Az őslakosok, a maorik úgy hívják, ‘Aetaroa’, vagyis a ‘Hosszú Fehér Felhő Földje’. Az elnevezés az első maori felfedezőktől származik, akik a Déli-sziget partjaihoz megérkezve hatalmas hegyeket láttak, csúcsaikat pedig egy általuk addig soha nem tapasztalt jelenség takarta: hó. Ezért nevezték el a földet hosszú fehér felhőnek…
Oldalról világítja meg a nap a barnásvörös felhődudorokat. Nem extrém időjárást jelez, noha úgy néz ki, mint egy katasztrófafilm. Mozgalom indult azért, hogy a Meteorológiai Világszervezet elismerje új felhőtípusként az undulatus asperatust. Valószínűleg korábban is megjelentek ilyen különös felhők az égen, azonban nem volt ennyi lelkes amatőr meteorológus és felhővadász, és nem volt szinte mindenkinek kamera a keze ügyében ahhoz, hogy dokumentálja őket, írja az origo.hu.
Azóta sokan érkeztek ide a világ valamennyi tájáról, egy új élet reményében. Új-Zéland nekik is megadta a lehetőséget ugyanúgy, mint az őslakosoknak annak idején: tökéletes természeti adottságokat, gazdag erdőket, termékeny földeket és harmóniát. Az itt élők ezt úgy hálálják meg immáron ezer éve, hogy vigyáznak erre a törékeny környezetre és - példaértékű igyekezettel - mindent megtesznek azért, hogy élhető társadalomban éljen maori és kiwi (bevándorló) egyaránt. 
Egy ország, amely akkora, mint egész Nagy-Britannia, de csak 4 millió lakosa van, viszont olyan páratlan természeti adottságokkal rendelkezik, amilyen - ilyen kis helyen - sehol máshol nem található a Földön. Szervezettség és felkészültség, ami egyszerre jellemzi az ország idegenforgalmát, iparát, mezőgazdaságát, infrastruktúráját. És a világon egyedülálló vendégszeretet…
A természet szivárványa
Új-Zélandra többnyire olyanok érkeznek a Föld minden szegletéből, akik a természetre kíváncsiak. Valóban, az ország lélegzetelállító adottságokkal rendelkezik: a sivatagi és a jeges vidéki körülményeket leszámítva egy Colorado állam méretű területen találhatunk tengerpartot, öblöket, gejzíreket, vulkánokat, hatalmas hegyeket és gleccsereket, vad folyókat, fjordokat egyaránt. 
Az Északi-sziget azokat kápráztatja el, akik kedvelik a végtelen, háborítatlan tengerpartokat, csodálatos öblöket, hatalmas erdőket. A szörfözés szerelmesei számtalan olyan part közül válogathatnak, ahol hódolhatnak kedvenc sportjuknak - nyugodtan mondhatjuk, világszínvonalon. A folyók várják a kenusokat, raftingolókat, akikre - csodálatos környezetben bár, de - komoly megpróbáltatások várnak. 
A sziget közepén óriási kiterjedésű termálvízövezet található rengeteg fürdővel, gejzírrel, tóval. A sziget déli része pedig a bortermelők Mekkája. A tápanyagban rendkívül gazdag vulkanikus talaj sok európai bortermelőt vonzott ide, akik rövid idő alatt komoly hírnevet harcoltak ki maguknak világszerte Új-Zélandon termelt, kiváló minőségű fehér- és vörösboraikkal.
Átkelve a Déli-szigetre a táj szépen, lassan megváltozik. Míg északon csodálatos tengerpartok, öblök és az északi szomszédhoz hasonlóan nagyszerű borászatok találhatóak, addig lejjebb már zordabbá válik a vidék. Szinte az egész földdarabon végighúzódik hosszában egy hegyvonulat, melynek legmagasabb pontja több mint 4000 méter magas. 
Ezek a gigantikus, fenséges hegyek az időjárást is meghatározzák. Az itteni “Déli-Alpoktól” keletre nagy kiterjedésű síkság található sok-sok termőfölddel, farmmal, és csodálatos partvidékkel. A Nyugati-part az egyik legritkábban lakott, viszont az egyik legvadregényesebb része Új-Zélandnak: hatalmas sziklafalak, érintetlen tengerpartok, morajló tenger, fa méretű páfrányok, harsogó zöld mindenhol, magasabb pontjain pedig hegyek, hágók és a világ leggyorsabb gleccserei bújnak meg.
A teljes cikk itt olvasható.
