divat pszichológiája) című könyvében azzal foglalkozik, hogyan hat az öltözködésünk az énképünkre és hogyan tükröződik a hangulatunk a ruhaválasztásainkban. A professzor sok más mellett megfigyelte, hogy szuperhősös pólóba bújtatott diákjai szerethetőbbnek és különlegesebbnek tartották magukat másoknál, ráadásul még az erejüket is nagyobbra becsülték, mint korábban. Ezzel szemben a kórházakban használt hátulgombolós szerelés a kiszolgáltatottságot és alárendeltséget erősíti a betegekben, hiszen a ruhadarab leginkább a csecsemőkort idézi. 

A pszichológusnő vizsgálataiból kiderül az is, hogy a rosszkedvű nők hajlamosabbak a ruhatáruknak csupán 10 százalékából válogatni, és inkább hordanak ilyenkor farmert, mint bármi mást. Ahogy a hangulatunk meghatározza, hogy mit viselünk, úgy az öltözetünkkel tudatosan is befolyásolhatjuk azt, ahogy érezzük magunkat. A játékos minták (például a pöttyös ruhadarabok) a gondtalan, gyermeki hangulatot erősítik, a furcsa ruhapárosítások felpörgetnek, a természetben megtalálható színek viselete feldob, energizál, a kényelmes cipők vállalkozókedvűbbé tesznek. 

A külsőségek tehát igenis számítanak, ráadásul jóval több szempontból, mint hinnénk. Sikeres ruhaválasztást kívánunk!

Forrás:http://divany.hu

Szekrény pszichológia - Miről árulkodik a ruhatárad?

 Mi van a szekrényedben? Sosem viselt ruhák tonnaszámra, koktélruhák, amiken még a címke is rajta van, az ex-pasi ingei, vagy olyan farmerok, amik túl szűkek? Egy női gardrób tartalma több mindent elárul rólunk mint gondolnánk, fény derülhet általa a személyiségünkre, érzelmi állapotunkra, félelmeinkre és vágyainkra. Kukkantsunk be a mélyére!

A szekrények titkaiba Tracy DiNunzio, a Tradesy alapítója vezette be az olvasókat, aki felismerte, hogy a gardróbok sosem viselt ruhái rengeteg problémát, de még több pénzt hozhatnak azoknak a nőknek, akik ránézve teli ruhásszekrényükre, nem tudják mit vegyenek fel.

A márkajelzés bűvöletében
Rengeteg olyan nőt látni, aki csak olyan ruhadarabokat vásárol, melyeken látszik valamilyen logó. Érdekes kérdés hát, hogy mit akar megmutatni a világnak, és mit nem. Tényleg a látható márkajelzés a legfontosabb dolgoz az életben, vagy pont ezzel próbálja valaki eltakarni magát. DiNunzio szerint, extrém esetnek számít, ha minden ruhán látható logó vagy szimbólum van. Ekkor valószínű, hogy a nőnél, kimaradt egy fejlődési szakasz a tinédzser és a felnőttkor között. A márkajelzések viseletével ugyanis megpróbáljuk elodázni saját identitásunk kialakulását. Vagyis azok leszünk, ami ránk van írva.

A múlt varázsa
A szekrényekben látott ruhák legtöbbjét már ezer éve nem vettük fel, mégsem akarunk megszabadulni tőluk. Ilyenkor egy egész rakás ing, nadrág és szoknya jelzi azt, hogy nem akarjuk elereszteni a múltat. Különböző változatai lehetnek; például egy anya nem akar megválni gyermeke babaruháitól, vagy valaki azért nem dob ki semmit, mert reméli, hogy valamikor még divatba jönnek, vagy netán újra belefér a kinőtt ruhába. Az ilyen emberek a régi ruhákkal együtt régi emlékekbe érzelmekbe kapaszkodnak, mint például a félelem és a düh.

Azok az átkozott árcédulák
Az olyan nők, akiknek a szekrénye tele van olyan sosem hordott ruhákkal, amiken még az árcímke is rajta van, nem a múltba kapaszkodnak, hanem egy olyan jövőre terveznek, amit szeretnének elérni, de a realitás ezzel nem egyezik. Ahelyett tehát, hogy tennének valamit az áhított változás érdekében, inkább csak megveszik a megfelelő ruhákat, de nem hordják őket. Az ilyen szekrények a legjobbak, mert a tulajdonosuknak nem kell mást csinálnia, csak elkezdenie hordani a ruhákat, függetlenül attól mit dolgozik, hova megy. Ezzel a lépéssel megszabadulhat az állandó nyomástól és elindulhat azon az úton amit úgy áhított magának.

Színtelen létezés
A teljesen semleges színek, például a fehér a rejtőzködést, vagy az eltűnést segítik. Bármi előhozhatja ezt az érzést. Akinek csak ilyen ruhák vannak a szekrényében, annak lehetnek önbizalmi problémái, vagy rendkívül introvertált személyiség, aki nehezen nyit az új emberek felé, és csak egy nagyon szűk baráti körben érzi jól magát.

A nadrág börtönében
Se szoknya, se ruha? A nagyestélyi és miniszoknya pedig teljesen kizárva? DiNunzio szerint az ilyen nők nagyon érdekesek, és tudják is magukról, de mégis úgy érzik, hogy szexualitásukat el kell nyomniuk ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a társadalomban és a munkájukban. A nadrág számukra egy védekező burok.

Mindenből ugyan azt, akkor nem kell gondolkodni
A változás nehéz dolog. Ha a gardrób tíz ugyanolyan inget tartalmaz, más más színben, vagy csak fekete nadrágok és fehér pólók lógnak a fogasokon, akkor az illetően valószínűleg problémája van a változtatásokkal, mind munka mind pedig párkapcsolat terén. DiNunzio munkája során arra jött rá, hogy ezeknél a nőknél van valami mélyebb, megoldatlan probléma az életükben, ami kiütközik a ruhatárukon.

Új szekrény, új "Te"
DiNunzio azt ajánlja, hogy ne egyedül álljunk neki ruháink kipakolásának - egy objektív fél sosem árt. Mi úgy sem tudunk másként tekinteni magunkra - legalábbis nem egyik pillanatról a másikra - így egy megbízható barát sokat segíthet elfogulatlan véleményével. Annál nincs jobb érzés, mint mikor szét tudjátok válogatni a ruhákat "ezeket mindig hordom" "ezeket nem hordom soha" kupacra. A második halomtól aztán szemrebbenés nélkül meg kell szabadulni. Add vagy adományozd el, akkor lelkiismeret furdalásod sem lesz.

Ha pedig ezzel készen vagy, akkor gondolkozz el azon, valójában ki akarsz lenni, illetve ez a nő, hogyan öltözködne? Nem egy konkrét személyről van szó, hanem az ideális Énről, és mikor ezt kiderítetted, kezdj el úgy öltözködni mint ő.

Forrás: VJM.hu/marieclaire.com

http://www.vjm.hu/eletmod/szekreny-pszichologia--mirol-arulkodik-a-ruhatarad/8447/