Elmúltak az évek a gyerekkor
az egész csak egy pillanat volt
de emlékszem most is mindenre
csak már nem tudom azt, hogy ki merre
a barátok kikkel együtt rég
az utcán terveztük, hogy felnőttként
milyen lesz majd az életünk
nem gondoltuk volna, hogy egyszer majd arra ébredünk
hogy tévedünk
a világban szétszéledünk
repülőterek meg tengerek
idegen helyek meg emberek
én nem megyek még itt vagyok
de közel se biztos, hogy itt halok meg
már sok ember itt hagyott
mert a boldogulásra kint nagyobb
az esély, na ülj le és mesélj
ezeregy kérdés ezeregy veszély
ez nem csak egy újkori szeszély
elmegy még az is aki nyelvet se beszél
ez szerinted kalandvágy
akkor testvér te nem is vagy magadnál
keményebbnek kell lenni mint tyson
ahhoz, hogy hónapokig csak skypon
keresztül lásd a családod
itt nem segítenek a tanácsok
idegen világ tele idegenekkel
kevesen bírják már idegekkel
a lényeget tálalni hidegen kell
ne sodródj az árral mint az igenember
na mi van ember? nincs új a nap alatt
ha el is mész térj vissza mint a madarak

Refrén:
szállj képzeletedbe éghet majd, hogy semmise fáj
végül az otthon megtalál de menni muszáj
úgy sem kell majd visszanézned holnapután
talán mégis visszatérhetsz

mikor hazalátogatok borsodba
és este lecsúszna egy boroskóla
rá kéne csörögni a régi spanokra
a neveket pörgetem a telefonba
az egyik brighton a másik london
a harmadik florida a negyedik hong kong
az ötödik manila a hatodik preston
berlin kalifornia meg boston
kinek hol van az otthon
kinek jött be és ki maradt hoppon
ki az aki boldog hogy takarít egy boltot
a kezében hamburger meg hotdog
de még így is könnyebb
mint itthon egy tanárként nyelni a könnyed
spórolni azon, hogy mit eszel mit nem
meg azon is, hogy mit teszel mit nem
de magyarország, ébresztő ez nem a zártosztály!
húzd ki magad és mosolyogjál
nincs jobb gyógyszer a mosolyodnál
bármilyen nehéz ne hagyd hogy megtörjön
az élet szabadság nem pedig börtön
happy end vár bármilyen furcsa
csak nyisd ki a lakatot tessék a kulcsa