"Tanulják meg: nekik semmit sem szabad, magának meg mindent." Szerintem, egy klasszikus alkotás, amit ismerni kell a Szegénylegények vagy a Tanú mellett, mindenkinek... mert: "Legyenek bizonytalanságban. Féljen odakint a világban, bűnös és ártatlan egyaránt. Halottakat könnyű produkálni, tanár úr. De olyan halottakat akik esznek, isznak és úgy tudják befogni a szájukat mint egy valóságos..." - döbbenetes gondolatokkal manipulált, egyszerű és embertelen élethelyzet megteremtése a hatalom kiszolgálására, életben tartására.

1944. A kiskocsmában a törzsvendégek (az órás, a könyvügynök, az asztalos, a fényképész és a kocsmáros) mindennapos dolgokról beszélgetnek. A borjúszegy elkészítésének módjáról, az ismerősökről, meg arról, hogyha módjuk lenne haláluk után feltámadni, a gazdag zsarnok vagy a szerencsétlen, de tisztességes rabszolga sorsát választanák-e. Nem is sejtik, hogy a felvetett elméleti kérdésre másnap már a nyilasok kínzókamráiban - a gyakorlatban, tetteikkel kell felelniük.

szereplő(k): Őze Lajos (Gyuricza Miklós), Márkus László (Király László), Dégi István (Keszei Károly), Horváth Sándor (Kovács János), Bencze Ferenc (Béla), Pécsi Ildikó (Irén), Moór Marianna (Lucy), Latinovits Zoltán (Civilruhás), Bánffy György (Magas), Cserhalmi György, Vándor József (Macák), Békés Rita (Erzsi)

rendező: Fábri Zoltán, író: Sánta Ferenc