Pősze Lajos: A Jobbik csak egy horda

Egy lépéssel jutunk el Monica Lewinskytől Zagyva György Gyuláig, de a veterán programalkotót ezzel sem tudjuk zavarba hozni: balladai homályban marad az elhíresült csula. Hatalmas próbatétel előtt áll a bíróság.

Tanult Monica Lewinskytől?

Mit is?

Ugye ő az a nő, aki a Fehér Ház - mármint a washingtoni Fehér Ház – oválisában örömöt szerzett Bill Clintonnak, majd komódjában archiválta az elnöki DNS-t tartalmazó blúzát.

Igen, ismerem a történetet.

Most januárban - más típusú testnedvvel -, önnel esett meg hasonló attrakció. Konkrétan: a képviselői irodaházban, a magyar Fehér Házban leköpte egy korábbi frakciótársa, Zagyva György Gyula jobbikos képviselő. Ön feljelentést tett, s mostanra jutott oda az ügy, hogy az „elkövető” mentelmi jogát kiadta az Országgyűlés. Tudja igazolni a köpés tényét?

Megoldható feladat.

Hogyan oldja meg?

Sokféle módja létezik a bizonyításnak. Erről többet nem akarok mondani. A bíróságon dől majd el, helyesen kalkuláltam-e. Izgalmasabb kérdés, hogyan kerül ez magánvádas útra. Az ügyészségen tettem feljelentést, közvádas ügyben, mert az, hogy Magyarországon az alkotmányos berendezkedés intézményei és szereplői biztonságban végezhetik-e a munkájukat, nem magánvádas kérdés. Mintha nőügy vagy elszámolási vita állna a háttérben! Ez színtiszta politikai ügy. Tiltakozom!

Ja, hogy ha a képviselői irodaházban le lehet köpni egy honatyát…

Igen! Akkor mit lehet még csinálni?! Ezzel nem foglalkozik az ügyészség? Mi legyen? Minden képviselő védje saját magát? Minden képviselő vigyen be magával öt embert? Intézzék el párbajban? Magyarázatot követelek!

Elevenítsük fel az esetet. Ön egy dermesztő januári napon kilépett a liftből a másodikon, ott tornyosult ön előtt Zagyva, és se szó, se beszéd, köpött, pont pacekba. Így történt?

Erről nem szeretnék semmi pontosabbat mondani, mint amit a beadványom tartalmaz.

Ezt tartalmazza. Legalább annyit áruljon el még, hogy hány lövés sercent, s milyen találati aránnyal.

Nem estünk még túl a bizonyítási procedúrán, vagyis akár rágalmazási pert is indítható ellenem, ha bővebben nyilatkozom.

Zagyva tagad. Szerinte csupán szóváltás zajlott.

A bíróság dönt.

Zagyva nyála ide vagy oda, Pősze Lajos pártatlanul, sértettség nélkül, szikáran elemez. A Jobbik forgácsolódik, Vona Gábor nem is akkora arc. Van-e nálunk antiszemitizmus?  Van hát, de igény az nem volna rá.

Szegény Zagyvának megvan a maga baja. A múlt héten kiderült, hogy botrányai miatt a pártja jövőre nem indítja sem egyéniben, sem listán.

Ez nem büntetés, ugyanis a botrányai nélkül sem kapott volna lehetőséget. A Jobbikból alig kerül majd be képviselő az új Országgyűlésbe. Egyéniben senki, listán pedig maximum hat-nyolc fő. A Jobbik ma körülbelül 11-13 százalékon áll a biztos pártválasztók körében. Ehhez vegye hozzá, hogy az új választási rendszer bünteti a kispártokat. Ráadásul a Jobbiknak nincs tartaléka. A finisben, amikor a nagyok tévében, rádióban telekampányolják majd az országot, a roskadozó, porladozó Jobbik nem tud javítani, inkább gyöngül. További probléma, s ezt az időközi választások szépen mutatják, hogy szétszavaznak a Jobbik szimpatizánsai: egy részük a Fideszre, egy részük a szocikra adja a voksát.

Tán a sértettség beszél önből.

Neeem.

Ön a Jobbik listájáról került 2010-ben az Országgyűlésbe, de pár hónap után kizárták, mondván, „végleg eltávolodott a párt irányvonalától”. Ez elég ok a sértődésre. Sőt egy zagyvai köpőhadműveletet is indokol.

Legkevésbé sem a sértődöttség beszél belőlem. Egyszerű matematika, meg kell nézni az időköziket, mondjuk Szigetszentmiklóst: mostanáig a párt egyik főhadiszállásának számított, a parlamenti frakció jelentős része onnan jön, 10-12 százalékot kellett volna hozni, ehhez képest pár hete mindössze öt százalék jött össze!

Miért?

Mert az országnak nem jön be a jobbikos politika.

Melyik része? A cigányozás, zsidózás?

Leginkább azok. A zsidózás sehol nem jön be. Egyrészt mert a kulturált embereknek – márpedig Magyarország jelentős része mégiscsak Európához tartozik – nem jön be a zsidózás, a magyarok zöme eleve ösztönösen tartózkodik az ilyen viselkedéstől. A cigányozás ugyan bejön, de csak bizonyos régiókban, az ország talán egyhatodában, például Borsodban, de ott sem ér többet 8-10 százaléknál. Nagyon rosszak a párt kilátásai. De ugye onnan indultunk ki, hogy 6-8 százalékos eredmény éles helyzetben csodálatos eredmény lenne, és az reálisan hét parlamenti hely. Az elnökség meg nyolctagú. Hát még ők sem kerülnek be mindannyian! Hogy jutna hely Zagyvának?

Mi lesz vele, az eszméivel meg az elvbarátaival?

Zagyva Gyula és a mögötte álló radikálisok – nem sokan, de azért vannak – a választás után is ugyanúgy mozgatják majd a háttérből a Jobbikot, mint teszik most. Zagyva súlyát eddig sem a képviselősége adta, hanem az, hogy néhány száz álarcos suhancot ide-oda tud vezényelni. Zagyva mit csinált képviselőként? Semmit. Beszólt pár embernek, és elment két utcai balhéra, hogy országgyűlési képviselőként védje az embereit a rendőröktől.

Tegyük föl, hogy tényleg csupán hét mandátum jut a pártnak. Az mire lesz elég?

A szétesésre. Egy pártot képtelenség úgy életben tartani, hogy a megyék kétharmadából nincs képviselője a Parlamentben.

Majd az önkormányzatin szereznek helyi mandátumokat.

Addig nem bírják ki. A tagságban már most óriási a kiábrándultság, a szervezetek zöme feloszlott, megszűnt.

Vona?

Ő már most sem ura a helyzetnek, nincs befolyása arra, mi történik a Jobbikban.

Kinek van?

Meglátásom szerint Szabó Gábor irányít, egy másfajta erőtérben, másfajta csoportra támaszkodva pedig a Novák Előd, és talán… Talán nincs is más. Vona csak figyeli az eseményeket.

A betyársereges, hatvannégyvármegyés világban azért komoly befolyással bír a párt.

Fordítva. Azok mozgatják a Jobbikot.

Tudta ön, hogy lehetett volna európai értelemben kereszténydemokrata párt a Jobbik, amire bukik a középosztály? Nem Pősze Lajoson múlt. Erős program, pozitív sajtóvisszhang, csak aztán... Nönönönö!

Ha a Jobbik szétesne, hová csapódna a szélsőjobbos közönség? Párt kell nekik.

Össze-vissza szervezgetik magukat. Amíg a gazdasági helyzet nehéz, amíg rosszul működnek a rendvédelmi szervek, addig szabadon virulhatnak az anarchisták, a szélsőségesek. Talán azt hiszi a hatalom, hogy ez ellen nem kell fellépni, majd elmúlik magától. Pedig kezelni kell a társadalom betegségeit.

Mi a túrót keresett maga a Jobbikban?

Azért hívtak, arra kértek föl, hogy egy európai szinten is védhető, nívós programot írjak a pártnak.

Nyilván ismerte a Jobbikot, tudta, hogy cigányoznak, zsidóznak olykor.

Én azt nem tudtam.

Hogyhogy?

Nem tudtam.

Úgy vállalt velük közösséget, hogy nem ismerte a csapatot?

Nem. Amikor 2009-ben, az EP-választások előtt felkértek, nem ismertem őket. Megmondom őszintén, hogy bár én is használok internetet, visszamenőleg biztos, hogy egy vagy két alkalomnál többször még a nevét sem láttam a pártnak.

Úgy lépett be ebbe a politikai vállalkozásba, hogy…

Nem léptem be sehova se, már bocsánat.

Jó, akkor úgy vállalta a programírást és a választási listán való szereplést, hogy…

Nönönö! Ez egy folyamat. Először felkérést kaptam, hogy szakmai kabineteket hozzak létre, és kezdjek programot írni. Beleegyeztem. Megjegyzem, a szakmai kabinetek egy részében nem is ült Jobbik-tag.

Úgy írt programot, hogy nem volt tisztában a párt, hogy is mondjam, szellemi alapvetéseivel, irányultságával? Hogy jobbos vagy balos…

Nem. Nem is volt alapvetése a pártnak.

Ott van például a neve.

Mondom, nem volt alapvetésük, én csináltam meg a programot.

Csak állt valami a megrendelésben. Ha már ön nem ismerte őket, bizonyára elárulták, milyen brigádnak kell az a program.

Az volt a kérés, hogy egy középre nyitó párt nívós programját alkossuk meg. Ergo azt érzékeltették, azt sugallták, hogy szabadulni akarnak a múlttól, ezektől az általuk is szinte elítélendő jelenségektől.

Vagy úgy.

S ennek útja-módja, hogy nyissunk középre, olyan programmal, amire rágyűjthető a középosztály. A program elkészült, és a magyar médiában nagyon jó visszhangot keltett: azt mondta a magyar média, hogy ez bármelyik nyugat-európai kereszténydemokrata párté lehetne. A programban természetesen elmentünk a falig, kihasználva a válság okozta sokkot. Kihasználtuk és beépítettük.

Konkrétan?

Kritizáltuk az Európai Unió működési módszerét, az elítéltek elhelyezését, a hazai ipar, a hazai bankrendszer állapotát – a mostani kormány programjának kilencven százaléka lényegében az általam vezetett programcsoport programját hajtja végre. Jó, kaptunk persze kritikát is, mert semmi sem tökéletes, de a mag jó volt.

Szóval hogyan is pörgött ki ön a Jobbikból?

A választásokon szerzett szép, tizennemtudomhány százalékos eredmény után azzal kellett szembesülnöm, hogy miközben forszíroztam a középre nyitást, fogyott körülöttem a levegő, egyre inkább ellenségesen néztek rám. Kint akartak maradni szélen, a botrányos megmozdulásokat és jelenségeket akarták támogatni, felnagyítani, direkt nyomták a Gárda dolgot. Két-három hónap alatt világossá vált számomra, hogy ez vállalhatatlan, nem erről volt szó.

De azért a listás mandátumát megtartotta.

Vállaltam a nehezebb utat, távoztam a frakcióból. Nyilván féltek attól, hogy valaki belelát a kártyájukba, és lebuktatja őket. Féltek, hogy valaki felismeri a küldetésüket, felismeri, ki küldte őket.

Ki küldte őket?

Ez messzire vezetne.

Menjünk messzire.

Korai.

Van sejtése?

Természetesen. Magyarország általános szinten is magasabban áll, mint hogy magától termelje ki a Jobbik képviselte nívót. A Jobbik primitívségének összetettsége, szinte érthetetlenül alacsony színvonala épp abban rejlik, hogy több felületről többfajta hatás éri és mozgatja.

Leárulózták, leköpték önt.

Nincs jelentősége. Ezek az alakok sehol nem lesznek öt év múlva, elsodorja őket a történelem.

Kérdés, ki lesz a helyükön.

Most csupán csoportok vannak, nem akarom megbántani őket, úgynevezett hordák. Formált, tagolt radikális jobboldal nem létezik. A Jobbik is csak egy horda. Még csak nem is jobboldali. Jobboldalinak nevezni a Jobbikot, durván sértő a normális jobboldalra nézve. Anarchista, szedett-vedett, megfogalmazhatatlan társaság. Sissy gyilkosához szoktam hasonlítani a Jobbikot. Ő volt az, ugye, aki elindult, hogy megöljön egy konkrét valakit, de nem talált rá. Ekkor jött vele szemben Sissy, és mindegy, hogy kit, csak ölni kiáltással megölte. Így halt meg Sissy! Abszolút fatális véletlen, egy elborult elme, egy igazi anarchista cselekedete. Így jellemezhetjük a Jobbikot is:

Ohne Zweck und Ziel, értelem és cél nélküli tettek, mindegy, csak valami történjen, mindegy, csak beszéljenek rólunk, mindegy, csak nehogy öt százalék alá essünk. Nincs ebben semmi jobboldali. Amúgy optimista vagyok.

Európa, ha keservesen is, de kikecmereg a válságból, stabilizálja a társadalmat. Kontinensünk nagy szerencséje, hogy itt található Németország, a világ harmadik gazdasági hatalma – én Kínával egyenrangúnak tekintem. Ráadásul alakul a föderáció az Egyesült Államok és az EU között. Elindult, nevén nevezték, s ha most még botladozik is, három-öt éven belül létrejön a közös piac, ami a világ gazdasági hatalmának kétharmadát adja majd, katonai hatalmának kilenctizedét, egy olyan stabilizáló keretet, amely képes lesz kigyógyítani a szélsőségekből az európai országokat.

Maga vagy sokat változott, vagy tényleg nem olvasta el, mi az a Jobbik, mielőtt elfogadta volna a főideológusi felkérést. Ha ilyeneket mondott volna Vonáéknak, a küszöbig sem jut el. Nem másik pártból, inkább másik bolygóról jön hozzájuk képest.

Nem is akartam elolvasni a Jobbikot. Nem érdekelt az a párt. Nem másnak, nem nekik akartam megfelelni. Azt akartam, hogy a Jobbik feleljen meg az én programomnak. Nem felelt meg. Pech. Talán fel kellett volna mérnem, van-e értelme ilyen programot megcsinálni, számolhattam volna azzal, hogy nem tudom elfogadtatni. Csak hát olyan ritkán adódik lehetőség alkotni, végiggondolni dolgokat, megpróbálni tenni, pláne egy párt nagyságrendű konstrukcióban. Kihívás volt. Annyit tudok mentségemül felhozni, hogy amikor láttam, hogy valamit rosszul mértem fel, azonnal levontam a konzekvenciákat.

Minden kapcsolata megszakadt a jobbikosokkal?

Van ott még néhány ember, aki látja a problémákat – ők keresik a szövetségeseket, szeretik megbeszélni a problémákat.

Kik?

Sokuk látja, hogy rossz az alapirány, és rossz az előadásmód. Van, aki aggódik, van, aki fél, és van, akiben pánik él. Elegük van ebből a kekeckedő, anarchista, lábtaposó, köpködő stílusból, a zászlóégetésből, a tüntetésből az izraeli nagykövetség előtt, a polgárpukkasztó performanszok rettentően primitív, népies válfajából. Ami ráadásul szavazatot sem hoz.

És most önnek merre tovább?

Elsősorban üzletember vagyok, a gazdaságiban dolgozom. Van egy kastélyom, felújítottam az elmúlt tizenöt évben, van informatikai cégem, egészségügyi cégem, sok mindennel foglalkozom.

Indul jövőre bárhol is, akár függetlenként?

Sok a lehetőség, de annyira képlékeny a közélet alakulása, hogy november, december előtt lehetetlen komolyan nyilatkozni.

Menne más pártba?

Nem gondolkoztam még ilyenen.