Megvesztegethetetlenek

A magyar politikához képest egy lepratelep nyilvános vécéje provence-i fűszerkeverék, és akkor még megpróbáltam ifjúságbarát és nyomdaképes hasonlatot találni, mert alapjában véve kifinomult miskolci úriember vagyok, aki nem nélkülözi a lelki csipkéket (ide képzeljenek el valamit, ami olyan, mint a zsabó, csak vasból). Mindez arról jutott eszembe, hogy a nyugat.hu regionális lap tudósította olvasóit, hogy a szombathelyi MSZP-SZTKE frakció (utóbbi rövidítés a Szabadelvű Társas Kör Egyesületet takarja) vezetője bejelentette: bizonyítékai vannak az egyik fideszes városvezető drogfüggőségéről, ilyeténképpen felszólítja, hogy mondjon le. Erre a helyi Fidesz visszautasította a rágalmazást, és megjegyezte, hogy nem is érti, hogy történhet meg az, hogy egy olyan ember, akit korábban adócsalás miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, egyáltalán az MSZP-ben aktívan politizálhat.

Ilyenkor kell hátradőlni, és rendelni még egy adag pattogatott kukoricát.

Ha az ember nem teljesen hülye, és emlékezete sem korlátozódik a közelmúltra (ami egyébként áldás, bárcsak én se emlékeznék vissza három, négy, sőt akár tizenhárom évre, ah!), akkor pontosan tisztában van azzal, amit a szocialisták műveltek kormányzás néven majd’ egy évtizedig, de felrémlik előtte az első Orbán-kormány, mostanihoz sem hatékonyságában, sem kidolgozottságában sem fogható elmebaja, Antall József kínos víziója az úri Magyarországról, vagy Horn Gyula pragmatikus prolizmusa, azaz mintegy folyamatában látja ezt az egész züllött és tehetségtelen bénázást, amivel a demokrácia és szabadság kitörését ünnepeltük.

Sem tehetség, sem szorgalom, csak az újabb és újabb küldetéses téveszmék vagy a szürke matatás az üres polcokon.

A fáradt és tökéletesen érdektelen magyar polgár lapoz egyet, miután feldolgozta az információt, miszerint rendszeres droghasználattal vádolja ellenfelét egy adócsaló, ez pontosan lefedi, amit eddig is tapasztalt, nincs ebben semmi különös, csak a dolgok szokásos menete Magyarországon, ha nincs a történetben minimum háromszereplős szex vagy véres, lehetőleg baltás gyilkosság, akkor holnapra elfelejti, ilyesmiken nem múlik egy országgyűlési választás, de még helyi szinten sem rendezi át az erőviszonyokat a hír.

A magyarázat mindig a legszórakoztatóbb része az ügynek, mármint az a magyarázat, amit a hívő választók ilyen esetekben előadnak.

„A tolvaj komcsi megpróbálja bemocskolni ezt az áldott jó embert, aki csak tűrhetetlen és soha nem szűnő derékfájdalmai miatt kényszerült nagyon erős fájdalomcsillapítók rendszeres szedésére!” – mondja a fideszes idióta, míg a szoci idióta azzal érvel, hogy „a szemét fideszes drogos igaztalanul vádolja a mi szeretett képviselőnket, aki csak a napról napra változó jogszabályok miatt került bajba, mert a hanyag könyvelője elrontotta a bevallását”.

Ha végre eljutnánk odáig, hogy kicsit feszengve, de mégis megtisztulva bevalljuk, hogy a szocialista-baloldali (jaj, istenem, talán még a liberálisok közül is néhányan!) politikusok, a maguk szerény eszközeivel, de úgy loptak az elmúlt évtizedben, mintha ez lenne a főtevékenységük, a politika meg valami kellemetlen mellékállás, és nem horgadnánk fel, hogy de vannak köztük becsületesek, és nem szabad általánosítani, akkor talán sokkal hitelesebben mutathatnánk rá a Fidesz-KDNP – nagyságrendjében tényleg összehasonlíthatatlan mértékű rablóhadjáratára.

Nekem ugyanis semmi bajom sincs azzal, ha szocialista, esetleg szabad demokrata politikusok börtönbe kerülnek az elkövetett bűncselekményeik következtében, főleg, ha ez az ára, hogy jelenlegi vezetőink hasonló sorsra jussanak a közeljövőben. A kettő nem szétválasztható, nem relativizálható, mert ellenkező esetben csak tartósítjuk, véglegesítjük a szart, amiben aztán nekünk kell leélnünk az életünket, miközben tolvajok, sikkasztók, adócsalók, és mindenféle köztörvényes bűnelkövetők hozzák a törvényeinket, módosítják az Alaptörvényt és röhögnek a markukba.

Aztán amikor ideértem az írásban, jött a hír, hogy a zuglói polgármester sem tett feljelentést, amikor azt tapasztalta, hogy meg akarják vesztegetni. De még csak a hadiárváknak sem ajánlotta fel az összeget, hanem eltette. Micsoda meglepetés! Őrület, mik vannak!? Már egy ilyen – egyébként legendás – helyi bunkóban sem bízhat a nép!

De a lényeg akkor is az, hogy amennyiben a sajátjainknak elnézzük a kisebb lopásokat, akkor az övéik láttán sem forgathatjuk a szemünket, nem háborodhatunk fel, nem búsonghatunk és jajonghatunk, mintha az ősz húrjai lennénk, és ontanánk a bút konokon, hanem maximum azon sírhatunk, hogy mi is hozzájárultunk ezen erkölcstelen és mocskos elit kitermeléséhez szerény eszközeinkkel.

Mindez nem a kapitalizmus, a posztszovjet örökség, a speciális magyar néplélek, a kelet-európai nyomor, a XXI. század vagy a napfolttevékenység következménye, hanem az első elnézett, elsumákolt, megmagyarázott stikli következménye, amit egy szívünknek kedves politikus követett el.

http://nepszava.com/2013/09/velemeny/para-kovacs-imre-megvesztegethetetlenek.html