Az Index.hu által 2012-ben feltöltött felvételeket, egy csehszlovák filmes készítette '56 őszéről, a film alatt eredeti rádióadások hallhatok.
Szabadság, szerelem, biciklikeréken
Az '56-os forradalomról évtizedekig suttogni sem lehetett, aztán a következő húsz év alatt közhellyé vált. A hivatalos megemlékezések, és aktuálpolitikai csatározások csak érzelmeket, és indulatokat kavarnak fel, ahelyett, hogy tudást adnának. Sokan a forradalom alapvető mozzanatait, és szereplőit sem ismerik, viszont számos tévhit él a fejekben. Eörsi László történész forradalmi biciklitúrája most a lincselésekkel és leszámolásokkal kapcsolatos mítoszokat számolja fel. Mi történt például a „pokoli kereszteződésben“? Koncepciós per áldozata lett-e Tóth Ilona?
Eörsi László
Fotó: Hernádi Levente Haralamposz
"A kormány a helyén van". Nagy Imre híres rádióbeszédének kulcsmondata most új értelmet nyert: október 23-án bicikliseket vár az új, Mítoszok helyett -'56 címet viselő túrájára Eörsi László történész. "Sétálva nem járható be a forradalom történetének összes fontos színtere. Ezért biciklin látogatjuk végig a forradalmi helyszíneket, a Műegyetemtől a pokoli kereszteződésig. A túrát két és fél órára tervezték, de a gyakorlatban három óránál hamarabb nem fejeződik be. Ha belelendülök a mondandómba, nem is nézem, hogy mennyi az idő. Akik ott vannak, nem bánják meg, ezt szerénytelenség nélkül mondhatom" – ígéri Eörsi László.
Lincs, ami nincs
"Sokat hallhatunk majd azokról, akiket emlegetünk, de mégis keveset tudunk róluk. Egyre-másra állították az '56-os emlékműveket, jelentették meg a könyveket és műsorokat. De az emlékek helyét a politikai csatározások és a pszichológiai trauma feldolgozása vette át. Ezért tartottam fontosnak, hogy tartsunk ebben a témában egy sétát, és az emlékezés valóban az emlékezés, és ne az ideológiák összecsapásának színtere legyen. Szükséges megismertetni az emberekkel az eseményeket, és eloszlatni a tévhiteket" – mondja Eörsi.
"Tóth Ilona és társai története például egy általános tévhit arról, hogy a perük koncepciós volt-e, vagy pedig valóban megtörtént az az esemény, amivel vádolták őket: hogy közös erővel öltek meg egy ávósnak vagy besúgónak vélt rakodómunkást. Valójában ez egy baleset volt, azért ölték meg, mert úgy hitték, hogy áruló, és ez tévedésnek bizonyult. Rendkívül balszerencsés és tragikus mozzanata ez az '56 utáni politikai ellenállás történetének: három embert végeztek ki később közülük a likvidálás miatt" – idézifel a tragikus esetet Eörsi.
A biciklis túra a Műegyetemről indul. Eörsi elmeséli a forradalom kiindulópontjának közvetlen előzményeit, hogyan kezdetek gyülekezni az egyetemisták, és hogyan vonultak ki a Bem térre. Ezután a Bródy Sándor utcába kerekeznek tovább: a Rádió ostromával vált a demonstráció fegyveres felkeléssé.
A Szabad Nép székházánál szó lesz a Sztálin szobor odahurcolásáról, a székház történetéről, és arról, hogy miként szállta meg Dudás József és csoportja a székházat és és nyomdáját.
Felidézik az épület ostromát, és szó lesz az ezzel kapcsolatos tévhitekről. Ez a tér a forradalom egyik legtragikusabb helyszíne: a pártszékház október 30-ai elfoglalását követően szörnyű lincselés vette kezdetét – ennek az eseménynek az utóéletéről beszél majd Eörsi.
Kerékpárral a lánctalpak nyomában
A Corvin-közben a túrázók felidézhetik a harcokat – elsősorban a környékén harcoló csoportok sikerének köszönhető, hogy a forradalom átmenetileg győzelmet aratott. Az itt harcoló „pesti srácokra" a ritkán tapasztalt befogadó légkör volt jellemző: "Nem számít, az illető milyen származású, honnan jött, ha elfogadta az egyetemisták tizenhat pontját, akkor velünk volt“ – a felkelőparancsnokok memoárjairól is lesz majd szó.
Ha belefér az időbe, a túra kitér a Dózsa György és a Tököli út sarkára is, amit az olasz újságírók csak “pokoli kereszteződésnek” nevezek: rengeteg szovjet páncélos veszett el itt a novemberi harcokban, főleg november 5-én és 6-án. "A Tököli 44-ben székelő csoport meglepően és váratlanul sikeresen harcolt a szovjet csapatok ellen. Egy kisebb sebesülésen kívül nem is szenvedtek el nagyobb veszteséget, de a kádárista megtorlás idején annál inkább: tizenegyüket kivégezték. Akik megúszták, azok emigráltak" – mesél Eörsi.
A Péterfy Sándor utcai kórháznál a felkelők reménytelen küzdelméről, politikai ellenállásáról, röpcéduláiról, és Angyal István letartóztatásáról, a Baross téren pedig a "Baross Köztársaságról" és Nickelsburg László ellenállásáról lesz szó.
A biciklis forradalomjárat még nem futott igazán fel, annak ellenére, hogy igazán jó ötlet. "A svábhegyi városnéző túra is valamiért jobban érdekli az embereket, mint '56. Nem mondom azt, hogy egyáltalán nincs érdeklődés, de az '56-os forradalom megemlékezése nem kapja meg azt a figyelmet, amit nagyon is megérdemelne. Ha belegondolunk, nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy Magyarország a a nemzetközi lapok hasábjain szerepel, a jó értelemben, és nem úgy, mint most. Nagyon eltolta a dolgot a forradalom hamis alktuálpolitikai felhasználása, és a veteránoknak a kultúrálatlan viselkedése. Ezek azok a momentumok, amik elvették '56-tól azt a jelentését, amit megérdemelne, és a fiatalok érdektelenségét váltották ki. Méltánytalan, hogy a külföldiek jobban megbecsülik a forradalmat, mint a magyarok többsége" – véli a történész.
Pedig volt már két gyalogos sétájuk is: a Bem József szobortól a Széna térig és egy séta a Corvin-közben. Az elsőn a forradalom kirobbanásának és a végét jelentő pereknek a helyszíneit járták be. Volt szó a fiatalon kivégzett Mansfeld Péterről is, aki Medve utcai általánosba járt, majd ipari tanulóként a Széna téri csoporthoz csatlakozott.
A túrákra az bupap.hu oldalon lehet jelentkezni.
