Előszó
Nem mondhatom el senkinek, |
|
Próbáltam súgni, szájon és fülön, |
Mindnyájatoknak, egyenként, külön. |
|
A titkot, ami úgyis egyremegy |
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. |
|
A titkot, amiért egykor titokban |
Világrajöttem vérben és mocsokban, |
|
A szót, a titkot, a piciny csodát, |
Hogy megkeressem azt a másikat |
S fülébe súgjam: add tovább. |
|
Nem mondhatom el senkinek, |
Elmondom hát mindenkinek. |
|
Mert félig már ki is bukott, tudom |
De mindig megrekedt a féluton. |
|
Az egyik forró és piros lett tőle, |
Ő is súgni akart: csók lett belőle. |
|
A másik jéggé dermedt, megfagyott, |
Elment a sírba, itthagyott. |
|
Nem mondhatom el senkinek, |
Elmondom hát mindenkinek. |
|
A harmadik csak rámnézett hitetlen, |
Nevetni kezdett és én is nevettem. |
|
Gyermekkoromban elszántam magam, |
Hogy szólok istennek, ha van. |
|
De nékem ő égő csipkefenyérben |
Meg nem jelent, se borban és kenyérben, |
|
Hiába vártam sóvár-irigyen, |
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. |
|
Nem mondhatom el senkinek, |
Elmondom hát mindenkinek. |
|
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak |
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, |
|
Mert álom a bűn és álom a jóság, |
De minden álomnál több a valóság, |
|
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok |
S tanuskodom a napról, hogy ragyog. |
|
Én isten nem vagyok s nem egy világ, |
Se északfény, se áloévirág. |
|
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, |
Mégis a legtöbb: ember, aki él, |
|
Mindenkinek rokona, ismerőse, |
|
Nem mondhatom el senkinek, |
Elmondom hát mindenkinek. |
|
De béna a kezem s dadog a szám. |
|
Elmondanám, az út hová vezet, |
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. |
|
Emeljetek fel, szólni, látni, élni, |
Itt lent a porban nem tudok beszélni. |
|
A csörgőt eldobtam és nincs harangom, |
Itt lent a porban rossz a hangom. |
|
Egy láb mellemre lépett, eltaposta, |
|
Egy szószéket a sok közül kibérlek, |
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek. |
|
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, |
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. |
|
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt |
Állván tátott szemmel, csodára várván. |
|
Amit nem mondhatok el senkinek, |
Amit majd elmondok mindenkinek.