Másodjára is átadták a Várkert Bazárt
Egyszer már átadták a félkész Várkert Bazárt, közvetlenül az országgyűlési választások előtt, április harmadikán. Akkor Orbán Viktor beszélt a privatizáció sötét fellegeiről, a harminc évnyi romlásról, amit három év alatt rendbe raktak. Körülötte akkor fideszes táblaerdők lengtek és a NER potentátjai ültek. Az áprilisi átadó annyira jól sikerült, hogy rögtön be is zárták a Várkertet.
Az augusztus végi építkezési határidőt L. Simon László szabta, ezért pénteken újra színpadot ácsoltak, hogy a felújított Lánchíd utcán vágják át a nemzetit. A ünnepség közel sem volt akkora mint mikor Orbán beszélt. Se táncosok, se vers, se celebsereg.
A gond megint csak annyi, hogy az utca sincs kész. L. Simon hangsúlyozta többször is, hogy a kivitelezőknek még két hetük van befejezni az útszakaszt, ezért még sem a 86-os busz, sem az autósok nem hajthatnak rá. A Várkert Bazárban nyíló CBA-nak sincs egyelőre nyoma. De nem kell megijedni, ha a pletykák igazak, akkor az első kerület tart egy harmadik avatót is, mikor a Szarvas téren is befejeződnek a munkák.
Tarlós István szerint aki csak kritizálja az átadókat és azok számát, az nem tud örülni, hogy a főváros fejlődik. A Lánchíd utcában újak lettek a villamosmegállók és hajókikötő is.
A mostani megnyitón már közel sem volt akkor celebkedés, mint Orbánnál. Vitézy Dávid mellett Kerényi Imre tette csak tiszteletét.
L. Simon szerint ez nem is egy átadó volt, hanem egy birtokba vétel. A vágás előtt elmondta, hogy az útszakasz egy hangulatos sétálóutca képét nyújtja. Igaz pontosan ugyanaz a forgalom fog haladni rajta mint előtte, egyelőre semmilyen forgalomkorlátozás nem lesz. A Lánchíd utca alatti közműveket kicserélték, azokhoz szerinte száz évig nem kell nyúlni.
Több újságíró is hitetlenkedve fogadta a lekövezett Lánchíd utca szélességét. L. Simon bízik benne, hogy két 86-os busz is el fog férni egymás mellett, de azért Vitézynél is rákérdezett, hogy elég széles-e az utca. A BKK főnöke szerint “persze”.
L. Simon államtitkár nem győzte megköszönni az EU pénzügyi támogatását a projekthez, szerinte anélkül nem lehetett volna megvalósítani a tizenegymilliárdos felújítást. Persze ez rengeteg munkahelyet teremtett, ami meg adót, tehát a költségvetés is nagyon jól járt.
http://kepek.444.hu/2014/08/29/masodjara-is-atadtak-a-varkert-bazart/
Gyönyörű képek a megújult Várkert Bazárról
A tájépítészetet végző cég, a Garten Studio töltött fel néhány fotót a cég saját hivatalos Facebook-oldalára, amiből csemegéztünk.
Egy fantasztikusan szép összefoglaló az Urbanistán itt az Index által készített képeket láthatod, amit most idehoztam:
Tudjátok, mi a legmenőbb az új Várkert bazárban? Mutatjuk! FRISSÍTVE!
Tádádám, hölgyeim és uraim, most pénteken tényleg, de tényleg kinyit a Várkert bazár! Én a magam részéről nagyon örülök neki, és biztos mindenki így van vele, de vajon tudja-e valaki, pontosan mi is nyílik meg? Hogy mi a fene az a Várkert bazár valójában?
A megértéséhez sajnos muszáj lesz egy kicsit kalandozni egyet a történelemben Mátyás királytól Rákosi Mátyásig, meg csöppet még rajtuk is túl. Így válnak igazán érthetővé azok a fejlesztések, amelyeket most bejártunk a megnyitó előtt, és amelyek messze túlmutatnak a Várkert bazár határain. Persze, az élvezetükhöz és használatukhoz semmiféle előképzettség nem kell.
Kalandozásunk első részben az építészeti kialakításról ejtünk pár szót, ahol útikalauzunk a rekonstrukciós terveket készítő Potzner Ferenc és a projektben szintén aktívan részt vevő Potzner Ádám volt.
Fel lehessen-e menni a Várba vagy ne?
A Vár történetét elég sokféleképpen fel lehet fogni, lehet mondjuk úgy is, hogy azt nézzük, melyik korban mennyire volt nehéz oda feljutni. Vagy csak simán megkerülni azt.
A középkori alaphelyzet persze az, hogy nem volt könnyű felmászni: épp ez lenne a vár lényege és épp ezért épült egy sziklás domb tetejére. A Dunai kikötővel persze kellett kapcsolat akkor is: a Várhegy oldalában két, máig fennmaradt fal - úgynevezett kortinafal - nyúlt le a dunai zárófalig. Ezek a falak már a legkorábbi ábrázolásokon is láthatók - igen, ott balra lenn:
Buda legkorábbi ismert ábrázolása Hartmann Schedel Világkrónikájában (1493). A bal alsó sarokban látható a védett terület: a dunai zárófal, amit a kortinafalak kapcsolnak a felsőbb részekhez
Persze közlekedni akkor is lehetett a kortinafalakon, látszik a fenti képen is a déli falra nyíló kapu, meg ami nem látszik: megvolt már a fal alatti folyosó is.
A XIX. század végére változott a hely hadászati jelentősége, ekkor már fontosabb volt, hogy egyszerűbben fel lehessen sétálni a Várba, vagy akár körüljárni a Királyi Palotát. Ne feledjük, ekkoriban adták át például a Budavári Siklót is. És persze ekkor épült a Várbazár is!
Ennek célja tulajdonképpen a Vár oldalába telepített királyi kertek látványos város felőli szegélyezése volt egy sétaterasszal, de Ybl Miklós sok minden máshoz is hozzányúlt akkoriban. Például átjárót vágott a már említett déli kortinafalba, hogy ne legyen útba, ha sétálni akar valaki, a szigorú várfalakat pedig ballusztrádos mellvéddel koronázta.
Rákosi Mátyás vára
Az ötvenes évek elején komolyan foglalkoztatta a pártvezetést a gondolat, hogy a "néphatalom" az egykori Királyi Palotába költözzön. Konkrét tervek készültek a kialakítására, ahol olyan trükkös dolgok is lettek volna, mint a valódi hivatal pontos mása, ahol ha kell, Rákosi alteregója fogadta volna a vendégeket.
Bár a terv a keményvonalas diktatúrával együtt semmivé lett, elemei azért megmaradtak annak, hogy egy megközelíthetetlen erődítménnyé akarták visszaalakítani a palotát.
A sokak által ismert, használt és elfogadott, Várhegy oldalában futó rámpáról (a Keleti feleveztőútról) például kevesen tudják, hogy csak az ötvenes években épült biztonságos felhajtónak. Illetve menekülési útvonalnak.
Nem véletlenül állították helyre akkoriban a déli Nagyrondella melletti kaputornyot sem, ez lett volna az egyik biztosított belépési pont Rákosi várpalotájába.
Fussunk csak végig egy mostani állapotot bemutató látványterven, mi minden alkotta:
Az 1950-es években megint más lett a helyzet. Ekkor a régészeti szemlélet az építészek fölé kerekedtek: minden régiséget meg kellett mutatni. Másrészt az "őszinte, romlatlan" középkorhoz akartak visszanyúlni a Vár helyreállításánál, és az akkori történelemfelfogásnak megfelelően a legtöbb német és Habsburg-kötődésű épületrész értéktelenné vált.
Az Ybl-átjárót befalazták, a Várbazár Lépcsőpavilon centrális terében leverték a kozolos lépcsőket, az Ágyúöntő udvar a Budapest Történeti Múzeum raktára lett - mindenhol a várfalakat, a bástyákat és a köveket akarták megmutatni. Ez a koncepció történetesen egybevágott az akkori vezetés elképzeléseivel is, ugyanis a pártközpontot a Királyi Palotába akarták felköltöztetni (lásd keretes írásunk).
A szocializmus enyhülőbb éveiben a Neoreneszánsz kert helyén (melyet nem állítottak helyre a II. világháború után) működött ugye a legendás Ifipark, mely klassz dolog volt, de Vár és a város összekapcsolásához nem nagyon tudott hozzátenni.
Aztán megint új idők jöttek. Ma ismét az lenne a cél, hogy az embereknek kedve támadjon felsétálni a Várba. Ehhez első körben meg kellett nyitni az egykori lehetőségeket, másrészt újakat is kellett alkotni.
Kerüljük meg a Várat! Oké, de hogy?
Hogy a Várbazár alsóbb részeiben mi lesz, arról már írtunk (de az alább keretesben összefoglaljuk ismét), a kertekkel pedig hamarosan külön anyagban foglalkozzunk. Minket most rémes szűklátókörűséggel csak a közlekedési tengelyek érdekelnek!
Mi lesz a Várbazárban?
Eredetileg a Várkert bazár legfőbb funkciója az esztétika volt. Azaz úgy kellett lezárnia a királyi kerteket a Várhegy oldalában, hogy a tetejéről szép kilátás nyíljon, és fordítva: jól nézzen ki Pestről nézve is.
Mellékesen volt egy palota a királyi őrségnek, kettő pedig bérlakásoknak. A köztes bazársorokat úgy képzelték el, hogy majd korzóznak előttük a népek és be-be térnek vásárolni, de ez nem jött össze, úgyhogy itt idővel műtermeket alakítottak ki.
Most a fő funkció persze megint az esztétikum, meg hogy meg kellett menteni a város közepén pusztuló műemléket, amiért már mindenféle nemzetközi figyelmeztetéseket és bírságokat kapott az ország.
A déli paloták udvarát üveggel fedték, ezekben kiállítóterek jönnek létre. A dli és az északi bazársort egybenyitották két nagy térré, az egyikben egy cukrászda, a másikban meg ugye egy CBA nyílik, ami elég nagy visszhangot is kapott egy hónapja.
A bazársorok mögött kivájták a hegyoldalt és mélygarázst, illetve egy multifunkciós előadótermet alakítottak ki.
Ezek tetején ismét kertet hoztak létre.
A közlekedési tengely nagyon béna és unalmas kifejezésnek hangzik, de valójában olyan hétköznapi dolgot takar, ami nagyjából mindenkinek eszébe jutott már. Mondjuk, hogy fel lehet e sétálni egyenesen Duna-partról a Várba? Vagy végig lehet-e menni körbe fönn a várfalon.
Egyelőre mindkét kérdésre nem a válasz, de a ma megnyíló szakaszokkal azért közelebb kerülünk ahhoz, hogy ezt megtehessük.
A déli kortinafal átvágásával (vagyis az egykori Ybl-átjáró kibontásával), az Öntőház udvar és a Neoreneszánsz kert megnyitásával ugyanis egy új útvonal jött létre, amelyen kényelmesen elsétálhatunk a Clark Ádám térről a Szarvas térig.
Ha akarjuk, ezt az útvonalat részben a bazársorok mentén is megtehetjük, az alsó fősétányon. Párhuzamosan az Ybl térrel, de már a Várszoknyán.
A rémes nevű gyilokjáró
A gyilokjáró az egyik legszörnyűbbnek hangzó építészeti elnevezés, de ez ne riasszon vissza senkit se attól, hogy rálépjen. Hívhatjuk védőfolyosónak is, ha úgy jobban tetszik. Gyakorlatilag a világ minden várában van ilyen, ez az a kalandfilmekből jól ismert járdaféle, amely a várfalak tetején végigfut. A várvédők ezeken közlekedtek, innen lőhettek a védőpárkány védelméből, és innen kiabálhatták, hogy "hülye angolok, angol hülyék".
Fönn a várfalon megint csak néhány lépéssel tovább haladhatunk: az eddig megközelíthetetlen déli kortinafalat összekötötték a Palota előtti Keleti nagyterasszal, egy konzolos gyilokjáró segítségével. Itt továbbsétálhatunk a helyreállításba valahogy begerilláskodott Mária-szoborig, melyről már egyszer megírtam a véleményem.
Ez ugyan még mindig nem sok, de jól látható, hogy a déli várfal tetején könnyű lesz folytatni az útvonalat, csak egyszerűen helyre kell állítani a mellvéd fa korlátját. Jó, tudom ez sem megy olyan pikk-pakk mifelénk, de jóval könnyebb feladat mint a mostani új rendszer kialakítása.
Merthogy a gyilokjárós séta végén most már nem kell visszafordulunk, hanem lesétálhatunk a Várbazárig. Vagy leliftezhetünk, esetleg lemozgólépcsőzhetünk. Merthogy fel- és lejárók egészen gazdag sokasága nyílik meg most.
A Várkert bazár kilátóteraszára - vagyis a Neoreneszánsz kertbe és az Öntőház udvarba - most felsétálhatunk természetesen a Gloriett két rámpáján, a Lépcsőpavilonban, az Erzsébet lépcsőn vagy a Testőrségi palotán keresztül is. De természetesen vannak liftek is, és megnyíltak a már említett utcai kapcsolatok is a Szarvas tér és a Clark Ádám tér felől.
Innen pedig még változatosabbak a továbbjutási lehetőségek. Sétálhatunk a déli kortinafal tetején,
vagy a fal alatti középkori Vízhordó folyosóban kialakított lépcsőn,
vagy a fal melletti új lépcsőn, aminek a fele ráadásul mozgólépcső.
Abba most bele se menjünk, hogy aki felsétál a Neoreneszánsz kert tetejére, az az Ybl átjárón keresztül csatlakozhat a Vízhordó folyosóhoz, mert tuti elvesztette már a fonalat a kedves olvasó.
És akkor még mindig csak a Vár oldalában vagyunk, ahonnan újabb lifttel, csigalépcsőn vagy a hagyományos szerpentinen juthatunk fel a Királyi Palotához.
Ez a szövevényes úthálózat, amit leírni - pláne olvasóként megérteni - igencsak nehéz, az a valóságban épp az egymásba fonódó ösvények miatt szinte magába szippantja a látogatót. Egyszerűen hívogat arra, hogy felsétálj a Várba.
Ezzel olyan rendszer jött létre, amire már nagyon régóta nagyon nagy szükség volt - és amelyet persze jó lesz majd folytatni a Palota közvetlen környezetében is. Erre a funkcionalitásra simán ötöst fog adni midnenki, aki kipróbálja.
Persze egy építészeti alkotásnál nem ragadhatunk le a funkciónál. Egyáltalán nem mindegy hogy néz ki ugyanis egy ilyen úthálózat - főleg nem, ha a Várhegy oldalában van.
Nos kifejezetten szellemes lett - de tudom, hogy vannak, akik ezzel nem értenek majd egyet.
Bátor anyaghasználat
Ami mindenkinek egyből szemet szúr, az a rengeteg corten acél használata. Talán sehol nincs ennyi egész Budapesten egy helyen. Pedig a műemlék-felújításban is igen kedvelt anyag (lásd keretes írásunkat).
Rozsdás rozsdamentes acél
A corten szó valójában egy köznevesült tulajdonnév (mint mondjuk a közért, vagy a zsilettpenge), eredetileg COR-TEN volt a márka neve.
Ez az anyag alapvetően egy rozsdamentes acél, amelynek patinája a rozsda. Ez elsőre olyan blődségnek hangzik, mintha alkoholmentes sörbe utólag öntenénk tiszta szeszt, sokáig nem is futott be igazán.
Pedig már a hatvanas évek közepén alkalmazták az USA-ban, de igazán csak az elmúlt évtizedben ért el áttörést. Magyarországon is egyre népszerűbb az elmúlt években.
A műemlékvédelmi felhasználásra szinte kínálja magát olyan helyeken, ahol a cél nem a rekonstrukció, hanem az eredetitől eltérő pótlások, beépítések jól látható elkülönítése.
Ennek legszebb hazai példája Pécsett található, a tettyei romoknál, ami szintén igen megosztó épület. Én mindenesetre nagyon szeretem.
Alapvető elképzelés volt, hogy megkülönböztetik a régit az újtól, de ami még fontosabb: a régit a sosem volttól. A kortinafal alatti szárazárokban kialakított szabadtéri színpad, a vízhordó lépcső fedele, a gyilokjáróra vezető lift háza soha nem létezett. Hamis lett volna, ha historizálóan építik meg.
Számomra amúgy egészen megdöbbentő volt, hogy micsoda ellenérzés-hullámot váltott ki a corten használata. Azt hittem, ma már lassan azon azon fanyalognak a kritikusok, hogy divatja múlt az anyag, de úgy tűnik sokaknak még mindig "túl modern".
Ezt döntse el majd az idő. A reneszánsz királyi kertek hatvanas években készült rekonstrukciója (melyekről következő összeállításunkban esik majd szó) például olyan klasszra sikerült, hogy ma is érdemes a megmentésre.
Hogy ez kiállja-e az idő próbáját, az majd kiderül. A fanyalgókat vigasztalja az, hogy legalább jól elkülöníthető a műemléktől - ha mindenáron bontani akarják majd.
Én nagyon drukkolok neki, hogy ne akarják. Egy finom, ötletes, ügyesen simuló, a funkció és pláne az elődök előtt alázattal meghajló kiegészítés ez. Ahogy minden századnak ott vannak a lenyomatai a Váron - mondjuk a hatvanas években kialakított pártázat -, úgy a XXI. század első évtizedeinek ez lehet a lenyomata.
Egész biztos, lesz, aki majd nosztalgiával gondol vissza erre a korra!
Persze a hagyományostól eltérő anyaghasználat önmagában nem érdem, mondjuk a Neoreneszánsz kert közepére helyezett liftnél.
A látványterveken még légiesen átlátszó volt, mire elkészült, lehetetlenül kék tejüveggé vált. Nem elég, hogy önmagában csúnya a finoman kialakított kert közepén, de tökéletesen belezavar a látványba.
A finom részletek
Azonban összességében tele van jól sikerült részletekkel a felújítás, pedig máshol is változtak az eredeti elképzelések. Lépcsőpavilon új föld alatti bővítésénél például a feltáráskor előkerült rengeteg ágyúgolyó egy része került volna a falba- de a nagyon változatos méretek miatt csak stilizált gömbök pótolták azokat.
Ezzel együtt is egy izgalmas kanyarív alakult ki a lépcsőfülke mögött, a Vízhordó folyosóhoz vezető járatban.
Ötletes lett a Vízhordó folyosó "dupla lépcsője" is, melyről már esett szó. A "valódi lépcső" mellett kis teraszok vannak kialakítva, ahol szintén ágyúgolyókat vagy más kőmaradványokat lehet kiállítani. Egy olyan lapidárium jöhet létre, amelyért nem kell sehova sem külön elmenni (ez ritkán vonzza a látogatókat), hanem a sétáló turisták mellett heverhetnek a kövek.
Nagyon erősre sikerült a gyilokjáró folyosó feljárója. A várfalmagasságok közti különbséget kijátszva sikerült úgy elhelyezni a liftet, hogy nem tolakszik a képbe. Ide került a lépcső is, ami furcsán a falra tapadva, egy ferde tetejű, szabálytalan támpillért magába ölelve tekeredik fel az új gyilokjáróra, mint valami féminda.
A látványterven (melyen még nem szerepel a szobor) még jobban látható az elrendezése :
Hasonlóan szép, de jóval lágyabb az íve a kortinafal aljában a Lépcsőpavilon ívére simuló lépcsőnek. A felső szögletesség és az alsó simulékonyság közti különbség mintha acélból adná vissza a Palota előtti középkori várfal zordsága és a Várbazár könnyed neoreneszánsza közti különbséget.
A játékossághoz itt a jókora lyukak is hozzájárulnak. Az Öntőház udvarban ezek a fent említett, földalatti ív mintáját ismétlik a felszínen golyók nélkül, de nem csak itt játszottak ezzel a mintázattal az alkotók.
Az acélfalak egyöntetűségét mindenhol lyuggatott felületek oldják belülről. Ezek néhol véletlenszerűek, néhol rendszerré állnak össze, van, ahol funkciójuk is van: a gyilokjáró ezeken keresztül kap megviágítást. A lyukakon áttörő pontszerű fények épp oylan izgalmasak lesznek, mint a korlátok peremére helyezett LED-csíkok.
A kedvencem, amikor a heraldika jelenik meg a lyuggatott acélban. Attól függően, hogy Szapolyai János vagy Luxemburgi Zsigmond korából származik-e az adott rész, az acélkapukon farkast látunk nappal és holddal, illetve oroszlánt. Ezek voltak ugyanis az uralkodók címerein.
A legötletesebb az a kétszárnyú, befelé nyíló kapu, melyen egy hatalmas oroszlánt látunk. Ha teljesen a falig nyitjuk őket, a két szárny tökéletesen illeszkedik a falban található két fél oroszlánhoz: így a látogatók két egész oroszlán közt sétálhatnak be.
Összességében nagyon fontos fejlesztéssel lett gazdagabb a város, mely talán - használat szempontjából - fontosabb mint maga a Várbazár helyreállítása. Rengeteg olyan apró részlete van, amelyre érdemes lenne kitérni, de ezeket fedezzétek fel ti magatok!
Hiszen épp az a legnagyobb érdeme ennek a rengeteg járatnak, hogy felfedezésre csábít.
FRISSÍTVE: Ilyen komolyan nincs. Pont a fenti cikkben méltatott rész, amelyről többször leírtam, hogy a legklasszabb dolog az egész Várkert bazárban, na az kérem mégsem nyílt meg ma! Sem Lépcsőpavilon, sem a Vízhordó folyosó, sem a liftek, sem a gyilokjáró. És nem ám azért mert nincs befejezve. Az önkormányzat egyszerűen lefújta, állítólag csak azért, mert zártkörű rendezvény van fenn. Komolyan nem értem. Vajon mi lehet? 1. Nem tudták, hogy rendezvény van a Várban? 2. Tudták, hogy rendezvény van, de nem tudták, hogy a Várbazárból fel lehet oda sétálni? 3. Azt még most sem tudják, hogy ez a feljárat több szakaszból áll, és simán megnyithatták volna csak az alsóbb szintjeit? Pipa vagyok na.
http://index.hu/urbanista/2014/08/29/tudjatok_mi_a_legmenobb_az_uj_varkert_bazarban_nem_a_muemleki_resz_hanem_ami_mogotte_van/?token=dfc5ca75b05fdb538153572439e585c6
Átadás utáni nap:
Magyarország itt épül, így épül... Teknős Miklós fotója a Várkert Bazárnál készült
