„Készülődjetek!" - Orbán kiadta az új jelszót
Talán el kellene gondolkodni mindenkinek a 2006-os "békés tüntető" mítosz miért ennyire erős? Ki tud arra válaszolni, hogyan kell oszlatni "ilyen" békés tömeget? Ki szervezte, irányította? Most mégis mire "tüzel" a kormányfő? Állami ünnepen, államfőként beszélt vagy pártvezető szólalt meg katonákkal a háta mögött? Lapozd át az arhívumot. Megdöbbensz.... http://edy666.wix.com/2006-oktober-23
2013. október 23-án délután elérhetetlenné vált a hírportál oldala. Állítólag túlterheléses támadás érte az Indexet.
2006. október.23. Éles fegyverrel lövetett volna a Fidesz 2006-ban
A Jobbik szerint a Fidesz éles lőfegyverrel oszlatta volna a tömeget a 2006-os TV ostrom idején, legalábbis ez derül ki a most feloldott titkos dokumentumból.
http://index.hu/video/2011/02/23/eles_fegyverrel_lovetett_volna_a_fidesz_2006-ban/
Orbán: aki nem a szabadságot választja, annak a szolgaság lesz a végzete
Tapsvihar fogadta Orbán Viktor miniszterelnököt a Hősök terén. Többen azt skandálták: „Viktor! Viktor!”. „Október 23-án az egész szabad világ kalapot emel Magyarország és a magyarok előtt. Azok előtt, akik szembeszálltak a kommunista rendszerrel, akik félelemben tartották az országot” – kezdte beszédét a miniszterelnök „A kommunizmus megjavíthatatlan, mert semmibe veszi az egyént, és semmilyen erőszaktól sem riad vissza”.
Szavai szerint „56 őszén hirtelen kitavaszodott”. Az évekig tartó szenvedés és megaláztatás után a szabadságvágy és a lelkesedés lelökte a fojtást, kitört, hogy leverje a vörös csillagot.
„56-ban nem volt tovább tűrni” – hangsúlyozta. „Mindenki tudta, nincs tovább. Ha folytatódik a szovjet világ, semmi nem marad a magyar létből, ami a miénk, amit 1000 év alatt építettünk fel. Felemeltük szívünket és fellázadtunk” – mondta Orbán. „A zsigereinkben éreztük, hogy a haza sorsa forog kockán. Nem számított a túlerő, az emberfelettire kellett vállalkoznunk. Minden más a nemzet felmorzsolódásához vezetett volna” – vélekedett. „Kultúrnemzeti létünk vége fenyegetett.” Fegyvert kellett ragadni, és szembeszállni a mérhetetlen túlerővel. „Az akkori hősök megtették, amit megkövetelt a haza.”
A harcosok reménykedtek, hogy megélik a győzelem napjait, de aki fegyvert fog, a halállal is számot vet – mondta Orbán. „Akár a halál kockázatát is vállalva kiálltak a hazáért, a függetlenségért és a szabadságért. Szépek, bátrak és fiatalok voltak, mégis odaadták az életüket a mi szabadságunkért. Helyettünk haltak meg, helyettünk kényszerültek emigrációba” – hangoztatta a miniszterelnök.
Orbán Viktor a magyar történelem legsötétebb korszakának nevezte a kommunizmust. A harcosok „nem a diktatúra sötétségét, hanem a kiállás, a bátorság és a hősiesség dicsőségét hagyták örökül”.
A 20. század során háromszor ráztuk le magunkról a kommunizmust – hangsúlyozta Orbán. „90-ben megdöntöttük a gulyáskommunizmus uralmát is.”
„Azok a magyarok vetettek véget a kommunizmusnak, akik 56 után itt maradtak. Akik azt gondolták, hogy mégsem futhat el egy egész ország. Nehéz sors várt rájuk, mégsem lépték át a határt” – emlékezett Orbán. „Maradtak, a gyerekek miatt, a nagymama miatt, és Magyarország miatt, amely árva volt.” Elszenvedték a megaláztatásokat és a bedeszkázott égboltot. Kihúzták a következő 34 évet, és felneveltek bennünket – mondta.
„Amikor eljött az idő, 1 év alatt felőröltük a kommunisták uralmát” – mondta 89-ről. „A döntő csapást itt, ezen a téren mértük rájuk”. „Itt mondtuk ki, hogy a szovjet katonáknak távoznia kell Magyarországról.
A sors könyvében az volt megírva, hogy sem a Habsburg, sem a szovjetek ellen nincs mit tenni – vélte Orbán. Hozzátette, mi magyarok viszont nem hisszük hogy lenne végzet, ami utolér. „A sors könyvét a hitünk, a bátorságunk, a szeretetünk és az összefogásunk erejével, ha úgy adódik, a vérünkkel kell írni.”
Szavai szerint a magyar szabadságharcnak árulói is voltak. „Az összes forradalmunkat külföldről verték le. Mindig voltak olyanok, akik segítették az ellenséget” – tette hozzá, akik szerinte a „pufajkások” és például a „vörös bárók” voltak.
„2006-ban, 16 év demokrácia után puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán, lovasrohamot vezéreltek, és kardlappal verték a békés tüntetőket. Azért, mert azok voltak kormányon, akik gátlás nélkül felhasználhatták az állam fegyveres szervezeteit. Ma ismét közénk lövetnének, jó esetben gumilövedékkel. Csak azért nem teszik, mert a magyarok elsöprő többsége félrelökte őket” – mondta a miniszterelnök.
Azt is tudjuk, hogy Magyarországot a volt kommunisták adták a spekulánsok és a nemzetközi pénzipar kezére – hangoztatta. „Ők készen állnak arra, hogy átadják Magyarországot a gyarmatosítóknak”, vélekedett.
„A rendszerváltás idején is csendben szövetkeztek a külső erőkkel – a pufajkát öltönyre, a tavarist Tavaresre cserélték.”
„A fél világ ellenére hoztuk meg a döntéseket” – mondta az elmúlt három év egyes kormányzati intézkedéseiről. Szerinte így lett saját alkotmányunk, amely a magyar és keresztény kultúra talapzatán áll.
„A bankoknak többet kell fizetni, segély helyett munkára építünk, a családok terheit visszanyestük, újraiparosítjuk az országot, és a magyar földet európai kézben tartjuk” – sorolta Orbán Viktor. „A magyarok érdekében hoztunk döntéseket, a magyar szabadságért. Közeledünk a valódi felszabadulás, a mindennapi szabadság felé.”
Kiemelte: azt akarjuk, hogy mindezt ne lehessen újra elvenni a magyaroktól. „Látjuk, hogy megint szervezkednek, hamisítanak, és idegenekkel szövetkeznek.”
„Nem elég jól kormányozni, nem elég kiszabadulni a hitelezők szorításából. Máshol talán elég, de mi magyarok vagyunk” – mondta. „Nem hihetitek, hogy a kormányotok nélkületek megnyeri a küzdelmet” – szólt a megjelentekhez. Szerinte ha meg akarjuk védeni az alkotmányt, a nyugdíjat és a rezsicsökkentést, személyesen kell részt venni a küzdelemben.
„Hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppúgy ahogy 2010-ben tettük. Most befejezhetjük, amit 56-ban elkezdtünk. 56-ban is tudtuk, nincs középút, vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk azok” – hangoztatta Orbán. Szavait azzal zárta, hogy „aki nem a szabadságot választja, annak a szolgaság lesz a végzete”.
A közönség és Orbán Viktor is tapsolt. És a közönség újra skandálta: „Viktor! Viktor!”
Az ellenzék magán rágódik, Orbán harcot hirdetett
Az összefogás nehézségeivel küzdő ellenzéket és a most is nagyon sok embert mozgósítani képes kormányoldalt mutatta a választások előtti utolsó október 23. A demokratikus ellenzék tüntetését a Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc közötti feszültség uralta, ami mellett Bajnai Gordon hangja alig volt hallható. Orbán ellenségről, kommunistákról, a saját népére rátámadó szocialista kormányról beszélt és fegyverbe hívta híveit, hogy védjék meg a szabadságot és az önállóságért harcoló kormány eredményeit.
http://index.hu/belfold/2013/10/23/az_ellenzek_magan_ragodik_orban_harcot_hirdetett/
Ellenzéki gyűlés: Feri élre tör
Bajnai adta meg az alaphangot az ellenzék közös demonstrációján a Műegyetem előtt, a hangulat mégis akkor izzott fel, amikor Bokros Lajos, Kuncze Gábor után és Fodor Gábor előtt Gyurcsány Ferenc lépett a mikrofonokhoz.
Gyurcsány Ferenc érkezik a közös színpadra
Népszabadság - Kurucz Árpád A legérdekesebb az volt, hogy az említett ellenzéki vezetők közös miniszterelnök-jelöltet, közös listát – Fodor árnyékkormányt is – követelt. Arra lehetett számítani, hogy a szocialisták elnöke reflektál a nagyon is súlyos felvetésekre. Mesterházy Attilának ehhez képest a beszéd elkezdése is gondot okozott, mert a tömeg, melynek soraiban szemlátomást többségben voltak a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai, beléfojtották a szót. Amikor mikrofonhoz lépett, a tömeg összefogást követelve túlharsogta Mesterházyt. Ez az Összefogást!-kórus a beszéd alatt többször is felhangzott, és rímelt arra a gyurcsányi fordulatra, hogy nem elég mímelni az együttműködést, ahhoz konkrét tettekre is szükség van.
Bajnai hajómotívummal operált – Orbán jéghegynek kormányozza az országot –, Ungár Klára szerint az a putyini rendszer lett Orbán példaképe, amelyben bebörtönzik a szabadságért küzdő anyákat és lányokat, Bokros Lajos igen hatásos beszédet mondott. A Modern Magyarország konzervatív értékeket szem előtt tartó elnöke azt mondta, hogy az orbáni „újkommunisták” beszennyezték a nemzeti jelképeket, leváltásuk sorskérdés az ország számára.
Kuncze tisztán, világosan beszélt arról, hogy ki kell választani a közös ellenzéki jelölteket, mert ez segíti a választókat. Jól címzett üzenet volt, amikor a közös lista és a listavezető szükségességéről szólt. Kuncze még arra az eshetőségre is „készült”, hogy ha „ez nem megy, a választóknak kell kikényszeríteniük”.
Gyurcsány in medias res kezdte: nincs idő taktikázni. Ha így folytatódik, vereség a vége. – Ismerem Orbán Viktort – mondta a pártelnök a több mint tízezer résztvevő előtt úgy, hogy többször is elrekedt az erős hangsúlyozástól –, kétszer már részt vettem legyőzésében. Gyurcsány is arra helyezte a hangsúlyt, hogy széles ellenzéki blokkra van szükség közös programmal és közös miniszterelnök-jelölttel. Csak így lehet elérni, hogy Orbánt és az önkényt le lehessen váltani.
A délutáni nagygyűlés legforróbb pontja az volt, amikor a szenvedélyes beszéd végén arról szólt, nem a DK-ért aggódik, mert pártja benn lesz a következő parlamentben. Nem is magáért, tette hozzá, ő politikus marad, és azon lesz, hogy sikerre vigye a pártját.
Az ellenzék közös október 23-i demonstrációjának legnagyobb talánya ezúttal is a Szolidaritás Mozgalom külön vonulása volt. Kónya Péter elvbarátaival a Széchenyi térről indulva 12.40-kor a Clark Ádám téren tartott megemlékezést, ahol Orbán Viktor nemrég ledöntött hungarocell-szobra helyén ezúttal most emléktáblát avattak. Utána a pár száz fős csapat hosszú menetben elvonult ugyan a Műegyetem elé, de ott Kónyának már semmilyen szerep nem jutott.
"Aljas hackelés"
A Népszabadság forrásai szerint az MSZP szimpatizánsai és vezetése is etikátlan és 'aljas hackelésnek' tartják, hogy a DK aktivistái és szimpatizánsai nem hagyták elmondani Mesterházy Attila beszédét. MSZP-s forrásaink szerint ez végletesen bezárhatja a kaput a két szervezet között, de - ahogy egyik mérvadó forrásunk fogalmazott - biztosan nem marad következmények nélkül." (Sz. T. L.)
Orbán: lassan be kell indítani a gépezetet
"Hadrendbe kell állítani csapatainkat, készülődjetek" – mondta a háborúmániás miniszterelnök a főként békemenetesekből álló tömegnek, akik szegények épp a békéért járták ma be a fél várost egy "Aki agresszív, fél" feliratú transzparenssel.
Orbán és a történelem
Orbán tudja, neki most újra választásokat kellene nyernie, ehhez viszont folyamatosan a nacionalizmus és az antikommunizmus vasát kell kongatnia, olyan erővel, hogy az elnyomjon minden más hangot. Október 23-i emlékbeszédében is e kettős törekvés jegyében szónokolt, és üzent újfent hadat a demokratikus ellenzék politikusainak.
– És igenis, már minden ovis tudja, hogy a Télapó kommunista volt, de a miniszterelnök bácsi elkergette, és ma már a Mikulás hozza a csokit a gyerekeknek!
Marabu rajza Ezúttal is kommunista hazaárulókként bélyegezte meg őket, akik mindig is a haza megrontására törekedtek és törekszenek. Vádaskodásainak alátámasztásához történelmi bizonyítékokra is szüksége volt.
A hazaárulás vádját az ellenzék szószólói már kikérték maguknak, én ezúttal a történelmi példatárat veszem szemügyre. Már csak azért is, mert Orbán nyilván úgy véli, a történelmi tényeknek is parancsolhat, képtelenségeket is állíthat. Holott ő is tudja, mi az igazság. Teljes tudatossággal állít mást, mint amit igazságnak tart, sőt azt sem bánja, hogy ezt hallgatósága is tudja. A Hősök terét elfoglaló hatalmas tömeg, a tévénézők jelentős része érettségizett. Tudják, hogy vezérük nem mond igazat, amikor például arról beszél, hogy a magyar történelem legsötétebb korszaka az orosz megszállás volt. Tanultuk, sok nagyon sötét korszaka volt történelmünknek. A tatárdúlás idején elpusztult szinte az egész ország. A százötven éves török hódoltság alatt „csak” a fele. Az első világháborúban 661 000 magyar katona esett el, több mint korábbi háborúinkban összesen. Ráadásul a rossz oldalon harcoltak, és Trianon lett a vége. A második világháborúban több mint egymillió magyar állampolgár vesztette életét, közülük 600 000 a származása miatt. A pusztulás 1944-ben kulminált, az Orbán Viktor számára legkedvesebb esztendőben, amikor a fél ország romhalmazzá változott. Ezt sem kell magyarázni, a budai Várban a háborús nyomokat máig nem sikerült eltüntetni.
A miniszterelnök ünnepi beszédében szóba került persze a Tanácsköztársaság is, ami jó alkalomnak tűnt számára a kommunistázásra. Ennek kapcsán azt is közölte, hogy ezt a bűnös mozgalmat a magyar nép maga verte le. Holott tananyag, hogy a Tanácsköztársaságot az entente parancsára a román hadak verték le. Minden érdeklődő könnyen utánanézhet, hogy a vesztett háború után nem akadt senki, aki a területi csonkításokba beleegyezett volna. Kun Béláék, bízva a világforradalom azonnali eljövetelében, kikiáltották a kommünt, felfegyverezték a gyárak munkásait, és hadba indultak az elcsatolt területek visszaszerzéséért, azt remélve, hogy a szerb, román, szlovák proletárok melléjük állnak. De nem ez történt, az utódállamokban a nacionalizmus kerekedett felül, az új állami lét fontosabb volt, mint a ködös forradalom, amiben még csak nem is hittek. Már akkor is megmutatkozott, hogy a nacionalizmus eszméje erősebb, mint a társadalmi egyenlőség gondolata.
1956-ról szólva Orbán úgy tünteti fel a forradalom és szabadságharc eseményeit, mintha a fiatalok minden előzmény nélkül, egyszerre csak rájöttek volna, hogy nem tűrik tovább a szovjet rabigát, és fegyvert ragadnak, hogy kiűzzék az elnyomókat. Körültekintő elemzést természetesen nem várhatunk el egy patetikus hangnemben tartott emlékbeszédtől, de az egyszerűsítés nem mehet el odáig, hogy történelemhamisítássá váljék. Orbán mostani beszédét vad antikommunista kirohanásnak szánta, tehát említés sem eshetett a névtelen fiatal áldozatok mellett a név szerint is ismert, mártírhalált halt exkommunistákról, Nagy Imréről, Losonczy Gézáról, Gimes Miklósról, Maléter Pálról, Szilágyi Józsefről, akiknek a koporsója előtt újratemetésük napján (1989. június 16-án) Orbán Viktor maga is lerótta kegyeletét. Ahogy a történeti előzményekről sem eshetett szó, úgy Nagy Imréék harcáról sem a sztálinista Rákosiék ellen. Utalni sem lehetett – illetve nem akart – arra, hogy ’56-ban még a forradalom oldalán is majd mindenki szocialistának, antikapitalistának vallotta magát. A forradalom rövid ideje alatt különféle erők jelentkeztek, új arcok, ismeretlen nevek kerültek az első sorokba is. Ugyanakkor tény, hogy a forradalom magasztos eszméjéhez nem illő lincselések is történtek. Később létesült egy 1956-os Intézet, amely tudományos alaposságra törekedve és komoly eredményeket felmutatva kutatta a forradalom történetét, és amelyet egy éve mirnix dirnix megszüntettek – nem azért, mert rosszul működött. Egyre gyanúsabb, hogy – helyette? – létre akarnak hozni egy történelemhamisító intézetet. Feltételezhetően azért, mert a magyar jobboldalnak nagyon nem tetszik az a történelmi tabló, ahogy ezt mi, demokraták látjuk. Ennek a nézetkülönbségnek volt szomorú bizonysága az idei ünnep.
És múltak az évek. Már 33 éve tartott a Kádár-rendszer, majdnem annyi ideig, mint az első világháború előtti régi szép békeévek aranykora. Tovább tartott, mint a Horthy-korszak. A sokat szidott magyar sztálinizmus úgy nagyjából nyolc évig húzta. Kádár a néplélekben Ferenc Jóska mellé került. Ellentmondásos korszak volt ez.
Elkövetkezett 1989, a rendszerváltozás éve. Orbán beszéde megint azt a látszatot kelti, mintha a történelmi fordulat szinte egyedül az ő műve lett volna. Nem látszik tudni arról, hogy a szovjet párt élére egy Gorbacsov nevű elvtárs került, aki szokatlan elveket vallott a kommunista párt és a szocializmus megreformálásának szükségességéről. A magyar párt vezetőinek jó hallása volt, azonnal felfogták, hogy sürgősen lépniük kell, mielőtt rájuk szakad a ház. A színfalak mögött idehaza azonnal tárgyalni kezdtek az ellenzékkel, miként lehet az ország hajóját nagyobb baj nélkül a polgári demokrácia kikötőjébe kormányozni.
Sejtettük, hogy nem lesz könnyű, mint akkoriban mondtuk, a rántottát visszaalakítani tojássá. De néhány év alatt csak kialakult az országban a piacgazdaság és egy polgári demokratikus rendszer, s ez eltartott vagy húsz évig. Azonban hamarosan kiderült, hogy piacgazdaságban, illetve az Európai Unió tagjaként sem tudjuk belátható időn belül utolérni a gazdagabb nyugat-európai demokráciákat. Noha sokkal jobban élünk, mint valaha – Nyugaton még jobban élnek. Sajátos dráma, hogy a magyar jobboldal, mint azt Orbán Viktor is elég hamar felismerte, a múltidéző horthysta irredenta, nacionalista szólamokkal és az antikommunizmusnak álcázott demokráciaellenességgel, szélsőséges rasszizmussal tud magának komoly tömegbázist kiépíteni, mit sem törődve azzal, hogy ezen a lejtőn visszajuthatunk 1944 szörnyűséges poklába. Tetézi a bajt, hogy a jelek szerint a demokrácia erői nem találják az ellenállás hatásos módját.
Zsigeri optimizmusom mégis azzal biztat, hogy ezek az erők győzni fognak, bár azt nem tudom, hogy mikor.
MIHÁLYI GÁBOR
http://nol.hu/velemeny/20131031-orban_es_a_tortenelem?ref=sso
