Az Afar-medence, más néven Afar-föld vagy Danakil-föld nyugaton az Etióp-magasfölddel, északkeleten a Vörös-tengerrel, keleten az Ádeni-öböllel határos, háromszög alakú medenceegyüttes, amelynek többsége Etiópiához, északi pereme Eritreához, keleti része Dzsibutihoz tartozik. Nevét az itt élő danakilokról kapta, akik afaroknak nevezik magukat.

Az afarok vagy danakilok egy Északkelet-Afrikában élő nomád nép. Etiópiában a népesség 1,7 %-át, Dzsibutiban a 35 %-át, Eritreában pedig az 5 %-át teszik ki. Az afar egy összefoglaló név: az északi törzsek neve danakil, a délieké adal. Az afarok két nemzetsége (klánja) a politikai vezető szerepet betöltő asaimara (vörös) és a „munkásosztály”, az asdoimara (fehér) klán. Az afarok a Danakil vagy Afar- sivatagban és mélyföldön élnek, mely a Föld egyik legforróbb és legszárazabb területe. Az afarok többsége ma is nomád pásztorkodó életmódot folytat. Legfőbb szállítóeszközük a teve, legfontosabb tenyésztett állataik a kecske, a juh és a szarvasmarha. Emellett a sivatagban sóbányászattal foglalkoznak.

Az Afar-medence hullámos felszínén sós mocsarakat és közöttük elszórt vulkáni kúpokat találunk. Legmagasabb pontja (1200 m) az Afrera csúcs, legalacsonyabb része a Danakil-mélyföld (−116 m). Az Afar-medence a Föld egyik legkegyetlenebb helye. A földtörténeti közelmúltban még tengerfenék volt, amíg a földkéreg mozgásainak következtében északkeleten ki nem emelkedett a Danakil-hegység, elvágva az összeköttetést a tengerrel. Az így közbezárt víz elpárolgott, és mintegy 3000 méter vastag sóréteget hagyott hátra az egykori tengerfenéken. A mélyedésekban található tavakat a környező magasföldeken beszivárgó talajvíz táplálja; vizük az állandó bepárlódás eredményeként sós. Hasonló okokból a kis, zömmel időszakos patakok vize is sós.

Ezen a pokoli vidéken folyamatos sóbányászat zajlik. A munkások leginkább az afarok közül kerülnek ki. A sóbányászok márciustól szeptemberig átlagosan 45 ° C-os hőségben dolgoznak, de nem ritka az akár 58 ° C-os elviselhetetlen hőség sem. A kitermelt sótömböket tevéken szállítják a feldolgozás helyszínére, ez olykor több napig tartó utat is jelenthet.