A XIX. században és a XX. század elején több mint kétszázezer német költözött a Kaukázusba. Miért? Kik voltak, mi maradt utánuk?
Helendorf volt az első német kolónia és az első külföldiek által alapított város Azerbajdzsánban. Az 1819-ben alapított város többszöri átnvezés után a Göjgöl nevet kapta, és az évszázados német kulturális befolyás jegyeit viseli magán.
Az első német telepesek 1818-ban érkeztek Azterbajdzsánba, az akkor már létező Elisabethpol nevű városba. Egy évvel később százhúsz család megalapította Helendorfot. Különböző okokból jöttek a Kaukázusba.
- A németek, akik a XIX. század elején érkeztek ide, Württembergből jöttek, a szegénység és a nyomorúságos életkörülmények elől menekültek el a hazájukból, a háború és a munkanélküliség elől – mesélte Sergije Humbatova, a város turistairodájának vezetője. – Az orosz kormányzat akkoriban növelni akarta a keresztények számát a térségben.
Göjgölben ma már nem élnek németek. Az utolsó, Viktor Klein 2007-ben, hetvenkét éves korában halt meg. Barátja, Fikret elvitt minket Viktor házába, amit még annak apja épített. Az épületből hamarosan múzeum lesz. Belépni a házba kicsit olyan, mint elindulni visszafelé az időben. Viktor Klein rádiótechnikus volt, a német mellett azeriül és oroszul is beszélt. Személyisége mélyen gyökerezett mindhárom kultúrában.
- Két sütő van a konyhában, az egyik német, a másik szovjet. A német jobb – jegyzi meg lakonikusan a nyugdíjas építész Fikret.
1941-ben, miután a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, Moszkva rendelettel kiutasította az összes németet a Kaukázusból. Viktor családja maradt, de ők kivételnek számítottak. Körülbelül egy hét alatt majdnem kétszázezer németet telepítettek ki a Kaukázusból Közép-Ázsiába és Szibériába. Huszonkétezer embernek kellett elhagynia Azerbajdzsánt. Súlyos csapás volt ez a német közösségnek, amely komoly szerepet játszott a helyi társadalmi, kulturális és gazdasági életben.
- Viktor apja egy lengyel orvos volt, tagja a kommunista pártnak, és abban az időben volt egy olyan döntés, hogy a vegyes párokat nem telepítik ki. Ezért ők maradhattak – mesélte Fikret.
Viktor sok más helyi némethez hasonlóan szívesen borászkodott. Göjgölben ennek nagy hagyományai vannak, ma is számos alkalom nyílik a helyben termett borok megkóstolására. A bor a német telepesek öröksége. 1860-ban ők indították el az első azeri borászatot Göjgölben.
A XIX. század végére a Fohrer és Hummel testvérek vállalata termelte a térség borának hatvan százalékát. Az üzem a szovjet időkben is működött, konyakot és más töményeket termelt az orosz és kelet-európai piacra. A borászat – bár sok változáson ment keresztül – mai is virágzik.
A németek a város szerkezetén és építészetén is rajta hagyták a kezük nyomát. Azerbajdzsán első luteránus temploma 1857-ben épült, ma múzeum. A városközpontban sétálva több mint háromszáz német házat láthatunk a szokatlanul egyenes utcákon.
- Bizonyos dolgokat mi tanultunk meg tőlük, másokat ők tőlünk.1822-ben ez a fajta építkezés itt nagyon nagy előrelépés volt. Abban az időben az azeri utcák meglehetősen girbegurbák voltak – jegyzi meg Fikret.
http://hu.euronews.com/2015/04/27/az-utolso-nemet-azerbajdzsanban/
Minden évben 300 millió ember ünnepli meg a Novruzt. Ez a nap jelzi a tél elmúlását és a tavasz beköszöntét. Közép-Ázsiában ez az újév napja, és sok országban ünneplik.
A Novruzt a tavaszi napéjegyenlőség napján tartják a Kaszpi-tengertől a Balkánig, Közép- és Dél-Ázsián keresztül. Az ünnep 2009-ben felkerült az ENSZ kulturális örökség listájára. Az ünnephez kapcsolódó szokások országonként és térségenként is eltérhetnek, de a Novruzt egész Azerbajdzsán megünnepli. Az előkészületek már egy hónappal előtte megkezdődnek.
- Az ősi hit szerint a világ a négy elemből keletkezett, ezek a föld, a tűz, a víz és a levegő. A hagyomány szerint az ünnep előtti hónapban minden héten felébred egy-egy őselem, utoljára a levegő, amelyet belélegezve feléled a természet – mondta el Szejfaddin Rzaszoj, néprajzkutató.
A Novruz lelke az étkezés, ezért elmentünk a Táza piacra, ahova Baku egyik legelismertebb szakácsa, Elmin Safirov kísért minket. A pultok csak úgy roskadoznak a gyümölcsök, zöldségek, fűszereket, húsok és halak súlya alatt ezen a hatalmas piacon.
- És most veszünk egy kis alcsát, vagyis savanyított szilvát, nemsokára meg is kóstolhatja, mi ezt a halételek töltelékéhez használjuk – mondta Elmin Sarifov.
A szilvát itt ilyen szárított tekercsekben árulják. Elmin az utolsó hozzávalókat válogatja, hogy elkészíthessen egy felejthetetlen novruzi vacsorát. Konyhájában ezek az egyszerű alapanyagok is finomságokká alakulnak.
- Ezt a balint ma vettük a piacon és most meg fogom tölteni. Az étel neve „levengi”, ami egy hagyományos fogás Lenkaran vidékén. Dióval, hagymával és szilvával készítjük – mondta Elmin Sarifov.
A második fogás a „plov”. Ezt a több száz éves receptet szinte mindenhol készítik Közép-Ázsiában, az egész Kaukázusban. Százféle fajtája létezik, Elmin a hagyományos „tursu govurmát” készíti, bárányból, mogyoróval, szilvával, barackkal és mazsolával.
A Novruz mindenekelőtt családi ünnep. Arzu Melikova szerint a legnépszerűbb ünnep Azerbajdzsánban.
- Ez a legfőbb ünnepünk. Már jönnek is elő a gyerekkori emlékeim, mert a Norvuz a gyerekek ünnepe. Mi minden évben otthon ünnepeljük, és összejön az egész család – mondta Arzu Melikova.
Itt vagyunk Arzu családjánál, ahol részt vehetünk ezen az ősi ünnepen. Az ételé a központi szerep: a receptek, sőt az edények is generációról generációra öröklődnek.
- Ez még a nagymamámé volt. Nagyon régi, igazi kézimunka, rézből készült – mondta Arzu édesanyja, Kumar Melikova.
A készülődésben az egész család részt vesz, a Norvuz asztalánál mindennek van jelentősége. Van hét dolog, amelynek neve mind „SZ” betűvel kezdődik, mert a hetes szám a világmindenséget jelöli. A számáni, vagyis a búzapálinka például a termékenységet és a bőséget szimbolizálja. A hal szájába tett gyűrű pedig a jólét jelképe.
- A számáni minden asztalon ott kell, legyen az ünnep alatt, ez a Norvuz fő jelképe. Gyertyákat is gyújtunk a családi asztalnál. A hagyomány szerint annyi szálat gyújtunk, ahány tagja a családnak van – mondta Nájla Melikova.
És eljött a pillanat, hogy Arzu családja végre hozzáfogjon a pazar lakomához, körülvéve a gazdagság, a hosszú élet és a boldogság jelképeivel.
A Norvuz erősen kapcsolódik a tűzhöz, a megtisztulás szimbólumához, csakúgy, mint maga Azerbajdzsán – az olaj, a gáz és a spontán tüzek országa, amely régóta vonzza a tűzimádókat. A lángok feletti átugrás a megújulást szimbolizálja.
Az Azerbaijan Life következő részében a Kaukázusba látogatunk, hogy megismerjük az ország német közösségét.
Gyógyító természeti erőben nem szűkölködik Azerbajdzsán: bőven található itt a ritka naftalan olaj, és iszapvulkánból is itt van a legtöbb a világon.
A naftalan olajat az azonos nevű fürdőváros egészségközpontjaiban használják, számos pozitív élettani hatása miatt. Az olaj jó tulajdonságait már a karavánok idejében is ismerték.
A naftalan egy ritka, nem éghető olajfajta. Bőrbetegségekre, gerincbántalmakra, reumára, köszvényre és idegrendszeri panaszokra is alkalmazzák a helyi orvosok. Egy fürdő legfeljebb tíz percig tart, elég, ha a beteg bőre csak pár gramm naftalan-olajat itat fel.
- A naftalan sok gyantaolajat tartalmaz, nincs benne viszont sem paraffin, sem olyan könnyű olajszármazékok, mint a gázolaj. A naftalan olaj egyenesen a vérbe jut, ahol megerősíti a természetes ölősejteket. Mindez serkenti a vérkeringést, ezzel a tápanyaghoz juttatja a betegséggel küzdő szerveket – tudtuk meg Hursudanum Namazalievától, egy helyi szálloda egészségügyi szakemberétől.
A páciensek egy része állítja, hogy az olajfürdő – amelyet meleg csokoládéfürdőhöz hasonlítanak – elmulasztotta a krónikus betegségeiket. Az első gyógycentrumok 1929-ben nyíltak itt, a szovjet elit szívesen látogatta őket. De a naftalan gyógyhatásait sokkal korábban felfedezték. Már a tizenharmadik században a velencei utazó Marco Polo is leírt egy itteni olajat, amellyel bőrbetegségeket kezelnek. Az olaj felfedezése a legendák ködébe vész.
- Egyszer egy karaván haladt itt keresztül – imsertet ezen történetek közül egyet Muszammeddin Gulmaliev, a város egyik tisztviselője. – Egy ember meg akart szabadulni a beteg tevéjétől, és belelökte egy olajtócsába. A visszaúton észrevette, hogy a tevéje nem csak hogy életben maradt, de teljesen meg is gyógyult.
Egyesek szerint a karavánok népe egy másik természetes azeri gyógyszert is ismert: a vulkáni iszapot. Azerbajdzsánban több mint háromszáz iszapvulkán mnűködik, több mint bárhol a világon. Az egyik legszebb, a Dashgil Gobusztánban található, hatvan kilométerre Bakutól.
A vulkáni iszap öt-tizenkét kilométer mélyről érkezik, különféle gyógyhatású ásványi anyagokban gazdag. A periódusos rendszer elemeinek több mint fele megtalálható benne. Éppen ezért a gyógyászatban szívesen használják.
Minden egyes vulkán iszapjának egyedi az összetétele.
- A vulkáni iszapnak fehérítő, gyulladáscsökkentő és regeneráló hatása is van. Stimulálja és fiatalítja a bőrt, növeli annak ellenállóképességét – mondta el Lejla Dadaseva, egy kozmetikumokat gyártó cég kutatás-fejlesztési osztályának vezetője.
A vulkáni iszapnak nagy rajongója Artem Alijev maratoni futó is. Bakuban él, de az év minden szakában szívesen edz és iszapfürdőzik Gobusztánban. Az iszap aljáról felszabaduló gáz megemeli a testet – ez furcsa, lebegő érzést kelt a fürdőzőben. Az iszap, amiben Artem előttünk megmártózott, két fokos volt – a maratoni futó szerint segít neki a betegségek elkerülésében.
- Érzem az azeri természet szépségét – mondta Artem. – Könnyűnek és hajlékonynak érzem magam, ugyanakkor valami olyan frissességet érzek, mint sehol máshol a földön.
