Műkedvelő

április 11

Jöjjön el mind, aki messze jár,

maradjon az is, ki

menne már,

füleljen mind, kinek van

füle,

aki nem süket és nem

hülye,

mind, kinek anyja meg apja van:

máma a költészet napja van!

Lám, kinek anyja, se apja nincs,

minékünk ő is egy

drága kincs!

Nem baj, hogy nincsen mit ennie!

Ilyeneknek is kell

lennie!

Legyen hát boldog a

költő, hisz

érettünk koplal és

költ ő!

Plusz:

miattunk lángol a

képe, plusz:

miattunk fagy le a

gépe.

Jaj,

nem elég neki a mamája,

fikázza szegényt a

hazája:

hiába őrzik a szellemét,

furcsálják kissé a

jellemét

igaz, hogy eléggé hepciás,

feminin, akár egy

messiás

toporzékol, olykor

ordít is,

(nem csak ír, nagynéha

fordít is)

szívében Szodoma,

Gomorra,

(jobb is, ha nem számít

honorra)

nem húzza fel magát

kritikán,

ezzel is spórol a

patikán

megnyitja lelkét egy

kis lukon,

lájkolja magát a fész-

bukon

ív-díjra ontja az ódát,

de nem nagyon bírja a

szódát,

sőt

időnként (szomorú tortúra),

le-lehull róla a

kultúra

bár ő még akkor se veszekszik,

beutalót kap és

befekszik

egyébként

nem zavar sok vizet,

hitele nincs, adót nem

fizet

nyikorgó

ölébe száz számra

gyűlik a víz-, meg a

gáz-számla

de amúgy viszonylag

vígan él, családot, ilyesmit

nem remél

bármit is diktál a tiszta

szív,

kitörli majd, s ezt-azt

vissza-

szív

s olykor ha akad egy

darabka

karton, már

hetekig szobrozik

lenn a

parton, na,

nem mintha ez volna ínyére,

fene se gondol a

dinnyére

igaz, már papírja, tolla

sincs…

Minekünk mégis egy

drága

kincs!

Lám: a líra

szeretete!

Nem kérdés, hogy

szereted-e (színleg csak, vagy

szívvel is,

ezzel a rossz

rímmel is):

érte döglik a virág és

néki nő ki

holnap

még a hülye jázminok is

neki tapsikolnak.