PÜNKÖSD A NÉPHAGYOMÁNYBAN
Kucsera Klára Biatorbágyi foglalkozásvezető összeállítása:
A pünkösdi ünnepkör
Áldozócsütörtök
Krisztus mennybe menetelének ünnepe, a Húsvét utáni negyvenedik nap. Nevét onnan kapta, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek első áldozásának napja is, sok templom búcsúnapja.
Pünkösd
A keresztény egyház egyik fő ünnepe, az egyház születésnapja. Húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik, mozgó ünnep. Neve a görög pentekosztész 'ötvenedik' szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe.
Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték meg pünkösdöt:
„ Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” (Ap.Csel. 2. 1-7)
A Jeruzsálemben tartózkodók meglepődve vették észre, hogy amit az apostolok beszélnek, ki-ki a maga nyelvén érti. Előállott Péter és prédikálni kezdett. Beszédének hatására sokan megtértek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A középkorban kürtökkel, harsonával utánozták a szél zúgását, a tüzes nyelvet kanócok magasból való dobálásával. Erdélyben, Csík vármegyében fehér galambot engedtek szabadon a mise alatt.
Tiziano Vecellio: A szentlélek eljövetele
Szentháromság vasárnapja
Pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe. kultusza a barokk korból ered és főleg a pestisjárványok idején teljesedett ki. Sok templom búcsúnapja, számos helyen szobrokat, oszlopokat emeltek tiszteletére. Egyházi ábrázolásban a legjellemzőbb motívumok a sugárzó nap vagy istenszemmel betöltött háromszög. A parasztházak homlokzatán is megjelentek a szentháromság-szimbólumok, néhol napsugaras, háromszög alakú homlokzatokkal találkozhatunk.
Úrnapja
Az Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. Körmeneteket tartanak e napon, a templomkertben ún. úrnapi sátrakat készítenek. Az úrnapi sátrakat zöld ágakkal, lombbal, virágokkal, megszentelt növényekkel díszítették, melyeknek rontást űző, gyógyító hatást tulajdonítottak.
PÜNKÖSDI NÉPSZOKÁSOK
A pünkösdi népszokásokban keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. Európa számos országában is ez tapasztalható a pünkösdi hagyományokban. A termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál ezekben a szokásokban. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az ún. rózsacsodával.
Pünkösdi király választás
A pünkösdi királyt ügyességi versenyeken, ügyességi próbák keretében választották meg: pl. lovaglás, birkózás, futás, szamaraglás. Európa nagy részén a középkortól kezdődően él ez a szokás, sok helyen választanak májuskirályt, pünkösdi királyt. Hazánkban a 16. századtól kezdve már ismert volt, ekkortól vannak írásos nyomai is a hagyománynak. Jókai Egy magyar nábob című regényében is olvashatunk róla. A pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”, már a 16. században is ismert volt.
A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakasütéssel, gunárnyakszakítással választották. Aki megnyerte a versenyt kiváltságokat élvezett. A pünkösdi király a megválasztása után egy évig "uralkodott".
19. sz.-i szokásgyűjtemény adatai szerint egy évig hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre; a legények engedelmeskedni tartoztak neki, ingyen ihatott a kocsmában, a többiek vigyáztak a marhájára, ha apró vétséget elkövet, akkor nem illeti testi fenyítés a vétségért.
Kakasütés céltáblája, Apáca, Brassó m.
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
Kakasütés. A nyilazó játékos (Apáca, v. Brassó m.)
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
Pünkösdölés
Énekes-táncos adománygyűjtés jellegű népszokás. Az Alföldön ismert. Eredeti formájában lányok és legények, újabban gyermekek vettek részt benne. Házról házra jártak a faluban. 3 típusa volt.
- Királynő a főszereplő, a falubéli kislányok közül választották. Díszes ruhába volt felöltözve, ebben különbözött a többiektől. Előfordul, hogy mellette király is szerepel. A "királynő" feje fölé kendőből sátrat formálnak a többiek, így járják sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintenek az udvarra. Köszöntőt mondanak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekelnek, táncolnak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol "mavagyonjárásnak" is nevezik a pünkösdölést. ("Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja")
- Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonul a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.
- Nincs megkülönböztetett központi szereplő. A pünkösdölés szövegelemei rendkívül változatosak: népszokás-, népdal-, gyermekjátékszövegek és dallamok kapcsolódnak egymáshoz. Területi egységként találunk hasonló szövegösszetételeket. A változatosság valószínűleg a szokás táncos jellegéből adódott.
„Mi van ma, mi van ma
Piros pünkösd napja
Holnap lesz, holnap lesz
a második napja.
Andreás, bokrétás
feleséges, jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd
a lovad kantárját,
ne tipesse, ne tapossa
a pünkösdi rózsát.”
András nevét a kutatók II. András (Endre) királlyal azonosítják. Sebestyén Gyula szerint a gyermekjáték-szövegekben előforduló Szent Erzsébet és András között összefüggés lehetett. Ezt azonban cáfolja az a tény, hogy Szent Erzsébettel kapcsolatos szövegelemek csak a Dunántúlon és gyermekjátékszövegekben fordulnak elő, míg András neve kizárólag az alföldi pünkösdölőkben. Ezekben a pünkösdölőkben kevés az egyházi rítus vagy szövegelem, szemben a dunántúli pünkösdi királynéjárással. Az alföldi pünkösdölő hasonló jellegű délszláv pünkösdi népszokásokkal mutat rokonságot.
Pünkösdi királynéjárás
Termékenységvarázslással összekötött pünkösdi köszöntő. A Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában. Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak. Ezeknél a játékoknál két játékos feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek, a „Bújj, bújj zöld ág…” szövegmotívum is erre utal. Négy kislány vezet egy ötödiket, a legkisebbet és legszebbet, a pünkösdi királynét (kiskirály, királykisasszony, királynéasszony, kiskirályné, cucorka – utóbbi elnevezés Somogy és Baranya megyében ismert), akinek a kezében kosár van rózsaszirmokkal. Egy házhoz érve az udvaron vagy az ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki vagy fátyollal borítják be a fejét. Az ének közben mozdulatlan állnak vagy lassan körbejárják a királynét. Termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a kiskirálynét. Ezen kívül még a következő mozzanatok járulhatnak a játékmenethez: virághintés, általában a királyné kosarából; bizonyos funkciókra elkülönült szereplők tevékenysége (adománykérés: cigányasszony, kosaras stb., zászlóvivés: zászlótartó stb.). Ez utóbbi a szereplők számának növekedését jelenti. A négy fő mozzanatból álló játékmenet a Vas megyei változatokra jellemző. Az adománygyűjtés funkciójára elkülönült szereplő megjelenése összefüggésben lehetett azzal a folyamattal, amelynek során a termékenységvarázsló szokásból adománykérő jellegű szokás lett. A pünkösdi királynéjárás dunántúli változatainak nagy csoportja már nem kapcsolatos termékenységvarázslással. Egyes Győr-Sopron megyei változatok jellegzetes mozzanata a kiskirálynéra vonatkozó nevetési tilalom, talán ősi avatási próbatétel emléke. Szövegében különböző eredetű és tartalmú elemek kapcsolódtak össze. Eléggé általános kezdősora a Dunántúlon: „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.”
"Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem."
Ezen kívül leggyakrabban a következő négy szövegelem kapcsolódik hozzá:
„Jácintus, jácintus, tarka tulipánus
Hintsetek virágot az isten fiának.
Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak kemence kalácsot,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájuk,
Ifjú leányoknak rózsakoszorújuk…”
Az ének végén „Ekkora legyen a kendtek kendere” szövegű szerencsekívánó mondóka kíséretében emelik magasra a kiskirálynét. Kapcsolódhatnak még hozzá adománykérő formulák és főként gyermekjátékdalok. A pünkösdi királynéjárás dalainak másik nagy csoportját egyházi énekek alkotják. Legfontosabb: „A pünkösdnek jeles napján, szentlélek isten küldötte…” Ez már az 1675-ös Canthus Catholiciben is „régi ének” jelzéssel szerepel. A pünkösdi királynéjárás egyes változataiban csak az egyházi ének szerepel, míg másokban kiegészül az adománykérő formulával, búcsúzó verssel, de ez a játék menetén mit sem változtat.
A pünkösdi királynéjárás legközelebbi párhuzamai Ny-Európában ismertek, Németalföldön és a Rajna vidékén.
Néphagyomány ápolása ma: Pünkösd Sóstófürdőn, Sóstói Múzeumfalu
(Forrás: Nyíregyháza Útikalauz)
Pünkösdi királynéjárás, Vitnyéd (Győr-Moson-Sopron megye), 1938
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
A felkeresett ház udvarán a pünkösdölők körülállják a királynét (Nemesládony, Vas m., 1952)
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
Pünkösdi királynéjárás menete a község utcáján (Vitnyéd, Győr-Sopron m., 1970)
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
Zöldág-járás, zöldág-hordás
A pünkösdi időszakban jellemző szokás a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől. Lányok kapuzós, körtáncos játékai jellemzőek erre az időszakra. Énekelve, kapun átbújva és kaput tartva járják végig a falut.
Törökbasázás, borzakirály, rabjárás
Nyugat-Magyarország egyes vidékein jellemzőek voltak pünkösdkor. Szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai egy iskolás korú fiút, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe a házbeliektől.
A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban. Az adománykérés így hangzott Maglócán (Sopron vm): „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat vagy tojással vagy garassal vagy katonaforintokkal! ”
A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.
Hesspávázás
Udvarhelyszéken a Sóvidéken ma is élő szokás. 10-12 éves lányok és fiúk királyt és királynét valamint egy nyoszolyólányt választanak maguk közül. Elől áll a királyi pár, utánuk a zászlóvivők. A többiek a zászlóvivők, a ludak. Kora reggel indulnak és az egész falut bejárják, körbeéneklik. Amit kapnak, adományt egymás között osztják szét.
Gazdasági szokások
Néhány gazdasági szokás is kapcsolatos pünkösddel: pünkösdkor cselédvásárt tartottak; ezen a napon szedték a báránydézsmát, ekkor kapták a pásztorok az ún. pünkösdi garast.
A pásztorok, gulyások, csikósok, juhászok és kondások megajándékozása sok helyen jellemző volt. Élelem- és pénzadományt kaptak minden háztól, ahonnan állatot őriztek. Túrkevén a csordások fonott kalácsot és italt kaptak, Hajdúböszörményben mindenki, aki állatok őrzésével foglalkozott kalácsot és bort kapott.
Egyes helyeken pünkösd vasárnapját megelőző este kongóztak a pásztorok (zajkeltés).
Pünkösdi mátkatál küldés, udvarló szokások, bálok
Egy 19. századi leírásból megtudhatjuk, hogy pl. Egerben 8-10 éves lányokat bíztak meg a nagylányok udvarlói, hogy mátkatálat vigyenek a lány házához. Ünneplő ruhában, koszorúval a fején vitte a tálat a kislány, aki a lányos háznál is kapott egy hasonló tálat cserébe. A küldöncöt pénzadománnyal jutalmazták.
Ehhez hasonló szokás volt Húsvét utáni vasárnapon a fehérvasárnapi, vagy más néven mátkáló vasárnapi komatál küldése vagy Moldvában a barátok tojáscseréje. Azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi szokásokat a 8-10 éves, többnyire egynemű gyerekek baráti hűségük jeléül, barátságuk megpecsételése alkalmából tartották.
Egyes vidékeken a májusfa állítás ekkor történik, vagy a kidöntésére ekkor kerül sor. (Pl. Galgamácsán, Zemplénben is több faluban).
Pünkösdkor sok helyen bálokat rendeztek.
Csallóközi szokás volt a vámkerék állítás: egy 15 méter hosszú rúdra kocsikereket tettek, szalagokkal és boros üveggel díszítették. Csőszt választottak, vagy bírót erre az alkalomra, aki a párokat elfogta és a lányokkal bírságot fizettetett. Lányok rendezték a mulatságot és vám nélkül nem engedtek be senkit a kocsmába. A pénzt közösen mulatták el.
Udvarlással, párválasztással kapcsolatos szokások: Tolna megyében, Bátán és a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, a sárközi Szeremlén a májusi kalinkázás, csónakázás, ladikázás volt szokásban. Ez utóbbi helyen, a lányok az udvarlótól díszes evezőt kaptak ajándékba ezen a napon.
Bács-Bodrog vármegyében, Topolyán a fiúk pünkösdi rózsát tettek hajnalban választottjuk ablakába, aki búzavirágból, pipacsból koszorút font a fiúnak.
„Májusi kalinkózás”, pünkösdi csónakázás (Báta, Tolna m., 1930-as évek)
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
Pünkösdi leányevező lapátjának faragott díszítése. A virágbokor alján két hal (Szeremle, Bács-Kiskun m., 1870-es évek) Bp. Néprajzi Múzeum
(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)
Pünkösdhöz kapcsolódó népi hiedelmek
Különböző rítusok és hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz hazánkban is, akárcsak a környező népeknél.
Hazánkban a teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.
Úgy tartották, aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket.
Időjárás és termésjóslásra példa: Gyimesben úgy tartották, ha ilyenkor esik, jó termés várható. Baranyában és Bács-Bodrogban azt mondták: „ Ha pünkösdkor szép az idő, sok bor lesz”. Az eső általában nem kívánatos: „pünkösdi eső ritkán hoz jót”
A pünkösdi harmatnak egészség és főként szépségvarázsló erőt tulajdonítottak. Például, Mikekarácsonyfán pünkösd hajnalán napkelte előtt a lányok a kertben harmatban mosdottak, hogy szép legyen a bőrük, ne legyen szeplős az arcuk (Mikekarácsonyfa, Zala vm. (MNA 8/a./IV. 1964. Gyűjtő: Kisbán Eszter).
A csíksomlyói búcsú
A csíksomlyói búcsút hagyományosan pünkösdkor tartják, a székelyek nagy ünnepe. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni. Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét. Manapság 5-600 ezer hívő is eljön a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűz Anyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária szimbólumnak tartanak. A körmeneten gyakran felcsendül a Boldogasszony Anyánk és a Székely Himnusz.
Csíksomlyói templom és búcsú. Képeslap 1930-ból
Bazsarózsa, pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis)
Évelőágyban vagy vágásra termesztett, régi parasztkerti dísznövény. Hazája az Alpok és Ny-Balkán. Az ókori görögök és rómaiak vadon termő fontos gyógynövényként ismerték. Kerti termesztése a középkorban kezdődött, hazánkban a 16. sz.-ból említik először a források. A bazsarózsa név délszláv eredetű. A pünkösdi rózsa neve valószínűleg a reneszánszban a pogány római rózsaünnepek emlékeként támadt fel, hozzánk csak a múlt században került, feltehetően német közvetítéssel.
Bibliográfia:
Magyar Néprajzi Lexikon
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
Tátrai Zsuzsanna: A pünkösdi királynéjárás dunántúli változatainak szerkezeti elemzése
Tátrai Zsuzanna: Pünkösd a magyar néphagyományban
Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyébn
Balassa István-Ortutai Gyula: Magyar néprajz
Bálint Sánor: Karácsony, húsvét, pünkösd
Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások
kerekito.hu
