Mindenkit átvert az ISON-üstökös

A sírból hozta vissza magát az ISON, amely ha nem is az évszázad üstököse, de a kommentelők szerint a „legtökösebb üstökös”, amit valaha láttunk.

A csütörtök esti napközelsége utáni órában nyoma sem volt az ISON-üstökösnek a Nap közvetlen környezetét figyelő űrszonda, az SDO képein. A NASA tévé befejezte élő közvetítését, a szomorú szakértők és a mindig vidám műsorvezető hölgy elbúcsúztak a nézőktől. Az ISON pedig rövidesen felbukkant egy másik űrszonda, a SOHO látómezejében.

Ez valóban váratlan húzás volt: a legdrámaibb fordulat abban a történetben, amelyet egyik kollégánk már csak „tudományos szappanoperának” nevezett. Az elmúlt hónapokban valóban sok régi elméletet felülírt az ISON viselkedése, és erre a Nap közvetlen közelében tette fel a koronát.

Csütörtökön délig még nagy volt az öröm, mert a korábbi baljós hírek ellenére az üstökös erőteljesen fényesedni kezdett. Az újabb fordulat délután történt: az ISON feje hirtelen elhalványult, majd látszólag teljesen elkenődött és szétesett:

Az ISON meggyengülése a napközelség előtt, csütörtök délután

Forrás: NASA SOHO

Sokan már ekkor temették az üstököst, és valóban nem lehetett látni az SDO képein. Az első reménysugár a SOHO űrszondától érkezett 22 óra körül, amikor valami kibukkant a Napot mesterségesen letakaró műszer mögül, majd fényesedni kezdett:

A csütörtök késő esti reménysugár

Forrás: NASA SOHO

A Hírek.csillagászat.hu Facebook-oldalán - ahol most is követni lehet az eseményeket - egy kommentelő "a legtökösebb üstökösnek" nevezte a váratlanul visszatért égitestet.

Mi történt a Nap közelében?

Az ISON tehát „jó erőben” közelített a Naphoz, és mindenki abban bízott, hogy utána még fényesebb lesz. Miért nem így történt?

„Valószínű, hogy az üstökös csóváját leszakította a Nap, azaz a benne lévő porszemcséket elfújta a napszél, elpárologtatta a magas hőmérséklet. Ezt látjuk a napközelség előtti szétkenődésként. Ugyanakkor megmaradt valami belső szilárd rész, ami viszont a Nap mellett feldarabolódhatott” – mondja az Origónak Sárneczky Krisztián, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa.

A szakember szerint a mag több különálló, de nagyobb testre eshetett szét, és ezeket látjuk most a Nap mellett. Az sem kizárható, hogy a megmaradt mag egyben van, bár akkor nem lenne ennyire „elkenődött” az alakzat:

Az ISON november 29-én (pénteken), magyar idő szerint 10.11-kor, 12 óránál

Forrás: NASA

Az mindenesetre biztató, hogy az ISON, illetve maradványai fényesednek, az elmúlt 6-8 órában ez körülbelül 2 magnitudót jelent. Sárneczky azonban arra figyelmeztet, hogy ez lehet a látószög változása miatti látszólagos fényesedés is.

Láthatjuk-e decemberben?

A következő képek után talán okosabbak leszünk, bár Sárneczky szerint ezek után nehéz bármit is mondani. Az lenne a jó, ha a megmaradt darabokból minél több por hullana ki, sőt teljesen szétszakadnának a darabok. Ekkor ugyanis újra kialakulhatna egy komolyabb porcsóva, amelyet szerencsés esetben majd szabad szemmel is láthatnánk.

Ilyesmi történt 2011-ben a Lovejoy-üstökössel is, amelynek felfényesedését az okozta, hogy két nappal a napközelség után teljesen elpusztult a magja. A látvány gyönyörű volt, de sajnos csak a déli féltekéről:

A Lovejoy üstökös 2011-ben Santiago de Chile felett

Forrás: Wikipedia/ESO/Yuri Beletsky

Mennyi esély van arra, hogy ehhez hasonló csóvát figyelhetünk meg decemberben? Nem sok, de teljesen nem kizárható, mert az ISON már eddig is felrúgott egy csomó szabályt. Körülbelül egy hétig még intenzíven „porolhat” és fényesedhet. Ezt pénteken és szombaton követhetjük a napkutató űrszondák képein, de aztán jöhet pár nap bizonytalanság, amíg rá lehet majd fordítani a nagy földi távcsöveket. Ha közben mégis szabad szemessé válna, arról biztosan olvashatnak rovatunkban.

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20131129-ison-ustokos-mi-tortent-a-nap-kozeleben.html