Bartus László: Móricka programot hirdet

Elolvastam Mesterházy Attila kongresszusi beszédét. Nem tudok megszólalni. Dermedten ülök magamba roskadva. Én még ilyet nem láttam. Ha nem az MSZP oldaláról töltöm le, azt hiszem, valami paródia. Selmeczi Gabriella rossz vicce. Ellenőriznem kellett, nem hekkelték-e meg az oldalt. Egy kongresszusi beszédnek műfaji szabályai vannak, az egy politikai beszéd. Ezt a Mesterházy-beszédet a világ összes kommunikációs szakán és politológus-képzésén elrettentő példaként fogják mutogatni.

A beszéd nem felel meg a legalapvetőbb szakmai normáknak, semmiféle műfaji követelménynek, de a magyar nyelv elemi szabályainak sem. Tartalmilag pedig nem üti meg Selmeczi Gabriella színvonalát. Azt hiszem, ennél nagyobb sértés nincs a világon, pedig ezzel még mindig nem fejeztük ki a lényeget.

Rosszkedvűen ülök magamba roskadva. Nem szívesen bántom meg Mesterházy Attilát. Ha nem erőltetné ezt a pártelnökséget, és valami olyasmivel foglalkozna, amihez van felkészültsége, akár barátok is lehetnénk. Nem akarom megalázni. Biztosan szép családja van. Nincsenek kétségeim a jószándékát illetően. De arra a feladatra, amelyre vállalkozik, totálisan alkalmatlan. Nem azért, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert nem felkészült rá. Nem organikusan nőtt bele a feladatba, és pártjában már nincsenek olyan szocializációs mechanizmusok, amelyek egy kapitalista társadalomban eligazodni képes, annak működéséhez értő európai államférfiakat nevelnének ki.

Mesterházy Attila ebben a beszédben olyanokat mond, amelyek félelemmel töltenek el minden gondolkodó embert, aki már látott valamit a világból. Megrendítő, mennyire nincs fogalma arról, mi egy állam feladata, hogyan működik egy ország, egy gazdaság, egy vállalkozás. Ijesztő az a totális hozzá nem értés, amely ebből a szövegből árad.

Nem mentség, hogy ki az ellenfele. Egyszerűen nem jelent alternatívát, mert arra az országra, amelyet ilyen dermesztő dilettantizmust sugárzó hozzá nem értéssel vezetnének, ez halálos veszedelmet jelent. Ez egy szakma. Ehhez érteni kell. Nem elég az ifjúszocialista aktivista múlt, a mozgalmi tapasztalat, a generációváltás jelszava és a hamis ambíciók, amelyeket felelőtlen emberek oltottak belé. A kialakult helyzetért nem Mesterházy Attila a felelős, hanem azok, akik álnok módon maguk elé tolták villámhárítónak. Olyan feladattal bízták meg, amelyre nem felkészült. Akik elhitették vele, hogy erre ő készen áll, azok felelőtlen szélhámosok, akik egy országgal és emberi életekkel játszanak.

Mesterházy Attila nem tehet erről, jót akart. Ha valaki politikus pályára lép, pártelnök és miniszterelnök akar lenni. Az ő hibája legfeljebb annyi, hogy elhitte a hazugságokat, megbízott azok véleményében, akik maguk sem tudnak többet a világról, mint ő maga. De ha valaki ilyen komoly feladatra vállalkozik, kell rendelkeznie annyi önismerettel, önkritikával, hogy felmérje: alkalmas- ebben a pillanatban erre a feladatra? Ezért a kialakult helyzetről ő is tehet. Mondhatott volna nemet.

Ha Mesterházy Attila már képtelen ezzel szembenézni, akkor a kongresszusi beszéde után a párt, a baloldal néhány meghatározó személyiségének válságtanácskozásra kellett volna összeülnie. Miután felocsúdtak az első döbbenetből, szembe kellett volna nézni a ténnyel, és ki kellett volna mondani, hogy krízishelyzet van. Ezzel az emberrel nemcsak azért nem lehet nekimenni a választásoknak, mert esélye nincs a győzelemre, hanem azért sem, mert ha valami katasztrófa folytán ölébe hullana a győzelem, a felkészületlenségével és a hozzá nem értésével effektív életveszélyt jelent az ország és lakói számára.

Ám ilyen agytröszt már nincs az MSZP-ben. Túlélésre játszó és az utolsó mócsingokra ácsingózó egyének és érdekcsoportok vannak. Miközben a tényleges irányítás olyan ember kezében van, akinek a világról alkotott víziója egy falusi Áfész szintjén mozog, és akinek tökei jól láthatóan Simicska Lajos kezében vannak, aki mogyorózza őket. Márpedig, ha az MSZP-ben nincs egy ilyen felelősségérzettel és megfelelő világképpel rendelkező agytröszt, akkor az MSZP-n kívül kellene leülnie néhány ilyen embernek, és az elborzasztó élmény hatása alatt kimondani az igazságot: a legnagyobb ellenzéki párt egy bűnöző foglya, az általuk állított báb elhitte, hogy  politikus, de totálisan alkalmatlan és tragikus veszélyt jelent Magyarországra. Maga az MSZP vált életveszéllyé, mint a hatalom alternatívája. Miközben egy fasiszta diktatúra felé rohan az ország. Ez a helyzet maga alá temethet tízmillió embert.

Nem szeretném Mesterházy Attila egész beszédét alapos elemzés tárgyává tenni, mert ezt a munkát arra hivatott szakembereknek kellett volna elvégezniük a beszéd elhangzása előtt. Nem fogok egy olyan munkát elvégezni itt ingyen, amiért egy alsó kategóriás kommunikációs cég is legkevesebb százezer dollárt kérne. Csupán érzékeltetni szeretném azt, ami ebből a beszédből árad, mert meggyőződésem, hogy Mesterházy Attila hallgatóságának és Magyarország lakosságának fogalma sincs arról, mi a baj ezzel a beszéddel.

Először néhány alapvető formai kifogást tennék, utána pedig a tartalommal foglalkoznék, amely ennél lényegesebb.

Először is, egy politikai beszéd nem tér el a műfajától. Egy elnök a párt kongresszusán nem fecseg Deutsch Tamás twittereiről, nem fogalmaz konyhanyelven, nem rögtönöz. Ez a szöveg minősíthetetlenül alacsony színvonalú. Mesterházy Attila nem tud nyomdakészen fogalmazni nyilvánosság előtt, ahogyan én sem. Meg lehet tanulni, de amíg ez nem megy, addig egy pártkongresszuson az elnök felolvassa az előre megírt, jól megszerkesztett, a legjobb beszédírókkal hússzor átbeszélt végleges szöveget. Egy ilyen beszéden a legnagyobb kommunikációs cégek is heteken át dolgoznak. Ha az elnök nem akarja papírból felolvasni, akkor monitoron ki kell vetíteni elé. Előre be kell gyakorolnia a szöveg érthető, hangsúlyozó, hatásos, tagolt felolvasását. Azt, amit Mesterházy nulla politikai gyakorlattal megengedett magának, egy második ciklusát töltő amerikai elnök sem engedhet meg magának. És nem engedik meg neki.

Mesterházy ne játssza meg Fidel Castro-t vagy Kádár Jánost, mert hozzájuk képest egy óvodás kezdő. Én is az lennék. Nincs nekünk az ilyen kötetlen beszédhez szükséges élettapasztalatunk. Hiányoznak mögüle a megharcolt csaták, egy küzdelmes élet letisztult bölcsessége, ereje, hitele. Enélkül a személy súlytalan, a szöveg pedig borzasztó. Móricka beszédet mond.

Ez nem játék. Húsz év után és tizenkét év kormányzás után jut el egy párt a totális amatőrizmus szintjére? Egy politikust fel kell építeni. Aki Mesterházyt odaengedi kötött szöveg nélkül beszélni, annak fogalma nincs erről a szakmáról, máskülönben pedig egy felelőtlen barom. Előre mondom, hogy október 23-án egy másik műfajban kell beszédet tartania, de annak is megvannak a szakmai szabályai. Ki ne álljon fejből és vázlatból beszélni, mert az egy tragédia lesz. Ha még nem lett az MSZP-ből Fidesz, Mesterházy-ból Orbán, akkor egy pártban kell lennie egy kommunikációs stábnak, amely ilyen ügyekben dönt. Ráparancsolnak ilyenkor a párt háttéremberei, hozzáértő szakemberei az elnökre, hogy nem állhat ki locsogni-fecsegni egy naggyűlésen a tömeg elé. Ez a kongresszusi beszéd (helyesebben: hablatyoló süketelés) egy tragédia volt. Ez nem ismétlődhet meg még egyszer.

Mesterházyt a pártkongresszuson elhangzott beszéde után, ha az MSZP még egy élő párt lenne, és nem néhány bűnöző foglya, egyszerűen ki kellett volna fütyülni. Meneszteni kellett volna. Egy komoly pártban azonnal lecserélik. Komolyan fel kellett volna vetni az alkalmatlanság és a felelőtlenség kérdését. Ezen a kongresszuson ez az elnök lejáratta a pártját.

Az más kérdés, hogy ezt a pártot már nem lehet lejáratni, mert ennek a pártnak nincs önérzete, nincs tartása, nincs érzéke a legelemibb szabályokhoz sem. Ez a párt ebben a formájában megérett a megszűnésre. És ezzel kellene szembenézniük azoknak, akikben van egy kevés felelősségérzet, mert nem lehetséges, hogy egy diktatúra elfogadható ellenzék nélkül maradjon. Ez a kongresszusi beszéd nem ütötte meg egy vidéki KISZ alapszervezet színvonalát. Miközben ez a párt a legnagyobb ellenzéki párt, és a baloldal megszokásból mögötte áll. Ez valami tragédia.

És akkor még nem beszéltünk azokról a bődületes baromságokról, amelyek a legnagyobb természetességgel hagyták el a pártelnök száját, anélkül, hogy abból a hallgatósága bármit is érzékelt volna. Ha van valami, ami ijesztő, akkor ez az.

Hagyjuk azokat az ostobaságokat, hogy a hatalom szeretetéről vagy a haza szeretetéről szólnak a 2014-es választások, miközben egy illegitim rendszert hoztak létre. Azt nézzük meg, hogy Mesterházy Attila mit gondol egy esetleges MSZP-kormány működéséről. Megkockáztatom, hogy amit elmond, az akkora állatság, hogy hozzá képest az öltöző-filozófus Orbán egy korszakos zseni, akit halálos vétek lenne leváltani. Mesterházy a maga gazdaságpolitikai elképzeléseivel ma nagyobb veszélyt jelent Magyarországra, mint Orbán Viktor klerikálfeudális fasiszta rendszere.

Mesterházy először jól leszólja demokratikus elveket, amelyek “nagyon szép és magasztos eszmék, de az MSZP, a magyar baloldal azért azt is el kell, hogy tudja mondani az embereknek Vas megyétől egészen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéig, hogy a hétköznapi emberek mindennapi élete hogyan lesz igazságos”. Hogyan? “Ha ezt egyszeruen kell megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy ezt úgy fogjuk megvalósítani, hogy munkát és kenyeret adunk mindenkinek”. Itt van egy másik ígégető szélhámos, aki munkát és kenyeret ad mindenkinek. Hogyan Attila? Jön a jóságos állam bácsi és ad munkát? Csinál gyárat, ahol mindegy mit termelnek, és ad nekik pénzt? Miből?

Hallgassuk ezt a demagóg baromságot tovább: “Mert, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha van munka és kenyér, akkor van biztonság és jólét. Ha van biztonság és jólét, akkor van igazi szabadság.” Mekkora ökörség ez. A munka és a kenyér még nem azonos a biztonsággal és a jóléttel, és nem akkor van igazi szabadság, ha van munka. Ott is lehet szabadság, ahol nincs munka, és lehet munka úgy is, hogy nincs szabadság. Hamis lózungok ezek. Teljes foglalkoztatottság. Orbán csak egymillió új munkahelyet ígért, Mesterházy pedig mindenkinek munkát ígér. Nagyobb hazudozóval állunk szemben, mint Orbán.

Azt mondja Mesterházy, az a baj, hogy sok “magyar mikro- és kisvállalat van, amely kénytelen volt abbahagyni a tevékenységét, mert egyszerűen nem jutott piachoz, nem tudta eladni a termékeit, és semmilyen segítséget nem kapott senkitől”. Aki nem tudja eladni a termékét, az menjen tönkre, aztán gyártson valami olyat, amit el tud adni, vagy tegye versenyképessé az áruját. Miért kellene eladhatatlan terméket gyártó vállalkozásokat támogatni? Kinek a pénzéből? Miért lenne ez faladata az államnak? Visszahozzuk a szocialista termelést, ahol a termelés a cél, nem a termék, és létrehozzuk a gyáron belüli munkanélküliséget?

Ha Orbán a Horthy-rendszerbe megy vissza, akkor Mesterházy hova megy vissza? Mesterházy azt a látszatot kelti, mintha Magyarország problémája csak az lenne, hogy a megtermelt javakat nem igazságosan osztják el. Mintha a megtermelt javak valami földön kívüli adomány lenne, egy állandó létező, és a kormányok feladata az, hogy ezeket igazságosan osszák el, és a különbségeket megszüntessék. Aki tehetséges, ügyes és eredményes, attól a hasznát elvegyék, és odaadják annak, aki nem elég ügyes, tehetséges és eredményes. Ezért annak se lesz, akitől elvették, de az se megy vele semmivel, akinek a semmire átadják. Mesterházy nem tudja, hogy az olyan siker, ami nem az emberből nő ki, nem ér semmit. Az olyan, mintha kidobnád az ablakon.

Azt mondja: “Magyarország tele van igazságtalanságokkal. Ezeket az igazságtalanságokat ki kell küszöbölni, és ezen változtatni kell. És tudják, ez egy ember felelőssége, egy ember bűne: Orbán Viktor felelőssége és Orbán Viktor bűne.” Ezek szerint a különbségeket nem a piac és nem az eredményesség hozza létre, hanem Orbán Viktor. Az ő bűne, hogy a gazdag gazdag, a szegény pedig szegény. Nincs más dolgunk, mint ezt az igazságtalanságot megszüntetni. Kun Béla sem mondhatta volna szebben. Éljen a Tanácsköztársaság.

Azt mondja Mesterházy, hogy “soha nem fogunk abba belenyugodni, hogy nincs mindenkinek munkája Magyarországon!” Csakhogy munkát a gazdag emberek, tőkések adnak. De ha Te elveszed a pénzt a gazdag emberektől, hogy igazságosan a szegényeknek add, és megszüntesd a nagy jövedelmi különbséget, akkor annyi cég sem lesz, aki munkát adjon, mint eddig. A gazdag embert segíteni kell, hogy még gazdagabb legyen, mert ha elég gazdag, akkor lesznek befektetések, munkahelyek. Akkor nem te fogod az igazságos elosztásoddal etetni és tengődő szinten tartani a szegényt, hanem a szegény képes lesz gondoskodni magáról, mert megkeresi a jólétre valót a gazdag embernél. Ez a szabadság gazdasági alapja, nem a te újraelosztásod. Abból lesz prosperáció, tanulás, célok, oktatás, megfelelő egészségügy, ha virágoznak a gazdag emberek nagy cégei. Ha elveszed a gazdagtól, és odaadod a szegénynek, azzal a szegényt teszed véglegesen tönkre.

Itt van Magyarország tönkretételének programja: “Mi mindenkit képviselni akarunk, mi mindenkinek segíteni akarunk. Igen, úgy, ahogy egy baloldali értékrendből következik: hogy a gazdagoktól több felelősségvállalást kérünk, a kisebb keresetűeknek és a szegényeknek pedig több segítséget akarunk adni. Mert ez a lényege a szolidaritásnak, az igazságosságnak, az esélyek kiegyenlítésének.” A “több felelősségvállalás” azt jelenti, hogy elveszik tőle, amire az ügyessége és a szorgalma révén jutott, és odaadják azoknak, akik képtelenek értéket előállítani, és elherdálják azokét is, akikben benne lenne a növekedés lehetősége. Így aztán mindenki nyomorogni fog.

A legfélelmetesebb az a világkép, hogy a kormány mindenható, csak a jó belátásán és a jóságán múlik, hogy a jövedelmi különbségeket kiegyenlítse: “Orbán Viktor egymaga tudja irányítani ezt az egész országot, ha az akaratát mindig mindenen keresztül tudja vinni, akkor miért nem abba az irányba állítja az akaratát, hogy ezeknek az embereknek, ennek a több millió, nehéz sorsban élő embernek segítsen?” Ha jó ember lenne, segítene, és nem lenne baj. De nem jó ember. Mi jó emberek vagyunk, majd mi jobban elosztjuk a javakat: elvesszük a gazdagtól, és odaadjuk a szegénynek. Ennyi a dolgunk.

A pusztulásba vezető kérdés ez: “Sokan kérdezik tőlünk – és a program is erre koncentrál egyébként: mondjuk meg, kik járnak majd jobban az MSZP politikájával, mely társadalmi csoportokra lehet azt mondani, hogy ha MSZP-kormány lesz, akkor egészen biztosan ok a nyertesei lesznek ennek a politikának.” Ez a szemlélet tette tönkre és versenyképtelenné Magyarországot, ez ágyazott meg a fasizmusnak. A kormány kiválasztja és kijelöli, ki járjon jól. Normális helyeken nem jelölik ki a győzteseket, hanem létrehozzák a jó feltételeket, és az jár jól, aki nyer.

Mesterházy teljes tandíjmentességet ígér, ingyen van az oktatás. Azonnal rátesz az államra egy olyan terhet, amely mellé még tesz kettőt-hármat, és már nem is tud tovább osztogatni, csak fosztogatni, és mindenki belefullad a levébe. Mesterházynak nincs fogalma arról, hogy egy rendszer nem működik így, nem lehet rendszeridegen módon beavatkozni. Ha valami pénzbe kerül, azért fizetni kell, legfeljebb hozzá kell segíteni azokat, akik nem tudnak fizetni, hogy tudjanak fizetni. Meterházy programja az orbáni államosításra még nagyobb államosítással válaszol. Miközben a működőképesség az ellenkező irányba vezet.

Mesterházy azt mondja, hogy “a kormányzásunk első évének a végére megszüntetjük a gyermekéhezést Magyarországon, és nullára csökkentjük az éhező gyermekek számát”. Két hét alatt pedig rendbe tesszük a közbiztonságot. Csakhogy, ha elveszed a gazdagoktól a pénzt, és nem tudnak fejleszteni, még többet termelni, ha a fizetőképesek se fizetnek semmiért, akkor te nem csökkenteni fogod az éhező gyereke számát, hanem növelni.

Figyeljük ezt a logikát: eltörlik a bölcsödei díjat is, mint mindent, olcsóbbá tesznek mindet, de bővítik a férőhelyek számát, mert ez csak jószándék kérdése. A gonosz Orbán is megtehetné, de ő nem teszi, mert gonosz. Mesterházy komolyan azt hiszi, hogy valahonnan az égből potyog a pénz, és az ő dolga az, hogy jóságosan szétossza. Megbünteti a gazdagokat, mert gazdagok. De arra nem gondol, hogy az elosztható jövedelem abból van, ha a gazdagok még gazdagabbak lesznek. A szegény gazdagok mellett nincs mit elosztani, Jóska. Még óvodaépítési program is lesz, mert ez is csak szándék kérdése, hogy a szülők mehessenek dolgozni. Hova is? Mert a gazdagoktól már elvettük, amivel munkahelyet teremthetnének.

Mesterházy világában a munkahelyek nem azért vannak, hogy valami eladható és profitot termelő terméket létrehozzanak. Íme: “fontos, hogy rugalmas, családbarát munkahelyek legyenek Magyarországon, mert akkor tudjuk garantálni azt, hogy ezek az anyukák megfelelő körülmények között és megfelelő módon tudják végezni a munkájukat”. Családbarát munkahelyeket kell létrehozni, a munkahely célja, hogy az anyukák jól érezzék magukat. Az már csak természetes, hogy “azt garantáljuk a munkavállalók számára, hogy minden családban legyen legalább egy kereső”.

Tök mindegy, hogy a családban valaki ért-e valamihez, használható-e bármire, van-e versenyképes tudása, nem is kell szert tennie erre, mert jön a jóságos MSZP, akire nem érvenyesek se a piac, se a fizika törvényei, és mindentől függetlenül garantálja, hogy legalább egy kereső legyen a családban. Nem alkalmassá teszi őket, hanem garanciát ad, hogy akkor is lesz munkád, ha különben nem lenne, mert nem értesz semmihez, nem vagy használható semmire. Ezért téged megjutalmaznak, de a gonosz gazdagokat, akik megtanultak valamit, és képesek valamit termelni, azokat megbüntetjük, mint Orbán Viktor. A keresztényfasiszta ideológiát leszámítva semmi különbség nincs, legfeljebb Mesterházy programja durvább, mint Orbáné, és előbb vezet a totális összeomláshoz.

Ez a szöveg már olyan, mintha paródia lenne, itt hangosan felröhögtem: “új munkahelyeket fogunk teremteni. Ott, ahol a piac nem tud vagy nem akar munkahelyeket teremteni, ott mi vállaljuk, hogy az államnak kell belépni, és az államnak kell munkahelyeket teremteni. Mert nem fogadhatjuk el azt a helyzetet, hogy valaki, ha az országnak az egyik vagy másik részén él, akkor ő így járt, mert oda éppen nem akarnak menni a vállalatok”. Ez azt jelenyti, hogy az állam nem piaci alapon teremt munkahelyet, hanem igény szerint. Mesterházy Attila megsuhintja a varázspálcát, teremt munkahelyet, varázsol gyárakat, amelyek nincsenek a piac törvényeinek alávetve, csak az igényeknek. Hó végén újabb pálcasuhintás, lehet menni a fizetésért.

Akinek nem ment el a kedve az élettől, és még hajlandó piaci alapon valami eladhatót termelni, azt agyonvágják, itt a program lényege: olyan adózás lesz, hogy “fizessenek többet a gazdagok, és fizessenek kevesebbet a szegények”. Az ember azt hinné, hogy a szegénynek a kevesebb jövedelemből automatikusan kevesebbet kell adózni, míg a gazdag adóalapja magasabb, ezért többet fizet. De nem, hanem megbüntetik azt, aki képes valamire, az inproduktív ágazatot megjutalmazzák, és újratermelik. Ehhez képest a Közgép maga a versenyszféra, az 1:8 a fényes győzelem.

De még ez sem elég, hanem a gazdagnak még ezen felül is “szolidaritási adót” kell fizetni, hogy dögölne már meg, hogy miért gazdag. Ez a tipikus magyar irigységre és simlisségre épülő program, amely a rosszat jutalmazza, a jót bünteti. Miért is? “Mert kérem, ez így tisztességes és így igazságos.” Vicc. Ezután jön a legdurvább bejelentés: “Én közgazdász vagyok, Budapesten tanultam a Közgazdaságtudományi Egyetemen.” Micsoda?

Van egy szó szerinti idézet is a Mesterházy-beszédben: támogatni kell a kis- és középvállalkozásokat is (kit nem?), a munkahelymegtartó-képességük miatt. Hát ha csak támogatással tudják a munkahelyeket megtartani, akkor ez a képességük elég szerény. Az egész gondolkodás fordított: a cégeknek kellene támogatni az állam nem termelő szférában levő közkiadásait, nem az államnak fizetni azért a cégeknek, hogy megőrizzék a látszatmunkahelyeket.

Na és aztán jönnek a nyugdíjasok. Ez mindig a szoci program csúcsa. Nem a fejlesztés, a kutatás, a csúcstechnológia, a befektetések, hanem a nyugdíjasok. A nyugdíjas természtesen nem annyit kap, amennyit megtakarított, nem is buzdítanak senkit nyugdíj előtti spórolásra, valahogy addig kell kibliccelni, aztán onnantól majd az állam eltart. Természetesen az idősekről való gondoskodás is csak jószándék kérdése. Nem azért, és nem annyit érdemel mindenki, amennyit megtermelt. Más szempontok vannak: “Egy olyan társadalmi csoport tagjairól beszélünk, akik felépítették nekünk, fiataloknak a II. világháború után ezt az országot. Néha szó szerint tégláról téglára. Egy ilyen társadalmi csoport megbecsülést, tiszteletet érdemel, nem pedig azt, amit ettol a kormánytól kap.” Hát persze, ott a feneketlen zsák, tele pénzzel, csak rajtunk múlik, mennyit adunk.

Az ilyen süket szövegek miatt hiszik azt a nyugdíjasok, hogy a nyugdíjuk összege független saját munkájuktól, a gazdaság helyzetétől, a költségvetéstől. Csak a kormány jóindulatán múlik, mennyit fizet. S mivel Magyarország kihalásra ítélt ország, egyebek mellett az ilyen gazdasági programok miatt, a nyugdíjas korosztály a legnagyobb szavazó. Nekik kell hazudozni a legtöbbet, és elhitetni velük, hogy a gonosz Orbán csak azért nem fizet többet, mert nem becsüli a II. világháború utáni újjáépítést. 25 havi nyugdíjat!

Természetesen nem a nyugdíjasok, nem a szegények, az elesettek, a munkanélküliek ellen vagyunk, hanem az ilyen közgazdasági szempontból képtelen hazugságok ellen. A világ nem így működik. Kell gondoskodni, meg kell védeni, de fordított logika alapján.

A Mesterházy-program természetesen itt is azokat bünteti, akik tanultak, képezték magukat, többre vitték, többet fizettek a közösbe, mert ők kevesebb nyugdíjat kapnak, akik egész életükben leszarták mindezt, ezért alig kerestek, és a nyugdíjuk is alacsony, azok kapnak több nyugdíjat. Kijelölve az utat a következő generációnak, melyik a célravezetőbb stratégia.

Ingyen sör még nincs, de igyen kaja már lesz. “Emellett ingyenes étkeztetést fogunk adni azoknak a nyugdíjasoknak, akik rászorulnak.” Felmérte Mesterházy, hány embert kell ingyen etetnie? Természetesen gondoskodni kell a magatehetetlen és éhező idős emberekről. De biztos, hogy így kell? Biztos, hogy az állam varázspálcájára kell ezt bízni, miközben már adóval, és mindennel megölték a bevételi forrásokat, de a kiadásoknak se szeri, se száma. Szó nincs a magánszektor és egyéb önsegélyező és társadalmi hálózatok, alapítványok ténykedéséról, mindent az állam feneketlen bukszájából adna.

Még a közlekedést nem tették tönkre, de a beszéd végére erről is gondoskodik Mesterházy: Horn Gyula legkárosabb örökségét óvják, a 65 évesek “Gyula-bérletét”. Aki a dolga után menne, nem is fér a közlekedési eszközökre, mert az ingyenutas nyugdíjasok töltik meg a buszokat és vonatokat, fizető utas alig akad. Amerikában is vannak kedvezmények, de nem 65 éves kortól, és nem korlátlanul. De Magyarország gazdagabb ország, mint Amerika.

A végére csak felmerül a kérdés a közgazdász Mesterházyban is: “Persze sokan kérdezhetik azt is, hogy miből fogjuk finanszírozni ezeket az ügyeket.” Bizony felmerül. Mesterházy maga is kimondja totális tévedését, miszerint azt gondolja kormányzásnak, hogy szétosztja a javakat, kiegyenlíti a természeti és társadalmi törvények okozta különbségeket. “Igazságosan, józanul és tisztességesen fogjuk elosztani a rendelkezésre álló forrásokat.” De mik ezek a források?

Igazából itt dob hátast az olvasó. Mesterházy nem beszél egy működőképesebb modellről, a társadalmi elosztórendszerek reformjáról, fogalma sincs, hogy az egész rendszert át lehetne szervezni, a jelenlegi állapotot állandó adottságként fogadja el. Ezen belül gondolja, hogy azért lenne jobb az MSZP, mert jószívűbben és igazságosabban osztogat. De a legmegrázóbb az, hogy miből. Mesterházy azt gondolta ki, hogy erre a sok mindenre abból lesz pénze, hogy nem költi arra, amire a Fidesz. Nem épít stadiont, nem vesz MOL-részvényt, nem  támogatja a focicsapatokat, nem építi át a Kossuth teret.

Vagyis, nem lesz itt semi változás, társadalmi-gazdasági átalakulás, nagyobb bevétel, prosperálás, csak az orbáni költekezés átszervezése és átirányítása. Ennyi az MSZP programja. Stadion helyett ingyenkonyha. Amit Orbán elver, azt nem beforgatja, nem hoz létre működőképesebb struktúrákat, mert azokról nem is hallott, csak azt a szegényekre költi, és a gazdagokat ugyanúgy megbünteti. Ez valami tragédia.

A végén még beszél egy pártelnöki kongresszusi beszédhez méltatlan tónusban az “Orbán-klánról”, de az egész szöveg Mikle János felszólalásait idézi a brigádgyűlésen két nagyfröccs után.

Ezek után jön a kérdés: mi a különbség? Természetesen a klerikálfasiszta és náci ideológia. Mesterházy gazdasági programja ugyanis pusztítóbb, mint Orbáné. Ugyanaz, csak még rosszabb. Az ostobaság és a csőd itt szociális demagógiával van leplezve, a másik oldalon nacionalizmussal (a magyarokat támogatjuk). A lopásban nem nagyon maradnának le az elvtársak sem a polgártársaktól.

Ezért az a tévhit, hogy mindegy, mekkora baromságokat beszél Mesterházy. Nem számít, ha Mesterházy ugyanolyan demagóg, mint Orbán rezsicsökkentése. Továbbra is egymással versengenek a hazug ígéretekben, döntik romba felváltva  az országot. Csakhogy a szociknak ahogy elveik, úgy ideológiájuk sincs, hacsak nem az, hogy a nagy süket szociális halandzsa árnyékában degeszre tömjék a zsebüket. Viszont legalább másokat békén hagynak, nem mondják meg, miben kell hinned, mit kell gondolnod, nem csinálnak fasiszta diktatúrát. Ezért mindegy milyenek, nem szabad őket kritizálni, hanem támogatni kell őket, mert semmi nem számít, csak Orbán bármi áron történő leváltása (ami amúgy sem lehetséges).

Ez tévedés. Amikor ugyanis Mesterházyt rombolóbb gazdasági programját választod, nem a fasizmust utasítod el, hanem két lépcsőben a fasizmust öleled kebledre. Mesterházy programja nem alternatívája Orbán-rendszerének, hanem előidézője. Ha megválasztod, nem megszabadulsz a klerikálfasiszta agyatlanságtól, hanem előidézed. Annak, amit Mesterhézy előadott, nem lehet más következménye, csak fasizmus. A demokráciának álcázott kommunizmusból nem lesz demokrácia, hanem demokráciának álcázott fasizmus lesz belőle. Ezek nem kizárják, hanem feltételezik egymást. Ezek tézisei, és nem antitézisei egymásnak. Örökre akarod Orbánt? Szavazz Mesterházy és az MSZP programjára.

Arra nincsenek szavak, hogy a kapitalizmus híve, Bajnai Gordon ennek a pártnak választási szövetségese, és nem alternatívája. Ez mindennél jobban megkérdőjelezi a motívumokat. A leplezett fasisztáknak nem a leplezett kommunisták az alternatívái, hanem a liberális demokraták. A liberális demokratáknak nemcsak az álcázott fasiszták az ellenfelei, hanem az álcázott kommunisták is velük együtt.

Ijesztő, hogy az MSZP mennyire nem szociáldemokrata párt. Szociál, de nem demokratikus. A demokrácia liberális, a liberalizmus autentikus gazdasági formája a kapitalizmus. A kapitalizmus ellenkezője ennek a szociális hazug demagógiának. A demokrácia ellenkezője annak, amit az MSZP képvisel. Ez a párt nem demokrata párt. Ez a párt nem alternatíva. Az egyik szocializmust hirdet, a másik nemzeti szocializmust.

Megmondjam, mennyi a különbség az MSZP és a Fidesz között?

Orbán ezt mondja: “Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” Mesterházy pedig ezt: “Éljen Magyarország! Hajrá MSZP!”