1855 milliárd forint ment az államadósság csökkentésére
Eltűnőben az államosított nyugdíjpénz
Alig 200 milliárd forint van már csak a 3 ezer milliárd forintnyi államosított nyugdíjvagyonból. Legutóbb az önkormányzatoktól átvett adósság törlesztésére költött belőle az állam.
Két évvel a magánnyugdíj-pénztári rendszer államosításának kezdete, és szűk másfél évvel a vagyon államhoz kerülése után alig van már meg valami az egykori megtakarításokból. Az Államadósság Kezelő Központ honlapján szereplő adatok szerint a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap (NYRA) vagyona július végén már csak 218,7 milliárd forint volt, ennyi maradt abból a több mint 3 ezer milliárdból, amit a pénztártagok után a kasszák az államnak átadtak.
Az idei évet egyébként már az eredeti vagyon alig tizedével, 316 milliárd forinttal indította az alap, amiből mintegy 100 milliárd forintnyit apránként használtak fel. Áprilisban egy kisebb tételt, árfolyamértéken számolva nem egészen 87,5 millió forintnyi állampapírt vontak be, ez a pénz a Pénztárak Garancia Alapjától (PGA) származott a tavaly visszalépett magánnyugdíj-pénztári tagok után. Júniusban a tavaly és idén megszűnt magánnyugdíjpénztárak végelszámolása során az alaphoz került mintegy 11,7 milliárd forintnyi állampapírt vásárolt vissza az állam. Júliusban pedig azért csökkent a vagyon jelentősebb mértékben, mert a helyi önkormányzatoktól átvett hitelek részleges előtörlesztésre 81,3 milliárd forintot használt fel az alapból az állam.
Az alapban 2011 májusának végén 2945,3 milliárd forint volt, ennyit utaltak át az első körben visszalépett pénztártagok után a magánkasszák. Tavaly is történtek átutalások az alapba, az Országgyűlés elé beterjesztett jelentés szerint a kasszák és a PGA második körös visszalépők után 33,8 milliárd forintban és némi euróban, valamint fontban denominált állampapírt, emellett 15,5 milliárd forintot, 5,6 millió eurót és 3,65 millió dollárt adott át az alapnak. Emellett a végelszámolással megszűnt Erste és Aegon pénztárak után is kapott az alap összesen csaknem 5 milliárd forintot.
A pénz egy részét reálhozam és tagdíjkiegészítés címén vissza kellett fizetni a tagoknak. 2011 nyarán 233,2 milliárd forintot költött el így az állam. A vagyon legnagyobb része az államadósság csökkentésére ment el. Az idén ugyan csak kisebb tételekkel járult már hozzá az alap az adósság mérsékléséhez, 2011-ben viszont több mint 1400 milliárd forintnyi állampapírt vontak be ennek érdekében, és tavaly is 355 milliárd forintot fordítottak erre a célra, ebből 243 milliárd forint az IMF felé fennálló tartozásunkat csökkentette.
2011-ben az alap összesen 460 milliárd forinttal támogatta a központi költségvetést és a nyugdíjkasszát. Tavaly év végén pedig az csökkentette vagyonát, hogy a részvények egy részét átadták az MNV részére 136,2 milliárd forint értékben. A vagyonra hatással volt még ezenkívül a piacok alakulása is, 2011-ben 18,4 milliárd forintot bukott az állam a kényszerből eladott értékpapírokon. Tavaly már szerencsésebben alakultak az értékesítések, 5,8 milliárd forintnyi árfolyamnyereség keletkezett.
Részvények az alapban
Az NYRA vagyona legnagyobb részben részvényekből és befektetési alapokból állt július végén. A portfólióban a forinteszközök értéke 93,1 milliárd forint volt, a devizaeszközöké 125,6 milliárdot tett ki. A forinteszközökön belül a befektetési jegyek és ETF-ek aránya a legjelentősebb, meghaladja a 70 százalékot, a részvényeké 22 százalék körül van.A devizaeszközökön belül a közvetlen részvénybefektetések a legfontosabbak, 57 százalék az arányuk. Befektetési jegyek és ETF-ek adják a deviza értékpapírok 35 százalékát. Viszonylag jelentős emellett a külföldi vállalati kötvények aránya is.
Számottevő tényezők (részlet)
A nyugdíj összegének megállapításakor lényegében négy tényezőt vesznek figyelembe. Az első a nyugdíjba vonuló jövedelmeinek az átlaga, ami a jelenlegi nyugdíjba vonulók esetében nem a teljes életpályájuk jövedelmét jelenti, hanem az 1988. január 1-jétől megszerzett, nyugdíjjárulék alapját képező kereseteket (ez a bruttó keresetekből számított nettó összeg). Ezt az átlagos jövedelmet ezután valorizálják, ami azt jelenti, hogy felszorozzák az országos nettó átlagkereset emelkedésének üteme szerint.
| Sokat számít a magas kereset |
|
Fontos megjegyezni, hogy 1992 márciusa előtt nem volt járulékplafon, vagyis a munkavállalók a teljes keresetük után fizettek járulékot (ugyanúgy ahogyan 2013-tól lesz, a kormány ugyanis eltörli a járulékplafont). Így azonban ezeknek a kereseteknek a teljes összege beszámít a nyugdíjba. Ha tehát egy biztosított 1988 és 1992 között is magas (például az átlagkereset háromszorosát meghaladó) jövedelem után, majd utána végig a járulékplafon összege után fizetett egyéni nyugdíjjárulékot, 40 év szolgálati időt ért el, és nyugdíjkorhatáron igényli a nyugdíjat, 2012-ben mintegy 275-285 ezer forintos havi nyugdíjat állapítanak meg részére az ONYF számításai szerint. Ez az összeg azonban kiemelkedően magas 1988-1992 közötti jövedelem, 40 évnél hosszabb szolgálati idő, és 62 év feletti továbbdolgozás, valamint ezt követő nyugdíjazás esetén jelentősen emelkedhet. Hogy mekkora a súlya a keresetnek, jól mutatja, hogy annak, akinek 1988 óta folyamatosan a nemzetgazdasági átlagbér szintjén volt a keresete, és 40 év szolgálati időt gyűjtött össze, 2012-ben mintegy 123-125 ezer forintos havi nyugdíjat állapíthatnak meg, ha eléri a nyugdíjkorhatárt. |
A második tényező, ami befolyásolhatja a nyugdíjat, hogy az ONYF úgynevezett degressziós kulcsokat alkalmaz, melyek magas átlagkereset esetén korlátozzák a nyugdíjba beszámítandó összeget, ennek azonban ma már nincs érdemi hatása. A harmadik tényező a szolgálati idő hossza, amelyhez a nyugellátásról szóló törvény szorzószámokat rendel: 20 év szolgálati idő esetén például a nyugdíjba beszámító átlagkereset 53 százaléka lesz a nyugdíj összege, 30 év esetén 68 százalék, 40 év esetén 80 százalék, 50 év, vagy hosszabb szolgálati idő esetén pedig 100 százalék a szorzószám. Vagyis, ha valaki 40 helyett 50 év munkaviszonyt gyűjt össze, 25 százalékkal nagyobb lesz a nyugdíja a 40 év szolgálati időért megállapítható ellátáshoz képest.
A nyugdíjba vonuló bónuszt is kaphat, ha túllépte az öregségi nyugdíjkorhatárt és jogosulttá vált a nyugdíjra, de nem igényelte és továbbdolgozott. Ez havonta fél, évente tehát 6 százalékkal magasabb nyugdíjra jogosítja fel (mivel várhatóan jóval rövidebb ideig fog nyugellátásban részesülni). Ez azt jelenti, hogy ha például a korhatár felett további 10 évet dolgozik a nyugdíj igénybevétele nélkül, a kiszámított nyugellátását 60 százalékkal emelik meg. A bónusz életkortól függően igen magas lehet. Ha valaki a 62 éves nyugdíjkorhatár helyett esetleg 86 éves korában igényli a nyugdíjat (és a 24 év alatt végig dolgozott), akkor 144 százalékkal, vagyis 2,44-szeresére emelik a részére kiszámított nyugdíjat.
http://hvg.hu/gazdasag/20121018_Topnyugdij_harman_kapnak_700_ezer_folott/
Aki nem éri meg a nyugdíjkorhatárt, annyit is ér?
„A korkedvezményes nyugdíj nem tréfa, tízezrek élete múlik rajta!" – hívták fel a figyelmet a keddi szakszervezeti demonstráció résztvevői; szerintük a veszélyes munkakörökben foglalkoztatottak közül sokan meg sem érik a tényleges nyugdíjkorhatárt.
Több százan tüntettek a korkedvezményes és korengedményes nyugdíj megvonása miatt kedd délután a Nemzetgazdasági Minisztérium épülete előtt. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) aláírásgyűjtést kezdeményezett a Tisztes Munka Világnapján, a közszolgálati bérek befagyasztása ellen is tiltakozva.
A demonstráció kiváltó oka az, hogy az egészségre káros munkakörökben dolgozók számára biztosított korkedvezmény az év végén megszűnik – tehát például a veszélyes üzemekben, a sugárveszélyes környezetben vagy a közlekedésben foglalkoztatottak sem mehetnek korábban nyugdíjba. A szakszervezetek szerint viszont képtelenség folyamatos munkarendben, a volán mögött, esetleg melegüzemekben negyven évet végigdolgozni.
A munkaadók különben a korai nyugdíjra jogosult foglalkoztatottak után többletjárulékot is fizetnek, tehát a kedvezmény miatt jelentkező kiadásokat nem a költségvetésből fedezték. A szakszervezetek ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet arra, hogy a veszélyes környezetben dolgozó munkavállalók átlagéletkora sokszor alacsonyabb, mint a tényleges öregségi nyugdíjkorhatár.
A korengedményes nyugdíj – amelynek megőrzését szintén követelik – fontos foglalkoztatáspolitikai eszköz, hiszen az idősebb munkavállalók számára ez biztosította a visszavonulás lehetőségét, ha a nyugdíj előtt néhány évvel bocsátották el őket. Ebben az esetben a munkáltatónak előre ki kell fizetnie az érintett után a tényleges nyugdíjkorhatár eléréséig terjedő időszakra esedékes járulékot, az államnak tehát ez egyetlen fillérjébe sem kerül.
Az aláírás-gyűjtési akció egy hónapig tart, s a petíciót a szakszervezet a saját szakmai javaslataival együtt elküldi a miniszterelnöknek. Az országos szakszervezeti akcióval egyébként kivételesen a munkaadók többsége is egyetért, s vállalnák azokat a kötelezettségeket, amelyekkel évente tízezreket lehetne munkanélküliség helyett korai nyugdíjba menekíteni.
Egyre magasabb a nyugdíj, de kevesebben kapják
A korhatár előtti nyugdíjak rajzolták át a statisztikát. A különbségek maradtak: van, aki 200 ezer forintot kap, más 65 ezret.
Az átlag nyugdíjas 2013 szeptemberében 113 ezer forintos havi ellátás kapott. Az ellátások átlagos összege így 5,5 százalékkal haladja meg a tavaly decemberit. Mindez az egy százalék alá csökkent infláció fényében már jelentős, 4 százalékos reálnyugdíj-emelkedést takar, derül ki az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) adataiból, amelyeket a Napi.hu összesített.
Az is látható ugyanakkor, hogy a nyugdíjak között továbbra is hatalmas a szórás: az elitet a közel 200 ezer forintos havi ellátási összeggel a volt fegyveres testületi dolgozók jelentik. A 199,4 ezer forintos jövedelemátlagon belül is nagy szórások tapasztalhatóak, léteznek ennél lényegesen magasabb - akár félmillió forintos - nyugdíjak is - még ha nem is gyakoriak, ez azonban csak néhány tucat embert érint.
Az átlagos rokkantnyugdíjasnak ezzel szemben alig havi 65,1 ezer forintos ellátásból kell megélnie. A rokkantnyugdíjrendszert az elmúlt években felszámolták, nyugdíj helyett rehabilitációs járadékot fizetnek a rendszerbe kerülőknek. E járadék átlaga lényegesen magasabb a rokkantnyugdíjaknál, hisz a 6397 ellátott, átlagosan havi 84,5 ezer forintot kap e járadék formájában.
Így működik
Az állami nyugdírendszer felosztó-kirovó elven működik, vagyis a dolgozók járulékaiból finanszírozzák a nyugdíjas korú lakosság nyugdíját.
Ezt két forrásból finanszírozza a társadalombiztosítási rendszer:
- a munkáltató által a munkavállaló bruttó bére után fizetett 24 százalékos szociális hozzájárulási adóból
- a munkavállaló bruttó jövedelméből fizetett 10 százalékos egyéni nyugdíjjárulékból.
Minden ötödik magyar
Az év első kilenc hónapjában a Nyugdíjbiztosítási Alapból ellátást kapók száma csökkent, ami meglepő, mivel a társadalom elöregszik. A következő hónapokban további változást hozhat, hogy beindul a fokozatos nyugdíjkorhatár-emelés, így átmenetileg csökken a nyugdíjba vonulók száma. A korhatár az évtized végégig a jelenlegi 62 évről 65 évre emelkedik, évente egy féléves ugrással, így jövő év első felében visszaesnek a nyugdíjazások.
Az idén január és szeptember között tapasztalt visszaesés még nem ennek a folyamatnak, hanem a korhatár alatti ellátásoknak köszönhető. Ugyanis az öregségi nyugdíjak száma a vizsgált időszakban 22 ezer fővel nőtt, így az már érzékelhetően meghaladja a 2 millió főt - magyarán minden ötödik magyar állampolgár ma már nyugdíjas, eközben azonban 18,4 ezer rokkantnyugdíjas kikerült a rendszerből, ennyvel tehát könnyebb a rendszer. Ugyanakkor még mindig elég népes a rokkantnyugdíjas közösség: 426 ezren vannak.
Az új nyugdíjasok közel fele még nem érte el a 62 éves korhatárt - ugyanis az első háromnegyedben 14,6 ezer korbetöltött nyugdíjast regisztrált a nyugdíjfolyósító, ugyanakkor 11,6 ezer olyan új nyugdíjat is megállapítottak nőknek, akik a 40 év munkaviszonnyal a korhatár előtt vonultak nyugdíjba. A"Nők-40" program a Fidesz-kormány újítása, ezen új szabály szerint nem kell elérni a 62 éves korhatárt, ha valaki 40 évnyi biztosítással rendelkezik - ebből elég 32 évet ténylegesen ledolgozni, ha emellett még legalább három gyermeket is nevelt az illető hölgy. A program keretében annak 2012-es bevezetés óta eltelt szűk két évben 98,5 ezren mentek nyugdíjba - még a korhatár elérése előtt. A Nők-40 program évi 130 milliárd forinttal növeli a nyugdíjkassza kiadásait.
http://fn.hir24.hu/penzugy/2013/11/22/egyre-magasabb-a-nyugdij-de-kevesebben-kapjak/
Egy pénzügyes blog vitát, gondolkodást (mert ne feled: “A szociálpolitika alapfogalmai” c. alapkönyv elején vagy hétféle meghatározása van. Ebből következően nagyjából azt vesz az ember a “jóléti kiadások” c. körbe, amit csak akar pl sport és stadion. ) generáló összefoglalója:
A nyugdíjrendszer múltja és jövője
Magyarország legnagyobb problémája, hogy a szocializmusból örökölt, az állam méreteihez képest brutális mértékű jóléti kiadásokat egyetlen kormány sem merte még érdemben csökkenteni.
A magyar állami újraelosztás mértéke 30-40%-kal haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait, a lehető legegyszerűbben fogalmazva, ennyivel több adót kell idehaza fizetned.( Egy átlagos magyar honpolgár a teljes bevételének 65-69%-át a legvégén kifizeti adóban, erről itt írtam: Ezért fizetsz ennyi adót)
Ebből a túlzott adóteherből származó bevétel mintegy 60%-át jóléti kiadásokra költjük, ennek is közel felét a nyugdíjak kifizetésére. Azokra a nyugdíjakra, amik a vélekedésekkel ellentétben alig pár évtizede léteznek Magyarországon és a világ nagy részén ismeretlen fogalomnak minősülnek.
Ezért röviden összefoglalnám, mi is volt a nyugdíj tulajdonképpen, mivé hízott napjainkra és mi várható két-három évtizeden belül.
A kezdetek
A vélekedésekkel ellentétben a ma jóléti társadalmaknak hívott nyugati országokban a nyugdíj intézménye még száz éves sincs. Magyarországon 1928-ban jelent meg az erről szóló törvény, de például az Egyesült Államokban még később,1933-ban.
A nyugdíjrendszer fenntartásának csak egyetlen célja volt, megőrizni a túl hosszú életet élő időseket azöregségi éhínségtől. Ha valaki túlságosan sokáig élt és elfogytak a tartalékai, akkor az állam egy minimális apanázst biztosított a számára.
1928-ban a várható élettartam 47 év volt a férfiaknál és 50 év a nőknél, a nyugdíjkorhatár pedig a 65 éves kor volt!
A nyugdíj összege például a mezőgazdasági dolgozóknál évi 120 pengő törzsnyugdíj volt és némi további járadék, de azt is csak akkor kapták, ha nem volt megfelelő méretű jövedelmező földbirtok a tulajdonukban.
A nyugdíjrendszer tőkével fedezett volt, a befolyt pénzeket a nyugdíjbiztosító befektette, ingatlanokat vett rajta, amit aztán bérbe adott, illetve értékpapírokban tartotta a maradék vagyont.
Ezt a vagyont az államháztartás hiánya miatt a Sztójay-kormány einstandolta 1944-ben (ez egy ismerős szituáció a közelmúltból), populista okokból 60 évre csökkentette a nyugdíj-korhatárt (erre is van példa a közelmúltból a nők esetében) és szintén a népszerűség miatt a négyszeresére növelte a nyugdíjak átlagos összegét. A nyugdíjfolyósító vagyonából az állami einstand után megmaradt vagyon is semmivé lett, mert a háború pusztítása az ingatlanokat is tönkretette és a pengő elértéktelenedése a maradék értékpapír állományt is megsemmisítette.
A háború után egy kényszerhelyzet állt elő a tőkefedezet pusztulása miatt, ezért jobb híján bevezették a piramisjáték jellegű felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, ahol a befizetők nem a saját nyugdíjukat biztosítják, hanem csak az aktuális eltartottakét, ők csak reményt kapnak, hogy egyszer őket is eltartja majd valaki.
A felosztó-kirovó rendszer bevezetését éppen a bizonytalanságok miatt sok vita előzte meg, szükségesnek tartották a rendszer újbóli feltőkésítését és a csökkentett nyugdíj-korhatár visszaemelését, de ebből szokás szerint a politikusok miatt nem lett semmi azóta sem.
A jelen
Pár évtized alatt mára a nyugdíj fogalma átalakult egy 20-25 évig tartó jól fizetett szabadsággá, amit a nyugdíjba vonuláskor kapott munkabér 70-83%-án túl még egyéb juttatásokkal is támogat az állam, mint például ingyenes utazás és ehhez hasonló kedvezmények.
A legfrissebb KSH adat szerint 2011-ben a férfiak 60,4, a nők 58,4 évesen mentek nyugdíjba, a korhatár (jelenleg 62 év) alatti nyugdíjasok száma elérte az aktív lakosság 15%-át. Ez tavaly tovább romlott, mert amikor a kormány nagylelkűen felajánlotta a nőknek, hogy korábban nyugdíjba vonulhatnak, nem számoltak azzal, hogy 100 ezer nő fog élni a lehetőséggel egy év alatt, komolyan megterhelve az amúgy is rogyadozó nyugdíjkasszát.
2011 elején 814 ezer 61 évesnél fiatalabb számára folyósítottak ellátást. Mivel a KSH adatai szerint egy ma 60 éves férfi még majdnem 19 évig, egy 60 éves nő 22 évig él még, ezért eddig kell egy átlagos nyugdíjast eltartani a társadalomnak.
Ezt vessük össze azzal, hogy a jelenlegi nyugdíjasok (ideértve a rokkantsági ellátást kapó személyeket is) 33,8%-a még 30 év szolgálati idővel sem rendelkezik, 40, vagy annál több év szolgálati idővel csak a nyugellátást kapó személyek 20,7%-a tud felmutatni.
2000 óta a 60 év felettiek száma 314 ezerrel nőtt és a Népességtudományi Kutatóintézet szerint már2017-re meghaladhatja az arányuk a társadalom 30%-át.
Magyarország erre a fenntarthatatlan és méregdrága rendszerre minden évben egyre többet költ, a 2000-es GDP 8,4%-a helyett már 11,3%-ot.
A közeljövő
Amint láthatjuk, a kezdeti, 15-17 évvel az átlagkor felett meghúzott, mindössze az éhenhalástól megmenteni szándékozó nyugdíjrendszer mára egy egy elviselhetetlen teher lett a társadalomnak, ami nagyban hozzájárult az európai országok adósságválságához.
Ez a ellátási szint akkor sem lenne fenntartható, ha a demográfiai válság nem sújtaná még inkább a jóléti társadalmak nagy részét.
A magyar társadalom fenntartásához minden szűlőképes korban lévő nőnek 2,2 gyereket kellene szülnie, ez utoljára a hetvenes években teljesült, jelenleg még az 1,3 gyerek/szűlőképes nő arányt sem érjük el.
Ez megfejelve az átlagéletkor gyors növekedésével (csak az elmúlt öt év alatt a férfiak születéskor várható életkora 1,96 évvel lett hosszabb.), az eltartók/eltartottak arányának felborulásával oda vezet, hogy a jelenlegi állapotokat változatlannak véve (nyugdíjkorhatár, elvonás mértéke az aktívkorúaktól, stb.) 2050-re 40 ezer forint lesz az átlagnyugdíj.
Ebben a számításban még nincs benne a külföldre távozott félmillió aktívkorú magyar és az ő gyerekeik miatti demográfiai torzulás.
(Romániában már tavaly bejelentették, hogy az 1966 és 1971 között született romániai személyeknek már csak az utolsó fizetésük 15%(!)-a lesz a nyugdíjuk. Járni sokkal több járna, csak sajnos ennyi fog csak jutni.)
A számokból egyértelműen látszik, hogy a felosztó-kirovó rendszer már nem sokáig fogja betölteni a szerepét, ami azzal jár, hogy a ma aktívkorú lakosság valószínűleg a mai értelemben vett nyugdíj nélkül marad. Megoldás csak az lehet, hogy vagy a korhatárt emelik újra fel, vagy az állami nyugdíj újból csak az éhenhalás ellen fog védeni.
Ezért kell minden aktívkorúnak komoly saját megtakarítást felhalmozni a nyugdíjas éveire, ehhez azonban havi százezer forint feletti összeget kell(ene) eltenni mindenkinek a kora és az igényei függvényében.
Amiről kevés szó esik, hogy nem csak a nyugdíjrendszer, de az egészségügyi ellátórendszer is összeomolhat, ha az aktívkorúak befizetése helyett az idősek gyógyítása marad csak. De ezzel már nem akarom borzolni a kedélyeket.
http://kiszamolo.hu/a-nyugdijrendszer-multja-es-jovoje/#more-95436
