Törőcsik az életét siratja
Törőcsik Mari Sztankaynak köszönheti, hogy színpadi színész lehetett. – A legfontosabb, ami hozzá köt az, hogy engem tíz évig nem fogadtak el színpadon, színpadi színészként. Aztán Iglódi István megrendezte a Varsói melódiát, és én itt egyszer csak hirtelen ezzel a szovjet darabbal berobbantam a színpadra.
Engem ez a darab a két Pistához köt, de mivel a rendező egyszer csak kilép az alkotói folyamatból, mi játszottuk Sztankayval. Vele kezdtem meg az első óriási belépésemet a színpadra. A személyében egy nagy színészt vesztettünk el, az életem egy szakasza – ismét – elmúlt vele.
A hosszú betegség után elhunyt Sztankay Istvánról csupa-csupa kellemes emléket őriznek a pályatársai, barátai. Szellemes, életvidám emberként emlegetik, aki humorával és elragadó személyiségével 55 éven át bearanyozta a színházi és filmszakma világát.
Jól állt neki a színház
Bodrogi Gyulával számos felejthetetlen közös munkájuk volt, már egészen fiatal korukban is játszottak együtt – ki ne emlékezne a Hattyúdal Págerral együtt énekelt betétdalára, a Villanegra románcára. – Jól állt neki a színház, és mindig meg tudta magát értetni a nézőkkel. Nála nem volt olyan mondat, amit a közönség nem értett. Varázslatos, csodaszínész még most is, hiszen a televízióban és a filmekben bármikor újra láthatjuk, egyedül a színház megy tovább nélküle… – csuklott el Bodrogi Gyula hangja.
Bors Máté legendája
Sztankay neve és pályája hosszú évekre összeforrt a tizenkét éve elhunyt legendás színésznő, Schütz Ila nevével, akivel ötszáz alkalommal játszották a legendássá vált Jövőre, veled, ugyanitt című darabot, az 1968–71 között vetített tévésorozat Bors Mátéjaként pedig pillanatok alatt az ország kedvence lett.
– Pistával rengeteget játszottunk együtt, és mindegyik örök emlék marad számomra – mondja a megrendült Koncz Gábor. – Sokat nevettünk a Bors forgatásain és a Madách színházban is gyakran szerepeltünk együtt. Számomra szinte felfoghatatlan, hogy nincs már köztünk, hiszen alig fél éve nősült negyedszerre, azt hittem, még évekig köztünk lesz, olyan reménytelien kezdte a házasságát. Azt sem tudtam, hogy kórházban van – sóhajtott Koncz.
Már odafönt bohóckodik
Pécsi Ildikó tudta, hogy Sztankay mélyen vallásos, ezért biztos abban, hogy szeretett kollégáját Bujtor István és Schütz Ila már régóta várja, és míg mi gyászoljuk, ők fönt nagyban bohóckodnak. – Papi családból származott, biztos vagyok benne, hogy nem tragédiaként gondolt arra, hogy eltávozik ebből az életből, hanem hogy a mennyországban találkozhat a korábban elhunyt kollégáival, és újra együtt nevethetnek – érzékenyült el Pécsi Ildikó, akinek számtalan emlékezetes pillanat él a szívében a Sztankayval közös munkákról.
– Csodálatos ember volt, fantasztikus humorral, aki még a sötét pillanatokat is rózsaszínűvé tudta varázsolni szellemességével. Sokat játszottunk együtt, olyan kolléga volt, akivel mindig öröm volt dolgozni – mondja a művésznő.
és a film, a "Hattyúdal"
A Bors Mátéként és Belmondo magyar hangjaként is ismert színművész, aki 2012 óta a Nemzet Színésze volt, hosszas betegség után otthonában, családja körében hunyt el. Hetvennyolc éves volt.
Sztankay István Budapesten született 1936. február 14-én, apja görög katolikus lelkész volt. Fiatalon labdarúgó-karrierről álmodott, de 18 évesen rá kellett jönnie, hogy hiába véd jól, a kapus posztjához nem nőtt elég magasra. Ezután volt segédkántor, kifutófiú egy ktsz-ben, anyagmozgató a hídépítőknél és csillés a metróépítkezésen.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1957-ben – harmadszorra – vették fel. Diplomáját 1961-ben kapta meg, első szerződése Miskolchoz kötötte. 1963-ban már a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ahonnan 1974-ben a Madách Színházhoz szerződött. 1991-től a József Attila Színházban játszott, 2006-ban lett az angyalföldi társulat örökös tagja.
Egyénisége, sajátos orgánuma klasszikus és modern darabokban is kiválóan érvényesült. Emlékezetes alakításai közé tartozik Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Viktor (Zorin: Varsói melódia), Agárdi Péter (Heltai Jenő: A néma levente), Sebők Zoltán (Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom), Kálvin János (Sütő András: Csillag a máglyán), Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja).
A legnagyobb közönségsikert Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában aratta. A mintegy 450 alkalommal játszott vígjátékban a 2002-ben elhunyt Schütz Ila volt partnere, akivel számos más színdarabban is fellépett, és állandó szereplői voltak a televízió kabaréműsorainak is.
Filmvásznon az 1963-ban készült Hattyúdalban mutatkozott be Páger Antal partnereként. Jelentősebb filmjei közé tartozik a Párbeszéd, a Húsz óra, az Ismeri a szandi-mandit? A televízióban címszereplője volt a hatalmas sikert aratott Bors-sorozatnak, egyik főszereplője az Egy, kettő, három című Molnár Ferenc-darab tévéváltozatának és Karinthy Ferenc Dunakanyarjának. Az utolsó mozifilm, amelyben felbukkant, a 2005-ös Egyetleneim volt.
Az egyik legismertebb szinkronhang volt, ő volt Tony Curtis és Jean-Paul Belmondo állandó magyar hangja. Rendezőként is kipróbálta magát, színpadra állította Dürrenmatt Play Strindberg című drámáját és Az úr vadászni jár című Feydeau-vígjátékot.
Művészi munkásságáért 1966-ban és 1974-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1978-ban érdemes művész lett, 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét 1997-ben vehette át, 2012-ben a nemzet színészének választották. Lánya, Orsolya követte a színi pályán, Ádám fia ismert újságíró.